Szeretet napok

Nagy örömömre szolgál, hogy ma már volt olyam kedves olvasóm aki rámírt, hogy beteg vagyok-e esetleg? Melengette a lelkemet, hogy közel 2 hónap távlatában már vannak olyan követőim akiknek a napját be tudom aranyozni ezzel a pár sorral amik szívemből jönnek.
Az elmúlt napok kicsit zsúfoltak lettek, kissé másképp is alakultak, mint ahogy előzetesen azt terveztem. Én az a típusú ember vagyok, aki szereti előre megtervezni a dolgait (pl hét végén mindig összeállítom a jövő heti menümet és ehhez hétfőn be is vásárolok) a napjait és ha ez valami miatt borul akkor ki bírok borulni.... Vagyis így volt ez nagyon sokáig de azt veszem észre az utóbbi időben magamon, hogy sokat változtam e téren is. Mégpedig pozitív irányba. Nem azt mondom, hogy nem tervezem meg a dolgokat, mert továbbra is ettől érzem igazán jól magam de már nem borulok ki ha a körülmények felülírják az én terveimet. A változás jó dolog! Annál is inkább mert a változás sosem jön véletlenül az életünkbe az rövid vagy hosszú távon minket épít minket, tartalmasabbá teszik az életünket.
Vasárnap játszóházba készültünk a gyerekekkel és barátokkal de Sári betegsége miatt elnapoltuk. Így a szüleimnél töltöttünk egy napot falun. Az én városi kislányaimmal ez egy óriási élmény, alig lehetett őket beimádni az udvarról. Sárban pancsolás, baromfiak etetése, tojás összeszedése, bújócska és szaladgálás a hatalmas udvaron. Mama finom húslevese frissen vágott kakasból, isteni farsangi fánkja, játék a papával és a nagybácsival, hát ezek az élmények tényleg megfizethetelenek! És nekem is azok,mert látom a gyermekeimet, hogy mennyire szeretik és tisztelik a nagyszüleiket (és milyen szerencsések, hogy még mind a 4 nagyszülőjük él), olyan élményekkel gazdagítják egymás életét amit mástól nem kaphatnának meg.
Tegnap este 2 nagyon kedves barátommal vacsorázni voltam így a Ma reggeli ébredésem nem mondanám igazán frissnek😌 gondoltam majd napközben lesz egy kis időm pihenni....Ma színházba mentek az ovisok, Sári is nagy lelkesen készült. Csinos ruha, szép frizura (igen, ő már egy kész hölgy csak kicsiben❤). Mikor odaértünk az oviba láttam, hogy nagyon piros a szeme és egész úton elég erősen köhögött. Így csak Zsófi maradt az oviban. Újabb tervfelülírás! A mai programok Sárival együtt valósultak meg. És milyen fantasztikus volt! Azt gondoltam csalódott lesz, hogy nem mehet a társaival színházba de elmagyaráztam neki, hogy ez most miért kell, hogy így legyen és ő olyan fegyelmezetten fogadta el ezt a helyzetet. Elkísért vérvételre a kórházba, ott türelmesen kivárta velem a két nem túl rövid sort. De ha azt mondom, hogy ez az idősebb korosztály képviselői közül nem mindenkinek sikerült, gondolom nem lepődtök meg. Nem tudok mit kezdeni ezzel a türelmetlenséggel, "pofátlansággal" amit ezek az emberek csinálnak ezeken a helyeken. Nem érnek rá, folyton sietnek, nem néznek semmit, átgázolnak embereken, összevesznek velük, csak hogy 2 perccel korábban sorra kerüljön. Vagy se szó se beszéd és beáll a sor elejére, mert ő nem tud ennyit állni. Nincs is ezzel probléma, hisz nem tudhatjuk egyszer nem kerülünk-e hasonló helyzetbe mi is. De emberségből abszolút 0. Mert azt gondolom annyit mindenki megérdemel (miután már ő is esetleg ott áll a sorban 20 perce), hogy elnézést kér és elmondja udvariasan, hogy ő miért nem a sor végére állt be. Véleményem szerint (vagyis én magamból indulok ki) annyi jóérzés mindenkiben van, hogy ebben az esetben természetesen maga elé engedi az illetőt. De vannak dolgok amik sose változnak, van ami örök😄
De az én kis drágaságom olyan ügyes volt, segédkezett a vérvételnél, ő adogatta a csöveket az asszisztens néninek,amiért matricával jutalmazták. Nagyobb büszke volt magára, én pedig őrá. Segített a főzésnél, sokat beszélgettünk olyan dolgokról amit csak akkor tudunk megbeszélni ha 2en vagyunk. Olyan mérhetetlen szeretetet láttam a szemében irántam és ez kölcsönös! Annyira közel érzem magamhoz ezt a kis tündért, folyton keresi azokat a pillanatokat amit velem tölthet, mindenben segít csakhogy mellettem lehessen és beszélgetni tudjunk. Én olvassam a mesét, én fürödjek vele.... Nem tudom a magzati kort leszámítva voltunk-e már valaha ennyire közel egymáshoz! És egy kedves ismerősöm szavait idézve tudom,hogy ez még csak fokozódni fog, egymás legjobb barátai lesz-ünk, bármikor számíthatunk egymásra. És ez lesz a kishúgával is aki még pár dologhoz talán túl pici.... De a kapcsolatom vele mindig is szoros volt, ő valahogy olyan "második" gyerek volt, vele szemben nem voltak akkora elvárásaim. Sárinak sokmindennel meg kellett küzdenie, nekem pedig le kellett rombolnom azokat a falakat amiket kettőnk közé építettem ahhoz, hogy ez a csodás kapcsolat kialakulhasson köztünk. Imádom minden egyes percét amit velük lehetek! A sok lemondás és nehéz nap ami a gyermekneveléssel jár bizony sok energiát is kíván! De ezek pontosan azért vannak, hogy tanuljunk minden egyes ilyen dologból, fejlődjünk általuk és közelebb kerüljünk ezekhez a földre szállt kis angyalokhoz akik minket választottak a szüleiknek! Legyünk hát nagyon nagyon boldogok és hálásak, hogy tanulhatunk tőlük!

A főzés is azért olyan élmény, mert akiknek készítem szeretettel fogadják és jóízűen elfogyasztják. Tegnap bableves volt csipetkével, ami teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült hozzá házi túróból túrógombóc, pirított darált dióba és teljes kiőrlésű tönkölydarába forgatva, meglocsolva eritrittel, vaniliamaggal és fahéjjal ízesített tejföllel.
Ma pedig gombaleves volt kapros tökfőzelékkel és harcsafasírozottal.

Szívem minden szeretetével Nektek❤