Egyszer mindenki a helyére kerül

Vasárnap van, vége a hétnek. Időközben aztán hipp hopp hétfő, majd kedd lett...Végetért Egy olyan hét ahol csak kapkodtam a fejem, győztem befogadni az élményeket, a felém áradó szeretetet. Tisztában vagyok vele, hogy mi zajlik itt energetikai szinten, de nehéz ezzel néha lépést tartani, bármennyire is sokat dolgozom a lelki tisztulásomon. Elengedés, befogadás, jobb oldal, bal oldal, férfi minőség, női energia, családban betöltött szerepek, felismerés, sÍrás, búcsúzás a régitől, az új üdvözlése..... Szóval volt itt minden! Hála bennem, hála a környezetemben, szeretetenergia áramlás.
Amikor azt mondjuk minden rendben van, akkor azt arra értjük, hogy minden úgy jó ahogy van, nekem jó az ahogy és ahol élek, körülöttem és bennem minden békében van. Ha azonban ez nem Így van, akkor érdemes a dolgok mögé nézni, miért is nem érzem magam jól a bőrömben és miért érzem ugyanezt a környezetemen is. Sokminden lehet emögött fizikailag és energetikailag is. Pl. egy elakadás a családon belül az energiaáramlásban, mert valaki vagy valakik nem a nekik fenntartott helyen állnak, nem abban a pozÍcióban vannak ami az övék lenne. És ennek számos oka lehet. CsaládállÍtásból tudjuk, hogy mekkora zavart tud okozni egy egy "rossz" helyen álló ember, ami hatással van mindenki életére aki vele kapcsolatban van.
Amúlt héten az egyik kezelésem alkalmával pont egy ilyennel találkoztam és talán még számomra is megdöbbentő volt, hogy azzal, hogy helyreállt a rend mekkora változás állt be egy család életében. Egy édesanya kért tőlem segÍtséget ( az ő engedélyével Írom meg ezt bejegyzést), aki azt érezte, neki nagyon nem jó úgy ahogy épp van. Ő nincs rendben, sem önmagával, nem érzi jól magát azokban a szerepekben amit neki be kéne töltenie, mint nő, mint feleség, mint édesanya, mint meny... Hosszas beszélgetés után eljutottunk oda, hogy egy homlok tarkó tartásban végzett vizualizációs gyakorlattal felállÍtottuk a családot amiben ő él és ahonnan ő származik. Egy kislány, aki pici korában (3 évesen) elveszÍti az édesapját, aki az érzelmi és anyagi biztonságért is felelős egy gyermek életében, akinek erős karja bármikor képesek megvédeni egy védtelen kicsi lányt, aki bármikor kacagásra bÍrja az ő kicsi kis hercegnőjét, akibe a kislány életében először szerelmes lesz, oly nagy veszteséget és hiányt él át amit talán sosem sikerül feldolgozni. Keletkezik ott egy düh, egy harag egy megmagyarázhatatlan érzés, amiért a szeretett édesapa nem maradt vele. De ezt egy ilyen pici lány nem tudja akkor elmondani senkinek, csak cipeli magával az érzést és keresi a biztonságot és a helyét egész életében. Vagy azt az embert aki ezt meg tudja számára teremteni, leginkább egy férfi személyében. A Jóisten kegyelméből meg is érkezik ez az ember, aki biztonságot, szeretetet (szerelmet) nyújt annak a sérült fiatal lánynak, de valahogy mégsem az igazi semmi. A düh érzése időről időre visszatér, jönnek a nyomasztó érzések, elfolytott harag és indulat, ki nem mondott sérelmek és emiatt gombóc a torokban, légzési nehézségek. Aztán egyszercsak eljön az a pillanat sok sok év után amikor már annyira fáj valami, hogy valóban nem bÍrja tovább a lélek. Ilyenkor jellemzően megérkezik a segÍtség is ilyen vagy olyan formában. Most ez a segÍtség én voltam, köszönöm Istenem, hogy méltónak tartottál erre a feladatra. A terápiás kezelést sok sok baráti beszélgetés előzte meg, megkapargatva a sebeken lévő heget, amik nem gyógyultak be az elmúlt évtizedek során sem. Oldás során kértem a klinsem, hogy állÍtsa fel maga körül azokat az embereket, akik meghatározták az ő életét eddig. Hogy kik ezek, természetesen a nagyszülők, szülők, a férje, a férje a szülei illetve a gyermekei. A szűk család. A döbbenet akkor jött mikor az édesapja helyén a férjét vélte felfedezni. Az édesapa, aki nagyon korán eltűnt a kislány életéből, ezért igazán soha nem is kerülhetett az őt megillető helyre, a kislány mögé, hisz emlékek is igazán csak fényképekről és elmesélt történetekből vannak. Viszont senki sem veheti át más szerepét a családban, mindenkinek az őt megillető helyen kell állnia, ahhoz, hogy az energia megfelően áramolhasson illetve, hogy mindenkinek lehetősége legyen a legtöbbet kihozni a saját életéből. Mert ha egy férj beáll az édesapa helyére, ahol a "feladat" a biztonság megteremtése, a támogatás, akkor ő mint férfi, férj a felesége mellett nem tud kiteljesedni. Folyamatosan ott a vállán egy súly, amiről nem tudja mi az, de érzi, hogy nyom. Arról nem is beszélve, hogy az ő helyén, (a nő jobb oldalán) viszont nem áll senki, tehát a nő sem tud nő és feleség lenni, mert nincs aki ezt az én előhozná belőle, aki ebben a minőségbe emelné őt. Sok sok oldáson vagyok már túl az évek során, de ez nekem is megdöbbentő volt, mekkora súllyal volt jelen ez a nő életében. Nagyon mélyről jövő fájdalmak, zokogás, nagyon gennyes sebek felszakadása ami előtört ebben a kezelésben. Mindenki beállt az őt megillető helyre. És a nyugalom sem maradt el a végén és azóta is tart. Este kaptam egy üzenetet a hölgytől, hogy mikor meglátta őt a férje, azt mondta neki, "nem tudom hol voltál és mit csináltál, de ezt a csillogást azóta nem láttam a szemedben mióta először megláttalak és belédszerettem. Ezt a csillogást szeretném mindig látni". Nem sokkal ezután én is találkoztam személyesen a férjjel és megköszönte nekem amit tettem a feleségével. Az érződött rajta, hogy ő is megkönnyebbült azzal, hogy a helyére került és nem kell továbbra egy olyan helyen feszengenie ahol nem érzi jól magát, mert az nem az övé.
Én magam is többször voltam már családállÍtáson, mert látom mekkora jelentősége van annak, hogy ki ki a saját helyén álljon és onnan kapjon lehetőséget arra, hogy beteljesÍtse az ő feladatát. Ha elakad az energia a család energetikai szálain, akkor bizony mindenki egyre jobban és jobban fog szenvedni, lelkileg és akár már fizikailag is fájdalmakat él meg és sokszor nem is tudják honnan jöhet ez az érzés. Hisz körülnéz a jelen életében, logikusan gondolkodva semmi nem indokokja ezeket a fájdalmakat, félelmeket. A megbocsátáson keresztül a szeretet a megoldás itt is. Szeretettel visszaadni mindenkinek az őt megillető helyet és a sorsot és csak elfogadni és áramoltatni a szeretetet ami minden egészséges család alapja kellene, hogy legyen.
Köszönöm, hogy részese lehetettem ennek az újabb csodának, hatalmas megkönnyebbülést hozva ezzel sokak életébe. Néha csak "ilyen pici" dolgon múlik a boldogság vagy legalábbis az afelé való elindulás.
Isten áldása kÍsérje mindannyiunk útját a boldogság felé vezető ösvényen!

SzÍvem minden szereretével Nektek!

Amikor a test, a lélek és a szellem együtt rezeg

Egyre többet lehet hallani erről a szellem dologról. Meg kell, hogy mondjam nekem ilyenkor mindig egy fehér lepellel leborított helyes kis lény jutott eszembe. Aztán ahogy elindultam az önismeret útján ez a lepel egyre átláthatóbbá vált és szép lassan el is tűnt. Ma úgy hiszem a 👻 nem más, mint a bennünk rejlő, élő Isten (én ebben hiszek, de ki-ki helyettesítse be saját hite szerint) aki a saját képmására teremtette meg az embert és meg is áldotta az ő földi létét. Megajándékozta a boldogság lehetőségével és szabad akaratot adott neki, hogy eldönthesse együtt szeretne-e élni a boldogsággal. De mi is a boldogság? Szerintem egy nagyon elcsépelt, ugyanakkor megfoghatatlan tudatállapot. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a boldogság a tetteink következménye. De nem mérhető anyagi javakkal. Aki azt gondolja akkor lesz boldog ha meglesz az új autó, ha elfogy a hitel, ha végre megtalálja élete szerelmét az bizony délibábot kerget. Mint ahogy az is tévút mikor valaki úgy gondolkodik, hogy ha a párja, gyermekei boldogok akkor ő is az.... Hogy lehetne boldog úgy, hogy ő közben egy másod, harmadlagos szerepben tölti a mindennapjait és nem első a saját életében!? A boldogság a belső örömökből tevődik össze, pici pillanatokból képes hatalmassá, egész lényt betöltő érzéssé duzzadni csupán azzal, hogy már nem harcol az elme folyton a szívvel, az ember a másik emberrel, a szülő a gyermekkel. Hogy a félelmek helyett a szeretet tör utat magának, hogy az aggódás helyett a béke tölti be a perceket és órákat (ha mindenképp idővel szeretnénk mérni az életet) hogy nem túlélni hanem megélni szeretnénk mindent ami bennünk és velünk történik.
Hogy testünk van azt bizonyára mindannyian észleljük, kézzel fogható. Hogy a testhez tartozik egy lélek is, azt inkább csak érezzük, (gondoljunk csak a lelkiismeretfurdalásra) de ha belegondolunk, hogy 2 ember mennyire különböző módon reagál egy élethelyzetre az pontosan azt mutatja hol tart a lelke a fejlődésben. Amikor azt mondjuk minden Rendben van, az pontosan azt jelenti, hogy a test, a lélek és a szellem együtt rezeg, egészséges a test, békében van a lélek és képesek vagyunk ráfeküdni az élet vízére.
A test akkor válik teljesen egészségessé ha a szeretet szemüvegén keresztül képes nézni mindent a lélek sérülései helyett. Olyan világban élünk amikor számtalan lehetőség van arra, hogy ezt megtehessük. Amikor már jelez a test, ott bizony megbújik valami a láthatón túl is.
Engedjetek meg nekem egy csodás történetet, ami sok sok örömkönnyet és elmondhatatlan hálát ajándékozott nekem.  Pár héttel ezelőtt egy édesanya keresett fel engem (egy sok sebből vérző testű és lelkű nő, aki kapott maga mellé a Gondviseléstől egy csodás segítőt, barátot aki hozzám irányította), hogy segítsek neki nagytakarítást végezni a lelkében mert bizony már mindenhol fáj neki, szó szerint. Hosszú beszélgetés, sebek felszakítása és egy nagyon gennyes seb tisztítása után ezzel a mondattal hívta fel az ő földi angyalát, "megmentetted az életem 🙏". Jóleső elismerés volt ez nekem is ,bár akkor még nem igazán tudtam mit is jelent ez a mondat. Elmondta nekem, hogy van egy "valami" a mellhártyáján, ami bizony meglehetősen nagy, de nem tudni mi is az. A kezelés utáni vizsgálaton már kisebb mérete volt ennek a fent említett ismeretlen dolognak, amiről aztán rövid időn belül kiderült, hogy bizony egy tumor. A protokoll szerint ez egy műtét és aztán a kezelés, amiről mindannyian tudjuk vagy legalábbis sejtjük, hogy mit is jelent egy élő szervezet számára. Egy küzdelem, hogy ki hal meg előbb😟 mikor ez egyértelművé vált, akkor a földi angyal újra munkába állt és avisszautasítást lehetőségét nem biztosítva az illóolajok, az aromaterápia felé irányította az édesanyát. Aki, Istennek hála engedett a nyomásnak, 3  hetes intenzív terápiába kezdett többek között a vadnarancs, Copaiba és tömjén (na és a titkos összetevők) esszenciákkal, a közben párhuzamosan zajló belső munkával majd befeküdt egy budapesti klinikára műtétre. Ahol a vizsgálatok során kiderült a tumor már csak 4mm és a további teendő " csupán" kontroll 2 hónap múlva. Hogy mi zajlott le ebben a pár hétben? Egy ébredés, egy elindulás, egy tisztulás és a test, a lélek és szellem együtt rezgése. Őt magát csak csodabogárnak titulálták az orvosok, akik között akadt olyan aki papírt és tollat ragadt, hogy lejegyezze mi is történt itt.
Én tudom, hogy ez egy csoda, de ez a csoda mindannyiunkban benne van! A belső munkát mindenkinek meg kell csinálni így vagy úgy, az olajok, a természet mindannyiunknak rendelkezésére áll, hogy mire van még szükség a sikerhez? Hitre! Hinni abban, hogy nem a szenvedésre, fájdalomra szerződtünk erre az életre, a hitre, hogy képes vagyok önmagamra találni és ha mindez megvan akkor észre fogjuk venni ezeket a földi angyalokat akiket mellénk rakott a Jóisten! Sosem vagyunk egyedül! Csordultig telt a szívem hálával, szeretettel olyannyira, hogy könnyek formájában végig is gördültek az arcomon és percekig nem apadt el! Köszönöm Istenem, hogy méltónak tartottál arra, hogy közreműködő legyek egy ilyen csoda létrehozásában! Kérlek adj erőt ennek a csodás édesanyának, hogy menjen tovább bátran a megkezdett úton és vezesd őt szeretettel, mert az egyetlen gyógyszer ami létezik az a szeretet, ami te magad vagy 🙏

Szívem minden szeretetével Nektek 🥰

Élni jöttem

Amikor pár hónappal ezelőtt láttam, hogy a hozzánk legközelebb Veszprémben lesz Bagdi Bella koncert (ahol egyébként a főiskolás éveimet töltöttem) azonnal éreztem a hÍvást, hogy nekem ide el kell mennem. És valahogy az sem volt kérdés, hogy kivel osztom meg ezt az élményt, a kislányaimmal. Nagyon vártuk mindhárman ezt a szombatot, Zsófi hajcsavarókkal a hajában aludt éjszaka, hogy szép göndör legyen a haja, Sári haját pedig pici tincsekben fontam be, hogy az ő egyébként szögegyenes haja is hullámos lehessen ezen az estén. Én külsőleg kevésbé, belül viszont annál nagyobb izgalommal vártam ezt az eseményt. Azt éreztem ez valami új lesz az életemben, ez valamit tartogat számomra, ezzel valami megváltozik, elindul vagy épp megérkezik. És azt hiszem ez utóbbi lett.
Anya lánya program, csodás őszi napsütés, szép autó, csinos ruha és nyitott szÍv a szeretet befogadására. Az úton végig Bella dalai szóltak a kocsiban, sokat beszélgettünk, énekeltünk, öröm töltött el mindent. 5 óra után értünk Veszprémbe, lesétáltunk a koncert helyszÍnére és kis meglepetésünkre de annál nagyobb örömünkre az első sorban sikerült helyet találnunk. Nem kis izgalom volt bennünk, amit a lányok percenkénti kérdésekkel jeleztek, hogy mikor fog kezdődni..... Sokat hallgatunk itthon Bagdi Bella dalokat, szerintem nagyon mély a mondanivalója és mindemellett egy nagyon szép és dallamos hangzás is van benne. Sáriék iskolájában is gyakran felcsendülnek ezek a dalok, hisz hála a Jóistennek Boldog Iskolába járhat a mi elsőszülöttünk. 6 óra után nem sokkal kezdődött az előadás. Nem is tudom, hogy szavakkal ki lehet-e fejezni azt az érzést ami betöltötte a termet, ami átjárta a lelkünket. Csodás hang, kellemes dallam, mosoly a zenekar minden tagjának arcán és azok a hangszerek! Huhhhhh! Bal oldalamon a kisebbik, jobb oldalamon a nagyobbik kislányom. Bennem pedig a hála és szeretet érzése, hogy itt lehetek, hogy ezt velük élhetem meg, hogy készen állok arra, hogy befogadjam mindazt a szeretetet ami a dalokból és Bellából árad felém. Zsófi végig fogta a kezem, és többször odafordult hozzám, hogy ő milyen boldog, hogy itt lehet, hogy mennyire szeret engem és hálás azért, hogy elhoztam. Annyira, de annyira őszintén jött ez belőle, hogy könnyes lett tőle a szemem. Ebben a kis csöppségben, aki már elmúlt 6 éves, annyi de annyi szeretet és bölcsesség van és annyira át is tudja ezt adni, hogy bizony időnként azt érzem még bőven van tőle mit tanulnom. Sárit is megérintette az az energia ami ott volt, de neki ezt sokkal inkább tanulni kell. Neki nem jön zsigerből a szeretet adása és elfogadása sem. Dolgoznia kell vele, ahogy az édesapjának és a családjának is. Az első gyermek az édesapát és az ő családját jön gyógyÍtani, mÍg a másodiknak ugyanezt az édesanya családjával kell megtennie. Nem egyszerű feladat ez nekik, ahogy mi dolgozunk a bennünk zajló érzésekkel és a körülöttünk történő eseményekkel, úgy ők is teszik szépen a dolgunkat és bizony sokszor a vállukra vesznek olyan terheket is ami nem is az ő hátizsákjukba tartozik.
Nagy büszkeség volt nekem ott lenni velük. Sokszor elkaptam egy egy pillantást a jelenlévőktől, amiben kb. ez volt: nézd, milyen csodás, hogy ez az anyuka elhozta a pici lányait, milyen nagyszerű dolog, hogy ilyen fiatalon megkapják Isten áldását ezáltal a koncert által. Mert valóban ez történt ott. Az, aminek nap mint nap meg kéne történnie mindannyiunk életében. Áromlott a szeretet energia, mindenki képes volt azt befogadni és nem önző módon azt megtartani magának, hanem továbbadni. Mert csak Így van értelme, egyébként csak egy önző, egos elme töltekezés keletkezik belőle. A dalok minden szava a lelkemig hatolt, tisztÍtott ahol kellett, töltött ott ahol hiány volt és áramlott afelé akinek épp a legnagyobb szüksége volt rá. És szeretettel adtuk, mert Így kaptuk a szÍnpadról. Ez a nő tényleg egy angyal, nem tudok rá más szót. Valami mélységes béke, szeretet és bölcsesség áradt minden szavából és dalából, tette mindezt alázattal, hisz ő ott nem a mint énekesnő volt a színpadon, akinek ez a megélhetési forrása, hanem szolgálatot teljesÍtett azzal a képességgel amit ő a JÓistentől ajándékba kapott, a személyiségével, a hangjával... Számtalanszor könnyeket csalt a szemünkben, hol azért mert felismertük a sérüléseinket és fájtak a sebek amik nem gyógyultak be teljesen, hol pedig  a hála érzését szabadÍtva fel bennünk.
A koncert vége után a lányok kérték, hogy várjuk meg Bellát, mert ők szeretnének egy "alprogramot" tőle (ahogy Sári mondaná) és én is szerettem volna vele váltani pár szót. De hogy ilyen sokat kapok ettől a pár perctől ezt bizony nem is sejtettem. Mikor odakerültünk hozzá, az az öröm és hála ami látszott az arcán, hogy ez a két kis angyalka eljött az anyukájával és végighallgatta az ő 3 órás koncertjét, hát ez az amit csak egy szÍv képes ontani magából, az egos elme sosem. Meséltünk neki Sári csodás tanÍtó nénijéről, aki hozzá hasonlóan tele van szeretettel és ezt nem fél megosztani másokkal, arról, hogy mennyire vártuk ezt a találkozást és hogy készültek a lányok erre az estére és hogy mennyire sokat ad nekünk ő, mint Bagdi Bella. Ekkor megfogta a kezem és olyan mélységes béke kerÍtett hatalmába, amire azt hiszem mindig is vártam. Úgy érzem megérkeztem! Nem szeretnék senkihez sem úgy tartozni, mint Önmagamhoz, ahhoz a belső nyugalomhoz és szeretet energiához ami ott akkor megfogott és minden egos játszmám ellenére Így élni tovább. Ezzel a szeretettel a szÍvemben szolgálni és tenni a dolgom! A lányok beleültek Bella ölébe és úgy készült egy közös fotó, majd kérte Bella, hogy ezeket a csodás gondolatokat mondjuk el a kamerába is, mert ők ezért vannak itt. Nem lehet szavakkal leÍrni azt ami ott történt! Én csak azt kérem a Jóistentől ha segÍtett nekem idáig eljutni akkor segÍtsen abban is, hogy minél többször megtapasztalhassam ezt a tisztaságot és hogy tudjak benne maradni ebben az áramlásban és ezzel az energiával szolgálni őt és tenni a dolgom itt a földi létben!
Hazafelé Sári csodásan megfogalmazta, hogy anya, szerintem Bella a mi családunk tagja. Mert mindannyian egy nagy család tagjai vagyunk és ezt a nagy családot egyetlen tiszta érzés köti össze, a feltétel nélküli szeretet! Bella ezt testesÍti meg, azzal, hogy megbékélt a sorsával, tudott megbocsátani, elengedte azt ami visszahúzta őt és ezzel szabad utat kapott a feladata beteljesÍtésére. Köszönjük neki, hogy van nekünk és Isten áldása kÍsérje azon a mesés úton amin ő halad! KÍvánom magunknak, hogy mi se féljünk megtenni a lépéseket a boldogság felé, afelé a boldogság felé, ami nem egy pillanatnyi érzés, hanem a megbékélés és önmagunk megtalálása.
Tegnap délután Sári még annyit mondott, hogy anya, tudod mi hiányzik nekem legjobban a tegnapi napból? Bella mosolya! Mert abban a mosolyban ott volt a Jóisten!
Hála és köszönet mindenkinek aki lehetővé tette, hogy mi ezt átélhettük! KÍvánom mindannyiótoknak, hogy ez az érzés egyszer ragadjon benneteket is magával és soha többé ne akarjatok tőle megszabadulni!

SzÍvem minden szeretetével ölellek benneteket!

Amit teszel, tedd szÍvből.....

A helyemen vagyok és amit teszek az számÍt- azt hiszem ez a mondat csodásan leÍrja azt, amit azzal kapcsolatban érzek amit most csinálok és ahol most tartok. Hosszú, talán néha kissé rögös út vezetett idáig, de úgy érzem itt már simább az útfelület vagy csak kinőttek a szárnyaim és könnyen átszökkelek, repülök az utamba kerülő kavicsokon, köveken vagy akár a sziklákon is. Sokáig kerestem az egommal a helyem ebben a világban, mindenáron bizonyÍtani akartam magamnak, másoknak, hogy igenis értékes vagyok, hogy igenis szerethető vagyok. Csak épp magam nem hittem ezt el! Pici korom óta tudom, hogy tennem kell valamit a világ szebbé tételéért, sokáig tanÍtó néni akartam lenni. Lebeszéltek róla "jó szándékú" felnőttek. Én meg jártam az utat dacosan, sértődötten, folyton keresve  hol is érezném igazán jól magam. De valahogy nem jött ez az érzés. Mindig az éreztem nem vagyok a helyemen, nem beszélek azonos nyelvet azokkal az emberekkel akikkel egy közösséget alkotok. Próbáltam megfelelni az elvárásoknak, jól tanulni, csendben maradni (na ez csak ritkán sikerült, hisz az igazságérzetem sokszor megszólalt ott bent és nem bÍrtam magamban fortyogni) és bÍzni abban, hogy ez fogja elhozni nekem a boldogságot. 

Aztán csak nem jött az az érzés ami hosszú távon is képes volt velem maradni, ami folyton mosolyt csal az arcomra, ahol már nem másoktól várom a folyamatos visszajelzést, hogy jól csinálod amit csinálsz hanem képes vagyok ezt magamnak is kimondani és hálát adni azért, hogy ezzel tehetem szebb hellyé ezt az erőszakkal, indulatokkal és betegségekkel teli világot.

Tavaly nyáron végképp azt éreztem, hogy minden erőfeszÍtésem ellenére még mindig nem találtam meg azt ami igazán az enyém lenne, az utat amit én választottam magamnak és amin békével a szÍvemben lennék képes járni. Aztán jött egy jó nagy pofon ami úgy igazán betalált. És jöttek mellé az illóolajok is amik elkezdték lebontani a falakat amiket a hosszú évek alatt szerzett sérülések miatt épÍtettem szép lassan magam köré. Szépen felerősödött az ekcémám, ezzel is jelezve a külvilág felé, hogy ne közelÍtsetek felém, mert nem szeretnék többször sérülni. Saját magamnak alkottam egy páncélt, ami majd jól elrettenti azokat, akik bántani szeretnének engem. Közben viszont rá kellett jönnöm (egy önismereti tréning alkalmával), hogy nem húzom meg láthatóan a határt magam körül sem fizikailag sem érzelmileg ezért bárki bátran ki be sétálhat az életembe, ha éppen úgy tartja kedve belémrúg ha szerencsém van akkor dicséretet esetleg ölelést kapok tőle. 

Aztán ősszel jött a Doterra, magával ragadó illatok, csodás monó és keverék olajok és egy érzés, hogy nekem ez kell. Nem tudtam akkor még mire, először azt gondoltam a családom segÍtésére csupán. De a tanÍtás utáni vágy továbbra is égett bennem. Átadni másoknak a tudást ami bennem van, kihasználni azt a kommunikációs képességet, amit születésemkor kaptam és talán nem mindig megfelelő módon használtam, ezért úgy döntöttem nekem ezt meg kell mutatnom az embereknek. Nagyon jót tett az önbecsülésemnek ez, hisz végre igazán, szÍvből tudtam adni az embereknek valamit amivel mindenki jól jár, örömmel láttam, milyen sokat segÍtenek az illóolajok egy-egy testi vagy esetleg lelki kihÍvás kapcsán és csodálatos módon tudtam ötvözni a kineziológiai tevékenységem és az illóolajok iránti szenvedélyem. Az elmúlt időszakban számos alkalommal, őszintén éreztem azt, hogy végre a helyemre kerültem és hogy amit teszek vagy adok az tényleg nagyon sokat számÍt az embereknek, a világnak. És természetesen az öröm és hála által önmagamnak is. Tudom, hogy mindez nem azért van, mert én ezt annyira, görcsösen akartam, sokkal inkább azért mert megbékéltem és képes vagyok észrevenni azt a feladatot amit bennem lévő szeretet szemüvegen keresztül nézve küld elém a sors. Nekem ez nagy fejlődés az életemben és végtelenül hálás vagyok érte! Most már nem akarok mindent azonnal, most már képes vagyok türelemmel és szeretettel kivárni, hogy megérkezzen hozzám a csoda. Most már nem kell, hogy mások elismerjenek, mert én érzem ott belül minden oldás és előadás után, hogy tettem valamit a boldogabb világért és azt hiszem én ide indultam el 36 évvel ezelőtt. Nem tudom meddig mehetek ezen az úton, lehet, hogy lesznek még benne elágazások és az is lehet, hogy nem fogok mindig a helyes irányba fordulni, de hiszem, hogy az engem irányÍtó szeretetet segÍt mindig jó döntést hozni. Itt vagyok és várom a feladatokat, teszem a dolgomat és követem az Univerzum útmutatását!

Hála és köszönet mindenért!

Ki tanít kit.....?

Gyermekként azt tanultam meg, hogy a felnőtt mindig többet tud nálam, hogy jobban tudja a dolgokat mint én és kötelességem elfogadni amit ő mond. Mindig úgy néztem őket, hogy ők a nagy bölcsek! Sok sok tanító volt köztük, sőt mindannyian tanítók voltak de sokszor máshogy akartak tanítani, mint ahogy nekem érthető volt. Még ma is sokszor " elgondolkodok"azon kineziológusként, hogy én hogy tudok segíteni egy nálam tapasztaltabb emberen🤔 rá hát kellett jönnöm, hogy a kora miatt nem feltétlenül lesz bölcsebb az ember, bölcsességet a tudatossággal lehet elérni, a szeretet erejével 🙏
Aztán mikor anyává váltam gondoltam majd én is megtanítom a gyermekeim arra a sok dologra amit már én is tudok. És az elmúlt lassan 9 évben sokszor rá kellett jönnöm, hogy ők legalább annyira az én tanítóim ahogy én az övék.
Sári tegnap este kissé szomorkás és feszült hangulatban volt. Kérdeztem mi a baj, tudok-e neki segíteni valamiben. Aztán elmesélte, hogy szerinte igazságtalanul bántak vele az osztálytársai, akik az ő barátnői és nem érti a dolgot. Nyilván a benne dűlő düh miatt az is elhagyta a száját, hogy ő már nem is szeretne ezeknek a lányoknak a barátnője lenni. Mondtam neki, hogy aludjon egyet, és indulatból sose hozzon meg egy ilyen döntést, bárkinek lehet rossz napja. Azt javasoltam neki, hogy hívja félre ma ezeket a lányokat, beszéljék meg ezt a dolgot. Hallgassa meg az ő álláspontjukat is, ha hibázott ne féljen bocsánatot kérni, ha meg rajta kívülálló dolog miatt volt a vita akkor hagyja, hogy a többiek is beláthassák a hibájukat. De semmiképp se vigye magával a haragot, mert az mind csak az ő lelkét mérgezi. Ma reggel váltottunk még erről pár gondolatot és útjára engedtem egy öleléssel, egy puszival és egy "legyen szép napod" mondattal. Délután kérdeztem tőle megbeszélték-e a tegnapi incidenst és azt mondta nem. A lányok amint bement az osztályba megölelték és arra a kérésére, hogy beszéljék meg a dolgot az a válasz jött, hogy mindenki aludt rá egyet és újra barátok!
Nagyon büszke vagyok a lányokra, fantasztikus ahogy ezt a számukra nyilván nem kicsinyes helyzetet ilyen szeretettel megoldották. Egy ölelés olykor többet ér bármelyik szónál, hisz a szavak néha csak útban vannak. Egy ölelésben olyan mélyen lehet sóhajtani és szélnek engedni a bánatot, a düböt, a csalódottságot és átadni, átvenni a szeretetet.
Vajon közülünk hányan vagyunk képesek így megoldani egy vitát akár a társunkkal, akár a barátunkkal vagy épp a gyermekünkkel? Hajlamosak vagyunk napokig, hetekig sőt valaki akár évekig is puffogni, haragudni és közben szenvedni! Mindannyian hibázunk, de tudni kell hátralépni, tudni kell bocsánatot kérni, szeretet tenni oda ahol épp a harag próbálja átvenni az uralmat! Hát a gyermekek erre (is) tanítanak bennünket! Ők olyan szépen megoldják ezeket a helyzeteket, hisz még kevésbé szennyezett a belső világuk. Tanuljunk hát bátran tőlük és igyekezzünk tisztán tartani az ő kis lelküket, hogy harag helyett szeretetet hintsenek szét a világban!
Olyan szerencsés édesanya vagyok, tele a szívem hálával a gyermekeimért🙏

Szívem minden szeretetével Nektek

Az ördögi vörös szivárvány

Bob,l feltaláló, mégsem fejez be soha semmit, mindig feladja az elképzeléseit, mondván, hogy hasznavehetetlen. Egy nap az egyiket mégis véghezviszi, úszik a boldogságban, ekkor azonban feltűnik egy ördög, és gúnyolódni kezd rajta. Az ördögi vörös szivárvány legmélyebb félelmeinket sűríti magába. Álmában Bob rájön, hogy képes különbséget tenni valós és képzeletbeli félelmei kötött. Az ördögi vörös szivárvány már nem tudja visszatartani álmai megvalósításától!
A történetet egy számomra kedves kártyacsomagból való, Tori Hartman A csakrák bölcsessége. Sokszor nyúlok az útmutatás ezen formájához, hisz időről időre kell mindannyiunknak egy kéz, egy kártya, egy tiszta szívű segítő aki megráz, irányt mutat vagy épp segít kiborítani a sok mocskot amit felgyűjtöttünk, kitisztítottunk magunkból. Szeretek írni, szeretem így (is) megélni az érzéseim, reflektálni a bennem és körülöttem zajló dolgokra. Szeretek segíteni, szeretek adni és szívesen el is fogadom ami tiszta szívvel érkezik hozzám. Azonban ez a kis ördög engem is folyton megtalál és elhiteti velem, hogy nem lehetek elég jó abban amit csinálok így hajlamos vagyok (voltam) fel is hagyni az álmaimmal. Persze egyik másik dologban az is benne van, volt, hogy valójában nem is az én álmom volt! Ez a kisördög gyakran egy hangként jelenik meg a fejemben de előfordul, hogy a külvilágtól tartódik felém a tükör. Csak, hogy megmutassa mégis mit "hiszek" én valójában. Talán ezért hagytam fel lassan egy éve az írással is, mert úgy éreztem nem kellenek ezek az írások senkinek! Pedig ha csak magam miatt írok, akkor is van értelme, sőt igazán csak akkor van. Ha benne van a szívem, a szeretetem, a félelmem, a kétségeim és ezeket nem vagyok hajlandó elnyomni akkor már sokat tettem önmagáért! Sokminden történt ebben az elmúlt 9 hónapban és újra itt vagyok. Többek között bekúszott az életünkbe az aromaterápia, életvitelszerűen használjuk a csodás, tiszta esszenciákat és szép lassan a világ összes csodáját feltárul előttünk (ami eddig is itt volt bennünk, velünk, körülöttünk csak rossz szemüvegen keresztül néztük ezt az életet). Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy megismertem a Doterra illóolajokat melyek rezgésükkel és számomra felfoghatatlan hatásukkal segítenek bármilyen testi és lelki kihívás kapcsán. Köszönöm a Teremtőnek, hogy elég felkészült voltam amikor tavaly ősszel találkoztam ezzel a kinccsel, és ma már családtagként velünk lehet a Föld ajándéka. Köszönöm, hogy segít egyre tisztábban látnom és hallanom. Így meghallani azt is, ami az elmúlt időszakban többször szembejött velem, hogy miért is nem írok? Hát itt vagyok, hátrahagyva a félelmeket megyek a gyertya fényével beragyogott úton, segítem szívem minden szeretetével és a természet minden kincsével a hozzám fordulókat, közben szeretettel megtöltve a saját és mások életét és szívét is. Hiszek magamban, hiszem, hogy csodálatos teremtő erőt kaptam születésemkor és igyekeszem legjobb tudásom szerint élni is ezzel az ajándékkal. Nem hagyom többé, hogy a célok, az álmok eltűnjenek előlem mielőtt elérném! azokat Arra születtem, hogy boldog legyek, hogy szebbé tegyem a világot, hogy megéljem a szeretetteli pillanatokat! Hálásan köszönöm mindenkinek aki segített nekem idáig eljutni és azoknak is akik velem együtt haladnak az úton már most is vagy csak később csatlakoznak!
Hogy mire is valók az álmok? Hát elérni őket! Egy álom ami hamarosan valóra válik, mert valaki(K) hitt benne, mert nem alkudott meg, mert nem fogadta el a biztosat, az egyszerűbb megoldást, hanem hitt abban, hogy amire ő vágyik az az övé is lehet. Az én drága férjem és az ő új autója 🙏 a történet röviden.... A cég ahol ő dolgozik ad gépjárművet magáncélú használatra is abban a pozícióban ahol ő van. Tudtuk már egy ideje, hogy idén új autót fog kapni és mivel nagyon megszerette ő is és a család is a Ford Focust azt kívántuk bárcsak azt kapnánk! És beleszerettünk a kék színbe. Az új kocsi étkezése eltolódott és az időpont egyre bizonytalanabbá vált. Pár napja felhívott, hogy felajánlottak neki egy 1 éves Opel Astrát és ő elfogadta. Döbbenten álltam a dolog előtt, semmit nem tudott az autóról, csakhogy mennyi idős és milyen márkájú. Mondtam neki, hogy ez annyira nem ő, hogy így elfogad valamit, ismeretlenül, ráadásul ez nem is Ford. De aztán jöttek az érvek, hogy ez biztos, meg rövid időn belül, stb.... Akkor sem értettem és el is ültettem egy kis bogarat a fülébe. Hazajött és elmentünk együtt futni, majd arra jutott, hogy ír a gépjárműves kollégájának egy mailt, hogy mégsem kéri az Opelt, ő Fordot szeretne és hajlandó várni! Jó döntés volt, hisz a hét elején egy meeting alkalmával találkozott a fent említett gépjárműves kollégával, aki egy kézfogás után félrehívta, hogy akkor egy kék Ford Focus jó lesz pár héten belül!?? Sose veszítsük szem elől azt amit annyira vágyunk és ne érjük be kevesebbel mint ami jár nekünk! "Kérj és megadatik"

Szívem minden szeretetével nektek 🥰