Több, mint 6 éve az életünk része....

Tegnap "nagy" nap volt nálunk, éjszaka 23.21kor volt pontosan 6 éve, hogy a mi kis angyalkánk meglátta a napvilágot mi pedig őt! Őt, akit annyira nagy szeretettel vártunk, hosszú évek után egy csodaként jött a mi kis életünkbe. Szombat volt, szép nyári nap. Izgatott várakozás a szívünkben, 2 név a tarsolyunkba,ugyanis a nemét nem tudtuk (nem akartuk tudni) neki csak azt, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy mi lehetünk a szülei és ő is azt gondolta jó helye lesz a mi életünkben és vele együtt fogunk egy családot alkotni. Császármetszéssel jött a világra mert farfekvéses baba volt. Gyönyörű fekete haja, meseszép arca, formázott szemöldöke volt és az érzés mikor odahozták bepólyálva hozzám semmihez sem fogható❤ tegnap éjszaka mikor 23.21kor bementünk apával megpuszilgatni őt csak ültem az ágya szélén, a könnycseppek egymás után gördültek le az arcomon.... Felidéztem a 6 évvel ezelőtti éjszakát, az első szopizást, aztán a kórházban töltött napokat és szépen sorban leperegtek előttem az elmúlt 6 év emlékezetes(bár nyilván minden egyes pillanat érték a maga nemében) pillanatai, amik nagy örömmel töltötték el a szívemet!
Ez a nap az ő napja volt teljesen! Szombaton már nagy volt az izgalom, hogy vajon mi lesz az ő ajándéka. Este megkérdeztem tőle mit szeretne a szülinapjára és ő csak ennyit mondott, hogy reggel ha nem eszem meg a reggelit anya,akkor ne szólj rám! Hát ez igazán nem nagy kérés.... (Ennek a háttérre az, hogy az 1 hetes nyaralás alatt bizony többször előfordult, hogy nagyobb adag ételt kiszedtek maguknak ami aztán vagy nem ízlett vagy kifogott rajtuk a mennyiség miatt és ezt apával sokszor szóvá tettük, mert a pazarlást nem szeretjük). Reggel zenével ébresztettük és puszik áradatával.... Az ajándék az autóban maradt így az csak reggeli után csalt hatalmas mosolyt az arcára. Nagy volt az öröm, nem úgy Zsófinál. Ő is ugyanolyan könyvet szeretett volna így nagy sírásba tört ki. Próbáltuk neki elmagyarázni a dolog lényegét, de úgy tűnt sokáig,hogy süket fülekre talált. Aztán egyszercsak megtört a jég és egy hatalmas dologgal állt elő a kis csodánk.... Köztudott róla, hogy ő bizony nem rejti véka alá ha neki valami nem tetszik és ennek sokszor fizikai bántalmazás a vége. A kompromisszumkészség időnként hiányzik belőle teljes mértékben. Most viszont odaállt a nővére elé (teljesen önszántából,még csak nem is beszéltünk ilyenről), hogy ő nagyon szereti és az az ajándéka, hogy többet nem bántja a nővérét. Elállt a szavam de olyan boldogság öntött el. Nagyszerű nyaralás van (ismét) mögöttünk, de számomra ez volt a legjobb, legszebb dolog benne❤
Délután hajóztunk egyet a Dunán, ez is szülinapos kívánsága volt. Meseszerű az a látvány ami elénk tárult, azt éreztem legszívesebben kiugranék a hajóból, beszaladnék az erdőbe és egyesével megölelném az összes fát. Imádom a természetet és hiányzik a lelkemnek a közelsége. Pont a napokban olvastam a fák jótékony hatásáról, hogy milyen fantasztikus eredményt lehet elérni embereknél az efajta terápiával. Jó lenne ha ezt többen tudnák és azt is,hogy sokszor egy egy melankolikus hangulat háttere lehet csupán az ember és a természet kapcsolatának a hiánya....
A hála érzése tegnap sem került el, hogy velünk van ez a drága kis angyalka már 6 éve, hogy én lehetek az édesanyja, hogy megadatott nekem is, hogy édesanya lehessek és megtapasztalhatom annak nehéz és csodás pillanatait is (őszintén szólva sokszor megfordult ennek az ellenkezője a fejemben mikor kisbabát szerettünk volna és nem érkezett az áldás), hogy ilyen tüneményes kislánnyá fejlődött az évek során, hogy nap mint magamhoz ölelhetem és elmondhatom neki mennyire szeretem.... A bizakodás érzése, hogy láthatom majd ahogy ő is megtapasztal szép és kevésbé szép dolgokat az életben, a tudat, hogy a bizalmasának tart és meg fogja osztani velem az örömét és a bánatát, hogy láthatom majd őt nővé és édesanyává válni.. Nagyon büszke vagyok rá, rengeteg pozitív megerősítést kaptunk ebben az egy hétben újfent, hogy bizony megéri energiát fektetni a gyermeknek a "nevelésébe"  (is)
A Jóisten, az angyalok, a segítők adjanak neked mindig türelmet, lelkesedést és egészséget, hogy valóra tudd váltani az álmaidat! Szeretünk nagyon és míg le nem hunyjuk végleg a szemünket ránk mindig számíthatsz az apával drágaságunk! Köszönjük, hogy velünk osztod még az életed❤❤

Mi az amit érzünk és hiszünk magunkról....

Hogy szoktam-e sírni? Vannak-e nehéz és céltalannak tűnő napjaim? Van-e olyan, hogy beszélgetni sincs kedvem és legszívesebben elbújnék pár napra egy barlangba? A válaszom egy határozott IGEN!
A hét pontosan így kezdődött, nagyon dolgozott bennem valami ami bizony ilyen gondolatokat rakott a fejembe, hogy el szeretnék vonulni és nem akarom, hogy bárki hozzám szóljon vagy bárkinek válaszolnom kelljen. A lányoknak is mondtam, hogy nagyon szeretem őket, a könnyek nem miattuk vannak a szememben és engedjék most meg nekem, hogy ne szóljunk egymáshoz csak ha nagyon muszáj. Hogy rendben van-e ez így? Én úgy érzem, Hogy teljes mértékben. Egy édesanya attól, hogy feltétel nélkül szereti a gyermekeit és bármit megtenne értük, hogy egy fantasztikus párkapcsolatban él és bármiben számíthatnak egymásra élete párjával bizony megengedheti magának, hogy a "semmiből" jövő rossz érzéseinek utat engedjen, mélyen megélje azokat és engedje is tovább azokat. Mit jelent a mélyen megélés? Mennyi időt is vész ez igénybe? Ez az adott egyén lelkiállapotától, a helyzet súlyosságától, az energiák áramlásától, a környezet hozzáállásától egyaránt függ(het). Nem győzöm hangsúlyozni itt és a saját életemben is, hogy mennyire fontos az érzelmek felismerése és megélése. Ma, amikor Magyarországon az egyik vezető halálozási ok a szívbetegség, akkor igenis fontos hangsúlyozni, hogy az érzelmeknek milyen jelentős hatása van az egészségügyi állapotunkra. Azt halljuk gyermekkorunk óta, hogy ne sírjunk, legyünk erősek, szorítsuk össze a fogunkat és csináljuk és szép lassan elveszik belőlünk, hogy kimutassuk és megéljük a negatív és pozitív érzelmeket az életünkben. A sok "lenyelt" béka alattomosan elkezd ott bent munkálkodni, megágyazva egy újabb önromboló hitrendszernek és hozzásegítve bennünket, hogy már ne tudjunk őszintén örülni a "csodáknak", elveszítjük a humorérzékünket és szépen megtanítjuk a gyermekeinket is arra,hogy teljesen felesleges kimutatni az érzelmeiket! És ezekből az elfojtásokból fakad az agresszió, a folytonos irigykedés vagy épp sértődés, amik aztán újabb negatív érzelmeket generálnak és az ördögi kör végeredménye egy egy komolyabb betegség amivel szembenézni sokkal nehezebb feladat, mint adott esetben őszintén kidühögni, kikiabálni, kisírni magunkat, szeretettel átölelni a másikat, megdicsérni őt.....

Egy kis kedves mondat így a végére az én csodás és okos kislányomtól.... Ha nyár akkor nekünk fesztiválok, bicajozások, strandolás. A sörfesztiválról jöttünk haza egyik este, Sári apa mögött ült, Zsófi mögöttem. Az örök kérdés, hogy ki ér előbb haza és hátulról folyton jön az info meg a biztatás, hogy hajrá és gyorsabban előzd meg őket. Feltekertem a nagy dombon és bizony elfogyott a szusz a végére, így apáék előnyhöz jutottak. Mondja Zsófi, hogy anya előzd meg őket, de mondtam, hogy nincs már erőm, elfáradtam... Erre ő mind a 4 év bölcsességével a háta mögött... Anya,bízz magadban, én is ezt mondom mindig magamnak ha nehéz feladat előtt állok. Te tanítottad nekem❤ És tényleg, és köszönöm az ösztönző szavakat!mi értünk előbb haza😄

Holnap útrakél a család az idei nyaralásra, igyekszem majd jelentkezni!

Szívem minden szeretetével nektek❤

A gyermeki én....

Amikor a vágyak és az emlékek megvalósulnak és újra átélhetővé válnak.....hát ez volt ez a hétvége nekem❤ csordultig tele szeretettel, hálával, olykor könnycseppekkel, köszönöm, hogy ezt meg-és átélhettem!
Én hétvégén is szeretek korán kelni, hogy úgy legyen igazi "énidőm" amikoris a saját gondolataimmal vagyok, tornázok kicsit, helyrerakom fejben a napomat és leírom a céljaimat. Szombaton is 7 után keltem, lévén a mi családunkban mindenki szeret sokáig lustálkodni. Gondoltam egy órám biztosan lesz magamra, de kb negyed óra után hangokat hallottam a gyerekszoba felől. "Sári, Sári ébren vagy?" "Igen" "felkelünk? Kimegyünk" " nem,mert még sötét van, biztos éjszaka van még".... Én közben az ajtó mellett álltam és hihetetlen késztetést éreztem, hogy befeküdjek közéjük. És ezt is tettem. A sötétben belopakodtam és odabújtam közéjük.... Meglepődtek, nem igazán tudták mi történik, nem szóltak semmit. Zsófi a sötétben elkezdte simogatni, tapogatni az arcomat és megkérdezte,"anya,te vagy az? Miért jöttél?" erre én " ha ti keltek előbb gyakran bebújtok közénk és most én is szerettem volna bebújni hozzátok! Gyerekkoromban nekem ez nem nagyon adatott meg,hogy a szüleim között lustálkodjak reggelente, így most megvalósítóm ezt az álmomat!" Mert bizony az álmokat megvalósítani sosem késő, legyünk bármilyen idősek is! Az álmok arra várnak, hogy mi valóra váltsuk őket!
Kb negyed órát így beszélgettünk, öleltük egymást, annyira jó volt! Megalapozta az egész nap hangulatát! És vasárnap továbbfejlesztettük a családi reggelt, mert apa is bekuporodott közénk😄 4en feküdtünk két 70x140es ágyban, muris volt!
Vasárnap délelőtt a dédit látogattuk meg Zalaegerszegen majd onnan Hahótra mentünk. Búcsú volt anya szülőfalujában. Nagyon szerettem ezt gyermekként, ringlis, búcsús sátor tele játékokkal, vattacukor, kakasos nyalóka és írtó meleg. Sokszor olvadó aszfalt😊 ezekből mára már csak a búcsús sátrak maradtak meg, nem túl jó minőségű játékokkal viszont annál drágábban😄 és a kakasos nyalóka amit mama vett a lányoknak. de a búcsú akkor is búcsú....
Ebédre értünk mamáékhoz. Már útközben kiderült, hogy papa dolgozik ma is, hisz a mezőgazdaság nem ismeri a hétvégét és a búcsút, ott akkor kell dolgozni mikor az idő engedi. Már korábban megbeszéltük a papával, hogy a csajokat elviszi kombájnozni hát itt volt a nagyszerű alkalom. Megebédeltünk, bepattantunk Zsizsi terepjárójába és irány a búzamező. A csajok izgatottak, de anya talán még náluk is jobban! Hányszor átéltem ezt én gyerekként! Apukámnak akkor még kombájnja nem volt de ifája igen. És mi a bátyámmal annyira szerettük vele tölteni a napokat a gabonamezőn vagy bárhol ahol neki dolga volt. Finom friss zsemléket vettünk reggel a boltba, málnát (ami nem más, mint a szörp) készítettünk otthon egy egy sport szelet és kalandra fel. Nem számított a meleg, a rázós szántóföld, együtt voltunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk és annyira élveztük. Sokszor csak annyi jutott, hogy míg apu hazajött ebédelni beültünk az ifába, de ez akkora élmény volt nekünk❤
Hamar kiértünk a földre és a kombájn előállt. Papa arra fordult ahol kiszálltunk a kocsiból és a csajok már másztak is fel a papa mellé. Csillogó szemek, őszinte mosoly az arcukon (apukámén is) nekem pedig valami megfoghatatlan érzés a szívemben és csillogó könnycseppek a szememben! Az ami nekem felejthetetlen élményeket adott gyermekként azt most a kislányaim is átélhetik, megajándékozva a szeretett apukámat is egy élménnyel. Biztos vagyok benne, hogy az ő szívét is hihetetlen mód megérintette ez a 2 óra az unokáival. Nem tudom, hogy van-e ennél nagyobb ajándék egy nagyszülő unoka kapcsolatban, mint a mindenkit boldoggátevő együtt töltött idő! Azért a sportszelet most is előkerült, ki ki megosztotta a saját tudását a másikkal (pl lányok elmesélték, hogy lesz a learatott búzából a kenyér, papa megmutatta, hogy lesz a búzakalászból búzaszem a kombájn segítségével). Én meg álltam a szántóföld szélén, kitártam a karjaimat és belekiabáltam a nyári levegőbe, hogy mennyire hálás vagyok ezért a pillanatért és az életéért amit élhetek!
Sári Zizsivel még a traktort is vezette, tettek pár kört a learatott búzatáblán. Annyira sokat adott mindannyiunknak ez a nap. Este, mikor köszöntünk el a szüleimtől adtam két puszit az apukámnak majd átöleltem és megköszöntem neki, hogy ezt a napot. Amit a lányaimnak adott és általuk nekem újra megteremtette a gyermekkorom szép pillanatait. Egyúttal azt is megbeszélték, hogy ősszel kukoricaaratásnál már úgy indulnak neki a napnak ahogy anno mi is.... Zsemle, sportszelet és málna😃 köszönöm, köszönöm, köszönöm
Pár évvel ezelőtt mikor hosszú időn keresztül nem beszéltünk egymással a szüleimmel nem is sejtettem, hogy a gyermekeimnek ilyen nagyszerű élményei lesznek még velük! Hogy min múlik egy "jó" szülő gyermek kapcsolat? Szerintem azon ha elengedjük a haragunkat, a sérelmeinket egymással szemben és megértjük azt, hogy mindenki annyit ad amennyire ő képes! Sosem késő szép gyermekkort teremteni magunknak!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Abban higgy amit a szíved diktál....

És semmiképp se annak amit mások diktálnak neked, hisznek és gondolnak rólad....
Ma újra a kislányaim úszása ihlette a bejegyzésemet. A második hét végéhez közeledve már úgy titokban vágyott a szívem arra, hogy lássam őket karúszó nélkül keresztül úszni a medencén. Sárinak szépen megy a békatempó, de kissé bátortalan és győzködnie kell magát, hogy belemenjen-e nehéznek tűnő helyzetekbe, Zsófi viszont inkább kiskutya módjára evickél a vízben de a bátorság nem v
Hagy senmi kivetnivalót maga után. Őszintén szólva ma reggel volt egy olyan megérzésem, hogy Sári legyőzi minden félelmét és átér a túlpartra és megkapja a megérdemelt kis labdáját. És ehhez képest... Zsófi elment a mosdóba, s miután visszajött karúszó nélkül szállt be a medencébe. Merci néni erre gyorsan le is csapott és invitálta úszni. A kis csibe nagy levegőt és lendületet vett és hihetetlen teljesítménnyel leúszott egy hosszt teljesen önállóan. Mindannyian döbbenten álltunk, hisz pár kis karcsapásra számítottunk csupán. Merci néni is mikor meglátta milyen lendületes csak hátrált és hátrált és hamar ott volt a háta mögött a fal. Én meg könnyes szemmel álltam az üvegfal mögött és olyan de olyan büszkeség töltött el. Nem gondoltam róla ezt, de épp elég volt, hogy ő viszont nagyon is bízott magában és a csapat legkisebb tagjaként 3.ként megkapta a megérdemelt gumilabdáját a "megtanultam úszni 2017" felirattal.
Sári mindeközben szintén a könnyeit nyelte, de ezek nem az örömkönnyek voltak. Mikor bementem hozzájuk az öltözőbe azonnal magamhoz szorítottam Zsófit és elmondtam neki, hogy a nagyszerű teljesítményével könnyeket csalt a szemembe és mennyire büszke vagyok rá. A következő pillanatban léptem volna Sárihoz, hisz éreztem, hogy neki is szüksége van most rám, de ő fogta magát és bezárkózott az öltözőbe. Beengedett maga mellé és láttam, hogy az ő kis lelke most nagyon nincs rendben és bizony el is tört az a bizonyos mécses. Elmondta, hogy ő milyen csalódott mert nem kapott labdát, hogy ő nem olyan ügyes, mint a Zsófi és ő ezt nem tudja megcsinálni, mert folyton elsüllyed. Vigasztalásképp elmondtam neki,hogy a tudása neki is megvan de az önmagába vetett hite hiányzik. És addig míg nem hiszi el magáról, hogy ez neki is menni fog és azt sulykolja magába, hogy ő nem ügyes és nem tudja megcsinálni addig valóban nem is fog sikerrel járni. De amint átlépi ezeket az önmaga számára felállított korlátokat és a negatív mondatokat pozitívvá alakítja semmi akadálya nem lesz a várva várt sikernek. De ezt neki kell akarnia. Ugyanakkor azt is elmondtam neki, hogy semmi baj azzal, hogy ő most csalódott, igenis kellenek a fejlődésünkhöz ezek, mert miután meggyászoljuk ezeket a dolgokat, a dühünket, a csalódottságunkat felhasználhatjuk arra,hogy elérjük a célunkat. Holnap erre az érzésre már teljesen másként fog tekinteni és biztos vagyok benne, ha bízik a képességeiben akkor ebben a 2 napban még neki is meglesz a labdája.
Az életben sem mindig történnek úgy a dolgok ahogy mi szeretnénk. Csak azért nem leszünk a legjobbak, mert pl idősebbek vagyunk a "versenytársainknál" ez még nem garancia semmire. Tenni kell a sikeréért és nem bennragadni az önsajnálatba, hanem menni előre a céljaink felé. Még egy dolgot elmondtam ma az én kis drágámnak. Hogy ne mérje magát másokhoz, még akkor se ha az a másik a testvére. Csakis önmagához, hogy mennyit fejlődött 2 évvel ezelőtthöz képest mikoris az első alkalommal sírva kijött az öltözőből és be sem ment a medencébe vagy a tavalyi évhez képest mikor a 2 hét alatt le sem került a karúszó és folyton egy bátortalan kislány nézett rám a medencéből.... Én rá is nagyon büszke vagyok❤ neki kell ezt a csatát megvívnia, elengednie a csalódottságát és elérnie a célt amit kitűzött maga elé.

A mai ebéd cukkinikrémleves és kurkumás rizzsel és sárga laskagombával töltött cukkini volt nálunk tejföllel meglocsolva és reszelt sajttal a tetején. Fogy, fogy a cukkini😉

Szívem minden szeretetével nektek❤

A falak amik csak a fejünkben léteznek

Ismeritek a ketrecben lévő tyúk esetét a ketrec előtt lévő táplálékkal?? Ennek a ketrecnek csupán eleje és oldala van, hátul szabad a kijárás. A táplálék a ketrec előtt van és a tyúk nem jut hozzá. Mert csak előre lát, többszöri nekifutás után sem tud átjutni a ketrecen és mivel a közmondásból jól tudjuk mennyi ésszel rendelkezik, inkább éhen pusztul mintsem megkeresse a megoldást erre a megoldhatatlannak tűnő problémára.... Saját magának állított egy falat és még sem próbálta azt átugrani....
Ma a saját kislányom kapcsán szembesültem azzal, hogy mennyire így van ez a való életben is. Falakat húzunk magunk elé és eldöntjük, hogy mi ezt úgysem tudjuk megugrani. 2. Hete járunk úszni, ügyeskednek a lányok, egyre kevesebb levegő van a karúszóban. Ma már azt mondhatom Sáriéba szinte semmi nem volt, csupán a víz tartotta fenn a karján. Ezzel a biztos tudattal, hogy neki ott a karúszó nagyon szépen tempózott és tette amit Merci néni mondott neki. A következő körben viszont kikerült a medence szélére ez a bizonyos biztonságot jelentő műanyag és vele együtt a bátorság is.... Megtorpant Sári, nézett kerek szemekkel az oktatóra, hogy de akkor most mi is lesz ővele...  Aztán pár perc győzködés után (önmagát győzködte,hogy igenis meg tudja csinálni) nekilendült és szépen teljesített 8 karcsapást (az elsődleges cél 2 volt)
Ugye hányszor de hányszor tapasztaljuk mindezt a saját életünkben is. Jön a szituáció, a félelem bekapcsol, az izmok elgyengülnek és jó gyorsan meg tudjuk győzni magunkat, hogy mi erre bizony nem vagyunk képesek és azonnal fel is adjuk! Meg sem próbálunk körbenézni, keresni valami megoldást, meggyőzni magunkat az ellenkezőjéről mint amit a hitrendszerünk sugall nekünk azonnal a feladás mellett döntünk és esetleg megfosztjuk magunkat ezáltal egy élménytől, egy sikertől.... Büszke vagyok a kislányomra, azt gondolom sokan tanulhatunk (tanulhatnánk) tőle, nagyon hisz magában, rengeteg álma és terve van és megy előre, hogy ezeket meg is valósítsa❤ én hiszem, hogy tudatos döntésekkel, önmagunk megismerésével, a korlátaink lebontásával illetve túllépésével egyre többen eljuthatunk ide....

Szívem minden szeretetével nektek❤

Nekünk a Balaton....

Ismét egy tartalmas, programokkal és élményékkel dúsított hétvége van a hátunk mögött... Végre úgy hozzám is megérkezett fejben ez a nyár! Eddig csak úgy vártam,vártam de valahogy nem tudtam belekényelmesedni.... Jó jó ott volt a strandolás, meg vége az ovinak de valahogy mégsem hangolódtam rá erre a csodás évszakra. Talán túl sok volt még a "kötelező" program, nem is tudom. Aztán a múlt héten megérkezett az érzés amit vártam. Egyik este kibicikliztünk Balatongyörökre fagyizni, játszóterezni és ott ülve a parton, hallgatva a gyermekeim önfeledt nevetését, egy finom roséfröccs mellett beszélgetve a férjemmel jött az érzés! Huhhh, de jó, hogy végre nyár van, hogy az imádott családommal ezen a gyönyörű helyen élünk ahol biciklivel minden oly könnyen elérhető és közben együtt van a család és még sportolunk is.... Annyira szerettem (és szeretem most is) ezt az érzést ott akkor❤
A múlt hét délelőttjei az úszással teltek, ügyesek és lelkesek a lányok, elhiszik, hogy képesek rá, hogy átússzák a medencét karúszó nélkül és még is tesznek érte mindent. Én meg büszkén állok az üvegfal mögött, nemcsak rájuk, magamra is büszke vagyok! Az, hogy a kihívásokra és az új dolgokra nem szorongással tekintenek hanem mint megoldandó feladatra ez az én (és persze a férjem) kitartó, odaadó és sokszor bizony fárasztó "munkájának" az eredménye. És talán (legalábbis remélem) a mintának is amit tőlünk látnak!
A múlt héten eléggé energiátlannak éreztem magam, nem vitt rá a lélek a futásra, hiányzott a motiváció és a húzó erő.. Na de szombaton! Egy kedves ismerősöm invitálására kimentünk reggel 9kor Cserszegtomajra pályábajáró futásra. Szeptemberben lesz a verseny és akinek van kedve hétvégenként reggel egy kedves kis csapat társaságában lefuthatja edzésként a távot. Egy kör 7,1km dimbes dombos tájon keresztül, kevés aszfalt, sok terep... A versenyen 1, 2 illetve 3 kört lehet futni. Nekem eddig 11,5km volt a legtöbb amit lefutottam de most ezt túlszárnyaltam. A cél a 14km volt mikor elindultunk, de a nagy meleg miatt úgy éreztük közben, hogy talán másfél kört meg bírunk csinálni. 11en vágtunk neki az első 7nek és a másodikra már csak 6an futottunk tovább, 4 fiú és mi ketten csajok (anyukák😉). A táv felénél felmerült, hogy a jobb kanyar helyett mi inkább egy balost veszünk, de a csapat nem hagyta. A fiúk lelkesen biztattak bennünket, beáldozva a saját tempójukat és nyilván jobb idejüket "húztak" bennünket maguk után. Fantasztikus érzés volt (meg másnap sajgó testrészek mindenütt) lefutni életem első 14 km-t, ilyen nagyszerű emberek társaságában. Ismét előjött az Ultrabalaton érzés belőlem, hogy sport közben mindannyian egyenlőek vagyunk és ez olyan jóérzéssel tölt el engem! Szeretek futni és értékes emberek társaságában lenni! Köszönöm nekik!
Keszthelyfest 3 napig, zene, gyerekkoncert, bábelőadás, finom borok,együtt a család, barátok, viharokkal tűzdelt nyári esték. Hát többek között ezt is adja a balatoni élet. Ültünk a várkertben apával, néztük a lánykáinkat akik énekeltek, táncoltak, szaladtak egyik játéktól a másikig és arra gondoltunk mindketten, hogy az élet egy ajándék nekünk és hogy mennyire hálásak vagyunk ezért! Ma már nem telik el úgy nap, hogy ne adnék minden reggel és este hálát azért amim van és azért amit megélhettem aznap! Az én lelkemnek kellenek ezek a felemelő és újból és újból ráébredős, tartalmas napok, hogy a kissé borúsabb napokon erőt tudjak ezekből meríteni! Szeressétek az életet amit éltek, legyen szokás minden nap a hála és fogadjátok szeretettel a rátok váró csodákat!

Rég írtam kajci ötleteket, hát tessék!
Chili con carne volt a hétvégén jázminrizzsel, karalábéleves és tonhalas tészta zöldborsótésztából (egy kis gluténmentes változat), ma pedig tojáslevest készítettem majoránnás krumplifőzelékkel és főtt tojással. Aztán a héten lehet, hogy cukkini túltengésünk lesz,egy raklappal van belőle😉

Szívem minden szeretetével nektek❤

A boldogság látható

Ettől a héttől kezdve 2 hétig Balatongyörökön úsznak reggelente1 órát a lányok. Már tavaly is eltöltöttünk 2 szuper hetet itt a Merci néni kezei alatt és adott egy vízbiztonságot a lányoknak. Tavaly ilyenkor csak Sári volt beíratva de miután Zsófi meglátta milyen klassz dolog az ő is bekéretkezett a medencébe és ott is ragadt. Ennek a tanévnek a végére Sári nagyon kinyílt, olyan, mint egy kisvirág aki bontogatja szirmait és élvezi, hogy gyönyörködnek benne (mi az apával mindenképp) élvezi az életet, megéli minden pillanatát, rengeteget mosolyog és kommunikál emberekkel, folyton figyel és megtanul, elsajátít új dolgokat és nagyon boldog ettől. Én pedig attól, hogy az eddig kissé félénk, visszahúzódó kislányból szép lassan egy csodás kishölgy bújik elő akinek rengeteg álma van és arra törekszik, hogy minden napja egy csoda legyen. És ha megkérdezem a nap végén, hogy mi volt a legrosszabb a mai napjában akkor azt válaszolja, hogy neki minden szép volt ebben a napban❤
Ezzel szemben Zsófi, a kis vagány, belevaló, határokat nem igazán ismerő kislány elfelejtette milyen is ezeket az érzéseket megélni. Megretten az egyedülléttől, a sötéttől, nem szeret második helyre szorulni semmiben, egyre többször ad hangot a nem tetszésének sírással... Hiába a sok sok beszélgetés és ölelés, azt gondolom ő most ilyen korszakát éli. Ahogy Sárinál, nála is hamar vége lesz ennek az időszaknak majd. A tanév végére annyira elfáradt, hogy reggelente közel 1 óra kellett, hogy összeszedje magát és el tudjunk indulni az oviba. De most hogy úszni járunk.... Órákkal előbb ébred, mint hogy indulni kellene, este készül lefeküdni, hogy mihamarabb reggel legyen és annyira élvezi azt amit ott a medencében csinál. Folyton azt mondja mennyire szuper, hogy ő ide járhat és ezek a legszebb pillanatok a napjában! Én ettől annyira boldog vagyok! Őszintén szólva azt gondoltam, nem lesz ilyen egyszerű a dolog és talán megtorpan mikor be kell menni az uszodába. De hihetetlen büszke vagyok rájuk! Nagyon fegyelmezettek, teszik a dolgukat és haladnak a céljuk felé, hogy önállóan tudjanak úszni. Bárcsak mi felnőttek is elhinnénk ezt, hogy a célok kitűzése az csak az első állomása az álmok beteljesülésének, az rengeteg munka, energia, idő míg a babért le lehet aratni. Sokszor elfogy a lendület, elfogy a türelem és feladjuk az álmok elérését, mert elbizonytalanítjuk magunkat illetve hagyjuk, hogy mások elbizonytalanítsanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy mi az ami lehetséges számunkra! Gondolkodjunk csak el azon, hogy vajon a gyerekek, akik még ugyanúgy szárnyalnak ahogy azt a fantáziájuk is teszi (már ha azt a felnőttek a saját kudarcaikból kiindulva vagy a negatív hitrendszereikre alapozva le nem törik) miért is élnek sokszor boldogabb életet mint mi!?
Könnyes szemmel néztem ma is végig a családomon mikor este néztem őket miközben az apával boldogan hancúroztak a játszótéren.... Hálás vagyok, hogy vannak nekem és azért a rengeteg dologért is amit tőlük és általuk tanulok meg!

Szívem minden szeretetével nektek❤