Kis karácsony, nagy csodák.....

....köszönhetően a szeretet energiájának. Azt mondják a karácsony a szeretet ünnepe, a kis Jézus születését a ragyogó csillag jelezte és ez a fény árasztja el ilyenkor azoknak a szívét akik nyitottak annak befogadására. A mi családunkban idén mindenki kitárta a szívét és a csomagokban rejlő meglepetéseken túl olyan ajándékot adtunk egymásnak aminek az értéke felbecsülhetetlen. 3 csodás nap, rengeteg nevetéssel, csillogó szempárok (melyekbe néha könny is szökött hol a boldogságtól, hol a bánattól, hol a hálától és ez így volt rendjén), őszinte ölelések és beismerő szavak.... Életem legszebb karácsonya volt az idei, végtelen hálát érzek érte és nagyon büszke vagyok a családomra! Boldog vagyok, hogy az életem részei, hogy mindannyian élnek és remélem a Jóisten még sok sok ilyen csodás ünnepet (és azt kívánom, hogy a hétköznapok is váljanak ünneppé!) ajándékoz nekünk ilyen szeretetben.
24e nálunk a szűk családé, vagyis 4ben ünnepelünk ilyenkor. Az angyalkák reggelre feldíszítik a nappalinkban az előre (közösen) kiválasztott fenyőfát, amit reggel 2 ámulattól csillogó szempár üdvözöl. Mi pedig hálásak vagyunk, hogy láthatjuk ezt! Már évek óta a délutáni program a betlehemes játék Hévízen a templomban. Idén is csodás műsort láttunk és hallottunk. A dalok nagy részét mi is ismertük (ez drága óvónőnknek is köszönhető) így sokat együtt énekeltünk a szereplőkkel. A dal, a zene terápiás hatása ismert, engem mindig mélyen megérint. Mikor hazaértünk, karácsonyi zenét kapcsoltunk és kézenfogva, énekelve együtt mentünk a nappaliba. Meseszép volt a zöld fenyő a piros és aranyszínű diszekkel és a sok sok ajándékkal alatta. De az az érzés amit belül éreztem az semmihez sem fogható! Lelkes bontogatás, mély levegővételek, ujjongás, hála.... Ezek töltötték be a nappalit aznap délután. Szeretettel és boldogsággal telve ültünk az ünnepi asztalhoz, megfogtuk egymás kezét és áldást mondtunk mindazért amit a Jóisten ad nekünk nap mint nap. Sokáig beszélgettünk este, a gyerekszobából is áradt ki a boldogság és annyira jó volt hallgatni!
Karácsony napján reggel közös mesenézés, annyira szeretem! Ebéd a férjem szüleinél volt aznap. Ajándékbontás és az előző napi élmények elmesélése után elfogyasztottuk az ebédet és egész délután társasjátékoztunk, kártyáztunk és rengeteget nevettünk, hangosan kacagtunk. Azt hiszem sok sok endorfint felszabadítottunk és pár káros sejttől megszabadítottuk ezzel a testünket. Több, mint 10 éve élek Keszthelyen és számomra itt vált igazán ünneppé a karácsony. A készülődés, a zene, a meghittség,a közös vacsorák és beszélgetések...... Köszönöm anyósoméknak, hogy sok évvel ezelőtt befogadtak a családjukba és megmutatták milyen is egy igazi ünnep❤ És ma már együtt adhatjuk ezt tovább a kislányainknak!
Karácsony másnapján a dédihez mentünk látogatóba,akinek úgy érzem mi hozzuk meg igazán mindig az ünnepi csodát ( és így van ez minden alkalommal amikor meglátogatjuk őt). Mosolyogva (bár kissé már aggódva) várt bennünket és az a szeretetet amivel elhalmozott bennünket azt hiszem minden nagymama,dédmama szívében ott lakik csak esetleg túl sok rossz érzést pakol elé és nem tudja megmutatni mi is van ott mélyen bent. Hát ő nem ilyen! Az öröm sugárzott az arcáról, a könny csillogott a szemében mikor a lányok énekeltek neki és a hála áradt belőle mikor a sok kellemes emlék és élmény elmesélése után elköszöntünk tőle! Ő egy igazi kincs, közel 87 éves! Tele van jósággal a szíve, mi pedig mérhetetlenül szeretjük őt!
Innen anyukámékhoz mentünk ebédre. Bátyám és a párja kicsit később érkeztek, őket vártuk az ebéddel. Addig a lányok kibontották az ajándékokat és játszani kezdtek. Éreztem mikor beléptünk a házba, hogy itt valaki hiányzik az ünnepi varázshoz de igyekeztem pozitív maradni. Igazam lett. Még ebéd előtt felszínre "tört az igazság" úgyhogy védve önmagamat es a családomat elmondtam, hogy köszönjük az ebédmeghívást és mi ebéd után indulunk haza. A lányok persze értetlenül álltak a dolgok előtt, testvéreim es a férjem érezték a súlyát a dolognak. Apukámon láttam, hogy erősen küzd az érzéseivel, anyukámon pedig a sértődöttség uralkodott el, ezért a "legjobb" fegyverhez folyamodott, támadni kezdett. Próbálta a felelősséget az én vállamra helyezni, hisz mint tudjuk kevés ember képes ezt vállalni, beismerni a hibáját és ennek következtében még bocsánatot is kérni. Türelmesen,nyugodtan elmondtam én mit látok es érzek ebből az egész szituációból, mi az amitől szeretném megkímélni a családomat és nem elrontani a karácsonyunkat. Számomra itt jött meg a karácsonyi csoda és még most is beleborzongok olyan élmény volt! A szüleim (akiket mérhetetlenül tisztelek és szeretek, hisz tudom mit miért tesznek úgy ahogy teszik) felálltak, beismerték a felelősségüket és bocsánatot kértek. Átöleltem őket és elmondtam nekik, hogy mennyire szeretetem őket és hogy annyira büszke vagyok rájuk! Sok szép ajándék volt idén is a fa alatt de ez az érzés semmihez sem fogható. Könnycsepp gördült végig az arcukon és ezekkel a könnyekkel együtt megérkezett a szeretet is a házba❤ sokszor álmodtam erről kisgyermekként is, hogy egyszer majd én hozom el ezt az érzést a családba és megtörtént a karácsonyi csoda! Úgyhogy maradtunk! Itt is hatalmas társasparty kerekedett, zengett a ház az önfeledt nevetéstől, éreztem a hálát mindenki részéről, hogy együtt vagyunk! Biztosan állíthatom, hogy életem legszebb karácsonya volt ez! Ha szeretetet, türelmet adsz ezt is fogod visszakapni! Tudom, hogy nekem ezt adta feladatul a Teremtő és ezért kaptam egy ilyen családot, gyakorolnom kell😀
Olyannyira jól sikerült ezaz ünnep és a nap, hogy életükben először a lányok nélkülünk ott aludtak a szüleimnél,hatalmas boldogságot okozva ezzel anyukáméknak, önmaguknak és nekem is. Apukám még tegnap délután is felhívott és megköszönt mindent, legfőképp, hogy ott voltak a lányok. De tudom és érzem, hogy abban a köszönetben sokkal de sokkal több van! Mint ahogy a hozzám és a férjemhez intézett bocsánatkérésükben is. Ennek a fogalomnak hatalmas tisztító ereje van, annak is aki adja és annak is aki kapja! Ennyi idősen látni ezt a csodát, megkapni ezt az élményt életre szóló emlék lesz számomra! Köszönöm karácsonyi angyal, Kisjézus❤❤❤
Szeressétek egymást, kérjetek bocsánatot és megadatik! Vele együtt a béke is megérkezik otthonotokba és a szívetekbe! És amint bent úgy lesz kint is!

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket❤

Béke, hála és szeretet

A karácsony mindenkinek mást jelent... Van akinek a bevásárlást és konyhában eltöltött hosszú órákat, van akinek a finom ünnepi ételeket, van akinek az otthon melegét és az együtt töltött időt a szeretteikkel, megint másoknak a fa alá rejtett ajándékokat. Nekem a belső békét és hálát amit érzek mindazért amit az élettől kapok és tiszta szeretetet ami a szívemben él, de nem csak ezen a csodás ünnepen! Egy szépen díszített fenyő, egy finom ünnepi vacsora és szeretteink mosolya és szemük csillogása az ajándékok bontogatása közben valóban csodás dolog, de azt hiszem ezek csak akkor igazán értékesek ha mindezek mellett ott van a béke, a harmónia és a hála érzése!
Kívánom mindannyiunknak, hogy lássuk meg az ünnepi fények mögött a saját belső fényünkét és halljuk meg szívünk szerető hangját! Öleljünk karácsonykor is szeretettel, ajándékozzunk figyelmet és minőségi időt azoknak akik vágynak rá és a kis Jézushoz hasonlóan legyünk tiszták és hozzunk örömöt mások életébe is!

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak szívem minden szeretetével🌲🎄💝

Az angyalok....

Köztünk élnek, emberi alakot öltenek, elárasztanak bennünket szeretetükkel és fényükkel és segítenek bennünket útunkon. Olykor csak egy mosollyal vagy egy öleléssel de van, hogy megajándékoznak bennünket a barátságukkal, a gyermekeinkké, a szüleinkké vagy életünk párjává válnak.
Szerencsés az a gyermek aki ismerheti mind a 4 nagyszülőjét és élvezheti a szeretetüket és gondoskodásukat is. A mi kislányaink ilyen helyzetben vannak, sőt.... Egy "plusz" mamival is megajándékozta őket a Jóisten, drága Zsuzsi mami személyében. Egy kedves, csupaszív és barátságos nagyi ő, aki hosszú évek óta a barátunk. Tanító és tanítvány kapcsolatnak indult a kapcsolatunk (mint minden kapcsolat az életünk során) szó szerint, hisz angol tanárnőként érkezett az életünkben több,mint 10 évvel ezelőtt. Először a férjem majd az én tanárom lett. Nagyon hamar kölcsönös bizalom alakult ki köztünk és ez bizony sokszor a tanulás rovására ment😊 legalábbis látszólag.... Mindenesetre az angollal annyira nem haladtunk. De azt gondolom bármennyire is az oklevelek száma határozza meg az emberek szemében egy másik ember értéket ennél sokkal többet lehet kapni egy igazi tanítótól. Hogy ebben a kapcsolatban ki a tanító és ki a tanítvány az nem mindig egyértelmű de egy rendkívül értékes viszony van köztünk. 10 éve hatalmas,  őszinte mosollyal nézte végig ahogy bevonulunk a templomba életünk egyik legszebb napján, szívből jövő szeretettel kívánt nekünk boldogságot házasságunkhoz és egy csodás süteményes készlettel ajándékozott még bennünket. Aztán mikor megszülettek a lányok unokáivá fogadta őket és elhalmozza őket minden földi jóval és teszi ezt olyan szeretettel ami csak egy tiszta szívből érkezhet. Büszkén tekint ránk, elhalmoz bennünket dicsérettel akár egy igazi anyuka. Idén, mikor a 10 éves házassági évfordulónkat ünnepeltük ő volt az első aki jött gratulálni és csillogott a szeme mikor azt mondta mennyire örül a boldogságunknak és még sok ilyen csodás évet kíván nekünk. Egy romantikus vacsora lehetőségével ajándékozott még bennünket, de az igazi érték a barátsága és az igaz szeretete❤
És ma újfent csengetett az ajtónkon.... Egy karácsonyi kis csomaggal érkezett hatalmas mosollyal az arcán és egy szívet melengető öleléssel.
Az élet mindannyiunknak nehéz időnként, sok küzdelmet megvívunk látszólag vesztesként vagy győztesként de amíg a szívünkbe tiszta érzések születnek meg, amíg van aki szeret bennünket és akit szerethetünk addig úgy hiszem senki sem nevezheti magát vesztesnek.
Köszönjük drága Zsuzsi mami, hogy vagy nekünk❤❤❤

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket drága olvasóim❤

Megöregedni vagy élni igazán

Számomra mindig is nagyon vonzóak voltak az idős emberek, fontos helyet foglalt el a szívemben az apai nagyapám, olyan jóságos ember volt! Gyermekként mindig néztem az idős embereket akik esetleg már nehezen mozogtak, látszott testükön életük minden megpróbáltatása, de tették a dolgukat, meséltek.... Most, hogy már én is felnőttem és megéltem, megtapasztaltam pár dolgot az életben másképp nézem az idős embereket. Azt gondolom a görnyedt hát, a sok sok betegség és a gyógyszerek számának folyamatos növekedése nem életkor függvénye. A hétvégén jobb agyféltekés rajztanfolyamon voltam és volt egy hölgy aki pár órával később csatlakozott a csapathoz és biztos nem a véletlennek köszönhető, hogy mellém ült le. Kedves mosoly volt az arcán, barátságosan bemutatkozott és szinte azonnal felvette velem a kontaktot. Olyan megmagyarázhatatlan jó érzés fogott el mikor helyet foglalt mellettem. Sokat beszélgettünk a 2 nap során, tiszta szívű és értékes emberre tálaltam a személyében. Nem fiatal kora ellenére beült egy ilyen tanfolyamra, hogy ő még ezt is szeretné megtanulni (rengeteg dolgot megtanult és megélt a hosszú évek során, jó ideje már nyugdíjas) és talán itt nem is fejeződik be még a tudásának a bővítése. Utazik, fest, csodálattal beszélt a gyermekeiről és az unokáiról és közben ragyogott a tekintete és annyira önazonos volt! Nagyon jó volt az amit tőle és általa kaptam. A napokban megkérdezte tőlem egy hozzám közelálló ember, hogy miért nem megyek el "rendes" munkahelyre dolgozni, hogy fogok így nyugdíjba menni? Én nem akarok nyugdíjba menni a szó szoros értelmében (és arra itt most nem térek ki, hogy akkor mikor eljön az idő a gazdasági helyzet mit tesz majd lehetővé és mit nem), tanulni,fejlődni, segíteni, adni, utazni és az életet élvezni akarom amíg csak le nem hunyom a szemem. Ezért jöttem erre a Földre, hogy minden pillanatát az életemnek megtöltsem tartalommal, élettel. Ezért nem "érek rá" unatkozni sosem, annyi de annyi dolog van amit szeretnék még megtanulni és úgy igazán meg-és átélni!
Még egy dolog van amiért hálás vagyok ennek a hölgynek amiért engem választott padtársának. Hihetelen mód hasonlított az én volt főnökasszonyomra, aki másfél évvel ezelőtt minden előzmény nélkül és igazán indoklás, illetve álindoklással, elküldött a munkahelyemről ahova közel 5 év gyes után mentem volna vissza. Nehéz időszak volt az számomra, nem tudtam elfogadni, megérteni a történteket. Aztán az idő szép lassan megadta mindenre a választ és megértettem, hogy nekem a Jóisten más szerepet osztott mikor ide küldött a Földre! És talán sosem lett volna elég fény ahhoz, hogy én ezt észrevegyem ha nem így alakulnak a dolgaim. Semmi sem történik ok nélkül az életünkben mégha gyakran meg is vagyunk róla győződve, hogy mi vagyunk a világon a legszerencsétlenebbek. Ahogy ránéztem a mellettem ülő hölgyre először éreztem azt, hogy hálás vagyok a volt főnökasszonyomnak, hogy nem akart tovább együtt dolgozni velem! Azt éreztem, hogy talán egy levéllel szeretném ezt és azt a sok szépet és jót amit kaptam tőle amíg együtt dolgoztunk megköszönni és leírni neki milyen hálás vagyok mindenért. Ki tudja, lehet egyszer meg is teszem😀
Tegnap reggel egy számomra nagyon nagyon kedves házaspár meghívott reggelizni hozzájuk és velük töltöttem az egész délelőttöt. Ők is már az idősebb generációhoz tartoznak, de a nem kevés viszontagsággal tarkított életük ellenére számomra rendkívül szimpatikus életet élnek amit nagyon élveznek! Évente többször repülőre ülnek és több hétre elutaznak egzotikus helyekre, egészségesen étkeznek,minden nap kézenfogva sétálnak, mérhetetlen szeretetet, tisztelet és megbecsülés van a szemükben és a szívükben egymás iránt. Élnek és élni hagyják a másikat és mindezt együtt! Példaként járnak ők előttem, nagyon fontos helyet töltenék be a szívemben! Büszke vagyok, hogy a barátjuk lehetek, rengeteg szép és építő dolgot kaptam tőlük, érzés, gondolat, akár anyagiak formájában is! Boldog vagyok, hogy egyre inkább azt érzem, hogy csodás emberek kerülnek minduntalan az utamba, akik már vagy meglelték boldogságuk forrását vagy akár velem együtt vagy külön de ugyanabba az irányba haladnak amerre én! És ez az út tele van csupa csupa jó érzéssel, mint a szeretet (mind közöl a legfontosabb), tisztelet, megbecsülés, türelem, kedvesség, öröm, nyugalom, béke, harmónia! Tiszta szívemből kívánom, hogy mindannyian lépjetek erre az útra és higgyétek el teljesen más világ tárul elétek! Mert a boldogság kapujához a szeretet ösvénye vezet!

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket❤

Itt vagyok, ragyogok😌

Nem tűntem el drága olvasóim, kissé beszippantott ez az adventi időszak. Szeretettel és hálával a szivemben készülök a Kisjézus születésének ünnepére! Takarítás kívül, régi dolgok kidobása, elajándékozása, portörlés, az eldugott sarkok kipucolása. Ezzel párhuzamosan zajlik egy belső takarítás is, elengedni azokat az érzéseket, amik visszahúznak esetlegesen, megbocsátani mindenkinek aki valaha számunkra nem megfelelő módon viselkedett velünk (hisz a megbocsátás nem róla, hanem rólunk szól és a mi lelkünket engedi szabadon lélegezni), elengedni azokat a kapcsolatokat amik már nem szolgálnak bennünket, helyet adva ezzel újabbaknak amik a fejlődésünket, előremenetelünket, boldogság elérését segíthetik elő. Nagy segítségemre van ebben egy november közepe óta tartó 40 napos meditáció, ami épp szenteste ér véget és a belső fényt segít felébreszteni! Mert a külső csillogás, az ablakokra és a lakás különböző pontjain elhelyezett fénylő dolgok holmi keveset érnek ha belül meg sötétség van!  Adni mindig jó,de a szeretet ünnepéhez közeledve kiváltképp örömöt okoz ha segíthetünk, ajándékozhatunk olyanoknak akik szűkölködnek ezen a meghitt ünnepen is. Hisz ha belegondolunk abba, hogy az Univerzum bősége milyen hatalmas és ha mindenki adna abból ami számára felesleges vagy juttatna a javaiból a rászorulóknak bizony kerekebbé és boldogabbá válna ez a világ! De mi is az a boldogság? Vajon még tudjuk fogalmazni? Hányszor voltunk boldogok életünk során? Boldogság volt-e az egyáltalán vagy csak pillanatnyi, tovaszálló öröm? Szerintem a boldogság egy állapot amit a sok sok apró öröm kövei építenek szilárd oszloppá. Amikor azt vesszük észre, hogy napról napra több és több örömöt fedezünk fel az életünkben, hogy egyre többször érezzük akár fizikailag is, hogy hálásak vagyunk a napjainkban felbukkanó apró kis csodákért, amikor szívesen kelünk ki reggel az ágyból és este úgy fekszünk le aludni, hogy várjuk a holnap reggelt, számomra az a boldogság!
És még az, hogy olyan dolgok töltik ki a napjaimat ami örömmel tölti el szívemet, ami ráébreszt arra, hogy nem vagyok az a "szerencsétlen" kislány aki semmire nem képes (bár kisgyermekként erről sokan és sokféleképpen meggyőztek), hogy végre valóra válthatom a gyermekkori álmaim. Pl., hogy megtanulok rajzolni.... Hétvégén jobb agyféltekés rajztanfolyamon voltam és egy csodás élménnyel gazdagodtam és értékes embereket és ismereteket ismertem meg/szereztem. Ez lesz a következő bejegyzésem témája....

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket❤