Gyerekszáj

Ma este a csajok szobájában miközben mondókáztunk apának eszébe jutott, hogy elmeséli mi történt ma a kollégáival. Előzetesen annyit, hogy a lányok nagyon szeretik az állatokat és csillogó szemekkel hallgatták mikor apa a tavasszal elmesélte, hogy egy Lili nevű gólyának a kollégai fészket építettek az egyik villanyoszlopukra. És ma újabb történet került elő a gólyákról. Mesélte apa, hogy ma felhívták őket, hogy egy kisgólya kiesett a fészekből és lóg a villanyvezetéken. Apa kollégái mentek segíteni természetesen. Amint visszatették a fiúk a kisgólyát hamarosan megérkezett a mama gólya és újra kilökte a picurt, aki ezúttal nem élte már túl az esést. Madarászokkal beszélve azt az információt kapták apáék, hogy a gólyák olyan állatok hogy ha beteg vagy túl sok fiókájuk születik akkor a gyengéket kitaszítják maguk közül. Ilyen az állatvilág, ez a természetes szelekció része. Csak az életerős egyedek marad(hat)nak életben!
A lányok figyelmesen végighallgatták mindezt és jöttek az okos kérdések, gondolatok tőlük. Zsófi megkérdezte, hogy miért nem tették egy olyan fészekbe ezt a kisgólyát ahol nem sok fióka van? Sári meg azt kérdezte, hogy miért nem épített nagyobb fészket a gólya? Annyira szeretem ezeket az okos gondolatokat a kis buksijukból! Folyton rácsodálkozok, hogy mennyi dolog megragad a kis fejükben, hogy milyen értelmes kérdéseik vannak és annyira szeretem,hogy ennyire éhesek az új információkra! Sok felnőtt megirigyelhetné ezt a tudást ami az ő fejecskéjükben megvan már most.... És ez még csak a jéghegy csúcsa....

A héten ismét sok sok finomságot készítettem: tojásleves, újkrumpliból levest, fokhagymakrémlevest, babfőzeléket, bio tönkölytésztából mákos tésztát, rizses husit isteni kurkumás jázminrizzsel.... Össze is futott a nyál a számba....

Szívem minden szeretetével Nektek❤

37 év

Kimondva ezt bizony nem kevés idő.... Gyermekként már csókolomot köszöntem az ennyi idős embereknek, azt gondoltam róluk ők már "öreg" emberek. Ennyi idős lett tegnap az én imádott férjem❤
Reggel én keltem legkorábban a családból, egy kis dekoráció, süti gyertyával, ajándék, fincsi reggeli.... Keltettem a lányokat és zenét kapcsolva vártuk az étkezőben, hogy felébredjen a szülinapos kis mormotánk (aki erre a napra szabadságot vett ki ezzel megajándékozva magát és engem is). Sári egy csodás verssel köszöntötte az édesapját amitől persze mindketten elérzékenyültünk. Hála és szeretet csillogott a szemébe és az én érzéseim pont azok voltak amit fel véltem fedezni benne! Együtt vittük el a lányokat oviba és mivel ez apa napja volt ő dönthette el mit csináljunk. A biciklitúrára szavazott. Az elindulás nem ment könnyen de végül 10 óra magasságában nyeregbe pattantunk és a cél Zánka volt😃 a szupi hétvége lezárásaként kimaradt az ott lévő Neked főztem nevű gasztrokocsma így azt szerettük volna kipróbálni. Az idő mesés volt, a biciklis út nagyon szellős.... Az első megálló Badacsony volt,egy fincsi fagylaltkehely hozzá egy frissítő fröccs és egy kellemes beszélgetés. Hogy mennyire szeretjük ezeket a kettesben töltött napokat, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehetjük, hogy milyen sokat ad ez mindkettőnek. Főleg egy ilyen tartalmas családi hétvége után. Amikor végre újra azt érezzük, hogy mindenki a helyére került, hogy jól érzi magát a bőrében!
A következő megálló Zánka, egy kisebb nézeteltéréssel hogy hol is van pontosan ez a gasztrokocsma... Én már jártam a szomszédságában lévő gyógynövénykertben de pontosan nem tudtam merre kell indulni csak a helyet ismertem volna fel a látom. De mivel a gps nem azt mutatta amire én gondoltam így apa ( műszaki beállítottságú ember lévén) vitába szállt velem. Mondtam neki, hogy akkor csak jöjjön utánam és ha nekem van igazam akkor a minimum amivel tartozik az egy bocsi... Persze hogy nekem lett igazam!!! A bocsi mellé egy isteni(de tényleg valami mennyei) levendulafröccsöt és fenséges késői ebédet kaptam (ez fél3 magasságában volt). A kilátásról nem is beszélve. Szikrázó napsütés, igényesen kialakított terasz és étterem, kedves személyzet és az imádott férjem mellettem aki történetesen a szülinapját ünnepli. Közben pedig azt éreztem mekkora ajándék ez az egész élmény nekem is és olyan hálás voltam érte! Tényleg akkor van értelme bárminek ebben az életben ha meg tudod élni a pillanatokat, ha hálás tudsz lenni értük, hogy mindez veled történik meg,ha melletted van egy (legalább egy) olyan ember akivel ezeket az élményeket vagy érzéseket meg tudod osztani....
Feltettem a kérdést a drágámnak, hogy mit gondol erről a 37 évről... Annyira jó volt azt hallani, hogy ő milyen szeretettel emlekszik a gyermekkorára, arra, hogy ő mindig azt érezte, hogy a szüleinek van ideje rá, hogy mikor nem kellett oviba mennie (ezt mindig kibulizta magának, mert nem túlságosan szeretett oda járni) akkor az apukájával milyen klassz dolgokat csinálták (úgy mint horgászat, állatkerti séta), hogy milyen jó érzés, hogy bármikor amikor kicsit félresiklott valami akkor számíthatott a szüleire és ez a mai napig így van! Annyira szép dolog amikor valaki így beszél a szüleiről arról az ajándékoról nem is beszélve amivel az ilyen szülők megajándékozzák a gyermeküket. Egészséges önértékelés, stabilitás, biztonságérzet....
Majd feltettem neki a kérdést hogy mi volt a legjobb és a legrosszabb ebben a 37 évben.... A legjobb az volt mikor Sári lányunk megszületett (és ez nem jelenti azt, hogy Zsófi nem ugyanolyan kincs a számára, de első gyermek és élmény csak egyszer van) a legrosszabb pedig az amikor volt egy komoly autobalesetünk és az a pár pillanat míg a kérdések lepörögtek az agyában, hogy vajon élünk-e, nem robban-e fel az autó.....
Végül pedig elmondta,hogy mennyire örül, hogy én vagyok a párja, hogy ha bennragad az előző kapcsolatában akkor biztos benne, hogy most nem itt tartana és köszöni nekem azt a sok mindent amit adtam neki, amivel hozzásegítettem ahhoz, hogy azzá válhasson aki most ő. Azzá az emberré akit én példaképemnek tartok,mert tudom honnan indult és hová ért! Hogy milyen sok munka, hajnali kelés, önismeretfejlesztés, türelem van mögötte! Szeretek a szemébe nézni ennek az embernek, megsimogatni a deresedő halántékát, kézenfogva sétálni vele, hozzábújni, megcsókolni mert hihetetlenül tisztelem, felnézek rá, szeretem úgy ahogy van! Ma már nem szeretném őt semmiben megváltoztatni, sokkal inkább elfogadom őt, tanulni szeretnék tőle és azt látni, hogy a gyermekeink is ilyen büszkeséggel néznek az édesapjukra ahogy azt én teszem!
Ezt nevezem én életnek! Amikor el tudod engedni a hétköznapi gondokat( de vajon gond-e az,hogy a 2 hetesre tervezett fürdőszoba felújítás lassan 2 hónapja tart vagy hogy ez vagy az még nincs a helyén a lakásban vagy hogy ilyen olyan hiteleink még vannak?) és kilépve a mókuskerékből ilyen pillanatokkal tudod megajándékozni magadat és a szeretteidet! Amikor szerethetsz és szeretve érzed magad! Nincs is ennél szebb ajándék egy szülinapra! Rengeteg energiát adott mindkettőnknek a tegnapi nap és nem utolsó sorban 105km-t, rengeteg ledolgozott kalóriát, mesés tájakat, finom borokat és őszinte szeretetet!
A Jóisten adjon nekünk még sok sok örömteli évet együtt! Szeretem magam, szeretem a férjem és a gyermekeim, szeretem az életem!!!

Gyereknap

Ha valaki megkerdezi, hogy mikor van gyereknap bizonyára sokan kapásból rávágják, hogy május utolsó vasárnapja... Hát szerintem nem! A napok jelentőséget és értéket nem a naptárban megjelenő mivoltuk jelenti, sokkal inkább hogy meg tudjuk-e tölteni őket tartalommal. És nem csak az év egy napját hanem bármelyik napját. Mitől gyermek a gyermek? Attól, hogy élnek a szülei és ha szerencsés együtt is élnek? Vagy hogy 18 év alatti? A gyerek attól gyerek, hogy élheti a saját kis "gondtalan" világát, elfogadják a szülei olyannak amilyen jegyékkel ide született, támogatják és segítik mindenben ami neki fontos, növelve ezzel az önbizalmát és önbecsülését és ezzel hatalmas eszközt adva a kezébe ahhoz hogy sikeres és boldog felnőtté válhasson. Felnőtté, amikor hálával tud gondolni a szüleire, mert hagyták őt kibontakozni, saját életüket példaként állítva elé megmutatták, hogy hogyan érdemes csinálni azt a dolgot amit életnek hívnak! Megtanították őt arra, hogy hogyan hozza ki mindenből a maximumot, ne keseredjen el és adja fel a harcot ha valami nem az ő szája íze szerint történik, legyenek céljai és álmai és ezeket sose veszítse szem elől.
A vizsga utáni megkönnyebbülés után csomagolt a család és pihenni mentünk! A hét elején már mondtam a lányoknak, hogy már csak 3 napot kérek és utána az övék vagyok. És bizony így is lett. Tartalmas, nyugodt és szeretetteljes 4 napot töltöttünk együtt. Csodás helyen élünk ezen az országon belül is. Nem mentünk messze, csupán a Balaton egy másik településére. Zánkán töltöttünk egy hosszú hétvégét barátokkal immár második alkalommal, bízva abban, hogy ebből már hagyomány lesz. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a kezdeti szeles órák után jött a napsütés,kellemes hőmérséklet. Sok sok nevetés, finom bor és pálinka, ínycsiklandó ételek és együtt a család! Szóval minden adott volt egy klassz kikapcsolódáshoz és mi ezt kihasználva ki is hoztuk belőle a maximumot. Az elmúlt időszakban kissé szétszakadt a család a lakásfelújítás, a tanulás, apa utazása és egyéb okok miatt. Mindenkinek volt bőven feladata ebből kifolyólag egymásra nem mindig jutott annyi idő amennyit szerettünk volna. És ezt bizony a tündérkék is megérezték és Zsófi nem egyszer adott hangot annak egy egy hisztivel, hogy ez neki(k) bizony nem annyira jó! Ők nem ehhez vannak szokva. Igazuk is van, mi sem! De el kell fogadni, hogy az életben adódnak ilyen helyzetetek is, a szeretet pedig ilyenkor sem kevesebb irántuk. Újfent bebizonyosodott, hogy amint az egyensúly ismét létrejön és mindenki a helyén érzi magát eltűnnek a gomolyfelhők. Úgy indultunk neki a teljesen kibélelt autóval ennek a négy napnak, hogy pihenni megyünk, nem rohanunk sehova, figyelünk egymásra és a lehető legtöbb minőségi idővel ajándékozzuk meg egymást! Bent az erdőben,egy nyugodt kis helyen vannak ezek az appartman házak, ahol a gyerekek kedvükre rohangálhattak, Zsófi végtelen hosszú ideig dagonyázhatott a homokban, pingpongoztunk, kirándultunk! Olyan felhőtlen boldogság volt mindenki arcán, egy hiszti nem sok de az sem hagyta el a gyerekek száját, de még csak fegyelmezni sem kellett őket. Naphosszat a szabadban töltöttünk,így este nem volt gond az elalvással.
Egyik nap ellátogattunk Eplénybe, az egy csoda kis hely. Libegőztünk közösen, kipróbáltuk a mezítlábas parkot (a tobozok kellő módon megmasszírozták az akupresszúrás pontjainkat), felmentünk a kilátóba és fürödtünk a nap sugaraiban. Olyan sokat nevettünk, mindenféle szerepjátékot kitaláltunk és élveztük., hogy együtt lehetünk! Olyan büszkeséggel töltött el, hogy ebben a családban élhetek és annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ezzel a sok csodás élménnyel megajándékoz bennünket!
A gyereknap itt kezdődik nekem.... Amikor látom a boldogságot a kis arcukon, amikor milliószor odaszaladnak hozzánk, átölelnek bennünket és elmondják mennyire nagyon szeretnék bennünket! Hogy ők milyen hálásak azért a sok mindenért amit mi megteszünk értük! És tudjátok mi a legszebb ebben az egészben, hogy mindenzt maguktól mondják,mert ők aztán igazán őszinték! Nem kerül semmibe hogy mosolyt csaljunk a kis arcukra, csupán abból kell nekik adni ami számunkra is nagy kincs és bizony néha nem jut túl sok belőle. Ez a türelem, az idő és a szeretet( ez az egy aki sose fogy el❤).
Ezen a gyereknapi hétvégén én is újra gyermek voltam a kislányaimmal, élveztem mindent ami nekik is örömöt okozott, hálával néztem rájuk és magamra is és azt kívánom magunknak, hogy ezt a sok energiát amit most gyűjtöttünk hasznosan használjuk fel a következő időszakban!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Csordaszellem, csapatszellem......

Tartalmas, aktív, élményékkel teli hétvége áll mögöttünk. Szombaton gyereknap volt az oviban, ahol felavatták a gyerekek az új játszóteret, tartalmas programokkal színesítettük meg a kicsik napját, úgy mint ugrálóvár, ringlis,gyerekkoncert, néptáncbemutató, gyerektorna.... Fincsiségek a büfében, lelkes szülők minden egyes helyszínen ahol a segítségükre volt szükség. Hálás köszönet nekik érte valamint a szülői munkaközösség tagjainak és mindenkinek aki hozzájárult a nap sikeréhez. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, napsütés és enyhe szellő. Délután még egy fellépés az ovis csoporttal a Balaton parton. Egyre erősödő szél, de a kis ovisok türelemmel kivárták,hogy ők következzenek. Bámulatos amit ott a színpadon nyújtottak, mintha mindig is ezt csinálták volna. Az erős szél ellenére, ami bizony elvitte a hangot, végigénekelték a dalokat, körtáncot jártak mi szülők pedig csillogó szemmel figyeltük a mi kis csodáinkat. Őket,akik még elhiszik, hogy bármi lehetséges ebben az életben, akik még nem ijednek meg a kihívásoktól,az új helyzetektől hanem a szívükre hallgatva mennek töretlenül előre! Büszkék vagyunk rájuk nagyon és példaértékű amit ők tesznek nap mint nap.
Az igazi élmény csak ezután jött. Ultrabalaton futás a MEE csapat tagjaként. Tomboló szélvihar, a csapattagok számomra ismeretlenek, akik reggel háromnegyed7-kor indultak Balatonaligáról. 12 fős csapat vágott neki a 220km-es távnak, dacolva az időjárás viszontagságaival, küzdve időnként önmagukkal de maximális bátorítást és támogatást nyújtva egymásnak. Mi 8órakor csatlakoztunk Balatonmárián a társasághoz, én ott kezdtem meg 6 km-rel a versenyt. Határtalan energiát éreztem magamban, a lábaim csak úgy vittek előre, a lelkem tele volt hálával, hogy ott lehettem, a szívem szeretettel és életem legjobb idejét futottam. 6km-t 30,17mp alatt. A váltóponton ott vártak a csapattagok, felemelő érzés volt így teljesíteni a szakaszt. Gyors kocsiba pattanás után mentünk a következő váltóponthoz, hogy ott is szurkolhassunk az ott beérkező társunknak. Így ment ez szakaszról szakaszra. A szél egyre erősödött, időközben besötétedett. A Balaton vize háborgott, csapdosta ki magát az útra,mi pedig mentünk rendületlenül előre és hihetelen teljesítményt nyújtva folyamatosan faragtuk le a perceket az eredeti tervhez képest. Igazi csapatként tartottuk egymásban a lelket, kísértük egymást biciklivel vagy akár futva, a másik puszta jelenléte biztonságot, erőt adott a zord időjárásban, hozzásegítve bennünket ehhez a nagyszerű teljesítményhez. A második szakaszom is nagyon jól sikerült, akárcsak apa mindkét szakasza. Őt a második szakasz végén már utolérte az eső is, kb hajnali negyed 2 tájékán. Iszonyú hideg is volt ekkora már! Mi akik "csak" álltunk és vártunk a váltóponton mindent magunkra vettünk amit a kocsiban tálaltunk. De a mosoly az arcunkról nem fagyott le, a poénok repkedtek, a kitartás és a bizonyítási vágy mindenkiben ott munkálkodott. Az eső ellenére a fiúk mentek előre, tették a dolgukat és közel egy órát lefaragva az eredetileg tervezett időhöz képest a csapat 21 óra2 perc alatt teljesítette a közel 220km-es távot és ezzel a 441. Helyen végzett.
A vihar minket elrettentett a végső befutótól, ezért mi 2 óra magasságában elköszöntünk a csapattagoktól és hazaindultunk. Ők Balatonaligán értek célba és méltán büszkén vették nyakukba az érmet.
Életem egyik legjobb élménye volt ez a futás, hihetelen energiát adott a következő időszakra. Büszke vagyok magamra, a csapattársaimra, a szervezőkre akik időt és energiát nem sajnálva ilyen élménnyel ajándékoztak meg bennünket. Ami engem nagyon jó érzéssel töltött el, hogy olyan emberek akik egymást nem igazán ismerik ilyen szeretettel közelednek egymáshoz, küzdenek egymással és a körülményekkel megajándékozva ezzel önmagukat és a csapat többi tagját is egy nagyszerű életérzéssel. Itt nem számít ki honnan érkezett, ki milyen beosztásban dolgozik és mennyi a havi jövedelme, itt mindenki egyenlő és mindenki ugyanazért a céléért küzd. Köszönöm nekik, hogy megismerhettem őket, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus csapatnak és remélem jövőre újra nekivágunk ennek a távnak és ismét megajándékozzuk egymást és önmagunkat egy felejtheten élménnyel!

Már rég osztottam meg veletek receptötleteket, hát íme a mai. Feherspárgából és krumpliból krémlevest készítettem pirított baconnel és tojásos lecsó volt kölessel.

Szívem minden szeretetével nektek❤

Szülinap folyt köv....

A csütörtöki nap eseményei... Miután este szépen kidíszítettem az asztalt, odakerült az ajándék már csak az izgatott várakozás maradt.... Nekem az ilyen események mindig megemelik a pulzusszámom és ilyenkor az alvás is kevésbé pihentető számomra. Reggel korán ébredtem, én voltam az első a családból. Nálunk az évekig hagyomány volt, hogy apa ezekre a napokra szabadságot vész ki és együtt töltjük a napot, élménnyel ajándékozzuk meg az ünnepeltet és ezáltal önmagunkat is. Sajnos ez most nem sikerült, de azért a reggeli köszöntés közös volt. Meggyújtottam a gyertyát és Halász Judit népszerű dalát indítottam el majd kinyitottam a szobájuk ajtaját. Mondanom sem kell,hogy nekem már itt potyogtak a könnyeim. Sári gyorsan kipattant az ágyából és kiszaladt hozzánk nehogy lemaradjon a nagy pillanatról. Aztán hamarosan a kis (már nem is olyan kicsi) szülinapos is megjelent. Kis szerényen a falnak simulva kijött a nappaliba majd helyet foglalt a kagylófotelban. Kérdeztem tőle, hogy meg sem nézi az ajándékát? Azt láttam, hogy Sári jobban örül ennél a kis "felhajtásnak" mint az akinek valójában szól. Mintha félt volna örülni, megélni a pillanat varázsát. Egyre többször tudatosul bennem, hogy ebben a családban én vagyok az egyetlen aki sikítva, ugrálva, örömkönnyekkel éli meg a nagy pillanatokat. De nincs ezzel senki gond, hisz mindannyian mások vagyunk, más más energetikai szinten mozgunk, különböző mintákat és hitrendszereket hozunk és viszünk magunkkal.... Azért volt apával összebújós, a szemek mindent elárulnak pillanatok, anyának pedig ismét az örömkönnyek jutottak! De mindig minden úgy van jól, ahogy....
Eperszezonban mi más is lehetne egy szülinapos tortája, mint pudingos epertorta, ezt vitte nagy büszkén az én kislányom az oviba, hogy a társaival együtt ünnepelje meg, hogy 4 éves lett.  Csodás ruha, torta, Tűzijáték, gyertya, gyümölcslé.... Mi kell még egy jó ünnepléshez?! Hát barátok akik szeretik őt, énekelnek neki és vele együtt jóízűen elfogyasztják a fincsi tortát. Szóval minden adott volt és jól is sikerült a tortázás. Nagy élmény volt ez Zsófikának, az első ovis szülinapozás!
Délután együtt mentünk apával értük, fagyizás és Sári tánca után egy közös családi vacsora egy környékbeli fantasztikus étterembe amit természetesen az ünnepelt választott. Csodásan sütött a nap, a kertben ültünk le, finom limonádét kortyolgattunk, beszélgettünk és isteni finom vacsorát ettünk. A pincér bácsi már mikor beléptünk a kerthelységbe mosolygott ránk, hihetelen udvarias és segítőkész volt (meg kell mondjam ritkán találkozom mostanában ilyen vendéglátó egységgel ahol mindig ugyanazt a tökéletes színvonalat nyújtják minden téren), játékot hozott a lányoknak, külön evőeszközt, többször érdeklődött, hogy elégedettek vagyunk-e, majd a végén megjegyezte, hogy mennyire jólnevelt gyermekeink vannak. Mondanom sem kell milyen büszkeséggel töltött el ez bennünket, mi is így gondoljuk és örülünk ha ezt mások is látják.
Hazafelé úton mindkét lány elmondta, hogy nekik mennyire fantasztikus volt ez a nap, Zsófi megjegyezte, hogy szerinte nagyszerű dolog szülinaposnak lenni, mert ilyenkor mindenki csak rá figyel. Örül a szívem, hogy sikerült széppé tenni az imádott kislányunk napját, hisz ezt szerettük volna. Hogy ő ezt nem élte meg olyan nagy lánggal ahogy én az vártam vagy reméltem az bizony nem jelenti azt, hogy nem-e élete egyik legszebb napja volt épp ez.... Ha nem azt várjuk a másiktól, hogy úgy viselkedjen ahogy mi szeretnénk akkor megadjuk neki a választás szabadságát, az érzések maximális megélésének lehetőségét az ő szintjükön és ezzel sokkal de sokkal többet ajándékoztunk nekik, mint azt gondolnánk.
Az ünneplés ma mamáékkal folytatódott, szép kis nap kerekedett ebből is. Az éjszakát náluk töltötték a lányok míg mi apával lehetelent nem ismerve küzdöttünk önmagunkkal, az időjárással a csapatunkért az Ultrabalaton futáson (de ez majd a következő bejegyzés témája lesz). Étteremben ebédeltünk, majd a mama fantasztikus piskótás almatortája és egy pohár pezsgő mellett kívántunk mindannyian Zsófinak igazán megélt, boldog pillanatokat az életben és mindehhez sok sok életévet egészségben, hogy legyen lehetősége a fejlődésre, önmaga megismerésére és az élet lehetőségeinek kiaknázására!
Tegyük meg ezt mindannyian, mert így élünk csak igazán és nem pedig lábujjhegyen elsétálunk a sírig!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Őszintén....

Négy évvel ezelőtt 20.22kor 4 tagúra bővült a mi kis családunk! Nagy nap volt ez a mi kis közös életünkben. Anyukáméktól indultunk a zalaegerszegi kórházba, valójában nst vizsgálatra, de szinte biztos volt, hogy már csak apa megy haza és én a picurkával bent töltök pár napot. Hát így is lett! Mivel Sári is császármetszéssel jött a világra így szinte biztos volt, hogy a 2. Kisbabánk (aki tulajdonképp a 3.) is ilyen módon fog megszületni. Sári először maradt egyedül anyuékkal, volt is bennünk kis izgalom, hogy fogja ő ezt lereagálni. Egészen az esti altatásig semmi gond nem volt vele, ott viszont szükség volt a mama kitartására, mert sokat sírdogált a mi kis drága csillagunk.
Mi ezalatt egy újabb hatalmas élmény részesei voltunk, megszületett Zsófi kislányunk. Az előkészületeknél még apa is jelen volt de a műtőbe ő már nem tarthatott velünk, az ajtó előtt állt. Arra emlékszem, hogy nagyon fáztam odabent de már az előkészítőben is mikor megkaptam az infúziót. Nagyon kedves személyzet volt mellettem, sokat viccelődtek velem, az aneszteziológus megdicsért, hogy milyen szép feszes hasam van, kevés kismama dicsekedhet ilyennel. Aztán egyszercsak megszólalt a doktor bácsi a fejem felett hogy milyen gyönyörű haja van ennek a kislánynak! Nagyon meglepődtem ezen! Mármint nem azon, hogy sok haja van hisz a nővére is szép kis hajkoronával büszkélkedhetett hanem hogy kislányt mondtak. Mi egyik gyermekünk nemét sem szerettük volna tudni. 2oka volt ennek. Mivel Sári érkezésére nagyon sokat vártunk tényleg oly mindegy volt milyen nemű lesz,a másik pedig az az izgatott várakozás ami ehhez kapcsolódott fantasztikus volt! Zsófinál viszont kb 3 héttel a szülés előtt a doki azt mondta az uh-n, hogy kisfiú lesz. Döbbenten álltam a dolog előtt hisz mindig megkértük, hogy legyen kedves magában tartani ha lát is esetleg valamit (Sári végig felfekvéses volt így nála a doki sem tudta milyen nemű lesz). Mikor kijöttem a vizsgálóból felhívtam apát aki csalódottam azt mondta nekem miért mondtam el neki, ő nem szerette volna tudni. Szóval beleéltük magunkat, hogy kisfiúnk lesz aki a Benedek nevet fogja kapni. És akkor jött a hidegzuhany, hogy kislány! Kértem az orvost, hogy legyen kedves még egyszer megnézni de nem volt kérdés. Míg az én sebemet ellátták Zsófit kivitték megfürdetni, felöltöztetni és bemutatni az apukájának. Nekem már csak pólyába fektetve hozták vissza és tették a fejem mellé, hogy megcsodálhassam kinek is adtam életet. Hát a csoda kissé"csalódás" volt! Nem láttam őt túl szépnek. Nyúzott fej, széles orr ami csupa pötty volt, a haja a sapka miatt nem látszott. Én egy olyan csodaszép kisbabát vártam mint anno Sári volt! Szégyelltem is magam ott azonnal miatta, hogy miért ez az érzés jött elő belőlem elsőre! Persze ma már visszanézve a képeket ő is egy szép kisbaba volt! Azok a fránya elvárások....
A közösen (3ban) eltöltött másfél óra alatt megvolt az első szopi, apa sokat -beszélgetett az ő kislányával és csodálta őt, rám pedig iszonyúan büszke volt és a hálát láttam a szemében! Aztán ő hazament a nagyobbik csodánkhoz mi pedig 5 napig élveztük a kórház vendégszeretetét. Napról napra egyre szebbnek láttam a kisbabánkat, aki hihetetlen nyugis, szopizok és alszok baba volt, úgy szerettem vele lenni és csak nézni őt! Sári meg apa minden nap jöttek hozzánk látogatóba, az öröm könnyei csillogtak folyton a szemükbe,annyira jó érzés volt nézni őket. Sári sokszor csak állt az üvegfal előtt, nézte az alvó húgát és kiabálta neki, hogy Zsósi itt vagyok❤❤❤ haza is együtt hoztuk a kórházból és úgy dicsérték Sárit a nővérkék,mi pedig olyan hihetetlenül büszkék voltunk erre a két kislányra! Apa 2 hétig velünk volt, igazán sok dolgom ekkor nekem nem volt. Szoptatni és pihenni. És persze már akkor is folyton folyvást mesét olvasni. Aztán két hét után épével ment dolgozni és bele kellett tanulni a 2 gyermekes anya szerepbe is. Nem mondom, hogy ez mindig olyan jól ment, hogy nem voltak könnycseppek, türelmetlenség de összességében nagyon jól alakultak rövid idő alatt a fogok. Sári nagyon türelmes kislány volt,még mindig azt gondolom lenne tőle mit tanulnom.... A napok sokszor csigalassúan teltek, olyan nehezen jött el az az idő mikor apa hazáért. Meg ugye az éjszakai kelések! Huhhh azt nagyon de nagyon nem szerettem. Fizikai szenvedést jelentett minden egyes felkelés számomra. Pedig csak evett, büfizett és aludt tovább a kis csillag. Nem kellett éjszakázni vele ha pedig pár alkalommal előfordult apa mindig hősiesen kivette a részét belőle! Akkor is és most is nagyszerű édesapa és odaadó társ volt!
Egy szó mint száz, közösen és hatalmas szeretettel vállaltuk ezt a 2 gyermeket és úgy érzem az időnkénti nehézségek ellenére nagyon szép nevelést és mintát kapnak tőlünk! Ma mikor az étterembe vacsoráztunk ott is megjegyezte a pincér bácsi, hogy micsoda jólnevelt kislányok ők! Persze kihúztuk magunkat hisz ez nyilván a ki érdemünk és olyan jó érzés begyűjteni érte időnként a dicsérő szavakat😊
 Hálás vagyok, hogy én lehetek az édesanyjuk és hogy az édesapjuk az én csodás férjem!
A mai nap eseményeiről folyt köv......

Ez olyan fantasztikus érzés

Nagy nap lesz nálunk holnap, 4 éves lesz a mi kis csillagunk. Az elmúlt napokban és ma is sokszor szóba került a holnapi nap. Elkészült a kedvenc gyümölcsből a torta, mi más is lehetne ez így májusban, mint az eper. Közös ünneplés lesz az ovis társakkal.
Este fürdés előtt odaszaladt hozzám a kis meztelen csigabiga, felkéretzkedett az ölembe és szorosan hozzám bújt! Előtörtek belőlem az emlékek. Meséltem neki, hogy pontosan 4 évvel ezelőtt még itt kuporgott a pocakomba és akkor már úgy vágytunk rá, hogy magunkhoz öleljük. Kérdezte, hogy anya én bent voltam a méhedben és csak nőtt nőtt a pocid amíg akkora nem lett, mint egy görögdinnye? ❤Hát pontosan így volt. Aztán a görögdinnye helyett egy csodás hajas babát kaptunk ajándékba! Mintha most lett volna most meg már együtt idézzük fel az emlékeket (amik nyilván az én emlékeim, ő ezt csak tőlem tudja, tudatosan nem emlékszik rá). Csodás érzés az nekem!
Akárcsak ő én is izgatottan várom a reggelt, az asztal feldíszítve, az ajándék és a csokoládéba rakott gyertya már csak arra vár, hogy az a csodás kis tündérke egy mesés dologra gondolva elfújja őt! Álmok amiket gyermekként még dédelgetünk valósággá válnak! Szeretek édesanya lenni, bármennyire is nehéz és fárasztó tud időnként lenni! Nem cserélném el semmilyen más dologért ebben az életben!
Alig várom, hogy reggel újra a karomba tarthassam és szívem minden szeretetével azt kívánhassam neki, hogy sose féljen önmaga lenni és megvalósítani az álmait! Mindenben támogatni fogom őt, mert az életünk akkor lesz teljes ha van merszünk kihozni abból a maximumot! Kisgyermekként még mindent el tudunk képzelni, hogy tűzoltó, űrhajós és katona leszünk aztán szép lassan elveszítjük útközben valahol ezeket! Hát én azt tanítom a gyermekeimnek, hogy álmodjanak minél nagyobbakat és tegyenek meg mindent azok elérésééért!

Szívem minden szeretetével Nektek❤
Jövök majd a holnapi élménybeszámolóval....

Anyák napja=kettős érzés

Tudom kissé már rég volt (pontosan egy hete) a legutóbbi bejegyzésem és akkor arról írtam, hogy köszöntsük szeretettel az édesanyákat, őket akik oly sokszor térnek este nyugovóra úgy hogy felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon jól csinálták-e ezt vagy azt, akik elbizonytalanodnak abban, hogy a legjobbat adták-e aznap a gyermeküknek, akiknek lelkiismeretfurdalásuk van amiatt, hogy ma sem volt elég idejük a gyermekükre.... Erre mondom én, hogy igen, hozunk néha helytelen döntéseket, elhamarkodottan vagy a dühtől vezérelve kimondunk mondatokat és a fáradtság, az időhiány és minden egyéb okból kifolyólag nem érünk rá játszani, esetleg mesét olvasni a gyermekünknek, DE nincs az a hiba amit ne lehetne kijavítani! Erre néha elég egy bocsánatkérés vagy egy ölelés, egy ígéret magunknak vagy a gyermekünknek, hogy holnap vagy legközelebb ezt másképp fogjuk csinálni(de csak akkor leszünk önmagunk és a gyermekünk előtt is hitelesek ha ezt bizony be is tartjuk).
Ez az idei anyák napja abszolút kettős érzést váltott ki belőlem. Nem tudom megmondani volt-e valaha ilyen szép május első vasárnapja számomra amit ilyen izgalommal vártam, hogy felköszönthetem édesanyámat... Abban biztos vagyok, hogy ekkora és ilyen őszinte szeretet még biztosan nem volt! És most eljött, amiért végtelenül hálás vagyok! Végre egymásra tálaltunk és remélem még nagyon nagyon sokáig szerethetjük így egymást. A kislányaimmal nagy nagy szeretettel készültünk a nagymamáknak, természetesen egyedi ajándékkal leptük meg őket. Körberajzoltuk a kis kezüket majd azt kivágva egy kartonlapra ragasztottuk azt és ebbe ragasztottunk virágokat. A papír belsejébe pedig egy versike és őszinte gondolatok, érzések kerültek melyeket az anyukám vált ki belőlem és a kislányaimból! És emellé még egy kedves ének is, mondanom sem kell, hogy a szemünk nem maradt szárazon. Annyira jó volt őt ölelni és immáron édesanyaként megélni azt hogy a gyermekeim őt is köszöntik és hálásak neki amiért életet adott nekem és most az ő imádott anyukájuk lehetek.
A másik oldal viszont nagy csalódás volt számomra. Engem elfelejtettek köszönteni a lányok. Gondoltam mivel apa itthon maradt a hétvégére (hisz még javában tart a lakásfelújítás) bizonyára este kerül sor erre. 6 óra körül értünk haza és bizony szomorúan konstatáltam, hogy az én kis családom mindhárom tagja elfelejtette, hogy én is életet adtam 2 gyönyörű tündérkének. Hazafelé a nagyobbik lányunk mondta, hogy álljunk meg egy boltnál és vegyünk apának valamit, lepjük meg őt hisz megérdemli. Olyan sokat tesz értünk. Akkor ez még úgy büszkeséggel is töltött el, hogy micsoda érzelmes kislányunk van aki így próbálja kifejezni a háláját. Aztán mikor itthon tudatosult bennem, hogy az "az én munkám semmilyen elismerést nem érdemel" bizony nagyon elszomorodtam és zokogva elvonultam a szobába. Erre persze azonnal felkapták a lányok a fejüket és jöttek ölelgetni,puszilgatni és kíváncsian faggattak miért is sírok. És akkor apa megkérdezte tőlük tudják-e milyen nap van ma (nyilván tudták, hisz az oviban akkor már javában készültek az anyák napi műsorra és aznap reggel anyukámat is szeretettel felköszöntötték. Bejöttek utánam és boldog anyák napját kívántak. Én azt vallom, hogy mind önmagunkkal mind a gyermekeinkkel, családtagjainkkal de bárkivel szemben legyünk őszinték ezért elomondtam nekik,hogy engem mi is is bánt oly nagyon. Azt is elmondtam, hogy nem haragszom rájuk de bizony csalódott vagyok amiatt amit kaptam vagyis inkább nem kaptam. Úgy éreztem az nem csak az ő felelősségük hanem az apukájuké is aki nem igazán tudott erre a dologra reagálni. Talán elszégyellte magát, talán érezte, hogy itt már kár bármit is mondani vagy tenni. Aztán másnap jött egy üzenet, hogy mennyire sajnálja az egészet és szeretné olyan széppé tenni az anyák napját amit én megérdemlek. Erre én annyit valaszoltam neki, hogy az már elmúlt szebbé nem tudjuk tenni de remélem tanult belőle.... Sosem késő boldogabbá és szebbé tenni a mai napot hogy a holnap is ragyogással kezdődhessen!
A kérdések természetesen megszülettek a fejemben ezzel az egész szituációval kapcsolatban... Ez vajon csak az én "elvárásom" volt? Van-e jogom bármit is "követelni" egy napon mikor az év összes napján szeretet és kedvesség árad feléjük hozzám? Azért mert én egy emocionálisabb ember vagyok van-e jogom a saját képmásomra formálni bárkit is, ezzel akár megerőszakoltatva önmagát?... Sok sok kérdés, válasz pedig......
De a következő nap sokmindenért kárpótolt és tudom hogy az egy igazán szívből jövő dolog volt a lányoktól. Szem-és fültanúi voltunk egy nem túl szeretetteljes anya fia incidensnek aminek mondhatom, hogy szavakkal és testileg is komoly bántalmazás lett a vége. Ekkor a lányok odafordultak hozzám és azt mondták nekem, hogy egy igazán jó anyuka nem tesz ilyet a gyermekével. Megkérdeztem, hogy szerintük milyen egy igazán jó anya és mindketten azt mondták:anya,olyan mint te❤❤❤ én tényleg csak erre vágytam! Egy egyedi dologra, ami csak nekem szól és nem egy szál tucatvirágra vagy bonbonra!
A hab a tortán pedig hogy idén az én anyukám is ott volt az ovis anyák napi műsoron nem csak a másik nagymama( aki hozzáteszem szintén nagyon fontos helyet foglal el a mi szívünkben, hálával és hatalmas szeretettel tudok csak gondolni rá és a gyermekeink is imádják). Büszkén húztam ki magam mellette és együtt törölgettük a könnycseppeket az arcunkról💐

Ajándék

Anyák napja.... Csodás ünnep, megköszönni, meghálálni azt a sok jót és szépet amit kaptunk tőlük, a sok energiát amit a nevelésünkbe fektettek, a sok finom ételt amit készítettek nekünk, az öleléseket,a feltétel nélküli szeretetet... És ha mást nincs mit megköszönni neki akkor köszönjük meg nekik az életet! Hogy 9 hónapig a szíve alatt hordott bennünket, hogy világra hozott és a legjobb tudása (vagy a kapott mintája szerint) nevelt bennünket.
Ajándékozzuk meg őket egy szívből jövő, egyedi ajándékkal, amit csak tőlünk kaphat. A virág szép dolog, de elhervad, a csokoládé finom de elolvad, a boltban vásárolt dolgok tömegcikkek és talán arról árulkodnak, hogy újfent nem volt időnk másra mint beugrani egy benzinkútra és venni valamit csak hogy ezt is kipipálhassuk. Olyan sok szép meglepetést lehet szerezni ami személyes, saját kezűleg készített vagy csak csupán egy kedves telefonhívás, pár szívből jövő mondat egy képeslapon, egy kézlenyomat tőlünk vagy a gyermekünktől, egy hosszú ölelés....
De ha már ezeket nem tehetjük meg mert az édesanyánk nem él köztünk akkor csak csendesedjünk el pár percre és gondoljunk rá hálával és szeretettel. Érezni fogja ezt ott ahol már ő lakik. Ennyit minden édesanya megérdemel. A szeretetünk nem kerül pénzbe de hatalmas energiákat mozgathatunk meg vele!
Én nagyon szeretek személyre szóló köszöntőket írni a "boldog szülinapot" "gratulálok a gyermeketekhez" "sok boldogságot" helyett vagy olyat ajándékozni ami csak neki szól! A múlt héten volt a legkedvesebb barátnőm születésnapja (még a karácsonykor lévő névnapi ajándékkal is adós voltam a lustaságom miatt). Nagyon sokat törtem a fejem mivel ajándékozhatnám meg őt. Nem jutott semmi épkézláb ötlet az eszembe csupán azt tudtam, hogy valami egyedit szeretnék adni neki. Kértem az én drága segítőimet, hogy segítsenek ebbe. Egyszercsak jött egy ihlet, hogy meglepem őt egy piknikkel, mindketten imádjuk a természetet. Mivel a kisbabájával van otthon így a pikniket az ő kertjükbe terveztem, hogy milyen módon fogom tudni kivitelezni ezt meglepetésként fogalmam sem volt. Csak azt tudtam, hogy nagyon szeretnék neki örömöt okozni és azt, hogy biztos minden úgy fog alakulni ahogy lennie kell. Bekészítettem a piknikes kosárba a pikniktakarót, 2 pezsgős poharat, egy üveg cukormentes üdítőt(a szoptatás miatt neki csak ezt szabad), 2 db marlenkat, gyertyát és gyufát, egy csokor tulipánt és írtam neki egy levelet. Ebben az állt, hogy mivel a sok sok gondolat ellenére sem született meg az ötlet milyen maradandó dolgot tudnék neki ajándékozni arra gondoltam számomra 2 nagyon becses dologgal ajándékozom meg őt, ez pedig az időm (ez az amiből mostanában nem túl sok van) illetve az érintés által okozott örömmel (mert erre mindannyiunknak szüksége van vagy lenne) és kap tőlem egy energetizáló fejmasszázst ha elfogadja.
Természetesen a dolgok spontán megoldódtak úgy, hogy számomra minden adott volt a meglepihez. Elég volt Csak sokat gondolni rá és megteremtettem a lehető legjobb helyzetet. A ajándék elérte célját, mosolyt csaltam egy számomra hihetetlenül fontos ember arcára és nem került szinte semmibe. De az élmény amit ezáltal magamnak is (és persze neki is) adtam semmihez sem fogható. És hogy az égiek milyen kegyesek voltak hozzánk abból is látszik, hogy mind előtte mind utána felhős volt az idő de abban a 2 órában ragyogó napsütésben pompázott az egész kert. Önfeledt nevetés, végtelen beszélgetés és egy szeretetmasszázs. Ez volt az ajándék! És nem csak neki!
Ha valakinek szeretettel és tiszta szívvel adod amit adsz az semmilyen drága ajándékkal össze nem hasonlítható. Az energia ami ilyenkor áramlik az ajándékozó és a megajándékozott között szinte kézzel fogható és napokra feltölti őket. Próbáljatok ezt ki! Itt a lehetőség anyák napján!
Szeressétek az édesanyátokat és ha tehetitek mondjátok is el nekik ahányszor csak alkalmatok van rá! Ne haragudjatok rá azért mert néha rossz döntést hozott veletek kapcsolatban, higgyétek el ő a legjobb tudása szerint cselekedte azt! Vigyázzatok az értékeitekre mert van ami nem pótolható semmivel és az elszalasztott lehetőség többé nem tér már vissza!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mosolyokkal és könnyekkel teli anyák napját mindannyiótoknak!

Éljen május1-je

Új hónap, pozitív energiák, tavasz utolsó hónapja, itt a változások ideje....
Ma reggel korán keltem, megelőzve a családot. És milyen jól tettem. Míg ők az igazak álmát aludták én olvastam és tornáztam egy kicsit, ami napindítónak kiváló volt! Aztán belevetettem magam a tanulásba és olyan büszke voltam magamra! Csak úgy szívtam magamba az infót😝
Fenséges reggeliben volt részem, életem párja melegszendvicset készített nekem varázslatos díszítéssel! Annyira szeretem (őt is és a melegszendvicset is😃). Aztán mindenki ment a dolgára, apa tett vett a készülő fürdőszobában én pedig ebédet készítettem. 1 óra alatt összedobtam egy fincsi zöldspárgakrémlevest és egy zöldséges rizottót valamint egy kis kókuszos banános muffint. A kókusz az én nagy kedvencem😜
A csajok eközben a szobájukban foglalatoskodtak. Gyanús volt a nagy csend, azt hiszem ezt szülőként mindannyian ismerjük. Kérdeztem is apát mit gondol erről..... Azt mondta vagy nagyon jó játékot tálaltak vagy iszonyú nagy a rumli. Nem fogjátok kitalálni melyik lehetett😃 de bizony! A rumli.... Elbarikádozott ajtó, szétszedve az ágy, kiborítva a ruhák a szekrényből.... Huhhh! Nem tudtam elsőre mit is mondjak. Nem  az zavar, hogy ilyeneket kitalálnak(bár az ajtó eltorlaszolását nem tartottam jó ötletnek, hisz ha gyorsan kell netalán szaladni...) de tudom mennyire szeretnek összepakolni! Órákig tartó könyörgés, ultimátumok adása, hangos szó, semmi nem használ! Mikor már kifogysz az érvekből és szólsz apának, hogy ezt legyen kedves ő megoldani, hát ez lett nálunk is ma a vége. Apa ezeket valahogy olyan jól tudja kezelni, kicsit több türelem jutott neki mikor azt osztogatták (vagy csak egyszerűen kevesebbet kell neki küzdenie a csajokkal az együtt töltött idő miatt) mindegy is, mire indultunk a majálisra nagyjából rendeződtek a dolgok.
Klassz kis családi séta le a Balaton partra,csiripelő gyerekek, anyuka és apuka kézenfogva sétálgat, beszélget. Szerintem az egy boldog családi képbe abszolút beilleszthető. Rengeteg ember a parton, a lányok nagyon szófogadóak és fegyelmezettek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Bohócműsort majd mesekoncertet hallgattunk, volt természetesen vattacukor, fagyi, rétes, sör, minden ami egy klassz majális elengedhetetlen kelléke. És nem utolsó sorban ringispil. Imádtam gyerekként és ez az érzés még most sem múlt el. Csak akkor 100ft-ból mentem 5 kört, most meg 1000ből egyet. Óriási különbség😄 de olyan jó volt ezt is együtt újra át és megélni a gyermekeimmel! Nagyon sokat nevettünk, ugráltunk hazafelé a kavicsokon, kergetőztünk a fák között, szaladtunk gyerekkel a nyakunkba...  Annyira jó volt ez a nap! És olyan jó, hogy végre apa is velünk töltött egy délutánt, amikor csak egymásra figyeltünk!
Ezt a sok hasznos energiát elraktározzuk jövő hétre és egy nagy hajrát indítva remélhetőleg elindul a komoly építő munka a lakásban és szépül a mi kis fürdőszobánk, konyhánk! Jön a futóverseny szezon, klassz lesz beállni az új tusolóba és lemosni az út pórát😃
Csodákkal és álmokkal teli hetet kívánok nektek szívem minden szeretetével❤❤❤