Mi is az a szerelem?

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudunk nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is éljük életünk összes szerepét.
Az alkalmazkodás mindig kétirányú, a megalkuvás pedig egyirányú folyamat!
Szerencsésnek érzem magam és hálás vagyok, hogy nekem ez a szerelem érzése megadatott, nap mint nap teszünk érte a férjemmel, hogy sokáig még is maradjon.
Tegnap este mikor raktam el a mai ebédet a férjemnek gondoltam belecsempészek egy kedves kis kártyát az egyik dobozba amire azt írtam neki, hogy el sem tudja képzelni én milyen büszke vagyok rá és mennyire szeretem! Ma reggel ő kelt korábban és mire én felkeltem a konyhában volt mindenki kedvence amit a boltból hozott és rajta egy levél... Leírta, hogy a mai napot szánjam magamra, mert megérdemlem. Valamint, hogy ő mennyire büszke rám és legyek én is az magamra! Hát ezt nevezem én szerelemnek 15 év után is!
Vajon hány embernek adatik meg az őszinte szerelem az életében? Vagy ha megadatik észreveszi-e? Megszerezni valamit sokkal egyszerűbb, mint azt meg is tartani!! Vajon teszünk-e eleget azért ha megérkezik ez a szerelem, hogy meg is tartsuk azt? Vagy egyszerűbben a kérdés, mit teszünk meg érte? Ha belenézünk a tükörbe tetszik az a kép amit ott látunk? Ha nem a válasz akkor hogy várhatjuk el a másiktól, hogy neki tettszen az amit akkor lát ha ránk néz? Gondolkodjunk csak el ezeken a dolgokon és azon is, hogy a párkapcsolatunkban a megalkuvó vagy az alkalmazkodó szerepben vagyunk-e jelenleg.....

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Miért is...

Az elmúlt napok (hála Isten) ismét zsúfoltak lettek, így kissé el is faradtam.... Sári az elmúlt időszakban egy olyan stílust vett fel. ami nálunk nem elfogadott és nehezen azonosulunk vele. Annak ellenére, hogy mi nagyon nyitott szellemben neveljük a gyerekeket, nem szeretnénk folyton rájuk erőltetni a mi akaratunkat (nyilván azért ez nem mindig sikerül) de ebbe sem fér bele a flegmaság, a visszabeszélés, a folyton mindenért nyafogás ahelyett, hogy kifejezné az érzéseit pl kommunikációval, sírással, testbeszéddel... Ez az egész azért "fura" számunkra, mert ő eddig nem volt ilyen. Talán kissé magára erőltet olyan viselkedésformákat ami abszolút nem ő, talán ez a "menő" a barátok előtt vagy talán ez egy figyelemfelkeltés a részéről. Kineziológus fejjel gondolkodva ez utóbbi mindenképp elképzelhető ebben az esetben (is). Az utóbbi időben talán kicsit kevesebb idő jut rá(juk), építjük mindketten az apával a "karrierünket", megengedjük magunknak, hogy legyen énidőnk, élvezzük amit csinálunk és ez az idő néha egybeesik azzal az idővel amit eddig velük töltöttünk. Hogy könnyű-e összeegyeztetni a magánéletet, a karriert és a családot nőként(de akár férfiként is) bátran mondhatom (de kizárólag a saját tapasztalatomra alapozva) hogy nagy logisztikát igényel és a lelkiismeretfurdalás ennek ellenére is néha előkerül. Tudom, hogy nekik se egyszerű, hogy eddig anyának "csak" ők voltak, bármikor lehetett rá számítani és most van, hogy a nagyszülők segítségét kell kérni gyermekfelügyelet miatt, hogy anya nem tud bármikor leülni játszani velük.... Anyának lenni a legcsodásabb de időnként egyben a legnehezebb feladat is az életben! Azonban a tudat, hogy jó példát mutatunk a gyermekeinknek, hogy tudatosan neveljük őket arra, hogy merjék azt csinálni az életben ami számukra igazán örömöt okoz és merjék felvállalni a gondolataikat, a döntéseikért a felelősséget bármit megér. A szeretet és elismerés pedig a szemükben hamar eloszlatja a lelkiismeretfurdalást. Büszke vagyok magamra, arra, hogy minden tőlem telhetőt megteszek önmagam megvalósításáért és arra is, hogy nem "csak" édesanya szeretnék lenni. Bár kétségkívül ez a legszebb része az életemnek (na és persze a női szerep amit a csodás férjem mellett megélhetek) ezzel nem csak magamért teszek meg mindent hanem a kislányaimért is, ugyanis a gyerekek 2 út közül választhatnak ha egyszer elkezdik a "nagybetűs életet" vagy követik azt a mintát amit a szüleik is végigvittek életük során ragaszkodva a saját (vagy mások által kialakított) hitrendszerükhöz vagy homlokegyenest az ellenkezőjét szeretnék tenni! Remélem az én kislányaim a boldogságra szavaznak akarcsak mi!

A héten sok sok finomságot készítettem már, zöldséglevest, kardiolkrémlevest, becsinált levest, tejfölös csicsókalevest, bolognai spagettit, sertéspörköltöt és harcsapörköltöt tarhonyával, tojásos lecsót gerslivel, sárgaborsófőzeléket sült virslivel!

Szívem minden szeretetével Nektek💖

Hétvége, család....

Fantasztikus hétvégén vagyunk túl, az egyetlen negatívum amit elmondhatok vele kapcsolatban, hogy vége lett...  De egyszer mindennek vége kell, hogy legyen az, hogy addig azt hogy éljük meg, mennyi tartalmat teszünk bele ez csakis rajtunk múlik. Ha a nap végén azzal térünk nyugovóra, hogy de jó, hogy ezt a napot is megélhettem és hálát adunk mindenért ami abban történt akkor valóban sokat tettünk önmagunkért. És ez hatalmas ajándék önmagunktól önmagunknak.
Tegnap reggel családi jógával kezdtünk egy jótékonysági jóga délelőttön. Én már lassan fél éve használom ezt a "gyógyszert" a lelkemre és a testemre és bátran kijelenthetem, hogy ez csak adni tud nekem. Biztos vagyok benne, hogy többek között ennek köszönhetem a kezem rohamos javulását,nagyon hálás vagyok magamnak hogy elkezdtem gyakorolni ezt a művészetet, mert valóban annak tartom. Csodás dolog volt ezt a gyermekeimmel és a férjemmel együtt csinálni, megmutatva nekik, hogy itt egy újabb eszköz amivel csakis építeni tudják önmagukat és ez is egy lehetőség az egyensúly megtalálására. Köszönöm nekik, hogy velem tartottak, nagyon büszke vagyok rájuk!
Este vacsiravendégeket vártunk, finom vacsora és bor, kellemes beszélgetés, sok nevetés, fergeteges hangulat a gyerekek között és hatalmas kupi...  Hát így jellemezném az estét de hozzáteszem, hogy mindezt csakis pozitív értelembe véve. Mivel a vendégség viszonylag későn ért véget a rendrakás egy része (már ami a gyerekszobát) ma délelőttre maradt. Legalábbis ezt gondoltuk vagyis ezt csak mi gondoltuk az apával. A lányok inkább ma reggel is a játékot választották. Bosszantó, idegesítő mikor már vagy 40szer szólsz neki, hogy pakoljon össze és ő még csak rád sem hederít? Talán tényleg az, de ha megállsz egy kis időre a kis kuckó ajtajában és szánsz időt arra, hogy megfigyeld őket ahogy játszanak, észreveszed azt a csillogást a szemükben amit a felhőtlen játék öröme csal oda, azt a szeretetet amit egymás iránt éreznek akkor mindjárt át tudod értékelni a rendrakás fontosságát.
Lángost készítettem ma ebédre vagyis ez volt a terv. De a lángos nem akart bennünket annyira mint mi őt így a kukában landolt. Na de egy kineziológus nem ismer lehetelent és nem is adja fel soha (én legalábbis sokszor érzem ezt magamon) úgyhogy fél12kor egy kissé egyszerűbb receptet választva csak megcsináltam amit a család szeretett volna😉 finom lett, megérte. Ebéd után bicajra pattantunk és energiát, d vitamint, élményt gyűjtve kirándultunk egyet itt a környéken. Ezeket az élményeket semmi nem tudja pótolni, nagyon hálás vagyok értük, hogy mindezt együtt élhetem még a gyermekeimmel és a férjemmel. Este pedig újra vacsoravendégek, újabb tartalmas és jóízű beszélgetés borocskával, kacagó gyerekek és a tegnapi esti játékhalmaz növelése😉 örülök, hogy van élet a lakásunkban, hogy betölti a szeretet, a jókedv... A nap végére pedig minden a helyére került közös erővel,a szívembe pedig csakis hála mindazért amit ez a hétvége adott.

Szívem minden szeretetével kívánok csodás hetet nektek❤

Huhhhh

Ez a Huhhh most abszolút az én érzelmi világomat érzékelteti. Megkönnyebbültem, fellélegeztem, tanultam, fejlődtem.... Ez elmúlt pár nap egy kissé (engedve, hogy a fejemben tolongó aggodalmak befolyásoljanak) maga alá temetett engem. Nem éreztem volna hitelesnek magam ha írok, hisz nem tudtam volna őszintén pozitívan fordulni felétek. És nem ezt érdemlitek és az én blogom nem is erről szól. Sokkal inkább arról, hogy a saját harcaimat megvívva, az abból levont pozitív következtetéseket felhasználva, saját példámon keresztül segítsek nektek is az élet napos oldalát látni. Köszönöm a türelmeteteket. Itt vagyok és csupa jó dologról tudok és fogok beszámolni nektek, már ami a végkifejletet jelenti.
A legfőbb probléma ami beárnyékolta a mindennapjaimat az egészség. Saját és a kislányom egészsége! A szervezetem jelzéseiből és bizonyos leletekből arra a következtetésre jutottam, hogy bizony komoly egészségügyi problémám van. Elkezdtem tudatosítani magamban ezt, ekörül forgott "minden" gondolatom és pszichésen elkezdtem produkálni bizonyos tüneteket. Nagyon küzdöttem önmagammal, cikáztak bennem a gondolatok. És jöttek a félelmeim által generált kérdések... Mi van ha? Mi lesz ha? De miért pont én? És keményen dolgozott a másik oldal is! A nap minden órájában igyekeztem a megfogalmazódott negatív gondolatokat pozitívvá alakítani (ami a legtöbb esetben sikerült is) , de sok energiát kivett belőlem. Nem maradt erőm arra amit igazán szeretek csinálni és amit igazán értékesnek tartok az életemben. A hétfő aztán egy nagy mérföldkő volt ebben a helyzetben, amikor is egy laborlelet megmutatta feketén és fehéren, hogy bizony megéri gyötörni az elmét azzal, hogy gondoljon pozitívan egy dologra, amit igazán szeretnék! Hisz a negatív dolgokra való koncentrálás ugyanannyi energiát vész el mintha pozitívan vonzzuk be azokat, akkor meg miért ragadnánk le az előzőnél. Mindannyian a boldogságra törekszünk, de vajon meg tudjuk-e fogalmazni, hogy nekünk mit jelent a boldogság? Hát én meg! Az egészséget, a szeretetet amit kapok a gyermekeimtől, a szerelmet amivel a férjem megajándékoz és amit viszonozhatok neki, a hálát, hogy élnek a szüleim, a testvéreim és a férjem szülei is. Minden ami ezentúl van vagy lesz az életemben csak plusz amiért hálás vagyok nagyon és megköszönöm, hogy megkaphatom őket!
Nagyon jó érzés mikor az ember megkönnyebbül és letesz egy egy terhet a váláról (ami sokszor igazán nincs is ott csak az aggodalmainkkal odahelyeztünk). Ugyanez volt a helyzet Sári kapcsán is, egy kb 2 órás mélypont után a pozitív gondolatok a helyzettel kapcsolatban, a tudatosítás, hogy minden rendben és ma reggel a drnőnél ismét győzött a gondolat pozitív ereje! Hálás vagyok érte!
Hétfőn miután tudatosítottam magamban, hogy minden rendben velem és körülöttem szárnyaltam. Mentem a kislányaimért az óvodába, sétáltam és közben végig ott ült a mosoly az arcomon, mert akartam, hogy mindenki lássa milyen boldog vagyok és ha a mosolyommal csak egy ember arcára mosolyt csalhattam az csak egy újabb érték a napomban. Sétált előttem egy kisfiú az anyukájával, aki babakocsit tolt. A kisfiú cipőfűzője kioldódott, nem vette észre. Mikor elmentem mellettük megérintettem a vállát és szóltam neki, hogy eloldódott a fűzője vigyázzon nehogy elessen benne. Láttam az anyukáján, hogy először nem igazán értette a dolgot, majd utánam szólt, hogy köszöni szépen. Jól esett neki a kedvesség engem pedig energiával töltött fel, hogy segíthettem. Hisz ez az én utam!
Tegnap reggel kissé nehezen indult a reggel, a lányok túl kényelmesre vették a készülődést és bizony eléggé későn sikerült elindulni az oviba. Felbosszantottam magam, hogy már megint nem tették az asztalra a koszos bögrét, hogy nem vitték vissza a pizsijüket a szobájukba és a nappaliba meg sem lehet mozdulni a játékaiktól (ma már tudom, hogy na és? Kellett volna hogy legyen a válasz erre a negatív érzésemre) és elmondtam ezt nekik kissé indulatosan. Természetesen érezték a súlyát a dolognak és tudták, hogy ebben ők bizony ludasok és csendben készülődve indultunk el az oviba. Sárit beültettem az ülésébe,de a másik oldalon túl közel volt a virágágyás így Zsófit nem tudtam. Mondtam neki, hogy álljon a lépcsőre és maradjon ott. Beültem a kocsiba és kb 10m-t előre gurulva megfordultam. És akkor már láttam, hogy mekkora "bajt" okoztam! Az imádott kislányom ott zokogott a lépcsőn, mert az anyukája nem vette a fáradtságot (a dühe által vezérelt érzelmi állapotából kifolyólag), hogy elmagyarázza annak a gyöngyszemnek, hogy csak azért ül a kocsiba, hogy megforduljon és őt is be tudja ültetni. Ő pedig azt gondolta, hogy mivel haragszom rá otthagyom. Nagyon nagyon rosszul éreztem magam és az az 5 mp míg odaértem hozzá és megölelhettem és elmagyarázhattam neki, hogy ami megfordult az ő fejében az soha nem történhet még, hogy én őt mennyire nagyon szeretem és mindig számíthat rám bármilyen rossz döntést is hoz az életben, hát az egy örökkévalóságnak tűnt. Meghatározta az egész napomat, pedig még az oviban is többször bocsánatot kértem tőle, alig vártam, hogy mehessek érte délután és újra magamhoz ölelhessem és elmondhassam neki mennyire szeretem és sajnálom a reggel történteket. Őszintén éreztem, hogy ő megbocsátott nekem és nem hagytam tüskét a kis lelkében. Mert ezt szeretném legkevésbé. Újra megbizonyosodtam arról, hogy a ki nem mondott dolgoknak ugyanolyan súlya lehet mint a kimondottaknak. Használjuk ezt a csodás eszközt aminek birtokában vagyunk és úgy hívják kommunikáció. Mondjuk el a gyermekünknek mit miért csinálunk, mi miért történik úgy ahogy vagy csak azt hogy mennyire szeretjük őt vagy bárkit aki fontos nekünk az életben!
Az elmúlt hetekben nagyon közel került hozzám egy gyermekkori ismerősöm és tőle kaptam az ihletet arra, hogy olvassam el Szabó Péter könyvét, Állj félre a saját utadból címmel. A férjem már olvasta (így nem volt számomra teljesen ismeretlen. Ő egyébként nagyon jól is alkalmazza a benne leírták egy részét) és letöltötte nekem hangos könyv formájában. Így főzés, torna, takarítás közben is ezt hallgatom. Ma volt benne egy olyan rész ami engem nagyon megérintett. Hívd fel (vagy ha ezt nehéznek érzed írd le pl egy smsben) a hozzád 5 legközelebb álló embert és mond el neki mennyire szereted! Megtettem! A férjem volt az első (a gyermekeimmel nem tudtam kapcsolatba lépni de ha megyek értük az oviba nekik is elmondom) az édesanyám és az édesapám meg a férjem szülei. Egyedül az anyukámmal beszéltem telefonon, de a többiek is azt gondolom érezték ami áradt feléjük tőlem. Elcsuklott a hangom mikor azt mondtam anyukámnak, hogy csak azért hívtam fel, mert nagyon szeretem, így elsőre nem is értette amit mondok. Nem tudott mit kezdeni a érzelmem ilyesfajta megnyilvánulásával (nyilván mert ő ehhez nincs hozzászokva és ő is nagyon nagyon nehezen mutatja ki a pozitív érzéseit így kimondani sem igazán képes) annyit kérdezett mi a baj, magad alatt vagy? Elmondtam neki, hogy ellenkezőleg pontosan nagyon nagyon boldog vagyok, elmeséltem neki, hogy mit olvasok. Ekkor megértett belőle valamit mert annyit mondott, hogy örül és köszöni. Azt nem tudta kimondani, hogy ő is, de én éreztem és tudom, hogy el fog jönni az az idő amikor ez neki sem fog problémát okozni.
Édesapám gyermekkorom meghatározó személyisége volt,de az évek során sok sok sérülést okoztunk egymásnak. Ma már nem haragszom rá emiatt, megbocsátottam neki, de valahogy őt nem tudtam felhívni így neki smsben küldtem el, hogy nagyon szeretem. Nem reagált rá, de tudom, érzem, hogy sokat hozzátettem ezzel a mai napjához.
Anyósomnak és apósomnak is üzenetben írtam meg mit érzek irántuk. Úgy éreztem elég volt az anyuval való beszélgetés és tudom, hogy a férjem szülei is milyen nehezen fejezik ki szavakban az érzéseiket (talán az a generáció nagyrésze ilyen, ilyenné formálta őket az akkori rendszer, a családjuk....) de fontosnak tartottam, hogy nekik is elmondjam milyen sokat jelentenek nekem és szebbé tegyem a napjukat. A visszajelzés azt sugallja, hogy sikerült, mert megírták, hogy ők is nagyon szeretnek bennünket! Hatalmas boldogság ez nekem, olyan jó lenne ha erre tényleg őszintén képesek lennének az emberek! Nagyon sokat adhatunk vele magunknak és másoknak is! Próbáljatok ki!
Hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, de szerettem volna megosztani veletek egy részét (mert nyilván ennél sokkal de sokkal több volt ebben a pár napban) ezzel is arra biztatva titeket, hogy a pozitív dolgokra koncentráljatok, hogy fordítsátok időt arra amit igazán szerettek, hogy szerezzetek örömöt másoknak ezzel szépítve a saját napotokat is és szeressétek nagyon magatokat és embertársaitokat is!

Az elmúlt napokban készítettem tojáslevest pirított kenyérkockával, bablevest csipetkével, kapros zöldbablevest, borsófőzeléket harcsafasírozottal, túrógombócot vaníliás sodóval, tojáspörköltet gombával és bulgurral... Főzzetek szeretettel!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Miért nem vigyázunk az értékeinkre?

Mai bejegyzésem egy bosszantó incidens ihlette.... Egy kedves barátnőm megkért tegnap, hogy sétálgassak egy órácskát a pici babájával amíg ő a nagyobbik csemetéjét elviszi fogorvoshoz. Nagyon örültem a kérésnek, gyönyörű tavaszi idő volt, szikrázó és melengető napsütés. Megbeszéltük hol és mikor találkoztunk. Épp oda tartottam amikor az előttem haladó hölgy aki tolta fel a biciklijét az emelkedőn egyszercsak fogta az égő cigicsikkjét és kidobta oldalra. Én épp készültem átmenni a zebrán, tehát pont az orrom előtt esett le az égő csikk. A hölgy rámnézett és elnézést kért. Mélységesen felháborított a dolog és ennek bizony hangot is adtam. Mondtam neki, hogy ha esetleg eloltaná a cigarettáját és a föld helyett a közeli kukába dobná akkor ilyen nem fordulna elő. Az jutott eszembe ha most a babakocsit tolom magam előtt akkor pont abba dobta volna az égő csikket, belegondolni is szörnyű. És a hölgy reakciója, tipikus emberi reakció... A támadás! Érezte, hogy amit csinált nem volt igazán helyes
 de bizonyára sértette volna az önérzetét ha ezt elismeri ezért inkább elkezdte fennhangon tudtomra adni, hogy majd ha mások is a kukába dobják a csikket, hisz nézzek körül mennyi szemét van itt. Hát pont ezért van ennyi szemét, mert sokan így gondolkodnak, hogy majd ha más is... Miért nem önmaguk miatt akarják letenni az emberek a rossz szokásaikat és változtatni az életükön? Miért várnak mindig másra? Miért nem vigyáznak az értékeikre? A környezetükre, az egészségükre? Ami kint az van bent.... És miért esik nehezére az embereknek elfogadni, beismerni ha hibáztak és változtatni rajt miért inkább támadnak? Mert nehéz belenézni a tükörbe amit időnként eléjük raknak?

Tegnap az ebéd a mi kis családunkban kapros zöldbableves, sóban sült csirkeszárny édesburgonyapürével és harcsagolyócska volt kuszkusz-bizivel.

Legyen csodás napotok! Szívem minden szeretetével Nektek❤

Anya, mi a boldogság....??

Ma este a Lippai Marianna videóüzenetét néztem és hallgattam. Az irigységről beszélt, hogy a boldogtalan, pocsolyában tapicskoló emberek mennyire irigylik azt aki már a tengeren a yachtján napozik, pedig a lehetőség mindenkinek adott, hogy "saját yachtja" legyen. Hogy a boldogság milyen nagyszerű, semmiképp sem elérhetetlen dolog, de azért bizony tenni kell. Sári ott rajzolgatott mellettem és odakuporodott hozzám. Feltette nekem a kérdést, Hogy anya mi boldogok vagyunk? És egyáltalán anya mi az a boldogság? Kérdésre kérdéssel válaszoltam, hogy te boldog vagy kicsim? Azt válaszolta igen. Feltettem a kérdést, hogy mitől boldog, neki ez mit jelent? Elkezdte sorolni, hogy boldog attól, hogy szép ruhái vannak, hogy finomakat ehet és ihat, hogy el tudunk menni nyaralni. Elmondta, hogy neki a boldogságot jelenti az, hogy dobog a szíve és ebben a szívben sok sok szeretet van felénk, a húga, a nagyszülei és önmaga felé is❤
Valóban ez lenne a boldogság? A szívünk dobogása a boldogságunk egyik alapja. Hisz azáltal, hogy létezünk, élünk lehetőséget kapunk nap mint nap, hogy megvalósítsuk az álmainkat, megtaláljuk önmagunkat, szeretetet vigyünk magunk és mások életébe is, létrehozzunk olyan dolgokat amelyekre csak mi vagyunk képesek, olyan pluszt adjunk embereknek ami nem kézzelfogható mégis hálát ébresztünk vele a másik ember szívébe. Nekem ezt jelenti a boldogság! Tudod mikor vagy igazán boldog? Amikor irigység nélkül tudsz örülni mások sikereinek és boldogságának is, amikor nem esik nehezedre, hogy hozzásegíts másokat saját örömeik eléréséhez. De legfőképp akkor vagy igazán boldog ha este úgy fekszel le aludni, hogy várod a holnapot, hogy tovább élhesd a csodát amit te magadnak teremtettél meg a gondolataiddal, a tetteiddel, érzelmeiddel. Amikor azt érzed, hogy milyen jó lesz, hogy a következő napon ismét adhatsz valamit magadnak (vagy esetleg másnak) amitől te még jobban érzed magad!
Sikerül-e vajon ilyen gondolatokkal elaudnotok este? Sikerül-e, hogy nem a rossz dolgokra koncentráltok ilyenkor csakis a szép és jó helyzetek jutnak eszetekbe és ez motivál benneteket a holnapi napra is? Gondoljátok végig....

Ebédtippek: tegnap paprikás csirkeleves volt határával és teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült galuskával hozzá pedig majoránnás krumplifőzelék főtt tojással,ma pedig zöldségleves gyufatésztával és carbonara spagetti teljes kiőrlésű tönkölyspagettiből.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Tízmilliószoros nap

Az idei év első tízmilliószoros napja ma van, csodás teliholddal párosulva. A tibeti szerzetesek évente 4 tízmilliószoros napot határoznak meg (idén még június 9én, július 27én és november 10én lesz ilyen nap). Ezeken a napokon a gondolatoknak az ereje megsokszorozódik, ezért fordítsuk figyelmünket még inkább magunkra, engedjük el a negatív érzéseket és gondolatokat, összpontosítsunk azokra a dolgokra amiért hálásak lehetünk, gondoljunk szeretettel az emberekre, töltsük a napot azok társaságában akik ugya olyan szeretettel tudnak felénk fordulni, teremtsük meg képzeletben magunknak a jólétet és az el is fog jönni.
Nekem ez ma egyáltalán nem esett nehezemre, hisz egy fantasztikus hétvégét tudhatunk magunk mögött.
Tegnap délelőtt megérkeztek a szüleim és velünk töltötték az egész napot, sőt itt is aludtak. A lányok hihetetlen izgalommal várták őket, szaladtak hozzájuk és mesélték vég nélkül, hívták őket játszani, mellettük szerették volna elkölteni az ebédjüket.... Én pedig csak büszkén néztem őket, hogy végre igazán azt érezhetem, hogy büszkék rám a szüleim, elismerik amit létrehoztunk közösen a férjemmel, hogy határtalan szeretettel fordulnak az mi imádott kislányaink felé akik ezt ugyanolyan őszinte szeretettel hálálják meg. Erre vágytam hosszú évek óta és lám lám a várakozás meghozta gyümölcsét. Ha emlékeim nem csalnak akkor talán ez volt a közel 8 év alatt mióta itt lakunk a 2. Ilyen alkalom, hogy itt is aludtak nálunk. Hát igen, ennyit változott a köztünk lévő kapcsolat. Egy évvel ezelőtt ezt még álmaimban sem gondoltam volna, most meg egy jó hangulatú ebéd után egy közös séta a Balaton parton, majd egy finom süti, kv a város legszebb kvzójában. Este a másik nagyiék is csatlakoztak hozzánk, vacsora, borozgatás, beszélgetés, nagy nevetések! El sem tudom mondani milyen sokat jelentett nekem ez az este. Együtt volt az a 8 ember akik hozzám a legközelebb állnak (bár a 2 testvérem még hiányzott közülünk😞) és büszke vagyok magamra, hogy ez az én sikerem. Győzelem önmagam, az egom felett, egy fontos emberi erény elsajátítása amit úgy hívnak elfogadás, túllépés a sérelmeken, csupán ennyi kellett hozzá, hogy egy ilyen este létrejöhessen.
És hogy a szeretettel való közeledés a másik felé milyen fontos mi sem mutatja jobban, mint mikor hazaértünk a sétából és láttam anyukámon, hogy valami bántja, kérdeztem mi a baj? Erre az ő (szokásos, berögzült, évtizedek óta használt válasza) miért, minek örüljek? Mondom, hát annak, hogy itt lehetsz velünk, hogy itt vannak a csodás unokáid. Hát bizony láttam az "aha" érzést a szemében és mintha egy csapásra kicserélték volna❤ meseolvasás közben odaült mellém, odabújt hozzám, megfogta a kezem és úgy ült ott mellettünk, mint egy szeretetre éhes kisgyermek. Ma már tudom, hogy ő valójában tényleg egy szeretetre éhes kis(nagy)gyermek. És ha csak erre van szüksége tőlem megkaphatja. Az én szívem csordultig van szeretettel, bárkinek jut belőle aki kér.
Ma reggel mikor elköszöntünk egymástól ismét egy ölelés, egy olyan formája a szeretetünk kinyilvánításának ami a mi kapcsolatunkra soha nem volt jellemző. De sosem késő elkezdeni szeretni, tisztelni, elismerni a másikat esetleg megbocsátani neki még akkor is ha ő nem akar vagy esetleg már nem tud bocsánatot kérni. Sokszor egy egy mozdulatból, gesztusból észre lehet venni, hogy a másik mennyire sajnálja a történteket, de kimondani nehezére esik neki. De mivel mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a döntéseinkét és a tetteinket a haragunk táplálja esélyt sem adunk arra, hogy egy egy félresiklott darabka a helyére kerüljön. Pedig mennyi jó érzéstől és pillanattól fosztjuk meg önmagunkat ezáltal😞
A mai nap csak rólunk szólt, a mi kis szűk családunkról. Ebéd után moziba mentünk Zalaegerszegre, egy kedves animációs filmet néztünk meg, Rock csont volt a címe. Apa mellett ült a Zsófi, majd én és Sári zárta a sort. A film közben sokszor csak egymásra pillantottunk apával és mindketten egyre gondoltunk. Milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy együtt lehetünk, hogy örömöt okozhatunk a gyermekeinknek és ezáltal önmagunknak is. A mese végén egy kellemes dallamú zene szólt és a címe az volt, hogy Álomszép! Hát ez a szó és ez a dal nagyon megérintett akkor ott engem, mert ez tényleg álomszép! Odabújtam a kislányaimhoz és őszinte hálával a szívemben egy puszival köszöntem meg nekik, hogy vannak nekünk❤
Mozi után meglátogattuk a dédit, újfent nagy örömöt okozva ezzel neki, ezen a héten immár másodszor. És tényleg nem került semmibe. Majd a nap zárásaként még egy Mcdonald's. Na, most biztos sokan gondoljátok, hát ez hogy fér bele? Azt gondolom, attól hogy valami néha néha "becsúszik" ami nem túl egészséges (de finom😉) még nem dől össze a világ. Fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy az nem egy egészséges étkezés, de nem célunk, hogy kalitkába zárva neveljük fel őket. Mikor hazaértünk Sári odaállt elém és azt mondta nekem, anya köszönöm ezt a napot! Könny szökött a szemembe és magamhoz húztam. Ő pedig kissé elszégyellte magát, talán azt gondolta valami rosszat mondott. Elmondtam neki, hogy mennyire nagyszerű dolog, hogy ilyen csodaszép gondolatok születnek meg az ő kis fejecskéjében, ezek azok a dolgok amiktől igazán értékes lesz ő és az élete is! Nagyon nagyon büszke vagyok erre a családra aki nap mint nap mellettem van, támogat engem és akiket én is támogathatok, bátoríthatok céljaik és álmaik elérésében.

A hétvégén nálunk húsleves, vöröslencseleves, tojásos nokedli tejfölös uborkasalátával és harcsapaprikás volt!

Szívem minden szeretetével kívánok nektek csodás hetet! Tartson ki az a megsokszorozódott energia amit a hétvége és a mai nap során szereztünk!

Az értékeiért...

Ma délelőtt iskolaérettségi felmérésre vittem az én drága elsőszülött kislányomat. Igazi anya lánya program lett belőle, mert Zsófi inkább átment a mamáékhoz, nem volt kedve velünk tartani. Erzsike néni hihetelen szeretettel fogadta Sárit, nagyon dicsérte őt. Megcsinálta a felmérést, amit én is végignéztem. Láttam a gyakorlatok közben, hogy azért nem megy minden zökkenőmentesen a drágámnak és ezt a kiértékelés be is bizonyította számomra. Hosszan beszélgettünk a pedagógus hölggyel, mi az amiben el van maradva a mi kis szemünk fénye, mi az amiben tudunk neki segíteni, hogy fejlődhessen és könnyebben tudja venni az akadályokat az életben. Persze Erzsike néni azonnal megnyugtatott, hogy egyáltalán nincs nagy baj, fejleszthető minden ami neki most gyengébb és megerősített engem arról, hogy jó döntést hoztunk mikor úgy határoztunk, hogy Sári még egy évet ovis marad. Értelmileg nagyon toppon van a mi kis tündérünk de idegrendszeri visszamaradottsága van és ebből adódóan koordinációs, koncentrációs problémái is.
Nagyon sok kedves és dicsérő szót kaptunk Erzsike nénitől és Nekem a mai napból és ebből az egész felmérésből sokkal inkább ezek maradtak meg mind a fejlesztendő dolgok. Mi olyan sokat vártunk erre az angyalkára és annyira bearanyozza a mi csodás életünket, hogy nem érdekel ha nem lesz válogatott kosárlabdázó vagy versenytáncos és akár a tanulmányi eredménye is "csak" jó lesz és nem kitűnő vagy esetleg az izgágasága miatt magatartásbeli gondjai lesznek (hozzáteszem nekem is volt anno, szegény anyukámék😀) akkor is Nagyon nagyon boldogok vagyunk, hogy minket választott a szüleinek. Köszönöm neki és a húgának, hogy olyan sok dologban felnyitották a szemünket, rávilágítottak az igazán fontos és értékes dolgokra az életben és megtanítottak bennünket arra is, hogy igazán fontos dolgok az életben tényleg nem kézzelfoghatóak. Szeressük és fogadjuk el a gyermekeinket olyannak amilyennek leszülettek erre a Földre, segítsük őket abban, hogy tudják megfogalmazni az álmaikat és támogassuk őket minden lehetséges módon abban, hogy ezeket el is érjék. Mert ettől lesznek igazán boldogok, nem pedig a kimagasló tanulmányi eredményektől. Számtalan olyan tulajdonsága van mindannyiunknak ami csak nekünk van, amit azért kaptunk erre az életre ajándékul, hogy meg tudjuk valósítani önmagunkat, csak fel kell fedeznünk önmagunkban, elengedni a félelmeinket és negatív hitrendszereinket amik gátolnak bennünket a céljaink elérésében.

Gyors ebéd volt ma nálunk, idő hiányában. Gyümölcsleves, hurka és kolbász párolt lilakáposztával valamint zöldségfasírt.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Egészség, boldogság, nőnap

Nem is tudom, hogy meglepődjek-e már de újra betegség ütötte fel a fejét nálunk. Nem tudom eldönteni, hogy nem sikerül-e kigyógyulni egy egy újabb betegségből vagy a sok beteg gyerek teszi aki körülveszi őket az oviban esetleg tényleg ennyire gyenge az immunrendszerük.... Mindenesetre nem vagyok túl boldog ettől a helyzettől. Folyton jön valami ami felülírja a "terveimet", ami miatt újra kell szervezni a programokat. Az első 2 évben nem volt ennyire rossz a helyzet az oviban, sőt.... Alig volt beteg Sári, most meg folyton összeszed valamit. Pedig már mindenféle lehetséges módon támogatom az immunrendszerüket, kezelem őket. Csalódott vagyok talán kicsit és néha szeretnék egy nagyon sikítani, hogy már megint egy betegség... És akkor eszembe jut a dédi és el is szégyenlem magam. Egy 86 éves csodás asszony, aki több, mint 20 éve a betegségéből kifolyólag ágynak van kötve és olyan türelemmel és elfogadással fogadja amit a teremtő reámért, hogy azt gondolom sokan elszegyelhetnénk magunkat. Én 15 éve ismerem őt, de akárhányszor találkoztunk ő mindig őszintén örül nekünk, hálával a szemében üdvözöl bennünket, panaszkodás és önsajnálat helyett érdeklődik, hogy mi történt velünk mióta utoljára találkoztunk, kedves történeteket mesél a múltból és én olyan szívesen hallgatom őt! Nagyon közel áll a szívemhez ez a kedves néni, nagymamám helyett a nagymamám. Hétfőn mikor Zalaegerszegen jártam meglátogattam őt, meglepetés találkozó volt. Nemrég ünnepelte a születésnapját úgyhogy készítettem neki pár finomságot (nagyon szereti amiket főzök) és egy kis süteménnyel is megleptem aminek a középébe egy szál gyertyát tűztem. Könny szökött a szemébe mikor meglátott, elcsuklott a hangja a boldogságtól nekem pedig attól, hogy ennyire széppé tudtam tenni a puszta személyemmel és a kedves kis apróságaimmal a napját. Láttam a hálát a szemében és többször még is fogalmazta ezt nekem. Olyan nagyszerű érzés amikor valakinek a puszta léteddel meg tudod édesíteni a napját, amikor azért mond köszönetet neked mert időt szánsz rá és -beszélgetsz vele egyet és ezt a rövidke időt nem a panaszkodás, a kedvetlenség tölti be hanem értékeljük, hogy lehetőséget kaptunk az élettől egy újabb találkozóra hisz sosem tudhatjuk nem-e ez épp az utolsó... És ez igaz bármelyik kapcsolatunkra az életben. Ezért ha fontos nektek annak a kapcsolatnak a másik résztvevője soha ne mulasszátok el elmondani ezt neki, kedvesen és őszinte szeretettel megölelni őt, annyi időt vele tölteni amennyit csak szeretnétek! Legyünk hálásak ezekért az emberekért akik az életünkben vannak, hisz sajnos kevés ember képes bennünket elfogadni úgy ahogy vagyunk, aki nem megváltoztatni szeretne bennünket, nem hívja fel a figyelmet a rossz tulajdonságaidra hanem tényleg egyszerűen csak szeret téged és szereti, hogy bearanyozod az életét!

Nőnap van ma! Szeretem az ünnepeket, szeretek ajándékot és meglepetést kapni és szerezni is! Nőnek lenni csodás és felemelő dolog de ugyanakkor időnként nagyon nehéz is. Mozgatórugónak lenni egy családban, karriert csinálni vagy csak jól teljesíteni egy munkahelyen, a maximumot nyújtani édesanyaként és szeretettel gondoskodni a szülőkről, bizonyítani nap mint nap a férjnek, hogy jó döntést hozott mikor őt választotta kedvesének és mindemellett izig-vérig nőnek maradni... Hát szép kis feladat ez nekünk! De ez egy olyan tehet amit soha nem cserélnék el!
Hálás vagyok,hogy női testben jöhettem ebbe az életembe és köszönöm a csodás férjemnek, hogy egy kedves levél formájában ma köszönetképpen ő is megfogalmazta nekem, hogy ő miért hálás nekem és mit szeret olyan nagyon bennem! Egy egyedi, nekem készült ajándék hozzá egy üveg pezsgő (ez az én 2 gyengém). Remélem kedves nőtársaim nektek is volt ma legalább egy ember aki megfogalmazta, hogy milyen nagyszerű az amit te nap mint nap nőként megtestesítesz.

Vasárnap jelentkeztem legutóbb azóta sok sok finomságot készítettem már. Hétfőn hagymakrémleves volt sajttal és pirított hagymával valamint tönkölytészta tejföllel, kukoricával,pirított szalonnával és sajttal.
Kedden tárkonyos halleves és kelkáposztafőzelék, ma pedig grízgaluskaleves és dödölle volt teljes kiőrlésű liszttel és pirított hagymával.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Honnan tudod, hogy jó úton jársz?...

Tegnap újra iskolában voltam, a tanfolyam utolsó eladása egészségügyből. Reggel Zsófi nyugtalanságára ébredtem, nem tálalta a helyét az ágyában ugyanis Sári szorosan mellé kuporodott😍 miután mindenkit visszatettem a kis helyére és egy aludj jól kicsim nagyon szeretlek puszit nyomtam a kis buksijukra kijöttem tőlük. Jó érzéssel töltött el, hogy találkozhattam velük mielőtt elindultam. A reggeli készülődés nyugodt volt, elhatároztam, hogy ma is jó napon lesz!
Veszprémbe járok tanfolyamra, ezeket az utakat mindig társaságban teszem meg, hisz a csoporttátsaim velem utaznak. Szeptemberben kezdődött a tanfolyam, tegnap volt a 7. Alkalom. Októberben csatlakozott hozzám egy édesanya aki határozott, kemény, olykor hallgatag és néha elutasító volt velem (vagy önmagával és a lelkét terhelő problémákkal) vagy az általam képviselt hitrendszerekkel. Éreztem, hogy az ő "elutasítása" mögött valami nagyon komoly negatív érzelem, sérelem áll. Bennem mindig nagyon nagy a segíteni akarás, de ma már tudom hogy nem lehet minden áron, erőszakkal segíteni embereken. Erre tényleg nekik kell megérniük és akkor segíteni nekik amikor ők ezt kifejezettem kérik. Hónapról hónapra együtt utaztunk egy hétvégét, sokat beszélgettük, minden beszélgetés egy egy oldás volt az ő lelkében. Egyszercsak azt vettem észre, hogy ez a nő már nem az az anyuka akit én októberben elvittem magammal a tanfolyamra. A múlt hónapban volt a szülinapja,írtam neki egy személyes jókívánságot amit ő egy őszinte köszönettel viszonzott. Itt éreztem igazán, hogy el fogja fogadni az én segítségemet, szembe tud nézni a saját félelmeivel és nem szeretne továbbra is a kemény külső mögé bújni, hanem változtatni szeretne. Jó érzés volt a lelkemnek, hogy ismét elindítottam valakit az útján.
Tegnap 2en utaztunk és nagyon sokat beszélgettünk és ez az erős nő olyan dolgokat mondott el nekem amit én októberben el sem tudtam volna képzelni. Mikor Keszthelyen kiszálltunk a kocsiból én elmondtam neki, hogy ő egy teljesen másik ember most mint mikor megismertem. Ő pedig elmondta nekem, amit én eddig is éreztem, hogy nem mindig ért egyet azzal amit én mondok vagy amit beszélgetünk de miután elválunk egymástól sokat rágódik ezeken a dolgokon és kb 3 nap után rájön, hogy mennyi mindenben igazam van. Átölelt és 2 puszival megköszönte ezt nekem és kérte, hogy segítsek neki, hogy még tudja oldani a problémáját. Hatalmas sikerélmény volt ez nekem és természetesen örömmel segítek neki. Őszinte érzelmeket előhozni egy ilyen "kemény" emberből fantasztikus dolog. Titkon bíztam benne, hogy ő el fog jutni erre a szintre és segíteni akar magán. Kineziológusként nekem ez egy újabb lélekemelő momentum, hogy a kitartásommal, az elfogadásommal, a segíteni akarásommal, a mélyreható beszélgetésékkel és rávilágításaimmal ki tudtam hozni valakiből valamit ami az ő életét jobbá fogja tenni. És ez nekem egy újabb hatalmas töltést adott. Hát ezek azok a pillanatok amikor újra és újra tudatosítom magamban, hogy ez az én utam, ez az én küldetésem ebben az életben.
Keressétek ti is önmagatokat, az utatokat, azt ami nektek is hasonló boldogságot okoz mert semmivel össze nem hasonlítható ez az érzés. De ez egy nehéz út, szembe kell nézni rengeteg nagyon mélyre elraktározott dologgal, fájdalommal,oldani a rajta lévő stresszt, megfogalmazni a jövőképet és arra összpontosítani minden energiát, hogy a vágyott állapotot elérjük nem pedig arra, hogy a múltat "dédelgessük". Tegyétek meg kérlek Önmagatokért! Legyetek ennyire önzőek és helyezzétek végre magatokat első helyre az életetekben!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Péntek

Pörgős, élményekkel teli hét után egy várva várt"nyugis" péntek, amikor önmagadra tudnál fordítani egy kis időt, (főzés, futás, egy finom kv a barátokkal, tanulás) ehelyett egy beteg gyermek aki igényelné a vele való foglalkozást (teljesen jogosan hisz pont a pörgős hétből adódóan kicsit kevesebb idő jutott rá) de nem tudod azt nyújtani neki amit ő szeretne így folyamatos küzdelem lesz önmagaddal ez a nap...  Hát ezt éreztem tegnap😞 a változatosság kedvéért újfent beteg az egyik gyermek (köhögés, orrfolyás) ezúttal Zsófi. Sárit reggel elvittük oviba, majd egy gyors bevásárlás és irány haza főzni.. Valahogy úgy alakult, hogy szegényem ahol lehetett balesetet szenvedett, amit egy idő után nem tudtam már csendben konstatálni és sajnos a gyere ide és megvigasztal anya mondat sem tudta őszintén elhagyni a számat. Gondolom tudjatok mi következett ezután.... Bizony,az a fránya lelkiismeretfurdalás.... Megint -borult egy forgatókönyv amit elterveztem erre a napra és valahogy nem tudtam felvenni azt a fonalat ami a másik útra vezetett volna, amit Zsófi otthonmarása kreált. Ebéd körül tettünk egy kisebb sétát, egybekötve játszóterezéssel, mindkettőnknek jót tett, elengedtünk sok sok negatív dolgot és érzelmet ami a délelőtt során felhalmozódott bennünk. Gondoltam ebéd után míg ő alszik egyet én majd tanulok. Igen, gondoltam 😜 persze nem bírt elaludni és jött a jó kis duma, hogy anya tanulj nyugodtan én nem foglak zavarni. De anya, mi van ideírva? Olvasol hangosan? Esetleg nekem egy mesét? Csinálnak neked egy sütit? Milyen fagyit kérsz? Ennyit a tanulásról... Persze nagyon finom volt a süti amit készített és a fagyi amit hozott és a szívem tele volt boldogsággal, hogy megélhetjük mindezt együtt. Nyilván a tanulás nem volt annyira fontos nekem mint amekkora jelentőséget én tulajdonítottam neki☺miután apa hazaért belefért egy 7km-es futás ami hihetetlen jól esett, idén először jól is ment nagyon.
Este vacsorázni mentünk az apával meg egy baráti párral. A lányok a konyhába vacsoráztak míg én elkezdtem próbálgatni a rucikat mit is vegyek fel. Egy fehér ingre és egy farmerszoknyára esett a választásom. Fontos nekem a lányok véleménye, mindig kérem, hogy mondják el mint ahogy én is elmondom nekik. Sári mikor meglátott a reakciója: anya most komolyan ezt akarod felvenni? Eléggé hivatalos, szerintem ez nem olyan jó! Talán egy nadrággal jobb lenne... Hihetetlen, hogy közel 6 évesen milyen klassz meglátásai vannak. Persze másik ruha mellett döntöttem és ez már neki is tetszett😀
Tegnap sokszor megfordult a fejemben, hogy valóban jól csinálom-e azt egészet, össze tudom-e egyeztetni ezt a sok sok vonalat az életemben, hogy senki se sérüljön. Futás közben sokszor tudatosítottam magamban, hogy jó anya vagyok csak hozok néha rossz döntéseket de nincs az a hiba amit ne lehetne jóvá tenni. Tényleg minden édesanya a legjobbat akarja a gyerekeinek ma már tudom ezt. Az elmúlt időszak abszolút bebizonyította ezt számomra. A saját édesanyámmal kapcsolatos pozitív változások nagyon meghatározóak most az életemben! Hálás vagyok neki és magamnak is, hogy megengedtük magunknak, hogy ide fejlődhessen a kapcsolatunk😍 a blokkok nagy része azt gondolom a mi esetünkben már oldódott innentől kezdve már csak a mi feladatunk, hogy ez így is maradjon sőt tovább oldódhasson...
Nem mondom, hogy könnyű volt szembenézni egy egy sérelemmel, helyzettel de megérte. Mindkettőnknek sokat ad ez és arra ösztönöz bennünket, hogy más kapcsolatainkat is rendbe tudjuk tenni (persze ha szükségét érezzük). Ha van ilyen kapcsolat a ti életetekben tegyetek érte, hogy jobbá válhasson,mert csak mérgezi a lelkünket.

A tegnapi ebéd tojásleves volt pirított magos kenyérkockával és spenót volt kókusztejjel és puffasztott amaránttal és tükörtojással.

Szívem minden szeretetével kívánok nektek szép hétvégét❤

A jó elnyeri jutalmát

Így van ez a mesékben is...a hősök elindulnak egy úton amiről időközben kiderülhet, hogy nem is az ő útjuk és elbuknak vagy"csak" egyszerűen leküzdik az útjukba kerülő akadályokat és elnyerik méltó jutalmukat...
Hát én most pont ezt érzem! A tavalyi év sok sok sikertelensége után (amit ma már tudom, hogy bizony kellettek ahhoz, hogy észbekapjak és elinduljak az álmaim felé) egyre többször érzem azt, hogy enyém lesz a felé királyság😉 sokszor elképzeltem, hogy mit és hogy szeretnék a saját életemben és amit igazán akartam azok meg is valósultak. De ahol a félelmeim erősebbek voltak mint a szándékom ott bizony nem jártam szerencsével. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jutalmunkat csak Akkor nyerjük el amikor arra a teremtő vagy a segítőink (nevezzük őket bárhogy) már alkalmasnak találnak bennünket arra, hogy megbírkózzunk a ránk háruló feladatokkal és elbírjuk a terhek súlyát. Mert egy cél elérése az sok munkával, feláldozással, önfegyelemmel kell,hogy párosuljon. Fontos, hogy mindig rövidtávú célokat tűzzünk csak ki magunk elé (pl egy jogosítvány elérése, egy egy sikeres vizsga letétele) hisz az a boldogság és energia amit ezek elérése jelent számunkra visz előbbre bennünket utunkon.
Az volt a célom amikor elkezdtem írni ezt a blogot, hogy az emberek megismerjenek, megismertessenek a barátaikkal, ismerőseikkel, megismerjék azt a Máté Szilvit akivé váltam az elmúlt évek során (bebizonyítva magamnak és azoknak akik pl gyerekkorom óta ismernek). Hogy megmutassam, hogy sosem szabad leragadni egy egy olyan helyzetbe ami nekünk nem okoz örömöt, hogy lentről az út felfelé vezet, hogy az önsanyargatás, az önsajnálat és mások hibáztatása a mi "nyomorúságos" életünkért nem fogja meghozni a várva várt sikert!
Bátornak kell lenni időnként, felvállalni olyan helyzeteket és feladatokat amik esetleg eddig taszítottak bennünket, elengedi a haragunkat valamint a félelmeinket és az élet meg fog ezért jutalmazni bennünket. Elérjük vele, hogy emberek akik eddig egy "csak" embernek tartottak bennünket elismerjék a munkánkat,példaértékű legyen számukra a lelkesedésünk és kitartásunk és erőt adjon nekik a saját útjukon való elinduláshoz!

Tegnap kelkáposztaleves édesburgonyával és gersli volt tojásos lecsóval, ma pedig tejfölös zelleres csicsókaleves, rakott káposzta és töltött cukkini. Finom ízek,örömteli pillanatok.... Főzzetek szívetek minden szeretetével és az ételetek is pont olyan ízű lesz! Szerezzetek vele örömöt májatoknak és szeretteiteknek!

Szívem minden szeretetével Nektek❤