Az őszinteség kedvesség nélkül kegyetlenseg....

Ez a mondat tegnap nagyon megfogott és éreztem, hogy erről írnom kell. Egy személyes"konfliktusom" illetve az utána való önmagamba nézés, segítségkérés által jutottam el oda, hogy húzzak magamnak egy csakrakártyát arra a kérdésre, hogy mit is kell nekem ebből következtetésként levonnom, megértenem, megtanulnom.
Egy hozzám nagyon közelálló személlyel kapcsolatos ez a fent említett eset. Személyes találkozásunk és egy mélyebb beszélgetés alkalmával eljutottunk egy olyan szintre ahol én a saját tudásom illetve meglátásom alapján tanácsot, véleményt próbáltam neki formálni, adni... Ez belőle már akkor is kisebbfajta indulatot váltott ki, de mivel én ezt akkor abszolút jószándékkal és tiszta szívvel tettem nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget. Hisz nem kell még a barátok között sem, hogy mindig mindenben egyetértsenek. De én szeretem az olyan beszélgetéséket amik nem vitába vagy sértődésbe torkollnak az egyik vagy mindkét fel részéről hanem mindenki el tudja mondani ő mit és miért tart helyesnek, úgymond meg tudja védeni a saját igazát. Amennyiben ez nem történik meg ott valaki sérül, hisz vagy leigázottnak érzi magát, vagy tehetetlennek ami dühöt vált ki belőle (és mint tudjuk a rossz érzések jó döntéseket és nyugodt beszélgetéséket ritkán eredményeznek) és adott esetben ez a düh a pillanat hevességén túl több napon keresztül is elkísérhet bennünket vagy akár apró parázsként ott izzik napokon keresztül és aztán egyszercsak hirtelen a semmiből ez a parázs lángra kap és belobban. Akkor jön el az a pillanat amikor dönteni kell, hogyan is tovább. És mindig van választásunk, hogy ezt vagy azt az utat választjuk. Ezt mindenki maga érzi neki mi ez a 2 út. Hát itt is pontosan ez történt. Kaptam egy üzenetet ettől a kedves barátomtól, amiben a dühét kifejezve leírta, hogy ő tőlem nem igazán veszi jónéven a "kioktatást" és ne akarjam neki megmondani mit és hogyan kellene csinálnia, hisz ő tisztában van a megoldandó feladataival de én túl sok vagyok neki. Éreztem, hogy ezt a dolgot én face to face (jelen esetben ez csak telefonon keresztül volt kivitelezhető) szeretném tisztázni, így felhívtam. Elmondta, hogy most kapott lángra a parázs, de mivel indultból nem akart elhamarkodott mondatokkal esetleg megbántani ezért írta le az érzéseit. Én ezt abszolút megértettem és megköszöntem az őszinteséget és igazi nyugalmat és hálát éreztem abban a pillanatban. Éreztem, hogy én itt és most egyfajta fejlődésen mentem keresztül, mert míg kb 2 évvel ezelőtt rácsaptam volna a telefont és megszakítottam volna esetleg vele a kapcsolatot most higgadtan el tudtam neki mondani, hogy bennem semmi rosszindulat és bántó szándék nem volt akkor mikor beszélgettünk sokkal inkább a segíteni akarás de ha úgy érzi én sok vagyok neki (és ezzel vannak és lesznek is bizonyára még sokan az életben) akkor állítson le. Úgy érzem vagyok annyira intelligens ma már, hogy adott esetben ezeket tudom megfelelően kezelni. Azonban azt elmondtam neki, hogy gondolkodjon el azon hogy vajon én vagy inkább a szavaim verték-e ki nála a biztosítékot, hogy annak a beszélgetésnek akkor és ott helye volt és biztosan nem véletlenül került elő ez a téma és hogyha ilyen dühöt vált ki belőle ez vagy bármi más az életben akkor azzal bizony még feladata van.
Abszolút nyugodtan és békésen zárult ez a beszélgetés, bennem egy felismeréssel ami hihetetlen energiát adott. De a gyökerek, a kártya üzenete és a tanítóm szavai szerencsére hamar vissza is rántottak a Földre és az alázatra hívták fel a figyelmemet.
Tudom, hogy nem könnyű dolog mikor az embernek valaki tükröt mutat, amikor felismer valamit a másikban ami benne is megvan csak mélyre elássa illetve fél szembenézni azokkal az akadályokkal amik a "probléma" megoldása során útjába kerülhetnek. De azt gondolom érdemes ezt megtenni! És azt is megérteni, elfogadni, hogy a szeretet kinyilvánítása, a segítségnyújtás az nem mindig simogatással érkezik hanem bizony akár kőkemény arculcsapással. De ilyen esetben gondoljunk arra, hogy a végén hálát fogunk érezni önmagunk iránt, szeretettel megsimogatjuk önmagunkat és akár azt is aki minderre rávezetett bennünket, elindított bennünket a fejlődés útján! Ne engedjük, hogy a félelmeink, a lelkiismeretfurdalásaink, az irigység, a szégyen érzése vagy a harag és a düh visszahúzzon bennünket és benntragadjunk a pocsolyában amikor a napsütötte tengerben is lubickolhatunk! Azt gondolom hála Isten olyan korban élünk amikor millió lehetőségünk van arra, hogy megszabaduljunk az önkorlátozó hitrendszereinktől, a visszahúzó mintáktól és elinduljunk végre a saját boldogságunk felé! Ha egyedül nem megy akkor kérjünk bátran segítséget, olyan, hogy "cikk" itt nem létezik. Az út pedig mindig az ami az öröm érzését hozza meg. Az út rögös, türelmet, akár (látszólag) áldozatot vagy áldozatokat követel de amikor megérezzük a szívünkben és a lelkünkben, hogy fejlődünk hatalmas energiát ad! És itt legyen szó bármiről!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Újra a hála....

Ahogy írtam tegnap ma pizsiparty van nálunk. 6 gyerek, 6 különböző életkorú gyerek, 5 családból. Mindenki más más habitusú, más életszemléletű de mind mind csodálatos a maga nemében! 4 körül érkeztek meg a csajok, miután a délelőtti party fáradalmait igyekeztek kipihenni. Nagy volt az öröm, ölelkezés és elmerülés azonnal a játékban. Egymás ruháiban vagy épp meztelenül szaladgálás, tánc, babázás, társasjáték minden ami szembejött. 2-2 fő alkotott egy csapatot így a 6 pont ideális létszámnak bizonyult. Egy hangos szó nem sok, de ennyi nem hagyta el a szájukat, nem vitatkoztak hanem a maguk okos módján lerendezték a konfliktusukat. Vacsi az udvaron piknik formájában, jókedv, jó étvágy és sok sok őszinte mosoly. Aztán közös mogyorószedés amit apa megtört és szép sorban várták a kis betevő falatot akár a kis mókusok. Aztán közös pancsi, szintén csapatokba verődve. Volt aki a tusolást választotta, volt aki inkább a kádban üldögélve játszadozott és beszélte meg újdonsült barátjával az "élet nagy dolgait". Mi meg a konyhában ülve arról beszélgettünk apával milyen nagyszerű gyerekek ők és milyen szerencsések a mi lányaink, hogy ilyen barátaik vannak. Pancsi után még egy kis játék majd közös tejcizés és grimaszok sora a készülő fotóhoz. És jött az esti mese, diavetítés. Mindenki választott egy számára kedves diafilmet, popcorn bekészítve, babzsákokba kényelmesen elhelyezkedve hallgatták a sok sok mesét egymás után. Olyan jó volt rájuk nézni! Fogmosás még egy kis dülöngélős játék apával és ki ki megkereste a saját kis helyét. Ahol persze még meseolvasás,  imádkozás, mondóka, ének, ölelős jó éjt puszi és a kedves szavak suttogása a másik fülébe. Dorka (Zsófi legjobb barátnője) együtt alszik a Zsófival. Mondóka közben egyszercsak hallom, Zsófi, szeretlek! Csordultig telt a szívem szeretettel és hálával, hogy részese lehetek a lányaim ilyen örömének, hogy ismerhetem ezeket a fantasztikus kislányokat, hogy megadhatom nekik ezt az élményt amire gyermekként én is annyira vágytam. Emlékszem az unokatestvéreimmel átbeszélgetett éjszakákra, bulikra, imádtam! És most itt vannak az én kis csodáim és újraélik vagy megélik az én álmaimat! Ma ezért vagyok a leghálásabb! Köszönöm❤
Holnap új nap indul, játék, móka, kacagás és egy finom borsófőzelékkel zárul a buli!
❤
Szívem minden szeretetével nektek

Kinek mi...

Belecsaptam rendesen a lecsóba, unatkozni nem igazán van időm. Szombaton ebéd körül megérkeztek a kecskeméti barátok hozzánk a 3 gyermekükkel és itt töltöttek velünk 3 napot, majd a legnagyobb gyermekük, aki a keresztlányunk velünk maradt ők pedig hazautaztak. 3 gyerek és apa is itthon van szabadságon (ez azt jelenti, hogy tegnap egy ideig olyan volt, mintha 4 gyerek lett volna😃). És minden ami ezzel együtt jár... De nem baj, élvezzük a programokat, nekem kissé zsúfoltak így a napjaim. Sok sok beszélgetés, elmagyarázni mindenkinek hogy miben kéne kicsit kompromisszumkészebbnek lennie, hogy tudnánk hatékonyan együtt élvezni a napot és a pillanatot... De megéri,mert jó érzés van mindenkinek a szívében❤
Ma Zalaszabarban voltunk kalandparkozni, nagyon élveztük. Apa felfektetett egy kínpadra és oda is "bilincselt". Mondta a lányoknak, hogy anya most itt marad. Erre ők megrémültek. Kérdeztem, hogy kinek miért hiányoznék.... Sári azt mondta neki mindenért, Zsófi azt mondta neki azért, mert akkor nem lenne aki finom ebédet készítene nekik😃 és tudom,hogy ez őszinte volt. Ízlik neki a főztöm😄😃
Holnap pizsiparty vár ránk 6 lánnyal és pénteken jönnek vissza a kecskemétiek.. Úgyhogy unalomra nincs -idő, pihenés szombat délutántól. Hétfőn kezdődik az ovi, nekem meg a tanulás😃
Édesek, kedvesek és szeretetreméltóak ezek a gyerekek de ma ismét megállapítottam, hogy nagyon is kerek a mi családunk 4 fővel❤❤

Szívem minden szeretetével nektek❤

Álmodj királylány.....

Kislányként mindig arról álmodtam (mint bizonyára a legtöbb kislány), hogy egyszer majd álmaim hercege megkéri a kezemet és feleségül vesz. És élünk boldogan míg meg nem halunk. Aztán ekkor jönnek a "kellemes" belső és külső hangok, hogy ne álmodozz, mert ilyen csak a mesében van. Hát én ma már tudom, hogy az, hogy álmaink megvalósulnak-e csakis rajtunk múlik! Az önromboló hitrendszereinket pedig igenis van lehetőségünk letenni!
Pénteken 10 éves házassági évfordulót ünnepeltünk apával. A csütörtök valahogy olyan keszekuszára sikerült, így kissé nyomottan ébredtem péntek reggel. Apa a vihar miatt egész éjszaka dolgozott, azon munkálkodott a kollégáival, hogy több ezer fogyasztónak újra legyen villamos energiája. Ilyen ez az idei nyár, forróság aztán meg jönnek a mindent elsöprő viharok.... Akár a lelkünkben zajló érzéseket, folyamatokat is szimbolizálhatjuk vele...
Az előző napokban mi is készültünk a lányokkal a nagy eseményre, egy felnőtt színezőt választottunk apának aminek az 5 szeretetnyelv a címe es minden oldalon egy egy kedves gondolat szerepel a szeretetről illetve annak megnyilvánulási formáiról. Illetve egy kartonpapírra kis képeket ragasztottunk az elmúlt 10 évünkből és az összes gondolatot ami eszembe jutott erről az időszakról valamint a jelenleg bennem lévő érzelmekről ráírtam a papírta. Jó érzés töltötte el közben a szívem. Tudtam, hogy ő is készül valamivel, így kellemes izgalommal ébredtem fel péntek reggel. Állt a nappaliban, kezében egy könyvvel. A könyv címe az, hogy "nyerő páros". Azt mondta, ha ezzel egyetértek akkor lapozzak a 21dik oldalra. Ott pedig a szívecske formára vágott lapok között bent volt egy karikagyűrű (eredetileg ez az én gyűrűm lett volna amit a kezem betegsége miatt le kellett vágni pár éve, de nem tudta az ékszerész megcsinálni így a sajátját tette bele szimbolizálva a leánykérést), majd igen válasz esetén a következő"állomásnál" egy kérdés, hogy elmegyek-e vele nászútra mert ha igen akkor csomagoljak, minden el van rendezve es hamarosan indulunk. Mégpedig Egerbe ahol 10 évvel ezelőtt is töltöttük a mézeshetünket. Csak ültem a kanapén, mellettem szerelmünk két csodálatos gyümölcse és könnycseppek gördültek végig arcomon melyet tiszta érzelmek tápláltak és azért születhettek meg mert annyira nagyon szeretem azt embert aki mindezekkel a csodákkal (beleértve a két gyönyörű kislányunkat is) megajándékozott engem.
Gyors csomagolás, magunknak és lányoknak is akik ezt a 2 napot a mamáékkal töltötték és elindultunk. Közel 3 és fél órás út, szikrázó napsütés, mosoly mindkettőnk arcán, önfeledt beszélgetés (úgy hogy közben senki sem szomjas vagy éhes a hátsó ülésen, senkinek sem kell mesét olvasni) és csak egymásra illetve magunkra figyelés. 4 óra magasságában érkeztünk meg a szállodába, és 2 mesés nap követte ezt. Töltődés a szó minden értelmében! Finom kv, bor, isteni étkek, finom, érzelmeket megszólító illat a szaunában, napozás, séta és mélyreható beszélgetés. Meleg nyári éjszaka, pezsgőzés az erkélyen és közben meseszerű holdfelkelte. Csodás volt ahogy a dombok mögül kikandikált egy narancssárga kis folt majd egyre feljebb kúszott a nyári égbolton és olyan volt akár egy sólámpa. Úgy ahogy egy sólámpának sok hasznos tulajdonsága van úgy ez a holdacska is energiával töltötte meg az éjszakát, az én lelkemet, mosolyt csalt az arcomra (soha nem láttam még ilyen holdfelkeltét, a természet egy csoda), hálás voltam, hogy ott lehettem ebben a pillanatban. Ez az amit gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen hagyni, hogy milyen hamar elszállnak a csodás pillanatok és csak hajtogatjuk a múltbeli sérelmeinket illetve hajtjuk az ismeretlen jövőt és pont a jelenből spóroljuk ki magunkat. Abból ami a legtöbb energiával és örömmel ajándékozhat(na) meg bennünket! Második éjszaka pedig megérkezett a vihar, ami ismét egy csodás égi játékot varázsolt elénk. A villámok egész világosságot varázsoltak az egri égboltra. Megvilágítva a várat, a bazilikát, a dombok felett csak úgy cikáztak a villámok. Mesés volt az egész! Minden, minden azt üzente nekünk, hogy jó helyen vagyunk, az életünk maga a csoda és ajándék minden pillanata.
Sokszor csak egy mosoly és hála a másik iránt, hogy megköszönjük neki, hogy megosztja velünk az életét, hogy mellettünk van ha fel kell emelni vagy osztozik a boldogságunkban. Sokat fejlődtünk ezalatt a 10 év alatt de megérte minden egyes pillanat, sokkal gazdagabbak lettünk érzelmileg. És tényleg igaz, hogy ha önmagadhoz méred mindig a fejlődésed akkor fogod tudni igazán értékelni ahol jelen helyzetedben tartasz.
Kívánom nektek, hogy ezeket a mesés pillanatokat ti is vegyétek észre az életetekben és engedjétek be a szívetekbe! Éljetek meg őket a legtisztább érzelmekkel amik csak bennetek létezhetnek!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Figyeld meg őt és segíts neki

Szívemnek kedves volt a hétfő,kedd és a szerda.... Velünk volt a bátyám, aki nagyon sokat jelent nekem. Csodás gyermekkor van mögöttünk, rengeteg közös élmény rossz és jó értelemben is. De imádtam minden pillanatát. Sajnos (vagy mert ennek így kellett lennie) neki idővel az élete vakvágányra került, ami nekem nagy törés volt az életemben. De a kapcsolat, a szeretet soha nem szakadt meg köztünk. Az a bizonyos láthatatlan kapocs mindig ott volt. A nagyobbik lányon közel 5 éves volt mikor őt megismerte és fenntartásokkal fogadta. Tisztán emlékszem az első találkozásra, sok sok beszélgetés előzte ezt meg. Nagy volt az izgalom,de mikor átlépte a küszöböt Zsófi őszinte és tiszta szeretettel fogadta (pontosan úgy ahogy én tettem) de Sári félénken visszavonult a szobájába és az előzetes hatalmas várakozást felváltotta egy "megmagyarázhatatlan" félelem, rossz érzés. Aztán a sok sok együtt töltött nap és a fejlődés adta lehetőségek meghozták a várva várt áttörést és mára egy feltétel nélküli szeretetet van köztük, ami összeköti őket egymással. Szóval a számomra sokat jelentő bátyám velünk töltött két napot. Már első este nagyon felfokozott hangulatba tértek nyugovóra a lányok, egy megmagyarázhatalan izgalom uralkodott el rajtuk. A következő nap együtt ébredés és mesenézés, majd séta és fagyizás Balatongyörökön végül egy közösen elköltött vacsi majd egy séta a Balaton parton. Nehéz volt megint az esti lefektetés, ami nálunk nem szokott különösebben gondot okozni. Imádkozás, ének és mondóka majd egy jóéjt puszi és kijöttünk a szobából. Én még lefekvés előtt bementem egy puszira és nyugovóra tértem. De előtte még apát is beküldtem egy puszira. Én el is aludtam és mikor kb másfél órával később felébredtem éreztem, hogy apa nincs mellettem. Így gondoltam megkeresem őt, aki Sári ágya mellett ült és fogta a kezét, mert ő nem tudott elaludni és ennek a sírásával hangot is adott. Nem szeretett volna egyedül maradni a lelkében dúló érzésekkel és az agyában kavargó gondolatokkal. Kértem apát, hogy menjen el aludni, hisz ő reggel megy dolgozni majd én ott maradok Sárival. Próbáltam kérdezgetni mi bántja, mi zaklatta fel, mit érez és miért nem tud elaludni. Nem tudta megmondani. Kérte, hogy maradjak vele és beszélgessünk. Ez ment is egy darabig, gondoltam így fél1 magasságában már elfárad annyira, hogy álomra hajtja a fejét
 Hát rosszul gondoltam. Amikor jött az érzés, hogy az én fáradtságom előbbre való mint az ő nem tudok aludni érzése, akkor mondtam neki, hogy elmegyek aludni és próbáljon meg ő is pihenni, mert nem szeretnénk egész éjszaka mellette virrasztani. Látszólag ezt meg is értette, de amint felemelkedtem a padlóról, hogy megyek az ágyamba szipogást hallottam a kis ágya felől. Tudtam és éreztem, hogy nem lehetek annyira önző, hogy most magára hagyom a rossz érzéseivel amiket meg sem tud fogalmazni így gyorsan kivágva magam megkérdeztem kér-e inni. Vittem neki egy pohár vizet és tovább simogattam és beszelgettem vele. És egyszer csak jött a szikra, hisz tanultam kineziológiát, van pár trükk a tarsolyomba és tudom, hogy ő milyen szívesen fogadja ezeket hát itt az ideje alkalmazni őket. Kértem, hogy üljön fel, csináltunk pár légzőgyakorlatot amivel kitisztítottuk az elmét és elengedtük a negatív gondolatokat és érzéseket majd jött a jól ismert homlok tarkó tartás. Kértem, hogy képzelje el magát ahogy szép lassan megnyugszik, jól érzi magát a testében és szépen ellazul. Hagytam, hogy megélje ezeket a pillanatokat és érzelmeket így nem is szóltam hozzá. Egyszercsak megszólalt, hogy anya megvan, olyan jó érzés, elmúlt minden ami eddig zavart. Csodás volt ezt nekem megélni, hogy ezt a megtanult, a teremtőtől kapott energiát a gyermekemen is tudtam "alkalmazni" segítve neki felülemelkedni egy stresszes állapoton. Ezek után megbeszéltük, hogy a sólámpa energiája vigyázza az ő álmát és reggel találkozunk. Adott egy jóéjt puszit és kb 6 perc múlva mély álomba szenderült mint ahogy én is. Reggel csillogó szemekkel újságolta, hogy neki milyen jó volt ez este és milyen jót aludt. Délután apának is örömmel mesélte el mekkora élményben volt része. Utólag végiggondolva egy kis segítséggel a bátyámmal kapcsolatos negatív energiák azok amik neki az álmatlan órákat okozták, De szerencsére túl tudtunk lendülni rajt!
Szívem csordultig telt szeretettel és büszkeséggel, hogy a birtokomban lévő tudással egy hozzám oly közelálló személynek tudtam segíteni és kihozni őt egy rossz érzésből. Büszke vagyok önmagamra és rá is. Minden energia amit önmagunk megismerésére, fejlesztésére és a gyermekeink életének szebbé varázsolására fordítunk sokszorosan megtérül. Hihetelen sok tudás van mindannyiunk tarsolyában kérdés, hogy az adott pillanatban tudjuk -e azt alkalmazni, felismerjük a helyzet jelentőségét, fontosságát....
Arra biztatlak benneteket, hogy bízzatok önmagatokban, higgyétek el, hogy megérdemlitek a szépet és a jót és meg is érkezik az hozzátok! Mint hozzám ma életem egyik legszebb ajándéka és ezzel egy újabb álmom vált valóra. De ez egy következő bejegyzésben.....

Szívem minden szeretetével kívánok nektek csodákkal és pozitív érzelmekkel teli hétvégét! Ölellek benneteket❤

Elfogadás,hála....

Tegnap este olvastam egy cikket aminek az egyik mondata nagyon megfogott, "nem a boldogság tesz minket hálássá, hanem a hála az ami boldoggá tesz bennünket"! Nagyon igaz mondat és abszolút "éreztem" ezt tegnap a saját bőrömön.
Vártam a hét utolsó napját, hisz anyukámékhoz voltunk hivatalosak "kertipartira". Annyira jól sikerültek az utóbbi időben a találkozások velük, örömmel mentem hozzájuk. Vártam, hogy újra találkozhassak a szeretett bátyámmal, egy jót beszélgethessek az öcsémmel és a szüleimmel, láthassam ahogy a gyermekeim élvezik az udvar adta lehetőségeket és mosoly ragyogja be az arcukat. A férjem szülei is hivatalosak voltak, így igazán adott volt minden egy szuper naphoz, hisz a hozzánk legközelebb álló emberek alkottak egy csoportot, talán életünkben először. Anyósomék érkeztek korábban,hisz nekünk újfent nem sikerült korán ébrednünk. Hosszúra nyúlt a szombati nap és kissé fárasztó is volt számomra 8 órán át egy 55 fokos konyhában segíteni egy barátunknak akiknek büféje van a Balaton partján. De megérte, mert újabb élménnyel ajándékoztam meg magam, kipróbáltam egy új szerepben, kilépve a komforzónámból... Adtam és közben kaptam is. Hálás vagyok érte!
Visszatérve a tegnapi napra.... Mi dél körül értünk Hahótra , a bátyámra vártunk az ebéddel aki 1 óra körül csatlakozott hozzánk. Üdvözöltem a szüleimet és anyukámmal meg anyósommal beszélgetve tettük a dolgunkat. A lányok letáboroztak az udvaron, kissé csalódottak voltak mert az idő elromlott így hiába rakták ki a papáék a medencét nem tudtak fürdeni. Apukámék kint beszélgettek az udvaron. Mikor megérkeztünk láttam már, hogy az öcsém és édesapám nem éppen "szomjas". Azt gondolom nincs is ezzel semmi baj, hisz az egy party, belefér. Azonban a kisördög ott motoszkált a fejemben, mert sajnos tudom milyen tud lenni apukám amikor többet iszik és sajnos ez elég gyakori nála. Hát beigazolódott a gyanúm és folyton mondta a magáét teljesen feleslegesen és időnként érthetetlenül, rettenetesen csúnyán beszélt, belekötött mindenbe.... Nehezen tolerálom az efajta viselkedést, de magamhoz képest jól bírtam és nem szóltam. De közben láttam, hogy sem a Máté sem a lányok nem tálalják a helyüket, "unatkoznak, szenvednek" és egyik helyről a másikra ülnek. A lányok, akiknek maga a paradicsom az a közeg, az állatokkal és minden tartozékával együtt. A délutáni sütögetés volt számomra a nap csúcspontja, itt elszakadt a cérna. Amikor bármit csinálsz vagy mondasz az nem jó de közben aki kritizál nem tudja, hogyan is kell csinálni illetve egyedül képtelen rá. Itt volt egy olyan érzésem, hogy beülök a kocsiba és hazajövünk a családdal. De a jó angyal győzött a fejemben, nem szerettem volna magára hagyni anyósomékat, a veszekedés sem volt célom illetve tudom, hogy ezzel mekkora csalódást okoztam volna a lányoknak. Úgyhogy fogtam magam és elmentem sétálni. Földes út, kukoricatáblák között, fújt a szél és éreztem ahogy mossa ki a negatív gondolatokat és érzéseket a fejemből. Hányszor végigsétáltam és bicikliztem ezen az úton gyerekként és bizony hálás voltam a természetnek hogy ezt még 33 évesen is megtehetem és lehetőséget ad számomra, hogy "otthagyjam neki" a haragomat vagyis sokkal inkább a csalódottságomat. Egy jó fél órás séta után hálával a lelkemben mentem vissza és kerestem a jó dolgokat a napban. Hogy itt van a bátyám és megölelhetem, hogy bármilyen nehéz esetek is élnek a szüleim, hogy nekem nem "kell" ott élnem és egy élhetőbb és tartalmasabb életet tudok magaménak az imádott férjemmel és a kislányaimmal.... Az idő is valahogy tegnap érezte, hogy mikor kell színre lépnie. Napok óta tombolt a kánikula, de tegnapra viharosra fordult a szél, többször eleredt az eső..... Mintha csak jelezni szerettek volna az égiek. A vacsi után hamar véget is ért a "móka" mert nagy villámlásokkal és dörgéssel megérkezett a vihar. De örülök, hogy nem az én lelkembe. Kocsiba szálltunk és az időnként egészen kivilágosodott égbolt alatt hazajöttünk szeretetben és békében a szívünkben.
Este itthon miközben Sári rajzolt mondta, hogy szerinte ma a papáék nagyon csúnyán beszéltek és ez neki nem tetszett. Mondtam neki, hogy ők ilyenek és ezt el kell fogadnunk. Így nőttek fel, ezt csinálják nap mint nap, mert nem látnak túl a saját boldogtalanságukon. Erre a kis bölcs 6 évesem azt mondja nekem, anya, te is ott nőttél fel de te megokosodtál és nem viselkedsz így! Azt hiszem itt fogott el csak igazán a hála érzése, hogy valóban mennyire jó nekem ott ahol most vagyok, azokkal az emberékkel akikkel megosztom az életem és ők is velem, hogy egy ilyen okos kislányom van aki magától ennyire belelát már a dolgokba és helyén tudja kezelni azokat... Este még egy kellemes, nyugodt és szeretettel átjárt beszélgetés apácskával, hát mi kell ennél több? Hogy mások, hogy teszik tönkre a saját életüket, hogy árnyékolják be a félelmeik és a korlátaik a mindennapjaikat, hogy mennyire nem élik még a boldogságot sokkal inkább teret adnak a boldogtalanságnak, a szenvedésnek és az önpusztításnak ez nem az én gondom! Egyetlen embér van csak a Földön aki mindig velem van és lesz míg élek és akinek a döntéseiért, érzéseiért és boldogságáért felelős vagyok ez pedig én magam vagyok! Segítséget meg annak kell nyújtani vagy adni aki azt kéri!

Rég írtam már ételötleteket, hisz itt volt a nyaralás, a melegben talán kevésbé volt kedvem főzőcskézni.... Most pedig kiderült, hogy többek között tehéntej, tojásfehérje és még jopar6dologra erzekeny6vagyok így kissé megnehezítette a helyzetemet... De megoldom ezt is,mint minden mást!
Anyukám tegnap isteni babgulyást készített bográcsban! Én ma karfiollevest és borsófőzeléket fogok főzni, de tervben van egy fetasajttal töltött rántott gombafej, paradicsomos gombás tészta, frankfurti leves, rakott cukkini vagy tócsi, majonézes sali halacskával....

Szívem minden szeretetével nektek❤