Gyermeki érzelmek

Véget ért a fantasztikus családi pihenés, azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy testi lelki feltöltődés egy ideig kipipálva. Persze hogy ez sokáig meg is maradjon nap mint nap tennünk és dolgoznunk kell érte. Csak úgy semmit sem kapunk és ez így is van jól..
Mamáék már reggeli után eljöttek a szállodából és ez nagyon komoly érzelmeket váltott ki a mi drága Sári lányunkból. Nagyon elkedvetlenedett és bizony el is pityeredte magát. Azt mondta ő annyira szereti a mamát még a papát nem szeretné ha elmennének. Olyannyira, hogy az felmerült benne, hogy ő is hazajön velük miután mi úgy döntöttünk, hogy még a mai napot ott töltjük és csak este jövünk haza. Nagyon jó látni ezt a ragaszkodást a nagyszülők felé és azt is, hogy ennyire meg tudja élni, ki tudja fejezni az érzelmeit. Mondtam neki, hogy ez jó dolog nagyon, hogy tud sírni ha valami fáj, ezt soha ne érezze cikinek. Mert addig amíg ezt ki tudja mutatni és nem zárja magába nem fognak ezek neki hosszú távon sebeket okozni és ezzel sokat tehet önmaga boldogságáért. Talán egy kicsit az is dolgozott benne, hogy tudatosult neki, hogy ma véget ér a közös pihenés. A nyári nyaralásunk utolsó napján is elsírta magát a kis drágám.
Tegnap délután is volt egy ilyen kedvetlen időszaka, amikor is megkérdeztem tőle, hogy mi bántja, mi nyomja a kis lelkét és erre annyira édesen csak ennyit válaszolt " magam sem tudom"! Hát imádom a kis okos, érett mondataival együtt.
Este mikor jöttünk hazafelé elkezdett esni az ónos eső és Sáriból egy újabb érzés tört elő, az aggódás. Azt mondta nekünk talán jobb lenne ha kihagynánk az esti színházat nehogy ebben a rossz időben valami bajunk essen. Nem győzök csodálkozni rajt, hogy felnőtteket meghazudtoló módon mik zajlanak egy közel 6 éves kislány fejében és szívében. Szívből örülök, hogy ez a kis csoda engem választott az édesanyjának és sokszor bizony elgondolkozok rajt, hogy van Mit tanulnom tőle.
Nézzetek végig ti is a kis csodáitokon és töltse el a szíveteket a büszkeség, hogy az édesanyjuk, édesapjuk lehettek. Hallgassátok meg őket ha el szeretnének mondani valamit nektek vagy csak üljetek le melléjük és hallgassatok velük együtt ha erre van szükségük! Fogadjátok el és szeressétek őket a hibáikkal együtt és segítsetek nekik abba, hogy a hibáikat erénnyé tudják alakítani.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

A pótolhatatlan nagyszülők

Hogy mekkora érték egy nagyszülő azt az is tudja akinek van és sajnos az is érzi a hiányát akinek nincs. Mi, illetve a gyermekeink 2 oldalról is szerencsések vagyunk hisz mind a 4 nagyszülő él még, mi több férj és feleségként több évtized után is és a maguk módján aktív nagyszülőknek is nevezhetjük őket. Nyilván, mint mindannyiunknak vannak hibái(ami nem is feltétlenül hibát jelent, inkább a saját hitemrendszerük szerinti életet, önmaguk megvívott vagy nem megvívott harcát, saját boldogságukat vagy épp boldogtalanságukat) de ami közös bennük egyértelműen, hogy imádják az unokáikat és ha róluk van szó akkor nem igazán ismernek lehetelent. Amikor velük kell játszani akkor nem fáj semmi, akkor újra előjön belőlük a gyermeki énjük és olyan fantasztikus dolgokkal ajándékozzák meg ezeket a kislányokat amit mi semmilyen módon nem tudnánk nekik megadni. Amikor az amúgy kissé mindentől "félős" nagymama átlépve saját maga által felépített korlátait végigkúszik a játszóház labirintusán, életében először beáll csocsózni (hozzáteszem egész ügyesen😉) és megígéri az unokáinak, hogy a következő alkalomra ő is beszerez egy fürdőruhát és locsizik velük, amikor a sokszor szótlan nagypapa fürdőnadrágot húz és beül a jakuzziba az unokáival majd ölebe véve az imádott unokáját lecsúszik vele a gyermekmedence csúszdáján és nagy mosollyal az arcán élvezi ahogy locsolják a lányok miközben labdázik velük.... Hát ezek azok a pillanatok amiért fantasztikus dolog nagyszülőnek és unokának lenni és szülőként csodálatos látni együtt azt a kötődést amit a szeretetükkel egymás iránt kialakítanak és folyamatosan táplálnak. Szép dolog ez amikor 3 generáció ilyen szeretetben és békében el tud tölteni egymással pár napot és hihetelen emlékekkel tudja gazdagítani mindannyiunk életét. Hálás vagyok, hogy a gyermekeimnek megadatott ez a dolog, hogy majd ha ők is édesanyák lesznek sok sok emléket őrizve a szívükben a nagyszüleikről mesélhetnek a gyermekeiknek...
Azt gondolom az élet igazi kiteljesedése amikor valaki nagyszülővé válik. Ezzel kerül fel az a bizonyos pont az i-re. Itt már (remélhetőleg) az ő szeretett gyermekük megtalálta élete párját, kissé hátradőlhetnek és megveregethetik a saját vállukat, hogy jó munkát vegeztek, hisz felneveltek egy vagy több gyermeket akit nyugodt szívvel útjukra bocsáthatnak hisz olyan értékeket adtak nekik amikkel ők az élet bármely területén megállják a helyüket. Nekik már nincs más feladtuk, mint szeretni és kényeztetni az unokákat a felelősség "súlyát a szülők válára helyezve" és nézni a gyermekeik boldogságát. Kényeztetni az unokákat úgy, hogy ez néha nem egyezik a szülők által felállított értékrenddel, gyakran nagyokat kell nyelni egyik és a másik oldalon is vagy adott esetben tisztelettudóan, mindenféle bántó szándék nélkül a másik tudtára adni, hogy ezzel ő most miért nem értett egyet. Hát ez nem olyan egyszerű időnként.😊 De azt gondolom, hogy mindaddig míg ez a kényeztetés egészséges keretek között működik és a gyermek különbséget tud tenni a nagyszülőknél és nagyszülőkkel töltött idő és az otthoni idő között semmi gond nincs ezzel. Az alapvető szabályokat pedig még az elején tisztázni kell és ezt 'kötelessége" mindenkinek elfogadni.
Engedjétek hát, hogy a nagyszülők időt tölthessenek a gyermekeitekkel, hadd ajándékozzák meg egymást mindeféle szívet és lelket melengető dologgal, hisz ez egy nagy kincs! Köszönjétek meg nekik, hogy vigyáznak a gyermekeitekre ahogy anno rátok is vigyáztak, megtanítják őket azokra a dolgokra amikre titeket is megtanítottak, elmesélik nekik a ti gyermeki csínytevéseiteket vagy akár az ő gyermekkori élményeiket. Ezt mi nem tudjuk megtenni helyettük vagy ha mégis a mi szánkból ez nem úgy hangzik. Köszönjétek meg nekik, hogy azzal hogy ők időt töltenek a gyermekeitekkel ti is lehetőséget kaptok az "én időre" amikor is a lemerült energiatartalékokat újratölthetitek, hogy a hétköznapi dolgok zökkenőmentesen mehessenek tovább!
Köszönünk nektek mindent nagymama és nagypapa❤❤❤❤

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Család, közös élmények

Mikor még csak a pocakomban volt a nagyobbik kislányunk megbeszéltük apával, hogy a túlzásba vitt ajándékozás helyett inkább élményékkel fogjuk a gyermekeinket és ezáltal magunkat is megajándékozni. Ezekre fognak ők is és mi is emlékezni nem egy újabb babára. Jól is működik ez a dolog nálunk, szép kis élmények vannak már a hátunk mögött és bízom benne, hogy még előttünk is. Most is egy ilyen élménnyel ajándékozzuk meg magunkat. Ezúttal a mamáék is velünk tartanak, pár napot csak egymásnak, a pihenésnek és a kikapcsolódásnak szentelünk. Velük is megbeszéltük, hogy mivel "értelmes" ajándékkal már úgysem tudjuk egymást megajándékozni az arra szánt összeget fordítsuk egy közös pihenésre. Klassz kis napunk volt! A lányok már a hét elején elkészítették a naptárt és színezték minden nap, hogy mennyit kell még aludni. Ma már korán felébredtek, valószínűleg az izgalom dolgozott bennük, hihetetlen cukik voltak ahogy pakolták a kis bőröndjüket, ahogy büszkén húzták be a szállodába. Élvezték minden percét a napnak ahogy mi is. Szerencsének érzem magunkat, hogy itt lehetünk, együtt lehetünk és boldog vagyok hogy ilyen élményékkel ajándékozhatjuk meg magunkat. És az élményekhez nincs szükség feltétlenül pénzre. Csupán a szeretet és a képzelőerő kettőse fantasztikus dolgokra képes. Ajándékozzatok ti is szívetekből élményt önmagatoknak és a szeretteiteknek, hisz az együtt töltött minőségi időt semmi sem tudja überelni!

Tartalmas és szép hetet kívánok nektek szívem minden szeretetével❤

Saját korlátaink

Mai bejegyzésem apropóját a férjem adta... Először is szeretném elmondani róla, hogy egy nagyon türelmes, jóindulatú, kedves,intelligens ember, aki szép sikereket ér el a munkájában, szuper apa és fantasztikus társ. De mint mindannyiunk életében neki is vannak korlátai, amiket magának állított fel és valahogy nem komfortos átlépni neki őket. Ilyen volt a korcsolyázás is... Évek óta biztatom, nyüstölöm, hogy tartson velem a jégre, közös családi program, jó móka... Nem ciki ha nem megy annyira elsőre, minden tanulható csak idő, kitartás és gyakorlás kérdése. Már a lányok is többször invitálták idén, hogy korizzon velünk, de ő folyton (mint ahogy ezt nagyon sokan teszik) kifogásokat, kibúvókat keresett, hogy miért nem. De ma megtört a jég (hála Isten nem szó szerint). Talán az én erőteljes nyomásom hatására ( nem adom könnyen magam,amit eltervezek általában meg is valósítom vagy elérem) de ma csatlakozott hozzánk a délutáni korizásunk alkalmával. Útközben a lányok is többször megkérdeztek tőle, hogy fog-e korizni,de egyszer sem adott rá egyértelmű választ. Gondoltam ez ma is a veszett fejsze nyele kategória lesz és NEM! Elkérte a korcsolyámat és megpróbálta! Meg kell mondjam nagyon meglepett a dolog és a lányok is elcsodálkoztak de biztattuk őt. Ügyes volt így elsőre és élvezte is. Jó volt látni, hogy őt is büszkeséggel tölti el, hogy egy újabb dolgot megtett ami neki eddig a "nem tudom megcsinálni" című táblázatában szerepelt. Sári és a kis csoporttársa folyton ott bolyongtak körülötte (ők is most tanulják ezt a sportot és nagyon nagyon ügyesek) és folyton odaszóltak neki egy egy biztató mondatot. Mondta is apa két ilyen lány mellett nem teheti még az ember, hogy nem tanul meg korizni, hisz Bogi azt mondta neki, tudod nem kell hozzá más, mint hogy megtaláld az egyensúlyod és bátorság! És ez bizony így igaz az életünk során bármire. Az egyensúly és a bátorság,akaraterő hihetetlen sok dolgot ki tud hozni belőlünk. Ha elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk megcsinálni, ha hajlandók vagyunk kilépni a komfortzónánkból akkor olyan sikereket érhetünk el ami még inkább hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az egyensúlyi helyzetet elérjük.
De vajon jól tesszük-e ha valakit folyton ki akarunk zökkenteni az ő komfortzónájából? Nem azért nem lép-e még önszántából mert nem érett meg még rá? Okozhatunk-e ezzel neki "sérülést"? Vagy épp ezzel teszünk jót, hogy biztatjuk, támogatjuk,segítjük őt önmaga megismerésében, hozzásegítjük őt a határai feszegetéséhez? Erre nem igazán tudom a jó választ, de azt tudom, 2 ember akkor lesz társa is egymásnak és nem csak a férje vagy a felesége a másiknak, ha támogatja őt a céljai és vágyai elérésében, segíti őt abban amiben jó (ez néha jelentheti azt is hogy ő kissé háttérbe vonul) ugyanakkor a "hibáira,gyengeségeire" is felhívja a figyelmét (ami először akár sértődéshez is vezethet, hisz fura helyzet mikor valaki tükröt mutat nekünk és abba nem azt látjuk amit igazán szeretnénk). Nálunk az ilyen dolgok mindig a "köszönöm, hogy biztattál és hittél vennem"mondattal végződnek❤
Nagyon büszkék vagyunk az apára, csak így tovább, hajrá előre!

Ma végre újra együtt ebédelt a család, szeretem a hétvégéket! Bazsalikomos paradicsomleves és cinege (tócsi, tócsni, ki hogy ismeri) volt az ebéd.

Szívem minden szeretetével kívánok Nektek szép vasárnapot❤

Káoszból rend

Ahogy a mai reggelünk indult kissé káoszosnak nevezhető.... Már az elindulással elcsúsztunk és akkor még el kellett útközben intéznünk valamit. Szóval az oviba is kissé "elkésve" értünk oda. Mikor odaértünk Zsófi mondta a kocsiban, hogy neki fáj a füle... Uppssz. Nem tudtam mire vélni a dolgot, nem szokott ilyet mondani. Mondtam neki, hogy akkor hazahozom és kap fülmelegítő sapkát. Fel is csillant a kis szeme. Aztán több dolog is elkezdett cikázni a fejemben, ha fáj a füle el kell vinnem dokihoz, mert egyrészt az nem játék, másrészt hétvégén elutazunk nehogy ott legyen gond vagy utazhatunk-e így egyáltalán. Aztán meg, hogy az utóbbi időben többször hallottam tőle, hogy ő nem is szeret annyira oviba járni, mert olyan sokat kell ottlenni meg hiányzom neki.... Szóval mi van ha ez csak "kamu"? Miután megtudta, hogy doktornénihez kellene menni eltörött nála a mécses és mondta, hogy ő csak fülmelegítő sapkát szeretne, kezdett gyanússá válni a dolog. Óvónénivel megbeszélve a dolgot úgy döntöttem marad az oviban, hisz miután megnyomkodtuk a fülét és kicsit elbeszélgettem vele úgy tűnt ő tényleg egyszerűen csak nem szeretne oviba menni. Persze azért nem voltam teljesen nyugodt, hisz azért ez eddig nem volt jellemző rá, mi van ha tényleg baj van? Vagy ha most nincs is akkor kineziológus fejjel gondolkodva vajon miért kreál ilyeneket... Abban egyeztünk meg kompromisszumot kötve, hogy ebéd után hazajöhetnek. Na ezzel azért úgy jócskán -borult a mára kialakított napirend.. De ismét jött a szuper nagypapi és nagymami és megoldódott a dolog.
Azért csak nem nyugodtak a kis hangyák a fejemben így kb fél óra múlva felhívtam az óvónénit. Örömmel hallottam, hogy Zsófikával minden rendben, játszik,jó a kedve, nyoma sincs betegségnek. És ez beigazolódott miutan papa hazahozta őket ebéd után. Mondta, hogy nem fájt neki egyáltalán a füle. Szóval egy újabb feladat anyának megfejteni miért történt ez.
Este mikor hazajöttünk mamáéktól a csajokkal, együtt vacsoráztunk míg apa elment focizni. Sári kérte vacsi után, hogy olvassak neki a blogomból. Olyan édes volt ahogy hallgatta, kérdezgetett róla és mondta, hogy ez neki nagyon tetszik. Azt mondta, ha nagy lesz ő is fog blogot írni ❤ hát imádom a kis okos buksiját! Jó érzés egy szülőnek amikor érzi a gyermekén, hogy ő büszke rá és megfogalmazódik benne, hogy egyszer majd ő is szeretne azt csinálni amit az anyukája vagy az apukája.
Pancsi után még volt egy kis csajos program, körömfestés😀 oviban nem engedem, de ha van egy hosszabb szünet akkor szabad. Nekem kislányként nem volt lehetőségem ilyenre és emlékszem mennyire vágytam rá! De csak egy igazán csajos ruhának is úgy őrültem volna! Ezért is imádom a kislányaimat csajszinak öltöztetni, nevelni... Nekem mindig a bátyám kinőtt ruháit kellett hordanom 😞 akkor megfogadtam ha egyszer lesz saját keresetem csupa csajos holmit fogok magamnak venni és ha kislányom lesz ő is megkapja ezeket a dolgokat. Hát most triplán élvezem ezt a dolgot😀 tegyünk meg mindent azért, hogy ha belenézünk a tükörbe egy kedves,őszinte ember mosolyogjon vissza ránk aki elégedett önmagával! És ha ehhez kell egy csinos ruha hát vegyük meg magunknak!

A mai délelőtti káoszban felmerült vennem, hogy talán nem életem legjobb ebédjét fogom elkészíteni, de finom lett. Francia hagymaleves készült fokhagymás, olívaolajos pirítóssal és pirított hagymával valamint bio tönkölytarhonya sertéspörkölttel hozzá házi káposztasaláta. Én tojást ütöttem a tarhonyára isteni volt!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Mosoly

Ez a mai nap tele volt energiával, nevetéssel, élveztem. Ma valahogy minden mosolyt csalt az arcomra, még vezetés és séta közben is azt vettem észre, hogy mosolyra emelkedik a szám😀a két kedves kis barátnőm is bearanyozta a napokat, köszönöm nekik! Hihetelen energiával tölt fel a mosoly, jó lenne ha gyakrabban alkalmaznánk terápiás célra. Csak úgy, különösebb ok nélkül. Klinika vizsgálatok igazolják, hogy a sok mosoly az agynak azt a részét aktiválja ami a boldogságunkért felelős. Tegyünk hát meg önmagunkért hogy mosolyogunk, csak úgy. Pl reggel míg vezetünk vagy sétálunk be a munkahelyünkre. Higgyétek el megalapoztok vele egy szuper napot magatoknak és miért ne tennétek ezt meg? Igazán nem kerül semmibe. Arról nem is beszélve, ha mosolyogva sétáltok végig az utcán és rámosolyogsz másokra is nekik is jobbá teszitek a napjukat. Szomorú tény, hogy az emberek nagy része lehajtott fejjel és lefelé görbülő szájjal megy végig az utcán, megy be egy boltba vásárolni, dolgozza végig a napját. Mennyivel kerül több energiába mosolyogni, mint savanyú arccal végigcsinálni minden napot?! Egy egy kedves szó vagy mosoly a boltos néninek, a postás bácsinak, az óvó néninek...
Én ma igazán tudtam örülni mindennek ami velem és körülöttem történt. Úgy a főzés, mint a futás, egy kis shoppingolás, közös sütizés a lánykáimmal ovi után,aztán egy hatalmas büszkeség amit a férjem egy újabb síkere a munkájában okozott nekem... Még az sem tudta kedvem szegni, hogy miután délelőtt elhoztam a kis kocsimat a szervizből délután újra cserbenhagyott 😞 ott kellett hagynom a suli előtt és ismét a csodás nagypapi segítségét kérni, akire mindig minden helyzetben lehet számítani! 😉 nem is értem ezt a kis csodaautót, miért haragszik rám mostanában?! Ma elbeszélgettem vele,hogy legyen kedves szedje össze magát és becsülje meg hogy mi ennyit gondoskodunk róla.
Este pedig egy pohár pezsgő az én csodás férjecskémmel, aki olyan szép sikereket ér el a munkájában és én olyan büszke vagyok rá! Én is szeretnék hasonló eredményeket elérni, hogy ő is büszke lehessen rám meg a mi két csodás kislányunk is és Persze én is magamra. Úgy érzem jó úton haladok...

Ebben a jó hangulatban ma sütőtökkrémlevest készítettem pirított tökmaggal és tökmagolajjal, másodikként pedig francia saláta volt cukormentes majonézzel és mustárral valamint fetasajttal töltött rántott gomba. Főzettek ti is szívetekkel és az eredmény is csodás lesz. És egy kis mosollyal is fűszerezzétek 😉

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Angyalok

Ma egy kicsit komolyabb témáról írok... Ti hisztek az angyalok, szellemek létezésében? Számomra nem kérdés, hogy márpedig ők vannak, köztünk vannak. Jeleket küldenek, figyelmeztetnek bennünket, vigyáznak ránk.. Hogy ők kik? A szellemvilágból ittragadt lelkek, akik valami miatt nem tudtak belépni az "új életükbe", őrzők akiket a teremtő rendelt mellénk???
Az elmúlt időszakban sok furcsa dolog történt a lakásban nálunk, minden előzmény nélkül szétrobbant a sütő világítása, az állólámpa mindkét izzója egyszerre adta meg magát, itt ott egy egy kósza "madártoll", nem működő új gázgyújtó, ma reggel pedig a fürdőszobában nem lehetett felkapcsolni a lámpát..... Leültem egy pár percre és elbeszélgettem velük. Megkértem őket, hogy távozzanak a lakásunkból, ne háborgassák az életünket, szeretnénk nyugodt mindennapokat. Majd egy kedves barátom tanácsára fahéjat szórtam a küszöb elé. És nem fogjátok elhinni mi történt,meggyógyult a lámpa. Hihetetlen ugyanakkor nagyon is hihető dolgok ezek.
Elmesélek még egy sztorit ezzel kapcsolatban. 2002ben mikor meghalt az apai nagyapám én épp Erdélyben voltam egy tanulmányi versenyen. Hirtelen jött a halála így nem tudtam elköszönni tőle. Nagyon szerettem a kis öreget, hiányzott nagyon. Ugyan a temetésén már ott voltam, de mégsem volt az igazi a búcsú. Utána rendszeresen előkerült a legváratlanabb helyzetekben, főleg álmaimban. Éreztem, hogy tennem kell valamit, hogy ő megtalálja a túlvilágon a számára kijelölt helyet. Kimentem hozzá a temetőbe, megköszöntem neki, hogy a nagyapám volt, hogy oly sokmindenre megtanított, élményékkel ajándékozott meg és útjára engedtem. Soha többé nem jött vissza.
Érdekes egy nap volt ez a mai,tele energiával és csupa jó dolgok történtek velem Olyan emberek kerestek meg akikkel rég beszéltem, tanácsot kértek tőlem, kíváncsiak voltak a véleményemre, nagyon jól esett a lelkemnek. Köszönöm nekik!

Mai fincsiség nálunk tárkonyos csirkeraguleves és csirkemellrizotto volt gouda sajttal. Délután pedig sütöttem egy isteni banános diós kókuszos muffint, cukor és liszt nélkül. És még a kislányomnak is ízlett, aki élből elutasít mindent amit anya süt😀

Szívem minden szeretetével Nektek❤

A gyermeki sziv tisztasága

Folytatódik a Sári névnap ünneplése, immár egy hete 😀 ma a nagymamáék jöttek köszönteni. Nagy volt az izgalom, lelkesedés vajon mit hoznak ajándékba. Mivel az ajándékokat én vásároltam meg, csupa olyan dolgot vásároltam amit ő választott ki mikor a játékboltban sétáltunk. Szóval az öröm garantált volt (bár nálunk azzal soha nem szokott gond lenni, hisz arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy ne a tárgyakat gyűjtsék és azok értéket nézzék). Apró dolgokra kell gondolni ajándék címén. Sári pár nappal a névnapja előtt azt mondta ha nem kap semmit csak együtt lesz a család neki az is ajándék ❤ persze azért volt ajándék, többek között 2 kis hajbavaló csavaró (ebből vettem Zsófinak is, de ő majd egy adandó alkalommal megkapja). Mikor Sári kibontotta és meglátta, hogy 2 van belőle az első mondata az volt, hogy az egyiket a húgának adja. Az ő ajándékából, döbbenet. Ezt hallani egy anyának felemelő érzés. Igazi testvérek, akik időnként hajbakapnak (néha szó szerint is), aztán máskor meg még ebédelni sem tudnak leülni egymás nélkül, egész nap eljátszanak egy hangos szóváltás nélkül. Mikor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer édesanya leszel pont erről álmodtam, hogy 2 ilyen csodás kislányom lesz, akik szépek, okosak és ennyire teljessé teszik egymás és a mi életünket is. Adja a Jóisten, hogy ez a kötelék soha ne legyen lazább kettejük között,bármit is hoz az élet számukra.
Az egész estés kacagás és társasjáték után fáradtan tértek ágyba az én kis drágáim. A mi kis rituálénk után( ami közös imádkozást majd mondókákat apától és rövid dalokat anyától jelent) Zsófi rövid idő alatt álomba szenderült. A kis kezét a feje alá téve aludt el, én meg csak néztem őt ahogy lassan lecsukodik a kis szeme és békésen piheg. Lassan 6 éve lesz,hogy édesanyává váltam de időnként még most sem "hiszem el", hogy ez a kis test az én testemben fejlődött és valóban én adtam nekik életet. Tápláltam őket, megtanítottam sok szép dologra mindkettőjüket, megéltünk pár nehéz pillanatot és órát is (bár ebből igazán nem volt sok) nap mint nap megosztjuk egymással az élményeinket, vigasztaljuk egymást ha valakinek épp arra van szűksége, csodás dolog ahogy egy boldog családdá alakultunk az évek során. Tudom, hogy közhelynek hangzik, de én tényleg azért érzem teljesnek az életem, mert ez a 2 kis tündér és az édesapjuk egészségesek és vannak nekem❤
Nézzetek bele a tükörbe és mondjátok el őszintén magatoknak, hogy mi van a ti életetekben amitől ti is boldogok vagytok... És ha sikerült válaszolni a feltett kérdésre hát ápoljátok azt és vigyázzatok rá nagyon!

A mi asztalunkra ma bableves került teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült csipetkével és hozzá sóskifli ami szintén teljes kiőrlésű lisztből készült. A férjem arcán megjelenő mosolyból arra következtetek, hogy finom lett 😉  készítsetek ti is valami finomat a kis családotoknak és tegyétek szebbé a napjukat. A boldogság az apróságokban rejlik.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Elfogadás

Ma olvastam egy nagyon találó "cikket" amit biztosra veszek, hogy nekem írtak☺ az állt az írásban, hogy önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy folyamatosan lelkesedünk önmagunkért de valahol mélyen belül ott van az elfogadás. Lehetünk dühösek, tanácstalanok de egyúttal ott a szeretet érzése is önmagunk iránt. Célunk az optimális körülmények megteremtése a szeretethez.... Hát én most az önmagamért nem túl lelkesedő fázisban vagyok, de törekszem az optimális helyzet megteremtésére és elfogadom, hogy most ez a "helyzet" van... Folyamatosan "monitorozom" önmagam, a kialakult helyzetet és próbálok rájönni, hogy mire is akar most ez megtanítani.
Az elfogadás másik nagy példája nálam a szüleim és a velük való kapcsolat. Azért is kapcsolódnak ehhez a mai bejegyzésehez, mert ma voltak itt nálunk Sárit köszönteni. Kellemes, beszélgetős, vacsizós, sokat nevetős, tarsasjátékozós este volt... Nem volt ez sajnos mindig így köztünk... De ha megtanuljuk elfogadni a másikat olyannak amilyen ő valójában, megértjük azt, hogy ő most csak ennyit tud adni azon a szinten ahol ő tartózkodik és nem az a célja hogy bántson minket sokkal jobbá tehetjük az emberi kapcsolatainkat, segíthetünk esetleg nekik is elindulni az elfogadás útján, sokat könnyíthetünk a saját lelkünkön azzal, hogy nem gyötrődünk folyton, rágódunk azon, hogy milyen lenne ha és mi lett volna ha.... Most van! Nem tudjuk meddig tart, ezért becsüljük meg!

Ma még teljes létszámmal itthon volt a család, úgyhogy igyekeztem mindenki kedvére tenni az ebéddel. Zöldségleves, paradicsomos káposzta sült virslivel és sült hal kuszkusszal. Vacsira sült hurka és kolbász sült krumplival 😉

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Vasárnap

A tegnapi (számomra nem túl egyszerű) nap után (éjszakába nyúló beszélgetés a férjemmel, sok sok elhullajtott könnycsepp után) ma kissé átértékelve a dolgokat keltem fel. Elengedve sok sok negatív dolgot, hisz azok csak bepiszkítják az ember lelkét és elzárják a szebb jövő felé vezető utat. Köszönöm a férjemnek, hogy időnként rákoppint a fejemre, szembesít önmagammal (mégha ezek a szavak akkor és ott nagyon is tudnak fájni), mert ezzel is bizonyítja számomra, hogy fontos vagyok neki, hogy a jóban rosszban együtt mondat nem csak egy szófordulat vagy kötelező rész a házastársai esküben.... A szeretet és a tisztelet, az egymás megbecsülése és minden helyzetben való támogatása a boldog házasság egyik alappillére. És igen, ebbe beleférnek bizony a nézeteltérések is de a megsértődés nem. Mert miért is sértődünk meg? Talán mert valaki tükröt mutat nekünk és nehéz elfogadni amit ebben a tükörben látunk? Mert azt ugye nem feltételezzük, hogy az az ember aki sok sok éve a párunk, gyermekeink apukája vagy anyukája bármilyen módon is bántani szeretne bennünket. Próbáljunk meg úgy élni, hogy abba a tükörbe ha belenézünk azt lássuk amit látni szeretnénk és ez örömmel töltsön el bennünket. Szálljunk kicsit magukba néha, töltsünk el pár csendes percet csupán önmagunkkal és engedjük el a büszkeségünket, a rossz érzéseinket és lépjünk tovább. Élvezzük, hogy szeretve vagyunk, fogadjuk el a segítséget ha épp arra van szükségünk, nézzünk körbe hogy mennyi mindenünk van ami mind mind épít bennünket és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy ezek az értékek a mieink is maradjanak. Fogalmazzuk meg magunknak pár mondatban, hogy mi is a szívünk vágya, felállítva egy sorrendet, majd vessük össze azokkal a dolgokkal amik az adott életszakaszban aggasztanak bennünket.... Fontosak ázok egyáltalán? Esetleg egy hét vagy egy hónap múlva lesz még neki jelentősége? Törekedjünk az egyensúly felé, hisz ezzel adhatjuk magunknak a legtöbbet!

A vasárnapi ebéd ma nálunk zöldségleves volt bio tönkölytésztával, valamint sóban sült csirkecomb lazac édesburgonya pürével. A desszert pedig almás diós batyu. Köszönöm a családomnak, hogy velük együtt fogyaszthattam el!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Lelkünk

Hát ez a mai (most már a tegnapi mert elmúlt éjfél) nem volt egy lélekemelő nap.... Több dolog is szembejött velem amivel nem tudtam mit kezdeni azon a szinten ahol (sajnos) most vagyok. Egy óriási küzdelem ez most nekem, de tudom, hogy meg fogom lelni a kiutat. A mai 8,3km-es futásommal biztos vagyok benne, hogy tettem ezért😉 a délutáni közös korcsolyázás a kislányaimmal pedig sokat lendített a kedvemen. Köszönöm nekik, hogy a jelenlétükkel, a vidámságukkal és azzal hogy vannak nekem átlendítenek egy egy nehéz időszakon....
Igen, azzal, hogy vannak nekem. Sajnos a tragikus olaszországi buszbaleset után ezt jópár édesanya nem mondhatja el 😭 csak végtelen űr, fájdalom, kétségbeesés tölti be a szívüket. Elvesztettek valakit és ezáltal elvesztettek szinte mindent... Segítettek becsomagolni a kis holmijukat a sítáborba, kivitték őket a buszra, naponta beszéltek velük és meghallgatták az élményeiket és talán már el is készítették a kedvenc ételüket és úgy várták őket haza. Várták de már nem érkeztek meg. A lelkük még itt marad talán egy kis ideig velük de test ehhez már nem tartozik. Embertpróbáló érzés ez az itt maradt hozzátartozóknak, kívánom, hogy a hitük legyen elég hozzá hogy együtt tudjanak ezzel az érzéssel élni.
Elengedni valakit aki az életünk része sosem egyszerű mint ahogy elfogadni a megmásíthatatlant sem. Imádkozzunk érte, hogy az ő lelkük is megnyugvásra leljen mint ahogy az elhunytak lelke is meg fogja ezt tenni.
Mi pedig akik osztozunk ezeknek az édesanyáknak, édesapáknak, testvéreknek, nagyszülőknek a gyászában érezzük át újra annak a "súlyát", hogy milyen nagyszerű dolog, hogy elkészíthetjük a kedvenc ételét az imádott kincsünknek, hogy ezredszer is visszapakolhatjuk a szekrényből kipakolt ruhát, mert már 10szer átöltözött aznap(ez egy aktuális téma volt ma nálunk), hogy újra és újra meghallgathatjuk azt a kissé hamiskás dalt amit aznap tanult, hogy egy újabb csodaszép rajzzal gazdagíthatjuk a gyűjteményünket amit a kis kezével nekünk készített oly nagy szeretettel, hogy tanulhatunk vele és ezzel is hozzásegíthetjük az álmai megvalósításához, hogy osztozhatunk minden örömében és bánatában.... Legyünk nagyon nagyon hálásak, öleljük őket át és mondjuk el nekik mennyire fontosak is ők nekünk ❤❤❤

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Családi nap

Miután mindannyian küszködünk ilyen olyan bacival ma mindenki az otthon melegét választotta munka és ovi helyett. Én meg ugyebár amúgy is itthon töltöm az időm nagy részét... Ez utóbbi mostanában többször elkezd zakatolni a fülembe, hogy jó is-e ez nekem? Mindenki csinálja a kis dolgát, felöltözik reggel csinosan, elmegy a munkahelyére, élvezi amit csinál, hozzáadott értéket termel, boldogan tér haza a nap végén. Ezzel szemben én... Minden nap "ugyanabba" a ruhába odaállok a tűzhely mellé, tiszta ruhákat termelek, eltakarítom az előző boldog este maradványait.... Nem tudom, hogy csupán ennyire vágyok-e. Szeretek főzni nagyon, szeretem rendberakni az otthonunkat de gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy valóban csak ennyi vagyok? Miért toporgok egyhelyben? Miért akadtam el az utamon? Hiányérzetem van, de nem igazán tudom merre kellene elindulnom... Azt hiszem kaptam egy újabb nagy feladatot az élettől....Ismerős ez az érzés nektek is?
Mint már írtam a mesék a mi mindennapjainkhoz nagyon is hozzátartoznak, ahogy a közös séták,beszélgetések, étkezések,társasjátékozás is... A délutáni séta után ma nem a mesekönyvet választottuk, hanem egy tál nasit magunkhoz véve befészkeltük magunkat a babzsákfotelekbe és az én egyik kedvenc mesémet, a Szilajt indítottuk el. Szerintem egy nagyon kedves mese, egy csodaszép, életerős paripáról aki tűzön vízen keresztül megy hogy megmentse a szeretteit, hogy valóra váltsa az álmait... Tanulságos kis mesefílm, gyönyörű betétdalokkal, (nagyon szeretem a Szolnoki Peti hangját, annyira illik ehhez a történethez) könnyfakasztó jelenetekkel... Bizony, a film alatt többször kibuggyantak a könnyeim. Elő szokott ez fordulni veletek is? Miért van az, hogy egy mesefilmen is bármikor el tudjuk sírni magunkat? Mert megérint bennünket, mert elgondolkodtat bennünket, mert esetleg tükröt tart nekünk!? Bármennyire is azt gondoljuk, hogy a mesék csak a gyerekeknek szólnak bizony nem így van. Én személy szerint a mai napig nagyon szeretem a meséket, könyvből olvasni, meghallgatni, megnézni.... Gyereklelkű lennék? Lehet! De hogy ezek a mesék tanulságosak azt senki sem vitathatja. Minden mese más és más utat és élethelyzetet mutat be, melyben olykor( vagy akár mindig) magunkra ismerhetünk egy egy szereplő alakjában. Olvassátok, hallgassatok sokat mesét és ha van egy kis időtök csendesedjetek el és gondolkodjatok el rajt...

Ma gyümölcsleves kókuszkrémmel és borsófőzelék tükörtojással került délben az asztalra. A vacsora pedig friss saláta és majonézes kukoricasaláta volt kukoricapelyhes csirkemellel és halacskával.

Szívem minden szeretetével kívánok tartalmas és szép hétvégét Nektek❤

Szerezz örömöt

Drága kis kincsünknek ma van a névnapja, Sári. Már napok óta tart a visszaszámlálás, hogy még mennyit kell aludni... Édes izgatottság dúlt benne,hogy "vajon mit fogok kapni, vajon megjegyezte-e anya azokat a dolgokat amiket mutattam neki a boltban, vajon megkapom-e őket". Ebéd után elhoztam Zsófit is az oviból, hogy tudjunk ünnepelni. Hogy kifejezze az ő mérhetetlen szeretetét a nővére felé készített neki egy rajzot és olyan boldogan adta át a nővérének amit csak egy testvér tud érezni❤ természetesen mi is készültünk meglepetéssel és a meglepetés nagy mosolyt csalt a mi kis tündérkénk arcára. Olyan ajándékokat kapott amit szeretett volna és az egész délután játékkal telt, még sem álltak estig a húgával. Mi apával a háttérből szemléltük az "eseményeket" és őrültünk az ő boldogságuknak. Igaz a mondás, kapni jó de adni még jobb. Mindig lelkesen készülök ezekre a jeles eseményekre, folyton hegyezem a fülem és jegyzetelek, hogy ki mire vágyik. Mert ha megtehetjük miért ne okoznánk örömöt egy ajándékkal annak aki oly közel áll a szívünkhöz. Olyan jó örömöt okozni és ez nem a pénztárcánk vastagságán múlik. Tegyük meg magunkért és a szeretteinkért. Halmozzuk el őket nap mint nap kedvességgel, apró ajándékokkal de ha kell akkor nagy ajándékokkal is. A mi lelkünknek is az övéknek is olyan pluszt ad amire szükségünk van. Rövid ez az élet ahhoz, hogy folyton csak az elveinkhez, a társadalmi elvárásokhoz ragaszkodjunk. Merjük megélni ezt az életet!

Ma 3 gyerekem lett hirtelen, hisz egy beteg apukát is kaptam 😀 szívesen gondoskodok róluk, azt hiszem az egyik énem erre született. Fontosak az én életemben ahogy én is egy biztos bástya vagyok nekik❤ finom ebédet készítettem, hogy mihamarabb meggyógyuljanak. Sárgaborsókrémleves, kacsapecsenye lilakáposztával és rántott husi krumplival készült. Desszertnek pedig fincsi süti a sütiboltból☺boldog, mosolygós, ünneplős nap volt ez! Nem baj ha néha magunk elé helyezünk másokat hisz ez legalább annyira tudja simogatni a mi lelkünket is mint a megajándékozottnak. Az ajándékozás alatt itt nem feltétlen tárgyi dolgokra gondolok. Szerezzetek örömöt ti is valakinek aki fontos nektek!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Merjük felvállalni

Mai bejegyzésem alapját egy, az oviban megtörtént eset ihlette... Miért van az, hogy ha lehetőségünk van rá, hogy elmondjuk a véleményünket, még akkor is ha ez nem egyezik a többség által elfogadott/megszavazott dologgal nem tesszük meg? Miért lázadunk mindig valami ellen? Aztán amikor meg teljesíteni kell a megszavazott dolgot mégis homlokegyenest másképp cselekszünk? Miért várjuk, hogy jobb legyen ez a világ ha soha nem merjük elmondani a véleményünket dolgokról, felvállalni a döntésünket, észérvekkel alátámasztva a mi álláspontunkat? Ha meg ezt nem tudjuk megtenni miért esik nehezünkre elfogadni a csoport, közösség által "diktált" teendőket? Miért nem tudjuk néha félretenni az egonkat? Milyen példát mutatunk így a gyermekeinknek, mire tanítjuk így őket? Talán a saját önértékelési problémánk áll a háttérben? Elgondolkodtató....
A mai napunk is csodásan telt a nagylányommal... Olyannyira, hogy azt mondta a nap végén, miután az apukája is lebetegedett és holnaptól táppénzen lesz, hogy ő nem szeretne holnap 3ban lenni,mert annyira jó anyával 2ben❤ ennél kedvesebb szavak egy gyermektől az édesanyja felé nem is kellenek....és ázok a csillogó szemel és ölelésre álló karja.... Rég voltam ennyire közel Sári lányomhoz,  pedig Nagyon jó a kapcsolat köztünk. Nagyon szeretem mindkét gyermekeim,de most hogy mindkettővel eltöltöttem pár napot 2ben, rájöttem, hogy nagyon kellenek az ilyen napok vagy akár csak órák is. Örülök, hogy így alakult. Sárinak holnap lesz a névnapja így ma kitalálta, hogy készítsünk valamit közösen erre az alkalomra. Sajtba forgatott pogi (ahogy ő nevezi bajszos pogácsa) készült. A nasi is finom lett de a közös munka vele felbecsülhetetlen élmény. Nekem gyerekként anyukám nem engedte, hogy segítsek neki a konyhába, mondván, hogy akkor ő nem tud haladni. Anyaként ezt nem tudom elfogadni, hisz ez egy óriási élmény, együtt alkotni valami fantasztikusan finom dolgot az imádott gyermekeddel❤ a délutáni közös séták, a kedves szavak a csöpp kis szájából olyan boldogsággal töltöttek el az elmúlt napokban, hogy nem is tudom szavakba önteni. Szánjatok időt és energiát a gyermekeitekre, szeretteitekre és hidjétek el, hogy ők ezt olyan szeretettel hálálják meg amit egyetlen tiszta edény vagy vasalt ruha élménye sem adhat. Ezekért a pillanatokért éri meg reggel felkelni!

A tegnapi gasztro részből kimaradt, hogy a másik gyerekkori kedvencemet is elkészítettem, rakott kekszet. Az ovis éveim jutnak eszembe mindig róla, sokszor kaptunk ott uzsonnára.
Ma frankfurti leves és paradicsomos gombás tészta készült pirított magokkal és házi ketchuppal. Mennyei volt!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Család❤

M reggel az én drága kislányom ( aki már annyit nem is kicsi) csinosan felöltözött ( tényleg nagyon nőcis lett, csak ámultam) és papával elindult oviba. Ma először Sári nélkül, hisz ő még lábadozik itthon. Büszkeségtől csillogott a szeme, hogy ő már olyan nagylány, hogy egyedül megy oviba. Nekem meg a könnycsepp csillogott a szemem sarkában, hogy tényleg milyen nagylány már....
Sári sokáig aludt,én addig elkészítettem az ebédet és jöhetett a közös ebéd 2ben. Olyan nyugodt, beszélgetős, barátnős, hangulatos volt. Ebéd után beültünk a nappaliba és csak ültünk csendben a kanapén. Azt mondja Sári "olyan békés és nyugodt minden". És még csak idén lesz 6 éves. Erre mondtam, hogy én is szeretem a csendet. Csajos dolgokról beszélgettünk, mi az ami neki fontos,mi az ami engem foglalkoztat. Sétáltunk egyet a friss levegőn, fogtuk egymás kezét és csak beszélgettünk és beszélgettünk.. Láttam rajt, hogy neki ez most nagyon sokat jelent, hogy csak 2en vagyunk. Hát erre mondom én, hogy dolgok soha nem véletlenül történnek. 4 előtt nem sokkal értünk haza kevéssel Zsófi előtt. Amikor belépett az ajtón, azonnal szaladtak egymáshoz és boldogan ölelték át egymást❤ hálás vagyok, hogy 2 ilyen kislánynak lehetek az édesanyja. Az este nagyon családias volt, pont olyan este amilyenről kislányként álmodtam, hogy nekem majd ilyen lesz. Fürdés után mikor indultunk a gyerekek szobájába már apával az ajtóban még megöleltük egymást és Zsófi abban a pillanatban ott termett és ő is átölelt bennünket majd pár pillanat múlva Sári is. Kértek egy családi ölelést❤❤(ami nálunk gyakran van). Miközben közösen imádkoztunk néztem őket és a hála töltötte be ismét a lelkemet és a szívemet, hála ezért a családért. Én mondom,hogy márpedig az álmok valóra válnak. Én ennyit szerettem volna csupán kislányként. (még egy kis hiányérzet a munka miatt van, de ez sem lesz mindig így) Gondolkodtatok már ezen? Mire vágytatok gyerekként? Elértétek? Megkaptátok?

Ma több fogás is készült ebédre.... Sári kedvence a husileves, úgyhogy azt készítettem neki meg krumplis tésztát. Készült még édesburgonyás gombaleves és cukkinivel csőben sült halfilé és kuszkuszbizi...

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Betegség, boldogság

Azt gondolom a kisgyermek akkor lesz beteg amikor a kis lelke és teste arra vágyik, hogy az édesanyja (vagy akár az édesapja) egész nap mellette és vele legyen, hogy odabújhasson hozzá, hogy órákon keresztül mesét olvasson neki, hogy a kedvenc ebédjét főzze neki, hogy véget nem érő beszélgetésekbe kezdjenek, hogy egy egy pillantással vagy érintéssel kifejezhessék egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást, hogy milyen hálásak a gondoskodásért ❤❤
Sári ma reggelre elég vacakul lett, köhögés, szüntelen orrfolyás és bágyadtság. Ma amúgy sem mentek volna oviba, amolyan csajos napot terveztünk. Hát az lett belőle. Reggel míg ők aludtak elkészült az ebéd aztán már nem volt más dolgom mint velük legyek. Hogy teljesítsem a kívánságukat, ápoljam a kis beteget, élvezzem, hogy az anyukájuk lehetek. Hát pontosan ezt tettem. Társasjátékoztunk, mesét olvastunk, babáztunk, közben folyamatosan orrot töröltünk vagy épp szívtunk, de sebaj. Az én drága kiscsillagom mindezt olyan hősiesen bírta, sok felnőtt (de főként a férfiak😜) megirigyelhetnék. El is mondtam neki, hogy ő mennyire "jó beteg" és én ezért is milyen büszke is vagyok rá. Örömmel újságolta el ezt az apának mikor hazajött. Este pancsi után még diát is vetítettünk úgyhogy azt hiszem ezt a betegséget leszámítva vagy fordítsuk meg a dolgot pontosan ezért ez egy tökéletes nap volt❤ ismét csak hálát tudok érezni azért, hogy velük lehetek, hogy mikor betegek, elesettek és egy ölelésre van szükségük akkor ezt én tudom megadni nekik (és nem a nagymama vagy a bébiszitter). Az utóbbi időben gyakran csak nézem őket és látom ahogy szalad az idő és ők szép "lassan" nővé cseperednek. Ezért is igyekszem minden pillanatot megragadni amit velük tölthetek. Tegyétek ti ezt, mert az idő tényleg hihetetlen sebességgel szalad és ne adjuk meg neki a lehetőséget hogy mellettünk sokkal inkább velünk együtt szaladjon.

A mai ebéd is emelte a nap fényét. Kelbimbókrémleves volt pirított napraforgóval és pirított hagymával. Hozzá pedig juhtúrós sztrapacska édesburgonyából és burgonyából hozzá tejföl és pirított bacon. Gyerekkorom kedvence a sztrapacska amit én azóta kicsit túlgondoltam de így is isteni finom.
Ha valakit érdekel bármelyik recept írjon rám bátran és szívesen megosztom vele.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Az érzelmek fontosak

Ma egy nem túl eseménydús napon vagyok túl. Reggel korán keltem és természetgyógyász tanfolyamra mentem Veszprémbe 2 csoporttársammal. Havonta 1x találkozunk, így az úton mindig egy jót beszélgetünk. Én mindig a pozitív dolgokat emelem ki az elmúlt időszakból és úgy általánosságban az életemből, hisz hála Isten ebből van több és igyekszem is ezeket a pillanatokat megragadni. A gyógynövényekről tanultunk ma, érdekes előadás volt, bár számomra túl sok újdonságot nem jelentett. Apa volt a lányokkal ma. Hálás vagyok neki, hogy nem csak egy olyan édesapa aki a nevét adta a gyerekekhez hanem aktívan kiveszi a részét mindenből ami velük zajlik. Bátran rá lehet bízni őket egész pici körül óta, hisz nem tud olyan élethelyzet adódni amit ő ne tudna megoldani. Ez mindössze addig volt így míg szopiztak a csajok. Ezenkívül ő minden mást megcsinál értük és velük. Emlékszem Sári már 3 hónapos volt Mikor én először megfürdettem. De akkor is csak azért nyertem meg magamnak ezt a feladatot mert ő elutazott❤ azt gondolom egy igazi édesapa ilyen. Ha tényleg igaz, hogy a lányok az apukájuk után választanak párt maguknak ők is nagyon jól fognak férjhez menni.
4 után értem haza, közösen mentünk el apával a lányokért akik ebéd után a mamáéknál maradtak. Talán kissé elfáradtak, talán az egész napos bentlét esetleg a nátha és társai hozták ki belőlük a nem legelőnyösebb oldalukat. Többször szócsatába kerültünk egymással, már itthon voltunk amikor egy nézeteltérés (vagy nevezhetjük szófogadatlanságnak is😀) miatt apa és a Sári mosolyszünetet tartottak. Így Sári kérte, hogy én fürdessem meg. Közben elmondta nekem, hogy ő most nagyon haragszik apára, az okára már nem emlékszem.... Nem azért mert nem figyeltem oda rá mikor elmesélte... Én meg az ölembe vettem és elmeséltem neki, hogy ez egyáltalán nem baj, hisz a harag is egy érzés és a negatív érzéseket is meg kell élni. Arra kell mindössze figyelni,hogy hamar el tudjuk engedni hogy ne betegítse a lelkünket. Én pl abszolút azt vallom, hogy ha úgy érezzük sírnunk kell hát tegyük meg. Rengeteg negatív dolgot el lehet vele engedni és utána olyan könnyűnek érezzük magunkat. Nem kell ezt szégyellni, hozzátartozik az életünkhöz.
Még fürdés előtt kicsit tornáztunk apával,a lányok pedig ott tettek vettek körülöttünk. Aztán mikor befejeztük kérték, hogy nekik is kapcsoljunk valamit mert ők is szeretnének tornázni. Édesek voltak ahogy itt próbálták utánozni a Rubint Rékát😍 akkor tudsz igazán hiteles lenni a gyermeked előtt ha példát mutatsz neki az életformáddal. Ez az egyik legfontosabb szempont véleményem szerint a gyermeknevelésben. Vallom és követem is ezt.

Ma nem volt időm a konyhában tevékenykedni, de holnap folytatódik a gasztroblog rész is.

Szívem minden szeretetével kívánok nektek tartalmas és örömteli hetet❤

A testvéri szeretet határtalan

Ma reggel Zsófi ébredt először, Sári sokáig aludt. A tegnap esti hőemelkedés miatt hagytuk is hadd pihenjen hisz így hamarabb gyógyul. 10 óra után kelt mikor mi épp reggeliztünk az étkezőben. Imádom amikor reggel felébrednek és kócosan,  meseszép angyali arcocskával kijönnek a szobájukból. Odaszaladt hozzám, belekuporodott az ölembe és szorosan hozzámbújt❤ abban a pillanatban Zsófi is odaszaladt és elkezdte simogatni a nővérét és kérdezte tőle, hogy jól van -e... Gyakran elcsodalkozom rajt, hogy micsoda őszinte, mélyről jövő érzelmek tudnak előjönni ezekből a tündérekből. Egymás felé és felénk is olyan szeretetet táplálnak amira azt gondolom sok ember nem képes. És azért nem képes, mert a múltban él, a jelen döntéseit és élethelyzetét elhomályosítja a harag és a düh amit önmaga vagy valaki más iránt táplál. Mert nem tud belenézni a tükörbe és azt mondani a képmásának, hogy szereti.... És ha ezt valaki magának nem tudja elmondani akkor hogy lenne képes más iránt ezt az érzést táplálni. Ezért könnyű a gyerekeknek, mert az ő szívük és lelkük még tiszta (és nekünk szülőknek  hatalmas a felelősségünk, hogy az is maradjon). Bár mi felnőttek képesek lennénk félretenni a büszkeségünket, az egonkat és tanulni tőlük. Hisz ők mind azért születnek erre a földre, hogy tanítsanak bennünket. Tanítsanak bennünket Olyan dolgokra amit mi magunk már nem vagyunk képesek észrevenni, elfogadni, megélni.... Fogadjuk hát szeretettel ezeket a gyermekeket, adjunk meg nekik mindent ahhoz, hogy az életük teljes legyen (itt nem az anyagiakra gondolok) és sokáig megőrizzék azt a tisztaságot ami a szívükben lakozik. Hisz a világ csakis így tud jobbá válni.
Délután a család Kaláka koncerten volt a színházban, lenyűgöző előadás volt. Megmondom őszintén, mi nem ismertük ezt a zenekart (igen az én gyermekkoromból ez kimaradt, hisz a cseresznyefa tetején és a bunkerokban nem hallgattunk efféle zenét 😀) de ma belopták magukat a szívemben. Az a sok népi hangszer (köztük az egyik kedvencem a citera, amin a nagypapám gyerekként sokat játszott nekünk. A mai napig a szemem előtt van ahogy itt lógott a falon és hallom ahogy játszott rajt.... Sok kedves emlék jött ma elő ezáltal nekem), a lelket melengető dallamok, Sári arcán az őszinte csodálat, mind mind emelte számomra ennek az előadásnak a fényét. Egyre inkább rájövök, hogy nagyon nagyon szeretem a zenét. Gyógyítja az ember lelk-ét, feltölt, erőt ad... Hallgassatok zenét, meglátjátok milyen fantasztikus hatása van. Ahogy ott ültem a koncerten és csodálattal néztem az én kis családomat olyan hihetetlen boldogság töltötte el a szívemet. Hogy vannak nekem, hogy szerethetem őket és ők is viszont szeretnek, hogy együtt éljük meg ezeket a csodás pillanatokat. Köszönöm nekik mindezt❤❤❤
Hazafelé a kocsiban Zsófi kért tőlem egy zsebkendőt, de mivel én vezettem nem tudtam adni neki. De nem is kellett,mert Sári azonnal mondta,hogy nála van és szívesen odaadja neki. Hát ez számomra az igazi testvéri szeretet. Lehet, hogy hajbakapnak néha, lehet hogy néha szeretnek különvonulni, de bármikor bármilyen helyzetben számíthatnak egymásra. Soha ne változtasson ezen senki és semmi! Szerintem a legjobb dolog amit a gyermekednek adhatsz ha megajándékozod őt egy testvérrel (vagy akár többel is)

Mivel én ma elvileg iskolába mentem volna de az időjárás miatt nem indultam útnak a tegnapi ebédet ette ma a család vagyis még egy kis halrudacskát rántottam ki. Mindenki elégedetten állt fel az asztaltól😉

Szívem minden szeretetével kívánok szép vasárnapot nektek❤

Az egészség nagy kincs

"Az egészség nem minden de nélküle minden semmi"...
A mai napot ismét magammal töltöttem, főztem, tanultam, tettem vettem, gyönyörködtem a hóesésben (imádom, kár hogy csak vizes maszat maradt belőle estére) este pedig elmentem hangtál meditációra. Nagy élmény volt, felfrissülve, megújulva jöttem el onnan. Ahogy a fogainkat és a testünket is megtisztítjuk úgy a belsőnknek, lelkünknek is szűksége van időnként egy átmosásra. Szánjunk rá időt, teljesen ki tudja cserélni az embert, megváltoztatja a gondolkodását, hozzáállását az élethez. Egészségről akkor beszélhetünk ha testileg lelkileg egészségesek vagyunk. És ezekért csakis mi tehetünk. Étkezéssel, testmozgással, tudatos élettel, pozitív gondolkodással.
Sajnos a kislányomnak nem volt ilyen szerencsés ez a péntek 13. Mire hazaértem a meditációról Sári azzal fogadott, hogy nem igazán érzi jól magát, hőemelkedése van,be van dugulva az orra. Látszott rajt,bágyadt és bújós volt a kis drágám. Megfürdettem, megmasszíroztam az akupresszúrás pontjait, kapott egy kis bedörzsölőt a mellkasára és a hátára, betettük az aromadiffúzort a szobájukba és ennyi. Ha esetleg felszökne a láza bevetjük a teafaolaj,almaecet kombót. Abszolút a természetes dolgok híve vagyok, mind a gyógyításban, mind a háztartásban. Ha ennyit megtehetünk az egészségünkért és a környezetünk védelmére akkor tényleg tegyük meg. Meg fogja hálálni a testünk. Pozitívan várom a reggelt, hogy minden rendben legyen az én kis drágaságommal. Nem vagyok egy túlságosan aggódós anyuka, hisz semmire nem megyek vele. Legjobb tudásom szerint ellátom a gyermekeimet ha beteg el (eddig mindig elég volt ez) és hagyom, hogy dolgozzon a szervezetük, az immunrendszerük.

A mai ebéd nálunk köményes tojásleves volt és barnasörös chili con carne jázminrizzsel. Én ugyan ebből nem értem, mert ma gyümölcsnapot tartottam, de holnap a család megkóstolja és beszámolok róla.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Légy hálás

Azért kezdtem el írni ezt a blogot közel 2 héttel ezelőtt, hogy azt a sok gondolatot ami kavarog a fejemben "papírra" vessem és majd később újra elővehessem, megmutathassam a kislányaimnak és nem utolsó sorban, hogy nektek egy kis erőt adjak a nehéz pillanatokban, megmutassam, hogy igenis kiút minden nehéz helyzetből létezik csak tiszta szívvel,őszintén keresni kell azt. Ehhez pedig szükség van egy hatalmas elfogadásra és mérhetetlen szeretetre.
Az elmúlt napokban sok kedves visszajelzést kaptam tőletek, hogy mennyire szeretitek az írásaimat, hálás vagyok nektek érte. Remélem egyre több emberhez fognak eljutni a bejegyzéseim, megszépíthetem vele sok sok ember napjait ahogy az én napjaimat is bearanyozza egy egy ilyen visszajelzés.
Hogy miért is lehetünk még hálásak? Mindenért, bármiért.... Ma reggel mikor indultunk volna a lányokkal az oviba kiderült, hogy az én szeretett kisautóm nem indul😞 talán megsértődött a kis cuki, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam őt és talán ezeket a hideg éjszakákat és nappalokat sem annyira kedveli. Szóval irány az ovi gyalog. Kellemes, kézenfogva sétálós reggel az én két imádott kislányommal. Beszélgettünk és őrültünk a friss reggeli levegőnek és mozgásnak. Hálás voltam, hogy mindezt megtehetem és nem kell a munkahelyemre rohannom és közben csak "bedobom" a lányokat az oviba. Útközben pedig kiderült, hogy az egyik ovistársunk apukája burkoló, mi pedig most pont egy ilyen embert keresünk a tavaszi fürdőszoba felújításhoz. Hát ennek így kellett lennie☺
Miután elkészült a mai ebéd, egy kellemes kis zenére meditáltam egyet, csak magamra figyeltem, kizárva a külvilágot és egy óriási lelki töltést adott mindez nekem. Ha ezt tudnánk alkalmazni rendszeresen vagy csak amikor már valóban nem látjuk a kiutat, időt szánnánk önmagunkra és meghallanánk a belülről jövő hangokat egyszerűbbé tehetnénk a bonyolultnak tűnő dolgokat és az életünket.
Vannak napok amikor úgy érzzük az a mennyiségű teher ami nyomja a vállunkat össze fog roppantani és nem bírunk többet már elviselni. És ezek egy ilyen napon, mint a mai (amikor különleges telihold van) még inkább felerősödnek... Ha egy kicsit mélyebben magunkba nézünk rájövünk hogy a probléma nem is feltétlenül olyan nagy,mint hittük csak a félelmeink, a negatív hitrendszerünk elhomályosítja a látásunkat és nem tudunk vagy akarunk megoldást keresni. Ha ezeket el tudjuk engedni akár hálával is tudunk nézni ezekre dolgokra. Hálával mert az hogy vannak problémáink azt jelenti hogy van életünk... Vannak gyermekeink akik igen időnként problémásak, van egy párunk akivel igen időnként összezörrenünk, van munkánk ami igen időnként stresszes, vannak barátaink akiknek néha sokkal nehezebb a puttonya mint mi azt gondolnánk vagy amit mi el bírnánk viselni... Legyünk hálásak, hogy ezt a puttonyt nem nekünk kell viselni és adjunk meg minden segítséget nekik ami tőlünk telik hogy ők is ki tudjanak pakolni ebből a puttonyból és újra észrevegyék az égen ragyogó napot. Legyetek hálásak mindenért amitek van és tegyétek meg érte mindent, hogy az értékeink azok is maradjanak❤

A mai ebéd... Hát valószínűleg nem életem legjobb főztje lett, de szívvel lélekkel készítettem ezt is. Igaz, hogy a szilvalekváros gombócból kifolyt kicsit a lekvár de mikor ettük raktam mellé😜 hozzuk ki a maximumot abból amiből lehet! A mai leves vöröslencse volt teljes kiőrlésű csipetkével és hozzá cukormentes nutellás és szilvalekváros gombóc fahéjas, vaníliás eritrittel megszórva... Hálás vagyok, hogy ma is ilyen finomat ehettem és adhattam a szeretteimnek...

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Figyeld meg a változast

Ha azt mondom, hogy nem ez a nap volt az utóbbi idők legjobb napja akkor nem állok messze a valóságtól.. Teljesen átlagos napnak indult, elvittem a lányokat az oviba, majd hazajöttem főzni. Ez mindig örömmel tölt el, nagyon szeretem csinálni. Délután tanulni próbáltam több kevesebb sikerrel. 4 óra után mentem a lányokért az oviba. Elmondtam Zsófinak, hogy az egyik ovistársának kölcsönadtam a korcsolyáját, hogy ki tudja próbálni milyen is siklani a jégen. Hát ő ezen újfent kiborul és nagyon csúnyán viselkedett velem az óvoda folyosóján. Kiabált velem, rugdosott én pedig újfent döbbenten álltam a dolog előtt. Az én kedves, bújós kislányom egy héten belül már másodszor viselkedik így, nem értem az okát... Miután ismét nem tudott megnyugodni büntetés lett a vége. Rettenetesen elszomorít ez a dolog, elkezdett dolgozni az elmém, hogy mi is ez. Mitől változott meg Zsófi? Mit csinálok rosszul? Miért nem tudjuk megbeszélni ezt a dolgot ami nála ezt váltja ki? Mivel tudnék neki segíteni? Vissza szeretném kapni az én tündéri kislányomat!
Miután hazajöttünk az oviból kérte, hogy üljek le vele gyurmázni. Örömmel tettem, kettesben csak ő meg én. Közben pedig beszélgettünk... Este elmentem jógázni, de ott sem igazán tudtam kikapcsolódni, relaxálni... Folyton Zsófi viselkedésén töprengtem.. Mi az oka ennek a változásnak? Próbálom magamban keresni a 'hibát", de sajnos nem jutottam sokra 😞 azt hiszem kaptunk egy újabb feladatot, meg kell oldani! Ha az egyensúly felborul egy ember életében azt ő és a környezete is megérzi. Nyilván ő nagyon küzd most önmagával de még nem jutott el arra a szintre, hogy meg tudja fogalmazni mi is bántja. Én pedig nem vagyok azon a szinten, hogy megértsem az ő "segelykiáltásat" A cél mindig az egyensúlyi állapot elérése! Törekedjetek ti is erre! Figyeljük meg a változásokat a testünkben és a lelkünkben!

Ennek ellenére a mai ebéd is jól sikerült😀 zöldségleves volt bio tönkölytésztával. Hozzá pedig harcsa és csirkepaprikás teljes kiőrlésű nokedlivel.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Higgy magadban..

Csodás helyen élünk, télen nyáron meseszép a Balaton! Nyáron strand, télen korcsolyázás (már amikor befagy a Balaton) 6 év után újra megadatott. Akkor még a pocakomban a kislányommal korcsolyáztam és azon ábrándoztam milyen lesz majd amikor mindezt vele együtt fogom vele csinálni. És ma eljött ez a pillanat. Ovi után a partra vitt az első utunk. A koripályán már többször voltunk idén és tavaly is, gyakoroltunk. Sári először kissé megijedt attól, hogy a Balatonon korcsolyázzunk hisz ott nem lehet kapaszkodni. Mondtam neki nem baj, legalább kicsit túllép a saját korlátain, szembemegy a félelmeivel és mindez csak erősíteni és ösztönözni fogja őt. Nagyon ügyes volt az egyélű korcsolyájával, nagyon szépen siklott, gyakorolta a megállást és a fordulást is. Nagyon büszke vagyok rá, szeretettel néztem ezt a kis csodát aki nemrég még a pocakomban kényelmesen elhelyezkedve siklott ezen a tavon. Most pedig már egy kész kishölgy! Szép, okos, ambiciózus, nem fél szembenézni a félelmeivel. És ennek szinte kivétel nélkül a siker az eredménye ami csak megerősíti őt abban, hogy "aki mer az nyer". De mindezt az ő szájából hallani nagyszerű dolog volt. Ott csúszkált mellettem és azt mondja egyszercsak nekem! "Köszönöm anya, hogy biztattál és sokszor megdicsértél ❤és tudod miért tanultam még ilyen ügyesen korizni? Mert hittem magamban...". Hát tegyük mindannyian ezt! Ismerjük meg önmagunkat, merjünk szembenézni a félelmeinkkel, hisz azok csak azért léteznek, mert mi megalkottuk őket és hagyjuk, hogy beárnyékolják az életünket... Engedjük el őket és rengeteg kapu fog megnyílni előttünk ahhoz, hogy igazán teljes életet élhessünk!

A család ma édesburgonyából és burgonyából készült levest evett, másodikként pedig kapros tökfőzeléket fasirttal valamint harcsagombóccal. Desszertnek pedig mindenmentes isteni kókuszos keksz volt!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Van az úgy....

Nyilván már mindannyian ébredtetek úgy, hogy miután kikeltetek az ágyból éreztétek ez nem a ti napotok lesz... Hát a mai nekem pont egy ilyen nap volt. Megmagyarázhatatlan "rosszkedv", türelmetlenség. Miután a lányokat elvittem az oviba, elintéztem a heti bevásárlást (én általában vasárnap összeállítom a jövő heti menüt és hétfőn be is vásárolok hozzá így a hét többi napján erre nem kell időt pazarolnom hanem olyan dolgokkal tudom tölteni ami számomra örömöt okoz) és közben azon gondolkodtam vajon miért is vagyok rosszkedvű... Kineziológus fejjel próbáltam összeszedni a bennem kavargó dolgokat..Mi okom van rá? Miért örlődök? Mit kellene hogy észrevegyek? Mire fog ez a nap megtanítani? Mert az a nap ami nem a barátod az biztosan megtanít valamire...
Ami le tud esni az ma le is esett, ami el tud törni az el is törött, ami ki tud borulni az ki is borult😀 viszont én nem! Büszke vagyok magamra, hisz nem volt ez nálam mindig így. Sokat formáltak rajtam az évek, az hogy édesanya lettem és a férjem aki hihetelen nyugalmat áraszt folyamatosan. Őt biztos vagyok benne, hogy azért kaptam az élettől, hogy engem a helyes útra tereljen. Köszönöm neki!
Ebéd után fogtam a kis korcsolyámat és lementem a Balatonra kiszellőztetni a fejem. Mélyeket lélegeztem a friss levegőből és töltődtem. Teljesen átértékelődtek abban az egy órában a dolgok vennem és tudtam a másik oldalról szemlélni őket! Tegyétek ti is ezt! Ha másképp nem megy tegyétek félre pár percre vagy egy fél órára a dolgozókat, sétáljatok, fussatok, olvassátok egyet vagy csak igyatok egy teát és gondoljátok az mi is zavar titeket ebben a helyzetben leginkább és hogy tudnátok rajta változtatni, hogy nektek sokkal jobban tetsző legyen.

A mai ebéd nálunk tormás zöldborsókrémleves volt pirított szallonával vagy pirított hagymával és hozzá teljes kiőrlésű tönkölydarából készült grízes kölestészta dióval és cukormentes házi sárgabaracklekvárral. Vacsora pedig egy fincsi zöldséges mixet dobtam össze. Lilahagyma, fokhagyma, reszelt sárgarépa, kelkáposzta, olívabogyó, kukorica és fetasajt. Összeütöttem, fűszereztem és tojást ütöttem a tetejére. Egy kis szalonnával vagy kolbásszal meg lehet bolondítani. Fenséges volt!

Szívem minden szeretetével Nektek ❤

Gyereknek lenni jó

Sokan mondják ránk, hogy szerencsések vagyunk, mert a gyerekeink nem "szeretnek" korán kelni. Ma 9 órakor szóltak, hogy felébredtek😉 mivel tegnap én keltem így ma az apa volt a soros, én még lustálkodtam kicsit. Fél 10kor végül én is "rászántam" magam és kikeltem az ágyból. Igen,lehet mondani, hogy sanyarú sorsom van. Sokat segít nekem az apa, abszolút munkamegosztás van nálunk. Ha véletlenül felébrednek a csajok akkor én szólok apának ő pedig átmegy hozzájuk😀😀
Szóval mikor kijöttem a nappaliba apa örömmel újságolta, hogy van egy meglepetése. Ekkor én már sejtettem, hogy esett a hó. Felhúztuk a redőnyt és ujjongva konstatáltuk, hogy a sok ima végre meghallgatásra tálalt. Olyan szép volt! Gyors reggeli, öltözködés és irány a friss levegő. Mire kiértünk már szikrázó napsütés volt, ragyogott a hó, meseszép volt az egész. Akár egy tündérmesében. A lányok persze azonnal belevetették magukat a hóba, készültek sorban a hóangyalkák, a hógolyók és a kacagásuk betöltötte a környékét. Az erkélyen álldogáló szomszédok mind őket csodáltám,a boldogságuk leírhatatlan volt! Hát bizony nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy a gyermekeink Boldogok legyenek! Ezek a dolgok nem kerülnek pénzbe ugyanakkor az élmény amit ilyenkor együtt átélünk megfizethetetlen❤ apa is megérkezett a szánkóval és útra keltünk. Barátokkal töltöttük a délelőttöt, szánkóztunk, hógolyóztunk, megfürdettük a csajokat a friss hóban, hisz a népi mondás szerint ettől lesznek igazán szépek (bár talán ez a veszély nem fenyegeti őket😀). Apa engem is levett a lábamról és az összes"apróság" azonnal rajtam termett,hogy jól megdobáljanak hóval. Közben csodaszép hópelyhek hullottak az égből, olyan igazi mesébe illő formával, nem győztünk gyönyörködni bennük. Rég vártuk már ezt a pillanatot! Úgy hiszem egy nagyon jó stresszoldó technika ez, a friss levegőn lenni a szeretteiddel, önfeledten mosolyogni velük együtt, mélyeket lélegezni a tiszta levegőből, újra gyermek nek lenni. Hisz a gyermeki én az ami mindannyiunkban ott lakozik és ha gyakrabban mernénk olyan önfeledten élni ahogy azt ők teszik sok bosszúságtól megkímélhetnénk magunkat.
Nálunk nap nem telhet el mesélés nélkül. Gyakran vesszük elő a diavetítőt (apa 30 éves kis csodamasináját és régi mesefilmjeit) vagy csak olvasunk a töménytelen mennyiségű mesekönyv egyikéből. Ma este is pancsi után Sári belekuporodott az ölembe, hozta a választott kis mesekönyvet és olvastunk. Imádok olvasni, imádom hóba ahogy élvezettel hallgatják a mesét, beleélik magukat a történetekbe aztán eljátszák őket, felteszik a kis kérdéseiket ha valamit nem értenek. Nagyszerű dolog a mesék világa! Bár nekem is meséltek volna anno a szüleim! Soha ne szalasszátok el a mesés pillanatokat egy mosogatás vagy porszívózás "kedvéért"!

Ma csak egy gyors Ebéd volt viszont annál finomabb. Lazacfilét és scampit pároltam egy kis balzsamecettel majd ezt kivéve a serpenyőből spenótlevelet, fokhagymát és kókusztejet borítottam bele ezt összeforgattam és vissza a tengeri herkentyűk. Egy rottyantás és bele a teljes kiőrlésű spagettitészta a tetejére pedig reszelt sajt. Gyors,egyszerű és finom!

Szívem minden szeretetével Nektek ❤

Az otthon melegét a család adja

Most már vitathatatlanul itt a tél. Azt gondolom ennek is van itt az ideje,hogy hideg legyen. Pusztuljanak el a bacik, lehessen korcsolyázni, jó lenne szánkózni és hóembert építeni és jó csak úgy otthon maradni egész nap a meleg lakásban, nem csinálni igazán semmit, csak annyit amihez kedvünk van. Gyönyörködni a gyermekeinkben,meginni egy bögre forró teát, nosztalgiázva régi fényképeket nézegetni, együtt főzni a gyerekekkel.... Nagyon kellenek a léleknek az ilyen napok. Amikor nem kell ébresztőórára kelni, amikor 10ig pizsiben, a teáddal és egy könyvvel a kezedben ülhetsz a kanapén és közben csodálattal nézed a gyermekeket, akik téged választottak az édesanyjuknak. Nézed őket és elgondolkodsz rajta.... vajon mikor nőttek meg ennyire? vajon honnan jön ez a sok okos gondolat és kérdés nekik? Vajon milyen lesz ha majd megnőnek és ők is édesanyává válnak? Vajon tudják-e ők milyen nagyon szereted őket? Hát ezek a gondolatok cikáztak ma reggel a fejemben míg ők nézték a reggeli meséjüket (nálunk a "szigorú" szabályok kizárólag ennyit engedélyeznék, bár kivételek nyilván itt is vannak),apa aludt én meg ültem a kanapén a teámmal.... Délután leültünk  közösen fényképeket nézegetni, amikor ők még pocaklakók vagy kisbabák voltak sokszor lett gombóc a torkomban... Mintha tegnap lett volna az egész és mégis oly távolinak tűnik... Annyi minden történt ezidő alatt velünk, olyan sok gyönyörű dolgot megéltünk együtt, annyi mindenre megtanítottuk egymást.... Bár néha iszonyúan nehéz szülőnek lenni, jó példát mutatni (hisz akkor tudsz hiteles maradni a gyermekes előtt ha te is úgy élsz ahogy azt tőle "elvárod") jó döntéseket hozni, lemondani a pihenésről, ennél ellenére azt gondolom nincs annál csodálatosabb dolog mint amikor két kis karocska átfonja a nyakad és azt mondja neked SZERETLEK!
Mi mikor az első babánkat vártuk megbeszéltük a férjemmel, hogy bármennyi gyermeket is kapunk a Jóistentől (3évet vártunk a Sárira) egyiküknek sem szeretnénk tudni a nemét, hisz ők igazi ajándékok nekünk. Úgyhogy mindkét kislányunk nagy "meglepetés" és öröm volt mikor világra jött. De ma már azt mondom nagyon örülök, hogy kislányaim vannak. Amikor felöltöztetem vagy már sokszor ők maguk felöltöznek csinos kis ruhákba (ez nekem kislányként egy szerényebb családban nem adatott meg, hisz a bátyám levetett ruháit voltam kénytelen hordani, amiért egyáltalán nem neheztelek a szüleimre, hisz ők akkor ennyit tudtak adni nekem), amikor kérik, hogy készítsek nekik csajos frizurát, amikor felveszik a kopogós cipőimet és az ékszereimet vagy amikor bekéretkeznek a konyhába, hogy hadd segítsenek nekem főzni... A mai vacsorát is közösen készítettük el, mini pizzák sültek. Ki ki a maga ízvilága szerint rakta a feltétet, gyúrták a tésztát, vágták a sajtot, zöldségeket. Közben csudijót beszélgettünk és nagyokat nevettünk. Nagyon fontosnak tartom a közös étkezéseket, úgy össze tudják hozni a családot. Mi ha tehetjük ezt nem hagyjuk ki. Ott jönnek elő az ovis sztorik, apa elmeséli a napját.. Szánjatok időt a családi pillanatokra, mert ezeket visszahozni már nem lehet. A telefonod, a kedvenc filmed megvár...

Ma 2x is tevékenykedtem a konyhában, bepótoltam ami tegnap elmaradt. Délben zöldségleves volt (karalábé, szárzeller, fehér és sárgarépa) a többiéknek májgaluska betéttel, a második fogás pedig teljes kiőrlésű búza és tönkölyliszt valamint őrölt zabpehelytől készült tojásos nokedli csalamádéval. A vacsi pedig a már fent említett teljes kiőrlésű lisztből készült pizza volt, tonhallal, szalámival, házi ketchuppal, mozzarella és trappista sajttal, paradicsom, kukorica, olívabogyó és tojás. Finom ételek kerültek ma is az asztalunkra, hála érte!

Szívem minden szeretetével kívánok szép vasárnapot nektek

Szeretem az életem

Ma megengedtük magunknak az apával, hogy 2ben töltsük a napot. Ennyi önzés mindenkinek jár...Shoppingoltunk, közös ebéd és kvzás anélkül, hogy valakinek pisilni kellett volna vagy hogy amint az első falatot a szánkhoz emeltük szomjas lett volna 😜felnőtt dolgokról beszélgettünk, kézenfogva sétáltunk... Ez az érzés még 15 év után is csudijó! Egy kapcsolat olyan mint egy szobanövény, folyamatosan ápolni és táplálni kell, ehhez viszont hozzátartozik az énidő (gyerekek nélkül eltölteni egy egy napot vagy akár csak pár órácskát). Ez nem jelenti, hogy a gyerekeket kevésbé szeretnénk, de nekik is az a legjobb ha a szülei boldog ok és kiegyensúlyozottak. Mi a kezdtek óta tudatosan így alakítottuk az életünket (nagy segítségünkre van ebbe egy csodás nagymama és nagypapa akikre bármikor lehet számítani, hálásak vagyunk nekik nagyon) azt vallom, hogy a gyerekeknek és a nagyszülőknek is kellenek ezek a napok, sok pluszt kapnak egymástól. Egy nagyszülő unoka kapcsolat össze sem hasonlítható a szülő gyermek kapcsolattal. Boldog vagyok,hogy ezt az én gyermekeim is megtapasztalhatják és gazdagíthatják, színesebbé tehetik ezáltal egymás életét. Mindenkit arra bíztatok, szánjanak időt egymásra a párjukkal, (ha nincs nagymama akkor keressetek egy barátnőt, barátot aki pár órát szívesen eltölt a gyerkőcökkel) mert a gyerekek egyszer kirepülnek és bizony nagyon üres és csendes tud lenni egy nagy ház a gyerekek zsivaja nélkül.... De ha a szeretet tüzét folyamatosan tápláljuk, nem hagyjuk kihunyni akkor az ezután következő évek sem lesznek unalmasak.
Fürdés után értünk haza, így az esti mese és a közös imádkozás, éneklés és mondókázás már nekünk jutott. Zsófi nagyon fáradt volt már estére, így hamar álomba szenderült. Az élmény amikor láthatód a kis kincsed szemét leragadni miközben simogatod őt azt hiszem felbecsülhetetlen. Csak ülsz az ágya szélén, még sokáig nézed őt és hálát adsz a Jóistennek, hogy ma is láthattad őt, hogy megölelhetted, elmondhattad neki mennyire szereted és milyen üres lenne az életed nélküle❤💗

Ma nem készítettem semmi ínycsiklandót az én szeretett konyhámban viszont isteni finom paiellat ettem tenger gyümölcseivel és tintahal karikákkal!

Szívem minden szeretetével kívánok nektek csodaszép hétvégét! Szeressétek egymást de legfőképp önmagatokat!

Mindig van mit tanulni

Az egész életünk egy tanulási folyamat... Vagy nekünk van szükségünk a tanulásra vagy épp mi tanítunk meg másokat valamire, esetleg ez a kettő együtt. A mi mai napunk pont egy ilyen közös tanulás volt a kislányommal. 2ben töltött napunk volt, egy amolyan közösen pihizős nap. Mesenézés együtt, társasjátékozás, együtt ebéd és közben anya lánya beszélgetés majd egy kis csendes pihenő. Ami csak anyának volt pihi, mert míg én aludtam egy keveset ő csendben játszott mellettem az ágyban és őrizte az álmom ❤ pont ez lett a "vesztünk", hogy ő nem pihente ki magát. Délután míg Sári táncolt mi szokás szerint a folyosón vártuk őt, ami nem igazán volt túlfűtve. Zsófi szaladgált a kis barátnőjével és mikor időnként odaszaladt hozzám éreztem, hogy hideg a keze és nózija. Gondoltam ráadom a pulcsiját amit ő nem vett túl jó néven. Először csak dühösen rámkiabált, hogy ő ezt nem szeretné, majd mikor szépen, nyugodtan elmondtam neki, hogy vannak bizonyos helyzetek az életben amihez ő még kicsi, hogy döntést hozzon benne (ez is egy ilyen szituáció volt) majd felvettem, hogy leültessem a padra amíg megnyugszik. Nem épp úgy sikerült, ahogy én ezt elgondoltam. Elkezdett rugdosni, ütögetni, karmolni és csak kiabálta, hogy ő akkor sem veszi fel azt a pulcsit... Próbáltam higgadt maradni, magam miatt, miatta is és voltak ott más szülők is... Hát sajnos vagy nem, de elszakadt az a bizonyos cérna. Felkaptam Zsófit, kivittem a folyosón túlra és nyomatékosan elmagyaráztam neki, hogy így nem lehet viselkedni. Ettől az egész helyzettől mindketten kiborultunk és egyre rosszabbul éreztük magunkat. Dühös, csalódott, kétségbeesett, tanácstalan voltam egyszerre. Hogy miért? Mert rossz volt látni és érezni, hogy az én tündéri kislányom így tud viselkedni, hogy nem tudom megnyugtatni, hogy ahelyett, hogy higgadt maradtam volna és megértve az ő fáradtságát segítettem volna neki elengedni ezt a rossz érzést én is kiborultam. Amit aztán azonnal meg is bántam és jött az a bizonyos lelkiismeretfurdalás... Nehéz ezzel az érzéssel megbirkózni, van még mit tanulnom, hogy ilyen helyzetekben önkontrollt tudják gyakorolni. Leginkább velük, akik az édesapjukkal együtt a legfontosabb szerepet töltik be az életemben. Neki pedig azt kell megtanulnia, hogy bármennyire is fáradt így nem lehet viselkedni. Elgondolkodtató számomra, hogy talán az én viselkedésem váltotta ki nála ezt a dührohamot? Netalán egy tükröt állított nekem az imádott kislányom? Nehéz egy délután volt. Mikor hazajöttünk természetesen megbeszéltük ezt a helyzetet és szeretettel a szívünkben térünk ma is nyugovóra. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom, soha ne feküdjünk le haraggal a lelkünkben. Tudjunk megbocsátani és bocsánatot kérni is.

Azért nagyon sok szép pillanat is volt a mai napban és amíg a mérleg nyelve ebbe az irányba mozdul el nincs nagy probléma... A közös diódarálás és a finom ebéd. Ma kókusztejjel készült gyümölcsleves (alma, mandarin, cseresznye, szilva és barack kombinációba) és gombás tojáspörkölt bulgurral került az asztalunkra. Én a vegetáriánus étrendet részesítem előnybe, de a családnak szívesen készítek husit is ha igénylik. Így Zsófika ma bolognai spagettit evett teljes kiőrlésű spagettitésztával.

Tanulságos egy nap volt ez a mai ismét nekem...

Apró örömök

Ma délután mikor mentem a kislányaimért az oviba, az óvónéni szólt, hogy Zsófinak hasmenése van. Így mondtam neki, hogy a következő 2 nap ő nem jön oviba, csak a nővére. Erre Zsófi keserves sírásba tört ki, hogy ő nem szeretne egyedül otthon maradni az imádott nővére nélkül. (mindenkinek ilyen gyermekeket kívánok, fantasztikus látni anyaként azt a szeretetet ami összeköti őket). Először megöleltem a síró kislányomat, de ez ebben a szituációban nem volt elég, a sírás nem hagyott alább. Majd elkezdtem kampányolni a holnapi kettesben töltött közös nap mellett, hisz olyan rég volt ilyen. Főzök neki gyümölcslevest és spagettit (ez a kedvence), elővesszük a diavetítőt, társasozunk, kirakósunk... És az a lefelé görbülő kis szájacska egyszercsak elkezdett felfelé kanyarodni. És mire hazaértünk már boldogan szaladt az apához, hogy milyen jó lesz neki holnap mert nem megy oviba és mennyire szupi napja lesz az anyával. Közben sorolta, hogy mi mindent fogunk közösen csinálni. Apró, kicsi kedvességekkel, cselekedetékkel mennyire meg lehet változtatni egy másik ember érzelmi világát, napját, hozzáállását az adott dologhoz. És nem kerül semmibe, csak hogy más oldalról közelíted még a dolgokat. Ugyanezt megteheted a saját napoddal is, tiéd a döntés. A félig üres vagy félig tele pohár esete...
A másik szívet melengető, boldog pillanatunk ma a lányokkal mikor korcsolyázni mentünk. Felkerültek a korcsolyák a kis lábacskákra és akkor apró pelyhekben elkezdett esni a hó! A hó amire már oly régóta várunk. Ezek a hópelyhek apró, kicsi boldogságpelyhek voltak odaföntről, olyan örömöt okozva ennek a két kis csodának, amit egy édesanya mindig látni szeretne a gyermekei szemében. Tiszták, őszinték, tele a szívük szeretettel és ők tényleg tudják értékelni ezeket az apró hópelyheket, örömmel töltötte el a kis szívüket. ❤❤ nekünk felnőtteknek ez miért esik nehezünkre? Mi miért nem vesszük észre ezeket a kis csodákat a mindennapjainkban? Miért nem marad meg bennünk az a gyermeki őszinteség amivel leszületünk erre a földre?
Járjatok nyitott szemmel de leginkább nyitott szívvel és észre fogjátok venni ti is ezeket az apró hópelyheket..

Ma ismét elkényeztettem magam és a családom a főztömmel. Tárkonyos karfiollevest készítettem valamint tejszínes tonhalas hajdinatésztát sajttal megszórva!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Lássunk a dolgok mögé....

Az az idő amit magadra szánsz, akár "magányosan" akár a szeretteid körében (de csakis akkor ha velük tudsz lenni teljes testeddel és lelkeddel) olyan energiát ad, amit a legjobb kv vagy energiaital sem tud adni...
Nemrég olvastam egy cikket arról, Hogy a napod sikerességéért sokat tehetsz azzal, hogyha legalább negyed órával korábban kelsz, mint a család többi tagja és ezt az időt csakis magadra szánod, megiszol nyugodtan egy csésze teát vagy kv-t, ( ez utóbbit semmi esetre sem éhgyomorra) végiggondolod a napi teendőid, esetleg csinálsz egy ébresztő tornát vagy légzőgyakorlatot. Ez ma "esett" le nekem, hogy valóban így is van. A kisebbik lányom tegnap hasmenéssel küzdött így ma még nem mentek oviba. Szeretnek reggel sokáig aludni, ellentétben velem, aki igyekszem időben felkelni (na azért nem hajnalban) mert különben olyan szétesettnek érzem a délelőttöt, a napot. Ma is úgy gondoltam felkelek időben és mire ők ébrednek már megreggelizek, felteszem főni az ebédet.... Hát ez nem sikerült, hisz mielőtt az én ébresztőm jelzett volna ők már kiabáltak, hogy "anya reggel van?" Én ilyenkor azt sem tudom melyik bolygón vagyok és ha így kell ébrednem tényleg érzem, hogy ez nem az én napom lesz. Pedig a napunk tényleg olyan lesz,amilyennek mi akarjuk. Hát én ma reggel dúlva fúlva úgy "döntöttem" hogy ez nem lesz jó nap nekem. Bizony így is lett. Nem igazán volt kedvem semmihez, türelmetlen voltam a lányokkal, láttam időnként a tekintetükön, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni az én "kiborulásaimmal" minden előzmény nélkül. Hát igen,egy édesanya ilyen is tud lenni. Ok nélkül "hisztizni", időnként már a sírás kerülgeti és bármennyire is szeretne ezen változtatni nem tud felülkerekedni a "dühén". Viszont számomra mindig a döbbenet erejével hat, hogy ilyenkor ezek az angyali kis lelkek mennyire tudják, hogy hogyan kell viselkedni és hihetetlen szeretettel tudnak felém közeledni. Azzal az őszinte szeretettel (és néha az ijedtséggel a szemükben) amitől már elszégyenlem magam. Felteszem magamnak a kérdést, hogy most mi is a bajom? Miért nem tudom örülni annak, hogy velem van ez a két kis csoda? Milyen példát is mutatok nekik? Ilyenkor kell venni egy nagy levegőt, letenni a fakanalat, a porszívót és időt szánni magadra és azokra akit esetleg megbántottál a buta viselkedéssel. Hát pont ezt tettem ma. A két kislányommal elmentünk a gyerekkönyvtárba, meséket olvastunk (ami nemcsak a lányoknak de nekem is mindig hihetetlen pozitív töltetet ad, meséljetek hát minél többet), társasjátékoztunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Ezek után esélye sem volt a rosszkedvnek hogy tovább uralkodjon rajtam. Mindig van választásunk, én most azt választottam, hogy élvezem azt, hogy a gyermekeimmel tölthetem a napomat, hogy válaszolhatok a millió egy kérdésünkre és elfogadom azt a szeretetet amivel ők ezért megajándékoztak engem. Köszönöm ezt nekik és a türelmüket is. Sok sok dologra tanítanak ők engem nap mint nap. Nem igaz, hogy a mi feladatunk őket mindenre megtanítani. A mi feladatunk az is, hogy észrevegyük, hogy ők mire tanítanak bennünket. Tanulni sosem késő és felesleges, mint ahogy bocsánatot kérni sem ha megbántottunk valakit. Én is ezt tettem ma a kislányaimmal. A szuper délutánt egy közös korcsolyázással zártuk le, majd a mai napra a koronát az esti színház tette fel. Így lehet egy pocsékul indult napból egy szuper napot csinálni! Döntsd el fejben és csináld meg szeretettel a szívedben!

A mai ebéd nálunk bazsalikomos paradicsomleves volt, bio tönköly betütésztával, valamint teljes kiőrlésű búza- és tönkölylisztből, hajdinalisztből, kókusztejjel készült palacsinta. Amit a lányok nagyon lelkesen megtöltöttek a cukormentes házi szilva és eperlekvárral, dióval és eritrittel, bio kakaóporral valamint cukormentes nutellával. Isteni finom lett!

Szívem minden szeretetével Nektek!

Egy kis bevezető....

A tegnap esti bejegyzésem után izgalommal feküdtem le, hogy vajon milyen is lesz a fogadtatás, lesz-e egyáltalán valaki aki érdeklődni fog az írásaim iránt. A múltból hozott sok csalódás, a negatív hitrendszereink (te ehhez úgysem vagy elég ügyes, meg se próbáld mert úgysem fog sikerülni, hisz máskor sem sikerült) bizony sokszor még azelőtt visszarántanak bennünket mielőtt nekiállnánk. Épp ezért van, hogy nem megyünk a céljaink és álmaink felé.. Én is pont ezt tettem az elmúlt 30 évben... Folyton másoknak akartam megfelelni és úgy élni és azt tenni ahogy ők szerették volna, megfosztva ezzel magam attól amivel a teremtő megajándékozott bennünket, amit úgy hívnak szabad akarat. Nem vettem észre azt a sok csodát ami körülvesz, éltem a monoton mindennapokat és nem tudtam kiteljesedni. Kaptam jópár kemény pofont az élettől, de igazán egyikből sem tanultam. Aztán a 2. Kislányom születése után érkezett egy olyan pofon amit már nem tudtam egy legyintéssel elintézni. Iszonyú fájdalom, tehetetlenség, sokszor már már kilátástalan helyzet.. Mint a mai kor emberei közül sokan először természetesen én is bíztam az "orvosi csodában" amit ma már (kitaposva magamnak az ösvényt) tudok, hogy nem igazán létezik. A legjobb orvosok magunk számára mi magunk vagyunk. Gyógyítanunk és ápolnunk kell a lelkünket és ő ezt meghálálja azzal, hogy nem betegíti meg a testünket. Gondoskodjunk a róla szeretettel, akár a gyermekünkről, hisz ahogy a kisgyermek  ránk van szorulva,mert önállóan még nem életképes, úgy a lelkünk épségéért is csakis mi tehetünk. A lélekgondozás mindenkinek mást és mást jelent. Nekem ezt a kineziológia hozta meg. A félelmeinket és a gyengeségeinket magunk mögött hagyni bizony nem könnyű feladat, de itt teszem fel a kérdést hogy egy tehetetlen testben vegetálni egyszerű dolog? Ma már hálával a szívemben ébredtek fel reggelente, hogy meg tudom ölelni a gyermekeimet, hogy tudok kézenfogva sétálni a férjemmel, el tudom készíteni a család kedvenc ételét...

Akik ismernek engem tudják rólam, hogy nagyon szeretek főzni és a visszajelzések alapján jól is csinálom😉 betegségem kapcsán több mai "divatos" vagy kevésbé népszerű diétát kipróbáltam de rá kellett jönnöm, hogy itt is mint az élet oly sok területén az arany középutat kell követni. 

Azoknak akik hozzám hasonlóan szeretnek főzni vagy csak nincs ötletük mit is főzzenek holnap megosztom veletek a napi ebédreceptjeimet... 

Ma sárgaborsó krémleves volt pirított hagymával és napraforgóval valamint túrógombóc teljes kiötlésű tönkölydarával és pirított tönkölydarába forgatva, hozzá pedig minden mentes szilvalekvár vagy tejföllel elkevert vaniliakivonatl és őrölt eritrit. A legfínomabb túrógombóc házi túróból készül, sajnos ilyet csak évente párszor van lehetőségem beszerezni Kecskemétről. Isteni finom volt!

Az én újévi jókívánságom mindenkinek: merjünk nagyokat álmodni, merjük elengedni a félelmeinket hogy utat engedhessünk az álmainknak! 

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Új fejezet....

Mikor is lenne időszerűbb elkezdeni egy blog írását, mint az új év első napján.... Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy kezdek "magammal" valamit, ha már a múlt évben az élet elég egyértelműen a tudtomra adta, hogy az út amit addig magaménak hittem nem az enyém... De eddig csak a "majd holnap, majd a szülinapom után, majd karácsony után" kezdetű mondatokig jutottam el fejben, nagy előrelépés nem történt az irányba, hogy valóban megkeressem mi is az én utam és feladatom ebben az életemben! Első lépésnek azt gondolom tökéletesen megfelel, hogy útjára indítom ezt a blogot, leírva benne a lelkemben és az életemben zajló, engem bármilyen formában megérintő dolgokat...
Hiszem, hogy ez az év lesz az ami az én életemben (a gyermekeim születése után) nagy változást fog hozni.... Elindulok a fény felé, megküzdve az utamba álló "sárkányokkal", hogy aztán (a királylány kezére nem sovárogva)  legalább a fele királyság az enyém lehessen!
Fogadjátok és olvassátok szeretettel! Kérlek benneteket, hogy Adjatok erőt nekem az utam során, véleményetekkel segítsetek az előrejutásban!

Szívem minden szeretetével!