Bármekkora is lesz soha nem lehet olyan nagy, hogy az én kezembe ne férjen el. A karom mindig át fogja tudni ölelni, a kezem mindig meg fogja tudni simogatni, a szám amíg csak élek meg tudja puszilni és a szívem örökké őszintén fogja tudni szeretni! ❤❤ a gyermekeimet
Ma az esti mesénél Sári odabújt az ölembe mint kisbaba korában és ezt mondta nekem miközben csillogó szemekkel, hálával nézett rám: olyan jól elférek a kezedben!
Az éjszaka együtt aludt a három lány anyáék ágyában. Nálunk ez két esetben megengedett, ha valaki nagyon beteg (hála Isten ez nem sokszor fordul elő) vagy ha apa vagy anya nem alszik itthon. Nyilván emiatt nagy érték is, megy a harc a helyért az ágyba. Azért a 140es ágy nem túl nagy így én hajnalban kiköltöztem a nappaliba de addig olyan jó volt hallani a szuszogásukat, érezni az érintésüket.
Reggel pedig ébredés után a közös összebújás anya takarója alatt. Hát ezek az igazán megfizethetelen értékek!
Végre eljött a várva várt nap, apa hazajön! Mindenki nagyon izgatott volt, úgy vártuk mindannyian az estét! Mi 4en alkotunk egy egészet ha valaki hosszabb időre kiszakad a körből bizony nagyon megérezzük a hiányát. Ebéd után elkészítettük közösen, lelkesen és hatalmas szeretettel apa egyik kedvenc sütijét, mákos pudingos tésztát. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem sikerült túl jól, de apa hálás volt érte, hogy gondoltunk rá. Aztán egy kis levegőzésre adtuk a fejünket, nagyot sétáltunk a friss levegőn és olyan jókat beszélgettünk! 6 óra körül ért haza apa, a kollégájával jöttek aki kb 30m-re lakik tőlünk. Mi ott álltunk a házuk előtt,a csajok kezében egy apa feliratú papír rajta egy szívecskével és vártuk őt ahogy a filmekben a reptéren szokás. Bizony nagy örömöt szereztünk vele apának. Amint megállt az autó szaladtak oda, puszilták, ölelték. Annyira de annyira jó volt ezt látni! Hazajöttünk és sok sok kedves ajándék került elő apa bőröndjéből ezzel nagy örömöt szerzett apa is nekünk! Ebből is látszik mennyire sokat gondoltunk egymásra,mennyire fontos, hogy örömöt szerezzünk a másiknak és kifejezzük a szeretetünket iránta!
Jó, hogy újra velünk van az apa, szeretjük az egységet amit a kis családunk alkot!
Szeressétek egymást nagyon és soha ne felejtsetek el hálásak lenni magatoknak se!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
2017. április 29., szombat
2017. április 28., péntek
az élet nincs masnival átkötve de egy ajándék....
Ahogy a gyermekeink is és minden ami benne van!
Vasárnap este amikor hazaértem a táborból tudatosult bennem, hogy a kisebbik tündérke is pöttyösödik. Sári meggyógyult így ő hétfőn az oviba, mi pedig Zsófival a drnénihez mentünk. Újabb egy hét pihi... Közben apa elutazik 5 napra, tart a lakásfelújítás (persze semmi nem megy simán), vészesen közeleg a vizsga....Huhhhh
De mindig minden úgy van jól ahogy... Mindennek van szép oldala is csak észre kell venni. Nyilván amikor látod, hogy csöpög az àlmennyezetből a víz és a falon folyik le ami áztatja le a festéket akkor nem feltétlenül a jó dolgok jutnak elsőre eszedbe, de ezek csak rossz pillanatok és amint tudatosul benned, hogy ezen most úgysem tudsz változtatni hamar el is száll a düh.
A bárányhimlő a mi szótárunkban egy pöttyösödéssel járó, időnként viszkető betegség de semmi több. Jókedv, játék és kacagás ami nálunk kísérte. Köszönhető ez az aromaterápiának és az akkupresszúrának. Hálás vagyok, hogy lehetőségem van használni ezeket! Örülök, hogy túl vagyunk rajta, szerettem volna ha még suli előtt megkapjuk a vírust Hát megvan, kipipálva! Tényleg minden úgy van jól....
Kedden egy kedves kis csoporttársunk vendégeskedett nálunk aki szintén pöttyöske. Nagyon szépen eljátszottak Zsófival délelőtt, Sári ebéd után jött haza az óvodából. Na itt megbomlott a rendszer, a nagyok egymásra találtak, örültek egymásnak. Így Zsófi kiszorult vagy inkább kiszorította magát. Meggyőzte magát, hogy a nagyok nem akarnak vele játszani és belelovalta magát a rossz érzésbe. Próbálták a nagyok vigasztalni, de ő megmakacsolta magát és nem engedett. Én úgy éreztem ebbe most nem kell beavatkozni. Szülőként azt gondolom, nem kell nekünk mindent megoldani helyettük, sokkal többet adunk nekik azzal ha hagyjuk őket megélni a saját konfliktusaikat, bátorítjuk őket, hogy bármire képesek amit el tudnak képzelni és soha ne adják fel! Ezt a párbeszédet hallom a nappaliból: Zsófi mi a baj? Miért duzzogsz? Mi nem mondtuk, hogy ne játsz velünk! Ne duzzogj már! Zsófi nem reagál semmit. Erre a kis csoporttárs kislány megunja a dolgot és azt mondja Sarinak:gyere hagyjuk, akkor ne játszunk vele. Sári azonnal reagálva erre azt mondta ő bizony nem hagyja itt a húgát, neki ő az egyetlen, kedves testvére. Ez hatással volt a vendég kislányra is és mondta Zsófinsk, hogy én sem hagylak magadra mert a barátom vagy! Olyan jó volt ezt hallani az én anyai szívemnek! Bejöttem hozzájuk és hatalmas szeretettel átöleltem mindannyiukat és elmondtam nekik, hogy mennyire értékesek és milyen nagyszerű dolog az amit az előbb tettek! Legyenek nagyon büszkék magukra!
Apa már 4. Napja nincs itthon. Ma este mikor skypon beszéltünk vele bizony már mindannyiunkban ott volt a vágy, hogy annyira szeretnénk megölelni egymást! A lányok több alkalommal elmondták apának, hogy milyen nagyon szeretik, mennyire hiányzik nekik és Sári azt mondta miután befejeztük a beszélgetést, hogy bárcsak csöngetnének és apa lenne az! Szeretem ezeket a tiszta és őszinte érzéseket bennük, hogy fontosak egymásnak! Ezekben a napokban a sok sok nehézség mellett ezek a pillanatok olyan lélekemelőek voltak számomra, hát én ezért (is) szeretek élni és hálás vagyok mindenért ami megadatott nekem!
Ez az élet tényleg egy óriási ajándék, rajtunk múlik, hogy kibontjuk-e vagy felrakjuk a polcra és egyszercsak rájövünk, hogy elfelejtettünk élni, szeretni, ölelni, boldognak lenni!
A héten a nagy "rohanásban" az ebéd nem mindig úgy sikerült ahogy elsőre elterveztem, de soha nem maradtunk éhesen, sőt! Dolgok végül mindig jól alakulnak! Tegnap a brassóinak szánt hús égett szénné így halból készült a brassói aprópecsenye, isteni lett a minestrone levessel együtt. Ma még a húslevesbe felejtettem el beletenni a zöldségeket 😂 mellé majorannás sült csirkemáj és harcsagolyó készült tökmag olajos hagymás krumplival. De volt még ás héten karfiol leves, tonhalas tészta pirított magokkal, lencseleves, borsófőzelék tükörtojással, spárgakrémleves, rakott cukkini.
Csodás hosszú hétvégét mindenkinek, jusson időtök önmagagokra és a szeretteit élre is! Ölellek benneteket
Vasárnap este amikor hazaértem a táborból tudatosult bennem, hogy a kisebbik tündérke is pöttyösödik. Sári meggyógyult így ő hétfőn az oviba, mi pedig Zsófival a drnénihez mentünk. Újabb egy hét pihi... Közben apa elutazik 5 napra, tart a lakásfelújítás (persze semmi nem megy simán), vészesen közeleg a vizsga....Huhhhh
De mindig minden úgy van jól ahogy... Mindennek van szép oldala is csak észre kell venni. Nyilván amikor látod, hogy csöpög az àlmennyezetből a víz és a falon folyik le ami áztatja le a festéket akkor nem feltétlenül a jó dolgok jutnak elsőre eszedbe, de ezek csak rossz pillanatok és amint tudatosul benned, hogy ezen most úgysem tudsz változtatni hamar el is száll a düh.
A bárányhimlő a mi szótárunkban egy pöttyösödéssel járó, időnként viszkető betegség de semmi több. Jókedv, játék és kacagás ami nálunk kísérte. Köszönhető ez az aromaterápiának és az akkupresszúrának. Hálás vagyok, hogy lehetőségem van használni ezeket! Örülök, hogy túl vagyunk rajta, szerettem volna ha még suli előtt megkapjuk a vírust Hát megvan, kipipálva! Tényleg minden úgy van jól....
Kedden egy kedves kis csoporttársunk vendégeskedett nálunk aki szintén pöttyöske. Nagyon szépen eljátszottak Zsófival délelőtt, Sári ebéd után jött haza az óvodából. Na itt megbomlott a rendszer, a nagyok egymásra találtak, örültek egymásnak. Így Zsófi kiszorult vagy inkább kiszorította magát. Meggyőzte magát, hogy a nagyok nem akarnak vele játszani és belelovalta magát a rossz érzésbe. Próbálták a nagyok vigasztalni, de ő megmakacsolta magát és nem engedett. Én úgy éreztem ebbe most nem kell beavatkozni. Szülőként azt gondolom, nem kell nekünk mindent megoldani helyettük, sokkal többet adunk nekik azzal ha hagyjuk őket megélni a saját konfliktusaikat, bátorítjuk őket, hogy bármire képesek amit el tudnak képzelni és soha ne adják fel! Ezt a párbeszédet hallom a nappaliból: Zsófi mi a baj? Miért duzzogsz? Mi nem mondtuk, hogy ne játsz velünk! Ne duzzogj már! Zsófi nem reagál semmit. Erre a kis csoporttárs kislány megunja a dolgot és azt mondja Sarinak:gyere hagyjuk, akkor ne játszunk vele. Sári azonnal reagálva erre azt mondta ő bizony nem hagyja itt a húgát, neki ő az egyetlen, kedves testvére. Ez hatással volt a vendég kislányra is és mondta Zsófinsk, hogy én sem hagylak magadra mert a barátom vagy! Olyan jó volt ezt hallani az én anyai szívemnek! Bejöttem hozzájuk és hatalmas szeretettel átöleltem mindannyiukat és elmondtam nekik, hogy mennyire értékesek és milyen nagyszerű dolog az amit az előbb tettek! Legyenek nagyon büszkék magukra!
Apa már 4. Napja nincs itthon. Ma este mikor skypon beszéltünk vele bizony már mindannyiunkban ott volt a vágy, hogy annyira szeretnénk megölelni egymást! A lányok több alkalommal elmondták apának, hogy milyen nagyon szeretik, mennyire hiányzik nekik és Sári azt mondta miután befejeztük a beszélgetést, hogy bárcsak csöngetnének és apa lenne az! Szeretem ezeket a tiszta és őszinte érzéseket bennük, hogy fontosak egymásnak! Ezekben a napokban a sok sok nehézség mellett ezek a pillanatok olyan lélekemelőek voltak számomra, hát én ezért (is) szeretek élni és hálás vagyok mindenért ami megadatott nekem!
Ez az élet tényleg egy óriási ajándék, rajtunk múlik, hogy kibontjuk-e vagy felrakjuk a polcra és egyszercsak rájövünk, hogy elfelejtettünk élni, szeretni, ölelni, boldognak lenni!
A héten a nagy "rohanásban" az ebéd nem mindig úgy sikerült ahogy elsőre elterveztem, de soha nem maradtunk éhesen, sőt! Dolgok végül mindig jól alakulnak! Tegnap a brassóinak szánt hús égett szénné így halból készült a brassói aprópecsenye, isteni lett a minestrone levessel együtt. Ma még a húslevesbe felejtettem el beletenni a zöldségeket 😂 mellé majorannás sült csirkemáj és harcsagolyó készült tökmag olajos hagymás krumplival. De volt még ás héten karfiol leves, tonhalas tészta pirított magokkal, lencseleves, borsófőzelék tükörtojással, spárgakrémleves, rakott cukkini.
Csodás hosszú hétvégét mindenkinek, jusson időtök önmagagokra és a szeretteit élre is! Ölellek benneteket
2017. április 26., szerda
A tábor és ami mögötte van
3 csodás nap egy meseszép környezetben, életmód tábor Monoszlón. Egy kedves kis falu, 160 lakossal, autóforgalom szinte 0. A református templom mellett egy kedves kis régi épület, ami az erdei iskolának ad otthont. Nagyon hangulatos szobák, kellemes menzás feeling az étkezőben,menzát idéző ételek és egy szuper tgy csapat. Én a szobámat 2 számomra nagyon kedves személlyel osztottam meg,akik a tanfolyam alatt nagyon közel kerültek az én szívemhez
Ma már a barátaim közé sorolom őket, szeretek a társaságukban lenni, beszélgetni és nevetni velük és időnként ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy átöleljem őket. És ilyenkor bizony meg is teszem! Szeretem kifejezni az érzéseimet másik felé és szeretek érzéseket megélni is!
A csapat túlságosan nem ismerte meg egymást véleményem szerint a tanfolyam alatt, ebbe bizony azok a fránya első benyomások is közrejátszottak. Itt viszont jöttek a felismerések, a De jó, hogy megismertelek mondatok és a köszönöm szóval sem fukarkodtunk💕❤
Én nagy lelkesedéssel vártam ezt a pár napot, már csak a kikapcsolódás miatt is. És meg kell mondjam minden elképzelésem felülmúlta ez a tábor. Nagyon sokat kaptam tőle, kezdve a családállítással. Emberek, akik mit sem tudnak az én életemről beállnak a családtagjaim szerepébe, lekövetik a viselkedésmintáikat nekem pedig közben vadul kalapál a szívem, szorítja a gombóc a torkom és idővel a könnycseppek is megjelennek az arcomon. De a felszabadító érzés a végén minden nehéz pillanatot megér, köszönöm!
Délután AMM gyors tanfolyam, egy nyilvánvalóan sokat tapasztalt és nyílt szívű hölggyel! Sok hasznos tanáccsal látott el bennünket, fantasztikus masszázst mutatott meg nekünk, jó kis izomlázat szerezve ezzel magunknak másnapra! Köszönet neki is a lelkiismeretes és odaadó munkájáért. Este egy újabb mélyreható beszélgetés a szobában, meghallgatni a másikat és segíteni őt a saját tapasztalatoddal nagyszerű dolog!
Szombaton reggeli jóga közösen majd reggeli (finom kórházi tea íz, ami azt gondolom ilyenkor bele kell, hogy férhessen) utána pedig egy klassz előadás az akkupresszúráról. Egy úriember, aki már a megjelenésével szeretet ébreszt a szívemben, akinek a nyugodtsága, kellemes hangja és pozitív gondolkodása pillanatok alatt magával ragad, szeretem ezt az érzést! Pici korom óta vonzanak azok az idős emberek akik ezt testesítik meg. Este csillagászati előadás és egy kinez oldás (derült égből, kissé felkészületlenül ért,de megoldottam).
Aztán a "neheze" de pont ezáltal a megérdemelt érzés is vasárnap jött. Reggel ismét közös jóga majd mindenki elfoglalta a szolgálati helyét és megmutattuk ki mit tud. Ki miben jó, azzal töltötte fel energiával társai testét illetve lelkét. Nekem persze a kineziológia jutott, mégpedig nem is kis falat, egyből 6 oldás. Be is paráztam tőle és stresszoldóként kissé furán néztem a tükörbe, hogy miért is van bennem az az érzés. Igaz, hogy ennyi oldást még nem csináltam egy nap de kértem az égiek áldását és segítségét és ők meghallgatták az imáimat. Aki olyan tiszta szívvel érkezett hozzám,mint amilyen szeretettel én vártam őt nem távozott üres lélekkel a szobámból! Csodás felismerések, elgondolkodtató kérdések, könnycseppek és szeretettel és hálával telt ölelések. Ezt hoztam én el magammal erről a "nehéz" napról! Köszönöm aki bizalmat szavazott nekem vagy aki elfogadta a sorsot és erőt véve félelmein beült hozzám kezelésre és nagyszerű ajándékot adott önmagának és nekem is.
A reggelt asztrozófiával kezdtem ahol nagyszerű híreket kaptam az életutammal kapcsolatban, iránymutatást, kapaszkodókat, élni fogok a használatukkal. Majd egy csodás hangfürdős csakratisztításon vettem részt, rengeteget adott a lelkemnek az a meditáció! Hálás vagyok értük!
A nap a zánkai gyógynövényvölgyben zárult.
Akik egy közösséget alkotnak soha nem véletlenül lesznek azon társaság tagjai. Hát ezt érzem én ezekkel a csodás emberekkel kapcsolatban akik itt összegyűltünk, akik közel engedtük magunkhoz a másikat, ezzel megajándékozva magunkat! Szeressük önmagunkat és másokat is úgy ahogy vannak teljes valójukban! Az út amit a teremtő kijelölt nekünk senkinek sem egyszerű de legjobb tudásunk szerint járjuk azt végig, ha elbotlunk keljünk fel és menjünk tovább ha szívünk vezet bennünket ha nem akkor keressünk másik utat.
Hallottam ma egy jó mondász, ha a teremtő nehéz utat jelöl ki nekünk akkor erős cipőt is ad hozzá! Vegyük fel ezt a cipőt!
Nagyon várom a következő találkozót!
Vasárnap este egy szétbombázott lakás, egy meggyógyult és egy kezdődő bárányhimlős gyermek várt itthon meg egy kezdődő nátha nálam. A tenger továbbra is nagyon hullámzik, nehéz néha megtartani magam,de ez egy következő bejegyzés😉
Receptötletek is majd abban.
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Ma már a barátaim közé sorolom őket, szeretek a társaságukban lenni, beszélgetni és nevetni velük és időnként ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy átöleljem őket. És ilyenkor bizony meg is teszem! Szeretem kifejezni az érzéseimet másik felé és szeretek érzéseket megélni is!
A csapat túlságosan nem ismerte meg egymást véleményem szerint a tanfolyam alatt, ebbe bizony azok a fránya első benyomások is közrejátszottak. Itt viszont jöttek a felismerések, a De jó, hogy megismertelek mondatok és a köszönöm szóval sem fukarkodtunk💕❤
Én nagy lelkesedéssel vártam ezt a pár napot, már csak a kikapcsolódás miatt is. És meg kell mondjam minden elképzelésem felülmúlta ez a tábor. Nagyon sokat kaptam tőle, kezdve a családállítással. Emberek, akik mit sem tudnak az én életemről beállnak a családtagjaim szerepébe, lekövetik a viselkedésmintáikat nekem pedig közben vadul kalapál a szívem, szorítja a gombóc a torkom és idővel a könnycseppek is megjelennek az arcomon. De a felszabadító érzés a végén minden nehéz pillanatot megér, köszönöm!
Délután AMM gyors tanfolyam, egy nyilvánvalóan sokat tapasztalt és nyílt szívű hölggyel! Sok hasznos tanáccsal látott el bennünket, fantasztikus masszázst mutatott meg nekünk, jó kis izomlázat szerezve ezzel magunknak másnapra! Köszönet neki is a lelkiismeretes és odaadó munkájáért. Este egy újabb mélyreható beszélgetés a szobában, meghallgatni a másikat és segíteni őt a saját tapasztalatoddal nagyszerű dolog!
Szombaton reggeli jóga közösen majd reggeli (finom kórházi tea íz, ami azt gondolom ilyenkor bele kell, hogy férhessen) utána pedig egy klassz előadás az akkupresszúráról. Egy úriember, aki már a megjelenésével szeretet ébreszt a szívemben, akinek a nyugodtsága, kellemes hangja és pozitív gondolkodása pillanatok alatt magával ragad, szeretem ezt az érzést! Pici korom óta vonzanak azok az idős emberek akik ezt testesítik meg. Este csillagászati előadás és egy kinez oldás (derült égből, kissé felkészületlenül ért,de megoldottam).
Aztán a "neheze" de pont ezáltal a megérdemelt érzés is vasárnap jött. Reggel ismét közös jóga majd mindenki elfoglalta a szolgálati helyét és megmutattuk ki mit tud. Ki miben jó, azzal töltötte fel energiával társai testét illetve lelkét. Nekem persze a kineziológia jutott, mégpedig nem is kis falat, egyből 6 oldás. Be is paráztam tőle és stresszoldóként kissé furán néztem a tükörbe, hogy miért is van bennem az az érzés. Igaz, hogy ennyi oldást még nem csináltam egy nap de kértem az égiek áldását és segítségét és ők meghallgatták az imáimat. Aki olyan tiszta szívvel érkezett hozzám,mint amilyen szeretettel én vártam őt nem távozott üres lélekkel a szobámból! Csodás felismerések, elgondolkodtató kérdések, könnycseppek és szeretettel és hálával telt ölelések. Ezt hoztam én el magammal erről a "nehéz" napról! Köszönöm aki bizalmat szavazott nekem vagy aki elfogadta a sorsot és erőt véve félelmein beült hozzám kezelésre és nagyszerű ajándékot adott önmagának és nekem is.
A reggelt asztrozófiával kezdtem ahol nagyszerű híreket kaptam az életutammal kapcsolatban, iránymutatást, kapaszkodókat, élni fogok a használatukkal. Majd egy csodás hangfürdős csakratisztításon vettem részt, rengeteget adott a lelkemnek az a meditáció! Hálás vagyok értük!
A nap a zánkai gyógynövényvölgyben zárult.
Akik egy közösséget alkotnak soha nem véletlenül lesznek azon társaság tagjai. Hát ezt érzem én ezekkel a csodás emberekkel kapcsolatban akik itt összegyűltünk, akik közel engedtük magunkhoz a másikat, ezzel megajándékozva magunkat! Szeressük önmagunkat és másokat is úgy ahogy vannak teljes valójukban! Az út amit a teremtő kijelölt nekünk senkinek sem egyszerű de legjobb tudásunk szerint járjuk azt végig, ha elbotlunk keljünk fel és menjünk tovább ha szívünk vezet bennünket ha nem akkor keressünk másik utat.
Hallottam ma egy jó mondász, ha a teremtő nehéz utat jelöl ki nekünk akkor erős cipőt is ad hozzá! Vegyük fel ezt a cipőt!
Nagyon várom a következő találkozót!
Vasárnap este egy szétbombázott lakás, egy meggyógyult és egy kezdődő bárányhimlős gyermek várt itthon meg egy kezdődő nátha nálam. A tenger továbbra is nagyon hullámzik, nehéz néha megtartani magam,de ez egy következő bejegyzés😉
Receptötletek is majd abban.
Szívem minden szeretetével Nektek❤
2017. április 20., csütörtök
Magasra csapó hullámok
Több, mint egy hete, hogy itt voltam. De most újra itt! Bárányhimlő, 2 gyermek itthon, lakásfelújítás, tanulás, házimunka.....
Ez az erős szél ami napok óta tombol odakint bizony az én lelkemben is felkavarta a hullámokat és azt éreztem többször is az elmúlt időszakban, hogy összecsapnak a fejem felett és nem tudom honnan vegyek erőt, hogy kiússzak alóla. Pedig a hullámokat meg is lehet lovagolni és mindjárt más világ tárul elénk!
Olyan jó lett volna egy kicsit elhagyni a testem és kívülről szemlélni önmagamat és a bennem dúló érzéseket ismerve kívülállóként utat mutatni önmagamnak.... Próbálkoztam meditációval, mantrázással, pozitív gondolatokkal, kerestem, hogy miért is lehetek hálás ebben az esetben és bizony rendre kudarcot vallottam. Ijesztő volt számomra, hogy vajon miért ragadtam bele ebbe a negatív helyzetbe és miért esik nehezemre egy pozitív gondolat megfogalmazása. És bár fizikailag lehetetlen, hogy kívülállóként szemléljük önmagunkat mégis azt mondom semmi sem lehetetlen, ha észrevesszük a rendelkezésre álló eszközöket, a segítő szándékkal közeledő embereket és a jeleket. Egyre inkább azt érzem, hogy az én őrangyalom emberi testet öltött és velem él már több, mint 10 éve. A férjem💝 tényleg egy igazi kincs nekem, aki bármikor vissza tud engem rántani a talajra, ki tud húzni a hullámok alól (vicces, mert nem is tud úszni) csupán azzal, hogy felvázolja nekem mi az amit én most csinálok, mi az amin meg sem próbálok változtatni, mit tehetnék azért, hogy kikeveredjek ebből a helyzetből. És sikerült ismét, köszönöm neki!
Kívánom nektek, hogy tálaljátok meg ti is az életetekben ezt az embert aki ilyen hatással van rátok, a jó és rosszkedvetetekre, akihez bármikor fordulhattok ha a lelketek segítségért kiált,aki nem a saját önös érdekei szerint ad nektek tanácsot, akinek a célja ugyanaz, mint neked, újra a ragyogás! Hisz ha te ragogysz akkor ő is bátran ragyoghat melletted!
A sok sok teendő mellett a főzés azért nem maradt el a héten sem. Az ünnepek alatt a nagymamák elláttak bennünket minden fincsiséggel, de aztán jött az én időm...
Gombaleves, grízgaluskaleves, gulyásleves harcsából, póréhagymakrémleves, tojáspörkölt bulgurral, töltött paprika kölessel, tócsi tésztában sült hal majonézes salátával és párolt zöldségekkel.
Holnaptól 3 napra magára hagyom a családot, életmód táborba megyek. Azt hiszem mindenkinek jól fog tenni a töltődés!
Szívem minden szeretetével kívánok nektek szép hétvégét❤
Ez az erős szél ami napok óta tombol odakint bizony az én lelkemben is felkavarta a hullámokat és azt éreztem többször is az elmúlt időszakban, hogy összecsapnak a fejem felett és nem tudom honnan vegyek erőt, hogy kiússzak alóla. Pedig a hullámokat meg is lehet lovagolni és mindjárt más világ tárul elénk!
Olyan jó lett volna egy kicsit elhagyni a testem és kívülről szemlélni önmagamat és a bennem dúló érzéseket ismerve kívülállóként utat mutatni önmagamnak.... Próbálkoztam meditációval, mantrázással, pozitív gondolatokkal, kerestem, hogy miért is lehetek hálás ebben az esetben és bizony rendre kudarcot vallottam. Ijesztő volt számomra, hogy vajon miért ragadtam bele ebbe a negatív helyzetbe és miért esik nehezemre egy pozitív gondolat megfogalmazása. És bár fizikailag lehetetlen, hogy kívülállóként szemléljük önmagunkat mégis azt mondom semmi sem lehetetlen, ha észrevesszük a rendelkezésre álló eszközöket, a segítő szándékkal közeledő embereket és a jeleket. Egyre inkább azt érzem, hogy az én őrangyalom emberi testet öltött és velem él már több, mint 10 éve. A férjem💝 tényleg egy igazi kincs nekem, aki bármikor vissza tud engem rántani a talajra, ki tud húzni a hullámok alól (vicces, mert nem is tud úszni) csupán azzal, hogy felvázolja nekem mi az amit én most csinálok, mi az amin meg sem próbálok változtatni, mit tehetnék azért, hogy kikeveredjek ebből a helyzetből. És sikerült ismét, köszönöm neki!
Kívánom nektek, hogy tálaljátok meg ti is az életetekben ezt az embert aki ilyen hatással van rátok, a jó és rosszkedvetetekre, akihez bármikor fordulhattok ha a lelketek segítségért kiált,aki nem a saját önös érdekei szerint ad nektek tanácsot, akinek a célja ugyanaz, mint neked, újra a ragyogás! Hisz ha te ragogysz akkor ő is bátran ragyoghat melletted!
A sok sok teendő mellett a főzés azért nem maradt el a héten sem. Az ünnepek alatt a nagymamák elláttak bennünket minden fincsiséggel, de aztán jött az én időm...
Gombaleves, grízgaluskaleves, gulyásleves harcsából, póréhagymakrémleves, tojáspörkölt bulgurral, töltött paprika kölessel, tócsi tésztában sült hal majonézes salátával és párolt zöldségekkel.
Holnaptól 3 napra magára hagyom a családot, életmód táborba megyek. Azt hiszem mindenkinek jól fog tenni a töltődés!
Szívem minden szeretetével kívánok nektek szép hétvégét❤
2017. április 11., kedd
Báránykám beeee
Nálunk idén egy kicsit előbb megérkezett a húsvét, legalábbis ami a báránykákat illeti.... Sári elkezdett pöttyösödni, bárányhimlő. Tegnap ovi után trambulinozni mentünk az ovis társunkhoz és ott már fejfájásra panaszkodott, ami nem jellemző, sejtettem, hogy valami lappang benne. Hazajöttünk és éreztem, hogy meleg a homloka, lázat mértünk és egy kis hőemelkedés volt, 38,5. Csináltam a dolgom és közben átvillant az agyamon, hogy mi van ha bárányhimlő. Gyorsan lepörgettem a következő pár hetet magam előtt (2 gyerek lévén2-3 hét tutti) és konstatáltam magamban, hogy jöhet. Nálunk amúgy sincs soha "jó időpont" egy ilyenre, elég aktív életet élünk (amit imádunk). Apa elvitte tusolni és jött, hogy tudok-e menni mert mutatni szeretne valamit. Tudtam, hogy jó volt a megérzésem😊 Ma délelőtt a drnő is megerősített abban amiben szinte biztos voltam. Úgyhogy visszaszámlálás indul,kb 10 nap. Plusz amíg a Zsófi is elkapja és kilábal belőle.
Tegnap este Sári először kicsit elkeseredett, talán nem igazán tudta ez mit is jelent. De apa és én színre léptünk és pár poénnal elütöttük a dolgot. Pl hogy milyen jó, hogy ezek a báránykák már húsvét előtt benéztek hozzánk, mikor mentünk fogat mosni mondtam neki, hogy gyere beee😄 nagyon jól fogadta és ezekután már minden sokkal vidámabb volt. Ma már egész büszke volt magára, dicsekedett mindenkinek.
Zsófi nem viselte ennyire jól ezt a helyzetet, napot. Sokat lázadt, vitázott, kiabált amiből természetesen vita is kerekedett köztünk. Talán kicsit sok volt neki Sári babusgatása, hogy "csak" őt ölelgettem. Este mikor elaludt olyan kis nyugodt volt a meseszép arca és akkor éreztem igazán, hogy holnap reggel nagyon meg kell ölelgetnem őt és elmondani neki, hogy őt is nagyon nagyon szeretem!
Este még megajándékozott egy olyan dologgal amit tudom, hogy tiszta szívből adott és talán egy kicsit bocsánatkérésének is szánta... Kimentem a konyhába és elkezdtem előkészülni a holnapi ebédhez meg sóskafőzeléket készíteni a friss sóskából amit a hétvégén hoztunk anyukáméktól. Ő és Sári is odajött és felaprították a sóskát majd ezek után Zsófi még el is mosogatott. Nagyon jól esett tőle és hálás vagyok neki nagyon! Édes volt ahogy ott térdelt a bárszékenkérte minden alkalommal, hogy nyissam meg a csapot mert nem érte el. Közben pedig beszélgettünk, olyan jó érzés volt! A gyermekünkkel töltött minőségi idő ezt is jelenti. Szeretem ahogy érdeklődnek azok iránt a dolgok iránt amit én csinálok, hogy szeretnék úgy csinálni ahogy én csinálom, fantasztikus érzés, hogy valaki felnéz rám...
Ma ebédre francia hagymaleves volt és maradt tegnapról egy kis tojásleves is. Sári előbbit, Zsófi az utóbbit ette. Egyszercsak Sári megszólalt, hogy ez milyen finom! Anya elmondod és leírod nekem majd ezt a receptet, hogy majd anyukaként én is készíthessek a gyermekeimnek? Hát persze, hogy elmondom drága életem és köszönöm neked! Zsófi is kérte, hogy mondjam el a hozzávalókat a tojásleveshez, hogy ő is tudjon főzni.
Rájuk és magamra is nagyon büszke vagyok, ez is egy pozitív visszajelzés nekem, hogy jól csinálom amit gyermeknevelésnek hívnak😄 ezekért a pillanatokért érdemes igazán csinálni, megélni a nehéz időszakokat is, nap mint nap újat adni magunknak és a gyermekeinknek is! Az ő boldogságuk a miénk is és ez így van visszafelé is!
Tegnap este Sári először kicsit elkeseredett, talán nem igazán tudta ez mit is jelent. De apa és én színre léptünk és pár poénnal elütöttük a dolgot. Pl hogy milyen jó, hogy ezek a báránykák már húsvét előtt benéztek hozzánk, mikor mentünk fogat mosni mondtam neki, hogy gyere beee😄 nagyon jól fogadta és ezekután már minden sokkal vidámabb volt. Ma már egész büszke volt magára, dicsekedett mindenkinek.
Zsófi nem viselte ennyire jól ezt a helyzetet, napot. Sokat lázadt, vitázott, kiabált amiből természetesen vita is kerekedett köztünk. Talán kicsit sok volt neki Sári babusgatása, hogy "csak" őt ölelgettem. Este mikor elaludt olyan kis nyugodt volt a meseszép arca és akkor éreztem igazán, hogy holnap reggel nagyon meg kell ölelgetnem őt és elmondani neki, hogy őt is nagyon nagyon szeretem!
Este még megajándékozott egy olyan dologgal amit tudom, hogy tiszta szívből adott és talán egy kicsit bocsánatkérésének is szánta... Kimentem a konyhába és elkezdtem előkészülni a holnapi ebédhez meg sóskafőzeléket készíteni a friss sóskából amit a hétvégén hoztunk anyukáméktól. Ő és Sári is odajött és felaprították a sóskát majd ezek után Zsófi még el is mosogatott. Nagyon jól esett tőle és hálás vagyok neki nagyon! Édes volt ahogy ott térdelt a bárszékenkérte minden alkalommal, hogy nyissam meg a csapot mert nem érte el. Közben pedig beszélgettünk, olyan jó érzés volt! A gyermekünkkel töltött minőségi idő ezt is jelenti. Szeretem ahogy érdeklődnek azok iránt a dolgok iránt amit én csinálok, hogy szeretnék úgy csinálni ahogy én csinálom, fantasztikus érzés, hogy valaki felnéz rám...
Ma ebédre francia hagymaleves volt és maradt tegnapról egy kis tojásleves is. Sári előbbit, Zsófi az utóbbit ette. Egyszercsak Sári megszólalt, hogy ez milyen finom! Anya elmondod és leírod nekem majd ezt a receptet, hogy majd anyukaként én is készíthessek a gyermekeimnek? Hát persze, hogy elmondom drága életem és köszönöm neked! Zsófi is kérte, hogy mondjam el a hozzávalókat a tojásleveshez, hogy ő is tudjon főzni.
Rájuk és magamra is nagyon büszke vagyok, ez is egy pozitív visszajelzés nekem, hogy jól csinálom amit gyermeknevelésnek hívnak😄 ezekért a pillanatokért érdemes igazán csinálni, megélni a nehéz időszakokat is, nap mint nap újat adni magunknak és a gyermekeinknek is! Az ő boldogságuk a miénk is és ez így van visszafelé is!
2017. április 8., szombat
Itt egy csoda a világ...
Ezzel a mondattal zárta a mai napot Sári. Anyukáméknál vagyunk Hahóton a hétvégén, mert az apa és a papa szétverték otthon a fürdőszobát, felújítás van nálunk. Gondoltam nekünk itt kényelmesebb lesz, hát bizony nagyon jó döntés volt! Ebédre érkeztünk, mama a lányok kedvencével zöldséglevessel és krumplis tésztával várt bennünket valamint finom friss kakaós kaláccsal. Gyermekkorom finom ízei, olyan jó érzés, hogy ezeket a kislányaim is megismerhetik. Ebéd után irány ki a szabadba, kutyák, cicák, tyúkok, hatalmas udvar. Nagyszerű élmény ez egy lakótelepi lakásban felnövő gyereknek és persze nekem is aki itt töltöttem a gyermekkoromat. Ma sok sok kedves emlék eszembe jutott, olyan jó volt nosztalgiázni!
Délután meglátogattuk anyukám nővérét meg a családját. Kiscicák születtek, a lányok teljesen elővarázsolódtak. Folyton hozzájuk járkáltak, hogy szopiznak-e még, sóskaszüreten voltak a kertben és közben szedtek egy csokor tulipánt is. Anya kedvenc virága! Aztán felmentünk a kincseket rejtő családi ház padlására. Nekem ez mindig egy csoda volt, imádom azokat a filmeket, ahol a padláson a régi poros ládákból előkerülnek az érdekesnél érdekesebb dolgok. Hát kincs bizony itt is volt! Régi bőr babakocsi, amiben anno engem is tologatott anyukám és én az öcsémet, babaágy, szánkó. Szánkó amin olyan sokat csúszkáltunk gyerekkorunkban, a pince ahol sok sok jókedvű disznóvágás volt, kenyerpiritás az üst kivezető csövénél amiben a töpörtyű (tudom, hogy felénk ezt tepertőnek hívják, de én így szeretem) sült, klassz hurkatöltés, szaladgálás és bujocska a sötétben.... Huhhh, mennyi mennyi kedves emlék! Szerettem a gyermekkoromat,az élményeket amiket a bátyámmal és az unokatestvéreimmel együtt megéltünk.
Nagynénémék kertjében van egy fantasztikus meggyfa, aminek mesés ízű gyümölcse van. Ez a fa most virágba borult, meseszép fehér labdák sorakoznak egymás mellett az ágain, csak álltam előtte, csodáltam és közben arra gondoltam milyen szép is Ez az élet és én mennyire szeretek mindent ami benne van! Hálás vagyok, hogy újra megélhetem ezeket a dolgokat, mesélhetek a lányaimnak róla és annyira látom rajtuk, hogy kíváncsiak minden szavamra! Köszönöm nekik!
Este fürdés után még csaptunk egy fergeteges bulit. Mi egy mulatós család vagyunk, szeretünk táncolni, énekelni. Nekem fiatal koromban a falusi bálok jelentették a bulizást, abban a korban a szüleimnek még nem kellett aggódni azon dolgok miatt amiért ma sokszor meggondoljuk, hogy elengedjük-e szórakozni a gyermekeinket és ha igen akkor hová, kivel és mennyi időre.... Az öcsém kapcsolt mulatós zenét és bizony a család minden tagja táncra perdült,énekeltünk és én olyan de olyan büszkén néztem végig ezen a családon. Hálát éreztem, hogy velük lehetek, hogy együtt vagyunk és ilyen élménnyel ajándékozzuk még egymást. Sári odabújt hozzám és mondta nekem, hogy ő ilyen klassz esti buliban még sosem volt💖
Remek kis nap volt ez, azt hiszem mindannyiunknak csak adott. Örülök, hogy holnap folytatódik..... És valóban egy csoda a világ, márcsak az a kérdés észrevesszük-e? Mi bizony igen és nem feledünk el hálás lenni érte, hogy részesei lehetünk ennek!
Csodás vasárnapot nektek is szeretteitek körében❤
Délután meglátogattuk anyukám nővérét meg a családját. Kiscicák születtek, a lányok teljesen elővarázsolódtak. Folyton hozzájuk járkáltak, hogy szopiznak-e még, sóskaszüreten voltak a kertben és közben szedtek egy csokor tulipánt is. Anya kedvenc virága! Aztán felmentünk a kincseket rejtő családi ház padlására. Nekem ez mindig egy csoda volt, imádom azokat a filmeket, ahol a padláson a régi poros ládákból előkerülnek az érdekesnél érdekesebb dolgok. Hát kincs bizony itt is volt! Régi bőr babakocsi, amiben anno engem is tologatott anyukám és én az öcsémet, babaágy, szánkó. Szánkó amin olyan sokat csúszkáltunk gyerekkorunkban, a pince ahol sok sok jókedvű disznóvágás volt, kenyerpiritás az üst kivezető csövénél amiben a töpörtyű (tudom, hogy felénk ezt tepertőnek hívják, de én így szeretem) sült, klassz hurkatöltés, szaladgálás és bujocska a sötétben.... Huhhh, mennyi mennyi kedves emlék! Szerettem a gyermekkoromat,az élményeket amiket a bátyámmal és az unokatestvéreimmel együtt megéltünk.
Nagynénémék kertjében van egy fantasztikus meggyfa, aminek mesés ízű gyümölcse van. Ez a fa most virágba borult, meseszép fehér labdák sorakoznak egymás mellett az ágain, csak álltam előtte, csodáltam és közben arra gondoltam milyen szép is Ez az élet és én mennyire szeretek mindent ami benne van! Hálás vagyok, hogy újra megélhetem ezeket a dolgokat, mesélhetek a lányaimnak róla és annyira látom rajtuk, hogy kíváncsiak minden szavamra! Köszönöm nekik!
Este fürdés után még csaptunk egy fergeteges bulit. Mi egy mulatós család vagyunk, szeretünk táncolni, énekelni. Nekem fiatal koromban a falusi bálok jelentették a bulizást, abban a korban a szüleimnek még nem kellett aggódni azon dolgok miatt amiért ma sokszor meggondoljuk, hogy elengedjük-e szórakozni a gyermekeinket és ha igen akkor hová, kivel és mennyi időre.... Az öcsém kapcsolt mulatós zenét és bizony a család minden tagja táncra perdült,énekeltünk és én olyan de olyan büszkén néztem végig ezen a családon. Hálát éreztem, hogy velük lehetek, hogy együtt vagyunk és ilyen élménnyel ajándékozzuk még egymást. Sári odabújt hozzám és mondta nekem, hogy ő ilyen klassz esti buliban még sosem volt💖
Remek kis nap volt ez, azt hiszem mindannyiunknak csak adott. Örülök, hogy holnap folytatódik..... És valóban egy csoda a világ, márcsak az a kérdés észrevesszük-e? Mi bizony igen és nem feledünk el hálás lenni érte, hogy részesei lehetünk ennek!
Csodás vasárnapot nektek is szeretteitek körében❤
2017. április 7., péntek
Szeretni és szeretve lenni
Gyerekként de még sokáig a serdülő és fiatal felnőtt koromban sem tudtam elképzelni azt, hogy milyen fontos dolog, hogy szeressem önmagam. Sokszor feltettem magamnak a kérdést minek is élek, semmi értelme az egésznek, milyen pocsék nekem. Mások milyen szépek, okosak, szerencsék, ügyesek bezzeg én.... Tele vagyok pattanással, nincs egy csinos ruhám, zavarba vagyok ha ki kell állnom emberek elé beszélni vagy akár csak hangosan olvasni. Nem tudtam kiállni magamért, mindent a személyem elleni támadásnak vettem és így is reagáltam rájuk. Ennél persze az lett a vége, hogy elvesztettem a barátaimat és sajnos (vagy ha másik oldalról közelítem meg akkor köszönettel) egyedül maradtam és irigykedhettem arra, hogy bezzeg másoknak milyen jól működnek a baráti kapcsolataik. Aztán miután egyre többször foglalkoztatott a dolog, hogy vajon hová tűntek azok az emberek mellőlem akiket én a barátaimnak tartottam elkezdtem mérlegelni hogy nekem mi a felelősségem ebben a dologban. És bizony rá kellett jönnöm, hogy a felelősség abszolút az enyém és nekem kell a hozzáállásomon változtatni, hogy szerethető legyek. És ez azzal kezdődött, hogy megtanultam szeretni önmagam, belenéztem a tükörbe, szembesítettem magam a hibáimmal, feltettem a kérdést, hogy ez nekem tetszene-e egy mások emberben, szeretnék-e egy ilyen habitusu emberrel barátkozni. Voltak bizony felismerések😉 Volt idő amikor nagyon görcsösen kerestem a "barátokat" magam köré, annyira akartam, hogy szeressenek miközben csak önmagam nem szerettem. Ma már nincs így, szívesen nézek tükörbe,szeretem azt az embert akit ott látok és nagyon sok kedves embert vonzok be. És akár a régmúltból is.....
Óvodában és általános iskolában volt egy nagyon kedves barátnőm (akkor legalábbis ezt gondoltam, persze ma már tudom, hogy abban a barátságban én egy zsarnok voltam) akitől a középiskolás évek elszakítottak (hála Isten), ugyanis engem nem vették fel oda ahova őt. Miután elkezdtem tudatosítani magamban miért is vagyok "egyedül" bizony jött az a bizonyos lelkiismeretfurdalás is. Milyen sok borsot törtem én az ő orra alá, amit ő lehet, hogy megpróbált anno elmondani nekem de én olyan önző voltam, hogy észre sem vettem. És az élet, az univerzum, a sors (akárhogy is nevezzük) megadta nekem a feloldozást. Pár héttel ezelőtt megkeresett azzal az indokkal, hogy olvassa a blogomat, nagyon tetszik neki és rengeteg elismerést kaptam tőle. Több, mint 2 órát beszélgettünk, visszamentünk egészen a gyermekkorunkig, természetesen megbeszéltük azt is kinek mi a felelőssége abban ami anno történt. 33 évesek vagyunk, rengeteg dolgot meg,át és túléltünk ebben a több mint 15 évben és annyira másképp látjuk önmagunkat és egymást is. Ez egy feloldozás volt nekem és nagyon hálás vagyok neki, hogy megkeresett és volt lehetőségünk tisztázni ezt a dolgot. Nagyon sok közös van bennünk, ugyanazt azt az utat járjuk mindketten, biztos vagyok benne,hogy hogy ezért is tálaltunk újra egymásra. Ha szereted önmagad, teljesen megváltozik a kisugárzásod és kedves, szerethető embereket vonzol be magad köré.
Tegnap mikor hazahoztam a lányokat az oviból feltettem mindkettőjüknek a kérdést, hogy ők mit éreznek maguk iránt. Mindketten egyértelműen azt válaszolták, hogy szeretik magukat és olyan jól esett ez az én anyai szívemnek. Sári megfogalmazta hogy ő szereti magában az okos fejét és azokat amiket mond, hogy szépnek tartja magát de azt nem amikor csúnyán viselkedik velünk! Azt gondolom, hogy az a kisgyermek aki szereti önmagát és ezt a szeretetet megkapja a szüleitől, nagyszüleitől is az kellő önbizalmat fog szerezni ahhoz, hogy pl ne féljen a sötétben, ne szorongjon ismeretlen emberektől, új helyzetektől, végig tudja aludni az éjszakát és azt érezze, hogy bármi történik is megpróbálja megoldani vagy tudja, hogy bizalommal fordulhat a szüleihez! Segítsük a gyermekeinket abban, hogy legyen egy egészséges önértékelésük, vegyük észre az ő segélykiáltásukat és ne söpörjük be a többi megoldatlan probléma mellé a szőnyeg alá! Ők a jövő generációja, nagyon nem mindegy milyen jövőt építenek maguknak!
Csak annyi szeretetet tudunk adni másnak amennyit önmagunk iránt érzünk💕
A héten ismét sok sok finomságot készítettem, tippek esetleg hétvégére: gyümölcsleves, bazsalikomos paradicsomleves eritrittel édesítve, bio tönköly betütésztával, gombakrémleves, kelkáposzta leves batátával, gulyáslees, krumplis tészta bio tönkölytésztával, házi csemeguborkával, zöldbabfőzelék fasírttal és zöldségfasírttal, sült csirke és hal savanyúkáposzta ágyon, fokhagymás juhtúrós sztrapacska, teljes kiőrlésű sörkifli. Jó főzőcskézést a hétvégére!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Óvodában és általános iskolában volt egy nagyon kedves barátnőm (akkor legalábbis ezt gondoltam, persze ma már tudom, hogy abban a barátságban én egy zsarnok voltam) akitől a középiskolás évek elszakítottak (hála Isten), ugyanis engem nem vették fel oda ahova őt. Miután elkezdtem tudatosítani magamban miért is vagyok "egyedül" bizony jött az a bizonyos lelkiismeretfurdalás is. Milyen sok borsot törtem én az ő orra alá, amit ő lehet, hogy megpróbált anno elmondani nekem de én olyan önző voltam, hogy észre sem vettem. És az élet, az univerzum, a sors (akárhogy is nevezzük) megadta nekem a feloldozást. Pár héttel ezelőtt megkeresett azzal az indokkal, hogy olvassa a blogomat, nagyon tetszik neki és rengeteg elismerést kaptam tőle. Több, mint 2 órát beszélgettünk, visszamentünk egészen a gyermekkorunkig, természetesen megbeszéltük azt is kinek mi a felelőssége abban ami anno történt. 33 évesek vagyunk, rengeteg dolgot meg,át és túléltünk ebben a több mint 15 évben és annyira másképp látjuk önmagunkat és egymást is. Ez egy feloldozás volt nekem és nagyon hálás vagyok neki, hogy megkeresett és volt lehetőségünk tisztázni ezt a dolgot. Nagyon sok közös van bennünk, ugyanazt azt az utat járjuk mindketten, biztos vagyok benne,hogy hogy ezért is tálaltunk újra egymásra. Ha szereted önmagad, teljesen megváltozik a kisugárzásod és kedves, szerethető embereket vonzol be magad köré.
Tegnap mikor hazahoztam a lányokat az oviból feltettem mindkettőjüknek a kérdést, hogy ők mit éreznek maguk iránt. Mindketten egyértelműen azt válaszolták, hogy szeretik magukat és olyan jól esett ez az én anyai szívemnek. Sári megfogalmazta hogy ő szereti magában az okos fejét és azokat amiket mond, hogy szépnek tartja magát de azt nem amikor csúnyán viselkedik velünk! Azt gondolom, hogy az a kisgyermek aki szereti önmagát és ezt a szeretetet megkapja a szüleitől, nagyszüleitől is az kellő önbizalmat fog szerezni ahhoz, hogy pl ne féljen a sötétben, ne szorongjon ismeretlen emberektől, új helyzetektől, végig tudja aludni az éjszakát és azt érezze, hogy bármi történik is megpróbálja megoldani vagy tudja, hogy bizalommal fordulhat a szüleihez! Segítsük a gyermekeinket abban, hogy legyen egy egészséges önértékelésük, vegyük észre az ő segélykiáltásukat és ne söpörjük be a többi megoldatlan probléma mellé a szőnyeg alá! Ők a jövő generációja, nagyon nem mindegy milyen jövőt építenek maguknak!
Csak annyi szeretetet tudunk adni másnak amennyit önmagunk iránt érzünk💕
A héten ismét sok sok finomságot készítettem, tippek esetleg hétvégére: gyümölcsleves, bazsalikomos paradicsomleves eritrittel édesítve, bio tönköly betütésztával, gombakrémleves, kelkáposzta leves batátával, gulyáslees, krumplis tészta bio tönkölytésztával, házi csemeguborkával, zöldbabfőzelék fasírttal és zöldségfasírttal, sült csirke és hal savanyúkáposzta ágyon, fokhagymás juhtúrós sztrapacska, teljes kiőrlésű sörkifli. Jó főzőcskézést a hétvégére!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
2017. április 4., kedd
Folyt köv....
Ma hallottam egy érdekes információt, hogy mivel a szerelem egy kémiai folyamat ezért"csupán" 2és fél évig tart, azután már csak szeretet, hála, megbecsülés, kötődés érzése marad. A szerelem ugyanis vak ezért van, hogy ebben az állapotban csinálunk olyan dolgokat, hozunk olyan döntéseket amikre később nem leszünk esetleg büszkék vagy miután elmúlik ez a rózsaszín köd ráeszmélünk, hogy mi is történt velünk?!
Ezek alapján nyilván a mi 15 évünk már nem a szó szoros értelemben vett szerelem de mindenképpen egy semmihez sem fogható csodás érzés, amit nem hiszem hogy egy életünk során túl sokszor megtapasztalnánk. Úgyhogy becsüljük meg nagyon!
Egyik kedves olvasóm kérte, hogy osszam meg veletek, hogy nekünk mitől működik ilyen jól a kapcsolatunk, mi hogyan éljük túl a hullámvölgyeket.... Szívesen megteszem, mert ha a mi példánkkal csak egy párnak segítek vagy kapaszkodót adok már elérte a célját a bejegyzés és tettem ismét valami jót magamnak és ezzel adtam másoknak is.
Hiszem, hogy a mi jó házasságunk alapja, hogy ez egy első látásra szerelem kapcsolat (részemről mindenképp a férjemnek úgy mindenhez idő kell 😉). Nem azt mondom, hogy büszke vagyok rá de tudom, hogy ahhoz, hogy én boldog lehessek a dolgoknak így kellett alakulnia, én őt egy temetésen pillantottam meg először (érdekes, hogy egy emberi élet vége valami fantasztikus dolgot indított el...), ahol én a volt párommal jelentem meg. A jelenlegi férjem a volt párom csoporttársa volt a főiskolán. Én ott éreztem először, hogy rá vártam egész eddigi életemben (18 éves voltam akkor). Természetesen ő észre sem vett engem, majd miután a következő talákozó alkalmával sem vett tudomást rólam egy főiskolai buli alkalmával én vettem a bátorságot és odamentem hozzá. És innentől nem volt megállás. Hosszú, hosszú órákat beszélgettünk, abszolút kizárva a külvilágot és olyan jól esett mindkettőnek. Rengeteg közös volt bennünk (akkor is). Az első randit is én kezdeményeztem, hisz nyilván ő tisztelte, hogy nekem van egy meglévő (nem túl jó) párkapcsolatom. Romantikus, meghitt és nagyon sok beszélgetéssel gazdagított találkák voltak ezek, rengeteget adott mindkettőnknek. Akkor még nyilván nem tudtuk, hogy ebből házasság, csodás gyermekek lesznek, nem is igazán gondolkodtunk csak éltünk a "mának". Aztán mikor ez az egész titkos románc kiderült választás elé kerültem. Bentragadok egy mások által elvárt rossz kapcsolatban,ahol ugyan a párom nagyon szeret engem de nem tudok mellette nőként kiteljesedni, semmi közös nincs bennünk ( hozzáteszem, hogy ő egy végtelenül jó ember akit a mai napig nagyon tisztelek, 3 csodás kisfiú édesapja és egy szeretetreméltó nő férje) és leélem az életem úgy, hogy csak sóvárgok az igaz szerelem után vagyis megalkuvó leszek vagy vállalom a felelősséget a döntésemért, szembemegyek az emberek megvetésével, esetleg megbántok körülöttem embereket akiket nagyon szeretek de akkor is én leszek az első az életemben és én a boldogságra szavazok. Hát ez utóbbit tettem és ma már tudom, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése.
Az évek során rengeteg jó és rossz dolog is történt velünk, de soha nem volt az, hogy mi ezt nem tudjuk közösen megoldani, mert meg akartuk oldani! Nyilván ezek vittek előre bennünket, ezek miatt tudunk ma is szeretettel és hálával nézni egymásra. Sokszor kerültünk olyan helyzetbe az életbe ahol egyikünk vagy a másikunk kissé mélypontra került és ilyenkor a másik mindig tudott erőt adni ahhoz hogy felálljunk és menjünk tovább. Azt gondolom én egy szerencsés ember vagyok, mert a férjem alapjába véve egy nagyon nyugodt és pozitív beállítottságú személy aki segített nekem abban, hogy én is lecsillapodjak és más szemüvegen keresztül tudjam nézni ezt a csodás világot. Mikor anno jópár évvel ezelőtt egy csúnya veszekedésből kifolyólag én elköltöztem egyik pillanatról a másikra a szülői házból ő mellettem állt, befogadták a szülei és tulajdonképp itt kezdődött a közös életünk! Ő akkor kezdett el dolgozni, nekem se munkám, se ruhám, se önbecsülésem nem volt csupán a két kezem és tudtam, hogy meg fogom állni a helyen, mert akaraterő és kitartás az van bennem. Elkezdtem takarítani, hogy ne kelljen engem eltartani, tanultam mellette, jogosítványt szereztem. Közben nyilván voltak mélypontok, ahol előjöttek a negatív érzések, hogy nekem sose lesz olyan jó állásom, mint neki, hogy én semmire sem fogom vinni az életben, közben volt egy komoly autóbalesetünk ami csak rátett még egy lapáttal arra, hogy az önértékelésem a béka segge alatt volt. Persze ő folyamatosan biztatott engem, hogy ne adjam fel,ne essek kétségbe, legyek optimista a jövőnket illetőleg és leginkább legyek türelmes. Mert kevés dolog van az életben ami egyik napról a másikra megváltozik! Rengeteget beszélgettünk akkor is és a mai napig ezt tartom az egyik legfontosabbnak a kapcsolatunkban, hogy "mindent" megbeszélünk! Ismerjük egymás gondolatait,mimikáit, a másik szeretetnyelvét és ezeket használjuk is nap.mint nap akkor pedig amikor egy hullámvölgybe kerülünk még nagyobb hangsúlyt fektetünk ezekre.
Az évek során sok sok munkahelyi problémával megküzdöttem, úgy érzem önhibámon kívül elbocsátottak innen is onnan is és ilyenkor mindig összetörtem. Persze ma már tudom, hogy ennek így kellett alakulnia, hogy kineziológus lehessek! A férjem pedig ment előre, az szíve és a bizonyítási vágya (leginkább magának, talán kicsit a szüleinek és nekem is) hajtotta,egyre jobb pozíciókba került. Bennem pedig a kettős érzés. Büszke vagyok rá és hálás neki, hisz tudom, hogy értem is teszi közben meg ott az irigység hogy bezzeg neki mindig minden sikerül én meg mennyire nem tálalom a helyem a világban. Elégedetlen voltam magammal és ez kihatott a mindennapjaimra, folyton aggódtam, gyártottam magamnak a problémákat. Ő meg igyekezett engem ebből az önmarcangolásból kirángatni. Hálás vagyok neki, hogy kitartó volt ebben (is) és ma már én is tudok olyan lenni mint ő. Jó példával járt előttem, mindig is éreztem, hogy fel tudok nézni rá,tetszik ahogy ő csinálja, szeretnék én is úgy élni ahogy ő. Szerintem ez nagyon fontos egy párkapcsolatban, hogy fel tudjunk nézni egymásra, tudjuk inspirálni a másikat, adjunk neki folyamatosan visszajelzést (jót és kevésbé jót is) mert ezek a dolgok fogják őt magasabb szintre emelni ami miatt újra újra fel lehet rá nézni, ő pedig hálás lesz ezekért a gesztusokért ez pedig segít, hogy a tűz ne aludjon ki. Máté egy olyan ember (volt) aki szerette az állóvizet maga körül, nem volt kényelmes átlépni a komfortzónáját (érdekes, hogy ez a munkájában nem igazán volt jellemző soha, sokkal inkább a magánéletben) én pedig egy örökké pörgő, mindig valamit csinálni akaró vagy mindig mást akaró nőci, volt is bizony ebből bőven konfliktus nálunk. De hajlandóak voltunk alkalmazkodni az évek során,belátni és elfogadni, hogy nem mindig az a jó amit mi igaznak hiszünk, hisz nem mindig az visz előre bennünket. Rengeteg jó dolgot ki tudtunk így hozni magunkból és egymásból is! Ma már büszkén mondhatom, hogy mindketten azt érezzük, hogy azért vagyunk azok akik vagyunk és azért tartunk ott ahol tartunk mert egymásra tálaltunk. Sok párkapcsolat véleményem szerint ezért nem működik, mert nem tudják kiaknázni egymás rejtett kincseit a felek. Mert csak elvárások vannak de közben senki nem tesz lesz igazán semmit az asztalra, a férfi elfelejt férfi lennie nő meg nő, megvonják egymástól az én időt mert pl féltékenyek (ami abszolút az önbecsülés hiányának a jele és egy teljesen felesleges szorongó érzés).
Nyilván mint mindenki időnként mi is veszekszünk de az évek során eljutottunk oda hogy a duzzogás és a másik hibáztatása helyett először is magunkba nézünk, hogy mi mit tettünk azért vagy mit nem tettünk meg azért, hogy ez a vita kialakuljon vagy ne, és ezt tudatosítva magunkban tudunk bocsánatot kérni, kezdeményezni a békülést. Nagyon sokszor megöleljük egymást ezzel szavak nélkül is elmondjuk a másiknak, hogy milyen sokat jelent nekünk. Fontosnak tartom az érzelmek kifejezését (pozitív és negatív érzéseket is) és hogy merjük elmondani a másiknak, hogy mi az ami tetszik illetve nem tetszik az ő viselkedésében. Változni illetve változtatni valamin csak akkor lehet ha azt kimondjuk, tudatosítjuk és teszünk érte, hogy ne maradjon így. De ezt mindkét félnek akarni kell, az nem elég ha csak egyikük lép a változás útjára a másikuk pedig megragad a pocsolyában. Ennek az a veszélye, hogy egy idő után akkora lesz a szakadék kettejük között, hogy már nem tudják azt áthidalni.
Az életet meg kell élni nem pedig túl! A boldogság mindenkinek jár és ne hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk.
Még egy fontos dolog, szerintem az ellentétek vonzzák egymást kijelentés csak a mágnes esetében igaz. Én igenis azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban fontos a közös érdeklődési kör, hisz ebből lehet mindkét fél számára felejthetetlen együtt eltöltött időt megélni, mert ez esetben nem megalkuvásról van szó.... Mi a kapcsolatunk elejétől kezdve fontosnak tartjuk a kettesben töltött órákat,napokat. Mindig szánunk rá időt, amikor csakis mi vagyunk a fontosak. Erre mindenkinek van igénye ez szerintem kétségtelen, de nem mindenki engedi meg magának!
Tegnap reggel egy csodás látvány fogadott mikor kimentem a konyhába. Egy omlett, körberakva paradicsommal a középen pedig egy szívecske. Mellette bögrében a zöld teám! Lehet, hogy a szó szoros értelmében ez már nem a SZERELEM, de egy boldog házasság nekem ezt (is) jelenti! Hála, szeretet, a másik önzetlen segítése, közösen eltöltött idő (kettesben), sok és tartalmas beszélgetés (ami nem csak a gyerekekről szól) alkalmazkodás (és nem megalkuvás).....
Ez az én véleményem, az én házasságom, az én tapasztalataim, nem kérem senkitől, hogy azonosuljon vele ha csak nem érzi úgy.....
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Ezek alapján nyilván a mi 15 évünk már nem a szó szoros értelemben vett szerelem de mindenképpen egy semmihez sem fogható csodás érzés, amit nem hiszem hogy egy életünk során túl sokszor megtapasztalnánk. Úgyhogy becsüljük meg nagyon!
Egyik kedves olvasóm kérte, hogy osszam meg veletek, hogy nekünk mitől működik ilyen jól a kapcsolatunk, mi hogyan éljük túl a hullámvölgyeket.... Szívesen megteszem, mert ha a mi példánkkal csak egy párnak segítek vagy kapaszkodót adok már elérte a célját a bejegyzés és tettem ismét valami jót magamnak és ezzel adtam másoknak is.
Hiszem, hogy a mi jó házasságunk alapja, hogy ez egy első látásra szerelem kapcsolat (részemről mindenképp a férjemnek úgy mindenhez idő kell 😉). Nem azt mondom, hogy büszke vagyok rá de tudom, hogy ahhoz, hogy én boldog lehessek a dolgoknak így kellett alakulnia, én őt egy temetésen pillantottam meg először (érdekes, hogy egy emberi élet vége valami fantasztikus dolgot indított el...), ahol én a volt párommal jelentem meg. A jelenlegi férjem a volt párom csoporttársa volt a főiskolán. Én ott éreztem először, hogy rá vártam egész eddigi életemben (18 éves voltam akkor). Természetesen ő észre sem vett engem, majd miután a következő talákozó alkalmával sem vett tudomást rólam egy főiskolai buli alkalmával én vettem a bátorságot és odamentem hozzá. És innentől nem volt megállás. Hosszú, hosszú órákat beszélgettünk, abszolút kizárva a külvilágot és olyan jól esett mindkettőnek. Rengeteg közös volt bennünk (akkor is). Az első randit is én kezdeményeztem, hisz nyilván ő tisztelte, hogy nekem van egy meglévő (nem túl jó) párkapcsolatom. Romantikus, meghitt és nagyon sok beszélgetéssel gazdagított találkák voltak ezek, rengeteget adott mindkettőnknek. Akkor még nyilván nem tudtuk, hogy ebből házasság, csodás gyermekek lesznek, nem is igazán gondolkodtunk csak éltünk a "mának". Aztán mikor ez az egész titkos románc kiderült választás elé kerültem. Bentragadok egy mások által elvárt rossz kapcsolatban,ahol ugyan a párom nagyon szeret engem de nem tudok mellette nőként kiteljesedni, semmi közös nincs bennünk ( hozzáteszem, hogy ő egy végtelenül jó ember akit a mai napig nagyon tisztelek, 3 csodás kisfiú édesapja és egy szeretetreméltó nő férje) és leélem az életem úgy, hogy csak sóvárgok az igaz szerelem után vagyis megalkuvó leszek vagy vállalom a felelősséget a döntésemért, szembemegyek az emberek megvetésével, esetleg megbántok körülöttem embereket akiket nagyon szeretek de akkor is én leszek az első az életemben és én a boldogságra szavazok. Hát ez utóbbit tettem és ma már tudom, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése.
Az évek során rengeteg jó és rossz dolog is történt velünk, de soha nem volt az, hogy mi ezt nem tudjuk közösen megoldani, mert meg akartuk oldani! Nyilván ezek vittek előre bennünket, ezek miatt tudunk ma is szeretettel és hálával nézni egymásra. Sokszor kerültünk olyan helyzetbe az életbe ahol egyikünk vagy a másikunk kissé mélypontra került és ilyenkor a másik mindig tudott erőt adni ahhoz hogy felálljunk és menjünk tovább. Azt gondolom én egy szerencsés ember vagyok, mert a férjem alapjába véve egy nagyon nyugodt és pozitív beállítottságú személy aki segített nekem abban, hogy én is lecsillapodjak és más szemüvegen keresztül tudjam nézni ezt a csodás világot. Mikor anno jópár évvel ezelőtt egy csúnya veszekedésből kifolyólag én elköltöztem egyik pillanatról a másikra a szülői házból ő mellettem állt, befogadták a szülei és tulajdonképp itt kezdődött a közös életünk! Ő akkor kezdett el dolgozni, nekem se munkám, se ruhám, se önbecsülésem nem volt csupán a két kezem és tudtam, hogy meg fogom állni a helyen, mert akaraterő és kitartás az van bennem. Elkezdtem takarítani, hogy ne kelljen engem eltartani, tanultam mellette, jogosítványt szereztem. Közben nyilván voltak mélypontok, ahol előjöttek a negatív érzések, hogy nekem sose lesz olyan jó állásom, mint neki, hogy én semmire sem fogom vinni az életben, közben volt egy komoly autóbalesetünk ami csak rátett még egy lapáttal arra, hogy az önértékelésem a béka segge alatt volt. Persze ő folyamatosan biztatott engem, hogy ne adjam fel,ne essek kétségbe, legyek optimista a jövőnket illetőleg és leginkább legyek türelmes. Mert kevés dolog van az életben ami egyik napról a másikra megváltozik! Rengeteget beszélgettünk akkor is és a mai napig ezt tartom az egyik legfontosabbnak a kapcsolatunkban, hogy "mindent" megbeszélünk! Ismerjük egymás gondolatait,mimikáit, a másik szeretetnyelvét és ezeket használjuk is nap.mint nap akkor pedig amikor egy hullámvölgybe kerülünk még nagyobb hangsúlyt fektetünk ezekre.
Az évek során sok sok munkahelyi problémával megküzdöttem, úgy érzem önhibámon kívül elbocsátottak innen is onnan is és ilyenkor mindig összetörtem. Persze ma már tudom, hogy ennek így kellett alakulnia, hogy kineziológus lehessek! A férjem pedig ment előre, az szíve és a bizonyítási vágya (leginkább magának, talán kicsit a szüleinek és nekem is) hajtotta,egyre jobb pozíciókba került. Bennem pedig a kettős érzés. Büszke vagyok rá és hálás neki, hisz tudom, hogy értem is teszi közben meg ott az irigység hogy bezzeg neki mindig minden sikerül én meg mennyire nem tálalom a helyem a világban. Elégedetlen voltam magammal és ez kihatott a mindennapjaimra, folyton aggódtam, gyártottam magamnak a problémákat. Ő meg igyekezett engem ebből az önmarcangolásból kirángatni. Hálás vagyok neki, hogy kitartó volt ebben (is) és ma már én is tudok olyan lenni mint ő. Jó példával járt előttem, mindig is éreztem, hogy fel tudok nézni rá,tetszik ahogy ő csinálja, szeretnék én is úgy élni ahogy ő. Szerintem ez nagyon fontos egy párkapcsolatban, hogy fel tudjunk nézni egymásra, tudjuk inspirálni a másikat, adjunk neki folyamatosan visszajelzést (jót és kevésbé jót is) mert ezek a dolgok fogják őt magasabb szintre emelni ami miatt újra újra fel lehet rá nézni, ő pedig hálás lesz ezekért a gesztusokért ez pedig segít, hogy a tűz ne aludjon ki. Máté egy olyan ember (volt) aki szerette az állóvizet maga körül, nem volt kényelmes átlépni a komfortzónáját (érdekes, hogy ez a munkájában nem igazán volt jellemző soha, sokkal inkább a magánéletben) én pedig egy örökké pörgő, mindig valamit csinálni akaró vagy mindig mást akaró nőci, volt is bizony ebből bőven konfliktus nálunk. De hajlandóak voltunk alkalmazkodni az évek során,belátni és elfogadni, hogy nem mindig az a jó amit mi igaznak hiszünk, hisz nem mindig az visz előre bennünket. Rengeteg jó dolgot ki tudtunk így hozni magunkból és egymásból is! Ma már büszkén mondhatom, hogy mindketten azt érezzük, hogy azért vagyunk azok akik vagyunk és azért tartunk ott ahol tartunk mert egymásra tálaltunk. Sok párkapcsolat véleményem szerint ezért nem működik, mert nem tudják kiaknázni egymás rejtett kincseit a felek. Mert csak elvárások vannak de közben senki nem tesz lesz igazán semmit az asztalra, a férfi elfelejt férfi lennie nő meg nő, megvonják egymástól az én időt mert pl féltékenyek (ami abszolút az önbecsülés hiányának a jele és egy teljesen felesleges szorongó érzés).
Nyilván mint mindenki időnként mi is veszekszünk de az évek során eljutottunk oda hogy a duzzogás és a másik hibáztatása helyett először is magunkba nézünk, hogy mi mit tettünk azért vagy mit nem tettünk meg azért, hogy ez a vita kialakuljon vagy ne, és ezt tudatosítva magunkban tudunk bocsánatot kérni, kezdeményezni a békülést. Nagyon sokszor megöleljük egymást ezzel szavak nélkül is elmondjuk a másiknak, hogy milyen sokat jelent nekünk. Fontosnak tartom az érzelmek kifejezését (pozitív és negatív érzéseket is) és hogy merjük elmondani a másiknak, hogy mi az ami tetszik illetve nem tetszik az ő viselkedésében. Változni illetve változtatni valamin csak akkor lehet ha azt kimondjuk, tudatosítjuk és teszünk érte, hogy ne maradjon így. De ezt mindkét félnek akarni kell, az nem elég ha csak egyikük lép a változás útjára a másikuk pedig megragad a pocsolyában. Ennek az a veszélye, hogy egy idő után akkora lesz a szakadék kettejük között, hogy már nem tudják azt áthidalni.
Az életet meg kell élni nem pedig túl! A boldogság mindenkinek jár és ne hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk.
Még egy fontos dolog, szerintem az ellentétek vonzzák egymást kijelentés csak a mágnes esetében igaz. Én igenis azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban fontos a közös érdeklődési kör, hisz ebből lehet mindkét fél számára felejthetetlen együtt eltöltött időt megélni, mert ez esetben nem megalkuvásról van szó.... Mi a kapcsolatunk elejétől kezdve fontosnak tartjuk a kettesben töltött órákat,napokat. Mindig szánunk rá időt, amikor csakis mi vagyunk a fontosak. Erre mindenkinek van igénye ez szerintem kétségtelen, de nem mindenki engedi meg magának!
Tegnap reggel egy csodás látvány fogadott mikor kimentem a konyhába. Egy omlett, körberakva paradicsommal a középen pedig egy szívecske. Mellette bögrében a zöld teám! Lehet, hogy a szó szoros értelmében ez már nem a SZERELEM, de egy boldog házasság nekem ezt (is) jelenti! Hála, szeretet, a másik önzetlen segítése, közösen eltöltött idő (kettesben), sok és tartalmas beszélgetés (ami nem csak a gyerekekről szól) alkalmazkodás (és nem megalkuvás).....
Ez az én véleményem, az én házasságom, az én tapasztalataim, nem kérem senkitől, hogy azonosuljon vele ha csak nem érzi úgy.....
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)