Elfogadni, helyén kezelni, túllépni...

Már 2 napja nem jelentkeztem, sokminden kavargott bennem ezekben a napokban (hozzáteszem unatkozni sem volt túl sok időm😉)....
Gondolkodtatok már azon, hogy emberek miért kerülnek kapcsolatba velünk, aztán miért tűnnek el illetve időről időre miért bukkannak újra fel.... Hogy újra felszakítsák a régi sebeket? Hogy szembesítsenek esetleges múltbeli hibáiddal? Vagy mert egyszerűen hiányoztok az életükből? Mert jól érezték magukat a társaságodban csak túl nagy az egojuk ahhoz,hogy ezt neked vagy önmaguknak bevallják?
Emberek, akik hosszú éve nem részesei az életünknek vajon miért érzik attól jól magukat, hogy sarat dobálnak ránk? Miért érzik azt, hogy egy konfliktusért illetve kialakult helyzetért csakis a másik lehet a hibás? Vajon ha mélyen magukba néznek tiszta-e a lelkiismeretük? Ahogy egy jó kapcsolatért (legyen az családi, baráti vagy munkahelyi) is két ember felelős, hisz ők ketten tesznek meg mindent azért, hogy örömmel töltse el őket az együtt töltött idő, hogy igyekezzenek Minél több minőségi időt eltölteni egymással, elfogadva a másik hibáit, gyengeségeit úgy egy egy vitáért, veszekedés ért vagy akár a kapcsolat megszakadásáért is mindketten felelősek. Akár be merik ezt vallani maguknak illetve a másik félnek akár nem. Miért esik nehezére az embereknek bocsánatot kérni, miért sértődnek meg ha valaki tükröt mutat nekik, rátapint a gyenge pontjukra?
Ugyanakkor van-e jogunk beleszólni másnak az életébe? Véleményt mondani, tanácsot adni neki ha ő ezt nem kéri? Kívülről nézve mindig máshogy tűnik egy egy dolog mint amikor valaki benne van. Ezért hamar késztetést érzünk arra, hogy ellássuk őt tanácsokkal, nem gondolva végig annak esetleges következményeit. Az az érzés amit ezzel magunknak illetve a másik félnek okozunk nem biztos, hogy megéri.
Kissé sok lett a kérdés ebben a bejegyzésben, azt gondolom ezek a kérdések időnként mindannyiunkat foglalkoztatnak de olyan nehéz rájuk néha választ kapni.

3 napi ebédötletet osztok most meg veletek, fogadjátok szeretettel!
Vasárnap brokkolikrémleves és rakott virsli , tegnap sárgaborsókrémleves pirított magokkal és káposztás tészta, ma pedig paradicsomleves bio tönköly betütésztával és sörtésztában sült hal illetve csirkemell volt fetasajtos zöldsalátával....

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Anya gyermek kapcsolat

Bizonyára a tegnapi sok sok pozitív dolog hatására ma megmagyarázhatatlan izgatottság uralkodott el rajtam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, éreztem, hogy 2m-rel a föld fölött járok, hogy legszívesebben átölelném az egész világot és segítenék mindenkinek akinek csak tudok vagy aki ezt engedi. Mert ez egy nagyon lényeges dolog, hogy segíteni csak azon lehet aki ezt kéri vagy engedi. Sajnos vagy nem, de nem tudunk mindig mindenkit megmenteni önmaga börtönéből. Mivel az egész világot nem tudtam átölelni, így megtettem ezt a szeretett családtagjaimmal. Az imádott férjemmel és a 2 kislányommal! Velük teljes az én életem, velük és általuk vagyok az aki vagyok. És persze a szüleim által.
Édesanyámmal soha nem volt túlságosan felhőtlen a kapcsolatunk, nem igazán tudott elfogadni engem soha, mint kislányt, rengeteg pofont kaptam tőle az életben, mind fizikai mind lelki értelemben. Folyton azt éreztem, hogy én soha nem tudok egy szintre kerülni a 2 fiútestvéremmel az ő szemében. Dicséretet, bátorítást, ölelést vagy simogatást vajmi keveset kaptam tőle. Emiatt persze én folyton lázadtam, bizonyítani akartam neki és talán magamnak is,hogy vagyok olyan jó, mint a fiúk... De ezek csak újabb konfliktusokat szültek köztünk.. Soha nem tudtam őt megérteni, miért viselkedik így velem, nem éreztem azt, hogy én erre rászolgáltam volna... Egészen addig míg nem találkoztam a kineziológiával... Ott aztán rengeteg dolgot megértettem, belyreraktam képeket magamban és el tudtam engedni azt a sok sok sérelmet amit cipeltem hosszú éveken keresztül. Ekkor már én is 2 kislány édesanyja voltam. Igyekeztem "jobban" csinálni az anyaságot, ami néha sikerült néha talán nem. Sokszor támasztottam olyan elvárásokat a kislányaim felé, leginkább Sári felé ami nem volt jogos. Nehezen fogadtam el őt a maga kis tökéletes valójában, folyton többet és jobbat akartam kihozni belőle. Ebben követtem a mintát amit láttam édesanyámnál. Talán neki akartam bizonyítani épp... De az elismerés továbbra sem érkezett tőle, pedig úgy vágytam rá.
Azt hiszem a nagy áttörés karácsonykor volt meg... Közel 1 év után újra találkoztunk és 12 év után együtt ült asztalhoz az egész család! Fantasztikus érzés volt ez nekem és talán életemben először anyukám szemében is az őszinte szeretetet és büszkeséget láttam felénk. És azóta is érzem ezt a túláradó szeretetet a részéről, már fel tud hívni és őszintén érdeklődni arról, hogy hogy vagyunk, mi történt velünk, nem folyton az ő problémái vannak első helyen, ki tudja fejezni,hogy mennyire örül nekünk, keresi az alkalmakat mikor beszélgetni tudunk.... Nyilván ezek apró kis lépések és nem is várom, hogy ő legyen a legjobb barátnőm (bár gyerekként mindig ezt szerettem volna), de ezek az apró kis megnyilvánulások nagyon sokat jelentenek nekem. Ma már megértem őt, tudom mi az amit ő is cipel magával évtizedek óta és nem képes letenni őket. Nyilván én is sokat változtam a hivatásomból adódóan és ma már nem haraggal hanem őszinte hálával tudok rágondolni arra az emberre aki életet adott nekem, aki hozzásegített ahhoz, hogy azzá válhassak aki most vagyok. Neki ez volt a szerepe az én életemben, hogy erőssé és kitartóvá tegyen. Nem véletlenül választottam én őt 34 éve az édesanyámnak.
Ami számomra pedig egy csoda, hogy a mi kapcsolatunk rendezésével Sári és köztem is megszűnt az űr.... Mérhetetlen boldogság ez nekem. Tiszta szívvel tudom őt elfogadni olyannak amilyen és ő ezt csillogó szemekkel, őszinte szeretettel és hálával köszöni meg. Az elmúlt időszakban nagyon közel kerültünk egymáshoz, érzem a kötődést a részéről (ami nagyon sokáig inkább csak az apa irányába volt meg), keresi ő is az alkalmakat a közös beszélgetésekre, sokkal több az érintés köztünk... Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó anya lánya kapcsolat köztünk, de valahogy mindig olyan más volt, mint Zsófival. Ez viszont egy igazán bensőséges viszony, amivel bízom benne, hogy sokat tettem azért, hogy egyszer ő majd sérelmek, elvárások és megfelelni akarás nélkül tudjon elindulni az anyaság csodálatos útján!
Rendezzétek a kapcsolataitokat a szüleitekkel, ne megváltoztatni sokkal inkább megérteni és elfogadni akarjátok őket. Meglátjátok megéri, hisz ezáltal tudtok ti is kiteljesedni szülői mivoltotokban!

Szívem minden szeretetével Nektek❤ pihenős, mosolygós vasárnapot kívánok mindannyiótoknak

Csordultig....

A mai nap után csordultig van a szívem örömmel, szeretettel és hálával. Az elmúlt napok sok pozitív dolgot hoztak az életembe, hálás is vagyok érte. Érzem magamon a nyugodtságot, ami átragad a gyermekeinkre is, nagyon meghitt és bensőséges pillanatokat töltünk együtt. Tegnap este színházba voltunk barátokkal,majd egy kellemes vacsizós, beszélgetős este kerekedett belőle.
Ma volt az oviban a farsang. Reggel apa is otthon volt mikor keltek a csajok, olyan izgalommal ébresztettük őket, énekeltem nekik a farsang van című dalt, erre ébredeztek. Imádom azt a 2 gyűrött kis arcocskát amit reggel látok amikor nyújtazkódnak az ágyacskájukban majd odabújnak a jó reggelt, hogy aludtál puszira. Mindenki tudta a dolgát és készülődött, hogy mihamarabb tudjunk indulni a partyja. Mondtam nekik, hogy én is nagyon szeretnék menni velük, mert én annyira szeretek táncolni. De mondták, hogy ebbe a buliba felnőttként csak a 2 óvónéni és a dadus néni vehet részt😉 erre megkértem, hogy akkor legalább otthon táncoljanak velem egyet. Hát így is lett, nagyon jó hangulatú reggel volt ez. Mind a 4en mentünk az oviba, ahol már nagyon jó volt a hangulat és bennem legalább akkora volt az izgalom, mint a kis drágaságainkba. Sári pillangónak, Zsófi méhecskének öltözött. Sikerült egy gyors fotót készíteni róluk, de nem szerettük volna sokáig feltartani őket hadd élvezzék a bulit, ez az ő napjuk volt. Az óvónéni hatalmas szeretettel fogadta őket, mindenkit egyesével köszöntött a szokásos reggeli puszijával és megdicsérte a jelmezét. Ezúton is köszönöm neki ezt a szeretetet és kedvességet. Annyira jó volt látni a csillogást a lányok szemébe, boldogság töltötte el a szívemet❤ örülök, hogy apa is velem együtt élhette meg ezt a felemelő pillanatot!
Mi ma Pestre mentünk 2ben. Amíg Máté elintézte a dolgát ( ami kb 2 órát vett igénybe) addig én találkoztam egy hozzám nagyon közelálló emberrel, aki meghatározó személy az én életemben gyerekkorom óta és sajnos (vagy nem sajnos mert ennek valamiért így kellett lennie) már jó ideje nem találkoztunk személyesen. Ő pedig az én imádott unokanővérem❤ kicsi korom óta felnézek rá, fantasztikus nyarakat töltöttünk együtt, rengeteg közös élményünk van, csakis szeretettel tudok rá gondolni! Igaz, hogy hosszú idő óta nem találkoztunk különböző okokból kifolyólag és volt is egy két nézeteltérés (talán kisebbfajta sérelem is egyikünk, másikunk vagy mindkettőnk részéről) az elmúlt évek során de semmi sem változott köztünk. Ugyanolyan szeretettel öleltem át, mint bármikor az elmúlt 33 évben. Nagy változások történtek mindkettőnk életében az elmúlt időszakban, volt mit megbeszélnünk egymással. És csak dőlt belőlünk a szó (egyikünket sem kell a szomszédba küldeni szavakért😍). És annyi minden nem fért bele ebbe a 2 órába, napokig el tudnék vele beszélgetni! Mindig nagyon büszke voltam rá, hogy az unokahúga vagyok, olyan életerős és határozott volt mindig! Sokszor kívántam gyerekként, hogy bárcsak én is olyan lehetnék, mint ő. Az életünk ugyan kissé másként alakult, de rengeteg közös van bennünk. A gyermekeink iránti határtalan szeretet, a küzdeni akarás az álmaink eléréséért (még akkor is ha esetleg minden összedől körülöttünk ami addig biztonságot jelentett, vagyis azt gondoltuk, hogy az az), a pozitív életszemlélet.... Nagyon jó érzés volt érezni azt, hogy fel tudtam nőni ahhoz az emberhez aki a példaképem volt gyerekként. Hogy én is tudtam neki tanácsot adni, hogy megoszthattam vele az élményeimet. Köszönöm neki, hogy rám szánta az életéből ezt a 2 órát! A legnagyobb ajándék amit a másiknak adhatsz az az időd! Ezeket az értékes pillanatokat sose veszítheted el, a tiéd marad örökre!
Az érzés, hogy fontos vagy valakinek lélekemelő! Töltsétek minőségi időt a szeretteitekkel, mégha a túlzsúfolt életünkben erre nem is mindig jut idő. Hisz ezzel tényleg olyan ajándékot adsz neki amit senki nem vehet el tőle!
Miután Máté visszajött megebédeltünk, majd leültünk kvzni. És egy újabb lélekemelő beszélgetés kerekedett ki belőle. Az én életemben ő az egyik legfontosabb ember, akinek a véleményére nagyon sokat adok, akitől nagyon vágyom az elismerésre (amit úgy érzek időnként, hogy nem feltétlenül kapok meg vagy nem olyan formában ahogy én azt szeretném. De ez lehet csak azért volt így, mert nem tettem le olyat az asztalra ami erre méltó lett volna vagy épp az ő személyiségéből adódóan nem jött felszínre. Nehezen fejezi ki az érzéseit, amivel én aki egy szerintem abszolút extrovertált ember nem mindig tudom mit kezdeni). És ma egy olyan ajándékot kaptam tőle amiért míg élek hálás leszek neki. A saját és egymás életében betöltött helyünkről beszélgettünk. Ki hol van most, honnan indult és hova tart... Ezen beszélgetés keretein belül kitért ő arra, hogy szerinte az én személyiségem az elmúlt 6 évben milyen változáson ment keresztül és hogy ez mennyire pozitív! Hogy mennyire más ember lettem azáltal, hogy édesanya lettem, a betegségem által....Elmondta, hogy büszke rám, hogy a betegségemből micsoda pozitív helyzetet varázsoltam magamnak, hisz ez volt ami elindított a kineziológia világába. Ő sokáig csak ilyen megfoghatatlan, hókuszpókusznak tartotta ezt holisztikus szemlélet-és gyógymódot, de látva azt amivé én váltam általa és ahogy folyamatosan fejlődök a saját oldásaim során ez neki bizonyíték arra, hogy nekem ez az utam. Hogy ez a nekem való hivatás, hogy ezt nem lehet könyvből megtanulni ezt valaki csak akkor úgy tudja így csinálni ha érzéke van hozzá... Elmondta, hogy pár évvel ezelőtt ő nem tudott volna elképzelni velem egy ilyen mélyreható beszélgetést és az utóbbi időben gyakran érzi azt, hogy az én meglátásaim mennyire pozitívak, építő jellegűek akár rá akár a közös életünkre vonatkozólag. Rávilágított jópár rossz tulajdonságomra is az elmúlt időszakból, amit azt hiszem sikerült magam mögött hagynom az évek során. Másképp látom a világot, máshogy nézek és gondolok emberekre! És ezekkel az érzésekkel együttélni sokkal de sokkal jobb, mint a múltban meglevő "gonoszságommal". Azt gondolná az ember nehéz elhagyni a rossz dolgokat és magunk mögött hagyni a negatív érzelmeket önmagunk és mások iránt, de bátran mondhatom, hogy ez nem így van! Mert ugyan sok energia, de az a béke és szeretet ami beköltözik azok helyére mindent szebbé varázsol körülöttünk!
Köszönöm mindenkinek aki csodássá varázsolta a mai napomat!

Szívem minden szeretetével kívánok szép hétvégét Nektek❤

Szív

Tegnap este korán ágyba kerültem és ma reggel olyan frissen és kipihenten ébredtem, fantasztikus érzés volt! Nehéz este időben ágyba kerülni, mire a gyerekek ágyba kerülnek, aztán még egy gyors rendrakás a konyhába, tusolás és akkor még szeretnénk pár szót váltani a párunkkal is, hisz egész nap erre alig jutott idő... Pedig a pihenés, a test és a lélek szempontjából is nagyon fontos. Mindkettőnek hálával tartozunk az egész napos "robot" után, megérdemlik a pihenést, a töltődést, hogy másnap újra segíthessenek bennünket utunkon, céljaink elérésében.
Reggel mikor mentem az én drága kincseimet ébreszteni egy olyan látvány fogadott ami mosolyt csalt az arcomra és megadta a lendületet a mai napomhoz. Szívet alkotva egymással a két kis test, így feküdtek egymás mellett a kislányaink. Egy igazi csoda volt ez, újra csak ráébresztve engem arra, milyen boldogság is az, hogy ők vannak nekünk, hogy bearanyozzák a puszta létükkel a mindennapjainkat, hogy milyen erős az a kötelék köztünk amit úgy hívnak szeretet💗
Sári még mindig itthon pihen, hogy a pénteki farsangi mulatságon már résztvehessen, Zsófi a délelőttöket az oviban tölti. Nem túl lelkesen vág neki a napoknak, de az oviban nagyon jókedvű és ügyes. Talán kissé rosszul érinti, hogy mi Sárival most több időt töltünk együtt, de most ennek van itt az ideje. Kellenek ezek a kettesben eltöltött napok mindannyiunknak.
Sárival délelőtt a konyhában szorgoskodtunk, sütit készítettünk a pénteki mulatságra. Ebéd után elővettük a bicikliket, rollert, motort és elmentünk Zsófiért az oviba. Én rollereztem, Sári biciklizett, jókat nevettünk és beszélgettünk közben. Szeretek gyerek lenni a gyermekeim mellett. Újra megélni azokat amiket gyerekként már egyszer megéltem vagy épp azokat a dolgokat amikre nekem volt lehetőségem. Valahol mindannyian gyermekek vagyunk egész életünkben csak az élet sokszor arra késztet bennünket vagyis inkább mi magunkat, hisz a választás a miénk, hogy megtagadjuk gyermeki mivoltunkat. Pedig milyen egyszerű minden gyermekként, nincsenek félelmek, bátran belemegyünk új és ismeretlen helyzetekbe míg felnőttként folyton elméleteket gyártunk ha félünk valamitől, hogy miért ne csináljunk valamit. Ezáltal megfosztjuk önmagunkat sok örömtől, akadályokat gördítünk álmaink megvalósulása elé... Pedig egyszerűen csak el kellene tudni engedni a sérelmeinket, félelmeinket, megbocsátani önmagunknak és a minket bántó embereknek! Próbáljátok meg és meglátjátok milyen új kapuk nyílnak meg előttetek és mennyire megváltoznak az emberi kapcsolataitok!

Az én konyhámban ma húsleves, édes savanyú csirke rizzsel valamint spenótos tészta készült ebédre.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Szeretet napok

Nagy örömömre szolgál, hogy ma már volt olyam kedves olvasóm aki rámírt, hogy beteg vagyok-e esetleg? Melengette a lelkemet, hogy közel 2 hónap távlatában már vannak olyan követőim akiknek a napját be tudom aranyozni ezzel a pár sorral amik szívemből jönnek.
Az elmúlt napok kicsit zsúfoltak lettek, kissé másképp is alakultak, mint ahogy előzetesen azt terveztem. Én az a típusú ember vagyok, aki szereti előre megtervezni a dolgait (pl hét végén mindig összeállítom a jövő heti menümet és ehhez hétfőn be is vásárolok) a napjait és ha ez valami miatt borul akkor ki bírok borulni.... Vagyis így volt ez nagyon sokáig de azt veszem észre az utóbbi időben magamon, hogy sokat változtam e téren is. Mégpedig pozitív irányba. Nem azt mondom, hogy nem tervezem meg a dolgokat, mert továbbra is ettől érzem igazán jól magam de már nem borulok ki ha a körülmények felülírják az én terveimet. A változás jó dolog! Annál is inkább mert a változás sosem jön véletlenül az életünkbe az rövid vagy hosszú távon minket épít minket, tartalmasabbá teszik az életünket.
Vasárnap játszóházba készültünk a gyerekekkel és barátokkal de Sári betegsége miatt elnapoltuk. Így a szüleimnél töltöttünk egy napot falun. Az én városi kislányaimmal ez egy óriási élmény, alig lehetett őket beimádni az udvarról. Sárban pancsolás, baromfiak etetése, tojás összeszedése, bújócska és szaladgálás a hatalmas udvaron. Mama finom húslevese frissen vágott kakasból, isteni farsangi fánkja, játék a papával és a nagybácsival, hát ezek az élmények tényleg megfizethetelenek! És nekem is azok,mert látom a gyermekeimet, hogy mennyire szeretik és tisztelik a nagyszüleiket (és milyen szerencsések, hogy még mind a 4 nagyszülőjük él), olyan élményekkel gazdagítják egymás életét amit mástól nem kaphatnának meg.
Tegnap este 2 nagyon kedves barátommal vacsorázni voltam így a Ma reggeli ébredésem nem mondanám igazán frissnek😌 gondoltam majd napközben lesz egy kis időm pihenni....Ma színházba mentek az ovisok, Sári is nagy lelkesen készült. Csinos ruha, szép frizura (igen, ő már egy kész hölgy csak kicsiben❤). Mikor odaértünk az oviba láttam, hogy nagyon piros a szeme és egész úton elég erősen köhögött. Így csak Zsófi maradt az oviban. Újabb tervfelülírás! A mai programok Sárival együtt valósultak meg. És milyen fantasztikus volt! Azt gondoltam csalódott lesz, hogy nem mehet a társaival színházba de elmagyaráztam neki, hogy ez most miért kell, hogy így legyen és ő olyan fegyelmezetten fogadta el ezt a helyzetet. Elkísért vérvételre a kórházba, ott türelmesen kivárta velem a két nem túl rövid sort. De ha azt mondom, hogy ez az idősebb korosztály képviselői közül nem mindenkinek sikerült, gondolom nem lepődtök meg. Nem tudok mit kezdeni ezzel a türelmetlenséggel, "pofátlansággal" amit ezek az emberek csinálnak ezeken a helyeken. Nem érnek rá, folyton sietnek, nem néznek semmit, átgázolnak embereken, összevesznek velük, csak hogy 2 perccel korábban sorra kerüljön. Vagy se szó se beszéd és beáll a sor elejére, mert ő nem tud ennyit állni. Nincs is ezzel probléma, hisz nem tudhatjuk egyszer nem kerülünk-e hasonló helyzetbe mi is. De emberségből abszolút 0. Mert azt gondolom annyit mindenki megérdemel (miután már ő is esetleg ott áll a sorban 20 perce), hogy elnézést kér és elmondja udvariasan, hogy ő miért nem a sor végére állt be. Véleményem szerint (vagyis én magamból indulok ki) annyi jóérzés mindenkiben van, hogy ebben az esetben természetesen maga elé engedi az illetőt. De vannak dolgok amik sose változnak, van ami örök😄
De az én kis drágaságom olyan ügyes volt, segédkezett a vérvételnél, ő adogatta a csöveket az asszisztens néninek,amiért matricával jutalmazták. Nagyobb büszke volt magára, én pedig őrá. Segített a főzésnél, sokat beszélgettünk olyan dolgokról amit csak akkor tudunk megbeszélni ha 2en vagyunk. Olyan mérhetetlen szeretetet láttam a szemében irántam és ez kölcsönös! Annyira közel érzem magamhoz ezt a kis tündért, folyton keresi azokat a pillanatokat amit velem tölthet, mindenben segít csakhogy mellettem lehessen és beszélgetni tudjunk. Én olvassam a mesét, én fürödjek vele.... Nem tudom a magzati kort leszámítva voltunk-e már valaha ennyire közel egymáshoz! És egy kedves ismerősöm szavait idézve tudom,hogy ez még csak fokozódni fog, egymás legjobb barátai lesz-ünk, bármikor számíthatunk egymásra. És ez lesz a kishúgával is aki még pár dologhoz talán túl pici.... De a kapcsolatom vele mindig is szoros volt, ő valahogy olyan "második" gyerek volt, vele szemben nem voltak akkora elvárásaim. Sárinak sokmindennel meg kellett küzdenie, nekem pedig le kellett rombolnom azokat a falakat amiket kettőnk közé építettem ahhoz, hogy ez a csodás kapcsolat kialakulhasson köztünk. Imádom minden egyes percét amit velük lehetek! A sok lemondás és nehéz nap ami a gyermekneveléssel jár bizony sok energiát is kíván! De ezek pontosan azért vannak, hogy tanuljunk minden egyes ilyen dologból, fejlődjünk általuk és közelebb kerüljünk ezekhez a földre szállt kis angyalokhoz akik minket választottak a szüleiknek! Legyünk hát nagyon nagyon boldogok és hálásak, hogy tanulhatunk tőlük!

A főzés is azért olyan élmény, mert akiknek készítem szeretettel fogadják és jóízűen elfogyasztják. Tegnap bableves volt csipetkével, ami teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült hozzá házi túróból túrógombóc, pirított darált dióba és teljes kiőrlésű tönkölydarába forgatva, meglocsolva eritrittel, vaniliamaggal és fahéjjal ízesített tejföllel.
Ma pedig gombaleves volt kapros tökfőzelékkel és harcsafasírozottal.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Milyen áron....

Ma este moziban voltunk az én drága férjecskémmel és egy kedves barátunkkal. A sötét 50 árnyalatát néztük meg. Engem nagyon magával ragadott a film, szerettem a zenéjét, az elegáns, fehér inges pasik a gyengéim, nagyon tetszik az az egyszerű, nem hivalkodó hölgy karakter aki a főszereplőt alakítja.
Nem tudom hányan ismerik a sztorit, egy 18as karikát kívánó, kissé bizarr szerelmi viszony egy hihetelen gazdag fiatalember és egy egyszerű hölgy között. Káprázatos pompa, csodás ékszerek és ruhák, luxus autók és utazások, közben pedig érzelmileg a fent és lent ellentéte, örökös körforgása...Nem hiszem el, hogy van ember aki egy rövid időre ne próbálná ki ezt a luxust. Egy hatalmas gardrób tele szebbnél szebb ruhákkal, az álom pasi vagy nő, nincsenek lehetelen dolgok... És akkor ott van a másik oldal. Micsoda gyerekkora volt ennek a szemtelenül gazdag fiatalembernek, érzelmileg teljesen elzárta magát a külvilágtól mert nem tudtott megbírkozni azzal a traumával amit a gyermekkora okozott neki. Igaz, hogy rengeteg pénze van és bármit megvehet vagy megtehet de minden lépését testőrök figyelik és követik. Valóban vágynánk arra, hogy örökös "rettegés" legyen az életünk, hogy ne tudjunk nyugodtan meginni egy kv-t a barátainkkal, hogy aggodalom nélkül ne tudjunk kilépni az utcára.... Mielőtt irigykedünk valakinek az életére gondoljunk bele, hogy vajon neki mit kellett megélnie, feláldoznia, hogy ezt az életet élhesse most. Sose irigyeljük mások életét, hisz nem tudhatjuk ha felvennénk az ő cipőjét mennyire szorítana az nekünk. Törekedjünk inkább arra, hogy megteremtsük azt az életet számunkra amit szívesen élünk, amit nem cserélnénk el senki másnak az életére! És ez nem a pénztárcánk vastagságát, a ruháink márkajelzését jelenti. Sokkal inkább a az egészséget, a szerető családot, a pótolhatatlan barátokat, a munkát amit szívesen csinálunk nap mint nap. Ugye ti is törekedtek arra, hogy ezt megleljétek a saját életetekben....
Csodás vasárnapot kívánok szívem minden szeretetével Nektek❤

Olyan hamar megnőnek....

A tegnapi nap során történt pár olyan dolog ami ismét tudatosította bennem, hogy már úgy megnőttek a "kislányaim".... Kettős érzést vált ki ez bennem, egyrészt a boldogság, a büszkeség, hogy már rájuk bízhatok ilyen dolgokat másrészt a miért szalad ilyen gyorsan az idő kérdése merül fel bennem?

Sári reggel pocakfájással ébredt... Simogattam, ölelgettem, próbáltam elmagyarázni neki, hogy biztos vagyok benne, hogy hamar túl lesz rajt, próbáljon meg kakilni, nyújtózzon ki, pihenjen. Zsófi is többször odabújt hozzá, megpuszilgatva, mondta neki, hogy pihenjen nyugodtan jót tesz neki. Óriási szíve van mindkettőnek, nagyon fontosak egymásnak. Természetesen az akupresszúrás pontok masszázsa most sem maradt el. Hamar el is múlt a pocifájás😄 dél körül volt egy 10 perces dolgom és ők mondták, hogy nem szeretnének velem jönni, itthon megvárnak. Sári eddig abszolút elutasította, hogy őt egyedül hagyjam itthon, most viszont mondta, hogy ők ellesznek egy kicsit egyedül. Megbeszéltük, hogy senkit sem szabad beengedni, nem nyúlnak semmi veszélyes dologhoz és nem veszekednek. Bizonyára most sokan gondoljátok, hogy dehát hogy lehet itthon hagyni egy közel 4 és egy 5,5 éves gyermeket.... Mindig is híve voltam az "önállóságra" való nevelésnek, én is így nevelődtem anno. Bár szerettem volna mindig több törődést, mint amit kaptam és nem is ezt szeretném továbbvinni az én gyereknevelésemben, de szeretném ha a gyermekeim nem ijednének ameg a saját árnyékuktól és biznának önmagukban és tudják, hogy én is megbízom bennük. 

Zsófi ebéd után elment az egyik ovis társukhoz játszani, egyedül. Ez is egy jele annak, hogy ő is napról napra érik, önállósodik és kezdi a saját útját járni. Nem vágyik már folyton Sári közelségére, szeret vele lenni de szeret néha külön programot is csinálni. Azt gondolom mindannyiunknak szüksége van néha az "egyedüllétre", mégha ez nem is fizikai egyedüllétet jelent. Ettől még érezzük, hogy bármikor számíthatunk a másikra! Sári persze csalódott volt, hogy ő nem mehet partyzni, hisz ő is hivatalos volt a buliba. De a betegsége közbeszólt. El is keseredett a drágám, még Zsófival is összevitatkozott. Erre odaültem mellé és elmondtam neki, hogy tudom, hogy most csalódott de ezért ne haragudjon a húgára hisz ő nem tehet róla, hogy beteg. Elmeséltem neki, hogy mikor én gyerek voltam mennyire szomorú voltam mikor kirándulni mentünk volna és esett az eső. Persze a csalódottságomon túl semmi mást nem tudtam tenni, elfogadtam a dolgot. Okos nagylány ő már, megértette mit szerettem volna ezzel mondani. 

Míg Zsófi játszott mi is hasznossá tettük magunkat itthon. Először játszottunk kicsit majd Sári kitalálta, hogy süssünk valamit. Túl sok kedvem nem volt hozzá megmondom őszintén, de persze erőt vettem magamon. Mivel azonban nem tudtuk eldönteni mi is legyen az, a vacsin kezdtünk el gondolkodni. Ki is tálaltuk, hogy virslis kiflit készítünk. Vagyis Sári készítette❤ teljesen egyedül megcsinálta a kifliket. Felvágta a leveles tésztát kockákra, majd megkente őket krémsajttal, belerakta a virsliket nekem pedig a sajtdarabokat, majd feltekerte őket, belerakta a tepsibe és megkente a tetejét tojással. Nekem mindössze annyi dolgom volt, hogy a forró sütőbe toltam. Annyira büszke vagyok az én nagylányomra! Mikor én gyerek voltam édesanyám sose engedett be a konyhába és mindig azzal magyarázta, hogy akkor ő nem tud haladni, meg hogy csak hátráltatom őt. Én nagyon szeretek a lányokkal szorgoskodni a konyhába, elmagyarázni nekik mi hogy készül... Ők meg élvezik ezeket a pillanatokat!

Mikor Zsófi hazajött Sári olyan de olyan szeretettel fogadta,  megölelte, segített neki levetkőzni és faggatni kezdte mi volt a partyn. Közben hallottam mikor bementetek a szobájukba, hogy Sári mondja Zsófinak hogy annyira jó, hogy hazajöttél úgy hiányoztál❤❤ annyira boldog vagyok ezen szavak hallatán, csodás dolog ilyen csupaszív gyermekeket nevelni! 

A vacsora finom lett, Sári pedig nagyon büszke volt magára. Nemrég még a karomban tartottam őket és anyatejjel tápláltam őket most pedig már ők készítenek nekünk vacsorát. Az idő gyorsan szalad előre, néha észre sem vesszük hogy elsuhan egy-egy hét és abban mennyi mennyi csoda van! Legyünk benne ezekben a hetekben, hogy megélhessük mindazt amivel a gyermekeink bearanyozzák az életünket. 

Este az ágyikóban elmondtam neki,hogy remélem tudja milyen nagyszerű kislány, hogy én mennyire büszke vagyok rá és milyen klassz dolgokat csinált ma. Kell, hogy építsük az önbizalmukat mert így is túlságosan sokszor olyanok az elvárásaink feléjük amit ők még nem tudnak teljesíteni. Ha önbizalommal teli és lelkileg erős gyermekeket nevelünk, akik érzik, hogy bármikor számíthatnak ránk akkor bátran szembe mernek nézni majd az életük során felmerülő nehézségekkel, mert bíznak a saját képességeikben!

Karfiolleves és ananászos csirke volt basmati rizzsel ma nálunk az ebéd. Készítsetek ti is valami finomat a családnak és töltsétek szeretetben a hétvégét!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Betegség, csajos nap....

Én nem tudom honnan ez a sok bacilus, de ezek idén nagyon ránk vannak "kattanva". Míg az előző két évet megúsztuk kb 3 betegséggel, idén már 4x dőlnek ki a csajok a csatasorból. Vagyis inkább Sári az aki most gyengébbnek bizonyul, mint a bacik és vírusok😏
Ma reggel újfent korán keltem, hogy elkészüljön az ebéd időben és miután elviszem a csajokat leüljek a barátokkal egy kv mellett beszélgetni. Hát az élet (vagyis valami baci) átírta a mai forgatókönyvet. Zsófi szeme reggel kissé piros volt, kötőhártyagyulladásra gyanakodtam, így az biztos volt, hogy ő nem megy ma oviba. Aztán odabújtam egy jóreggelt puszira Sárihoz és éreztem, hogy meleg a kis arca. Lázmérő, hőemelkedés, egy újabb résztvevő a csajos naphoz😄 kicsit sajnáltam, hogy nem tudtam a lányokkal tartani kvzni, de tudtam, hogy a lányok (vagyis mint később kiderült csak Sári) azért lettek betegek, hogy ma "csak" velük foglalkozzak. A szívem mélyén örültem, hogy nincs mára semmi komoly dolgom és hogy ők meg itthon maradnak. Együtt lehetünk,meseolvasás, diavetítés, társasjáték, akupresszúrás könyv elemzése😄 Időközben kiderült, hogy Zsófi szeme nem kötőhártyagyulladásos, kitöröltem neki kamilla aromavízzel. Sári hője viszont felment, de semmi komoly. Kis teafaolaj a talpára, masszázs, aromaterápiás balzsam és mézes teafaolaj, folyadék és pihenés, ezek kellettek csupán hozzá, hogy délutánra már el is szállt a bágyadtság. Annyira "jó beteg" az én kis tündérkém, bármit adok neki vagy csinálok rajt, mindent elfogad. Tudja, hogy ez mind az ő gyógyulását szolgálja. Azért ez a mézes teafaolaj nem túl kellemes ízű, de azt is lenyelte. Ugyan mondta,hogy ő ezt nem szereti de a meg akarok gyógyulni érzés sokkal erősebb volt benne, mint az ízlelőbimbói által az agyában elindított rossz "élmény". Olvasva egy két cikket arról, hogy néhány szülő micsoda trükköket "kell" hogy alkalmazzon, hogy a gyermeke bevegye az orvosságot ismét csak köszönettel tartozok a teremtőnek, hogy nekem egy ilyen csodás kislányt adott aki minden gond nélkül veszi az ilyenfajta akadályokat (is). Délután elolvastuk a Titoktündér c könyv ide illő meséjét is. Arról szólt a történet, hogy a tündér milyen tanácsokat ad a kisfiúnek aki megbetegedett. Miként tudja elősegíteni önmaga gyógyulását, mennyire fontosak a pozitív gondolatok itt is, mint az élet minden területén. Hogy tudjuk előidézni az életünkben az egyensúlyt, hogy mentális síkon milyen sokat tehetünk az egészségünkért.... Fontos dolognak tartom, hogy már gyerekkorban megtanítsuk ezt a mi kincseinknek, hogy a gondolatoknak micsoda ereje van, ezért "terheljék" a kis buksijukat pozitív dolgokkal, tanulják meg, hogy a betegség kezelése nem a gyógyszert jelenti... Mi ma délután a kislányaimmal az akupresszúrás könyvet tanulmányoztuk, meséltem a lányoknak róla, hogy mik azok a meridiánok és az akupresszúrás pontok, hogy is működnek ezek.. Mindezt nem én akartam, ők kérték😌  Örülök, hogy nyitottak ezekre a dolgokra, hogy ennyi idősen tudják már, hogy milyen fontos az egészséges étkezés, a testmozgás, a gondolkozás és ha már kialakult a betegség annak a megfelelő kezelése.


Ma egy új receptet próbáltam ki, de biztosan felkerül nálam a étlapra. Kókusztejes vöröslencseleves volt édesburgonyával valamint zöldséges leveles tészta fokhagymás joghurtos öntettel. Isteni volt! Receptet szívesen megosztók 😄

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Relax a nap végén

Egy korán indult, munkával teli nap után nincs is jobb, mint sétálni egy jót a friss levegőn az imádott gyermekeimmel, beszélgetni egy jót kedves barátokkal majd egy fantasztikus jógával feltenni az i-re a pontot. Ilyen volt az én mai napom....
Korán reggel indult a nap, gyors főzés majd elindítottam a gyerekeket az oviba. Aztán egy "kis" munka, olyan munka ami feltölti az embert, mert azt csinálja amit szeret és nem munkaként éli meg... Segíteni másoknak, másokon nincs is ennél szebb hivatás. És a hála amit érzek, hogy ezt csinálhatom! Azt gondolom a sok rossz és "nem megbecsülős" munkahely után megérdemlek végre egy olyan dolgot amit én választottam tiszta szívből! Olyan lelkesen tudom belevetni magam és annyira szívesen csinálom, annyira feltölt energiával! Tegyétek ti is szívből amit csináltok, keressétek meg azt a munkát ami nektek is igazán örömöt okoz!
Aztán egy séta a kellemes napsütésben, amit már azt gondolom mindannyian nagyon vártunk a sok sok szürke nap után. Sokkal jobb lesz a kedvünk amikor egy ilyen napon kimegyünk a friss levegőre, sétálunk egyet, nagyokat szippantunk a levegőből tisztítva ezzel a fejünket, a benne kavargó negatív dolgoktól, helyet csinálva azoknak a pozitív dolgoknak amiket ha igazán szeretnénk a gondolat útján meg tudunk teremteni önmagunk számára.
Szeretek a kislányaimmal sétálni, megbeszélni velük kinek hogy telt a napja, kivel játszottak ma, ki mellett aludtak, mi finomat ettek. Hálás vagyok érte, hogy reggelente nekem adják a "legyen szép napos anya puszit"  és délután az én káromba szaladnak fülig érő mosollyal mikor meglátnak a csoportszoba ajtajába. Nem cserélném el ezeket a pillanatokat semmiért❤ nyilván nem lehetek jelen életük minden egyes pillanatánál, de azokat amiket megélhetek velük együtt ajándékként tekintem. Még akkor is ha ez sok sok sírással jár együtt (mint pl Zsófi mai napja) hisz egy édesanyának a keblére ölelni a gyermekét és megvigasztalni, meghallgatni őt mikor szomorú ugyanakkora boldogság, mint amikor a ugyanez a kebel a büszkeségtől dagad, mert az imádott kiscsillaga olyan dolgokat csinál és ér el ami minden szülő álma!
Az esti jóga napom megkoronázása volt, elmém lecsendesítése, önmagamra, a belső hangokra való figyelés, hála a testem iránt, hogy megengedte nekem, hogy ezt a napot is végigcsináljam egészségesen. Gondoljatok ti is hálával önmagatokra, öleljétek meg magatokat és köszönjétek meg a testeteknek hogy helyet ad a lelketeknek, lehetőséget adva nektek, hogy megéljétek az életeteket egy csodaként.

Az asztalra ma nálunk almaleves került, a második fogás pedig paradicsomos cukkini volt virslivel és bulgurral.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Valentin's day

Tudom, hogy most sokan a fejetekhez kaptok, hogy dehát minek ez az egész nap, semmi jelentősége nincs. Én ezzel nem értek egyet. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy akkor itt egy nap amikor végre kimutathatjuk mennyire szeretjük a másikat,hisz erre ott van az év összes többi napja. Szeressük egymást minden nap, mondjuk el a másoknak milyen sokat jelent nekünk, lépjük meg apróságokkal, hogy érezze mennyire fontos nekünk. Ez a nap csupán arra való, hogy valami pluszt tegyünk bele az közös életünkbe, még szebbé tegyük ezt a napot, olyan ez akár egy születés-vagy névnap. Nem számít hogy mikor van és miért van és ne is az "ajándék" legyen a lényeg hanem hogy boldogság töltse el a szívünket, lássuk meg egymás szemében a csillogást, a szerelmet.
Nekünk ma (is) sikerült ez, öröm van a szívemben és a lelkemben is! Finom vacsorával, pezsgővel, sütivel készültem, szép virágcsokor az asztalon, gyertyafény, szerelmünk 2 gyümölcse és mi! Ennél több nem kellett ma! Láttam a csillogást a férjem szemébe és nekem ez bármilyen ajándéknál többet ért. Megért minden pillanatot amit a ma estére való készülődéssel töltöttem! Bármennyire is jó és örömteli dolog ajándékot kapni, adni sokkal nagyszerűbb érzés, ha ezt az ember tiszta szívvel és szerettetel teszi! Még a 2 kislányunk is készített nekünk rajzot ajándékba, nagyon kedves volt tőlük! Nekik még igazán tiszta a szívük, bárcsak mindig így maradhatna ez!
Én szeretem ezt a napot, talán azért mert van mellettem valaki akinek ezen a napon is meg tudom köszönni, hogy mellettem van mindig, támogat mindenben, elfogad olyannak amilyen vagyok és 15 éve szíve minden szeretetével szeret engem és megajándékozott 2 csodás kislánnyal!
Szeressétek egymást és mondjátok el nap mint nap mennyire fontosak vagytok egymásnak! Egy hosszú ölelés minden távolságot meg tud szüntetni! Napi 20mp ölelés és mindenki sokkal boldogabb lesz!


Ebédre ma húsgombócleves és meggymártás készült pirított darával. A vacsi pedig szív alakú tészta volt paradicsomos pestivel, aszalt paradicsommal és pirított magokkal, a tetején pedig mozzarella és trappista sajt volt. Sütőben megsütöttem, nagy sikere volt annál akinek szívem minden szerelmével készítettem❤

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Az idő

Fontos szerepet tölt be ez mindannyiunk életében... Sokszor azt érezzük, hogy semmire nincs időnk, semmire sem elég 24 óra, a kellemes pillanatok hamar tovaszállnak, máskor meg azt, hogy csigalassan vánszorog, soha nem akar elmúlni egy egy rossz munkanap, egy unalmas előadás.... Annyi mindent tervezünk folyton, várjuk, hogy végre eljöjjön a pillanat aztán meg olyan hamar tovaszáll az egész hogy időnként azt vesszük észre, hogy nem is tudtuk élvezni a helyzetet, hagytuk elillanni a csodákat és nem engedtük meg magunknak, hogy megéljük őket. Van, hogy nagyon vágyunk valamire, aztán egyszercsak ott áll a küszöbünkön és mégis azt érezzük, hogy ennek még nem jött el az ideje, nem készültünk fel rá.... Ha most lehetne egy kívánságunk, bármi, vajon meg tudnánk-e fogalmazni? És ha teljesülne fel tudnánk-e vállalni mindazt ami azzal jár?
Én rendszerint nagyon betáblázom a mindennapjaim, sokszor nem hagyok "csak úgy időt" magamnak. Aztán mikor nekiállok a teendőknek néha érzem, hogy erre nem biztos, hogy lesz időm de valahogy mindig úgy alakul, hogy jut idő a betervezett dolgokra. Talán mert azoknak a dolgoknak épp akkor van ott az ideje? Vagy mert ezek a dolgok kellenek ahhoz, hogy jobban érezzem magam? Hogy miért pont úgy alakulnak a dolgok az életünkben azt sokszor csak később értjük meg. Ezért ne bosszankodjatok ha valamire nem jutott időtök, mert az akkor és abban a formában bizonyára nem épített volna benneteket! Eljön majd az ideje annak is, de az is lehet, hogy egy teljesen más formába fog ez megérkezni hozzátok! Örüljetek mindig annak, hogy van időtök magatokra,a gyermekeitekre, a párotokra, a házimunkára mert ez azt jelenti, hogy kaptatok megint időt arra a teremtőtől, hogy megéljétek a jó dolgokat, a csodákat amik körülvesznek benneteket nap mint nap. Tudom, most sokan mondjátok, hogy a házimunkába mi a jó? Hát az, hogy van egy lakásotok (legyen az bármilyen, pici vagy nagy, lakás vagy családi ház, régi stílusú vagy modern) amiben sok sok boldog pillanatot megélhetsz a családoddal, barátaiddal, vannak ruháid amiket kimoshatsz, van mit enned ami után elmosogathatsz.... Használd ki az időt ami megadatik neked, töltsd hasznosan neked tetsző dolgokkal, fordíts időt a hobbijaidra, a barátaidra, a gyermekeidre, a párkapcsolatodra mindenre amivel az időt ami olyan gyorsan elszalad megtöltheted tartalommal!

Ma sem értem rá unatkozni, de én így szeretem az életem! Állandó pörgés,folyton feladatokat adok magamnak (időnként a család többi tagjának is amit ők nem mindig vesznek jónéven😊), de a főzésre ma is volt időm mert engem ez is feltölt. Póréhagymás, zelleres burgonyakrémleves volt pirított baconnal és hozzá tonhalas tészta kölestésztával!

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Beleragadni a nem komfortos helyzetbe...

Kis szünet után újra itt vagyok... Az elmúlt napokban nagyon dolgozott bennem a tűz, a hormonok,a kitörni vágyás érzése és ez sok energiát vett igénybe. Tegnap este kitört a vulkán és most kezd visszahúzódni, hülni a láva. Persze nem kell komoly kitörésre gondolni, nem égettem fel mindent magam körül,azt gondolom ez csak egy kis előkitörés volt és bízom benne, hogy elég is volt ahhoz, hogy az érintettek kicsit felkapják a fejüket!

Igaz, hogy a mi boldogságunkért csak mi magunk vagyunk felelősek de a környezetünk nagyon is befolyással van ránk. Az érzelmi világunkra elsősorban. Nagyon szép és jó dolog adni, de ha valaki folyton csak ad és ad (vagyis ő azt érzi, hogy ez történik és nem igazán kap vissza ebből semmit) az egyszer csak visszaüt. Elfogy a sok energia, lelkesedés amivel belekezdtünk egy bizonyos dologba. Ezeket úgy lehet feltölteni ha az akinek oly sokat adunk elkezd vissza is adni abból amit ő kap tőlünk. De ehhez ismerni kell a másikat, hogy mi az ő szeretetnyelve, mi az ami neki örömöt okoz (és itt igazán nem kell nagy dolgokra gondolni). Ami számomra kérdést vet fel, hogy ha ezek a dolgok egyszer működnek miért felejtjük el alkalmazni őket? Ha mindkét félt boldoggá teszi az a helyzet miért esik nehezére az egyik,a másik vagy mindkét félnek egy idő után abba energiát fektetni hogy örömöt okozzanak egymásnak? 

Apró jeleket folyamatosan küldünk egymásnak, hogy kinek mire van szüksége és ezt a másik vagy észreveszi vagy nem. Ha hosszú ideig nem veszi a másik ezeket az apró jeleket egy idő után telítődik a "sok sérelem". De ekkor még mindig van egy fantasztikus eszköz a kezükben amivel változtathatunk ezen a helyzetén, ez pedig a kommunikáció. Ismerjük fel, hogy valami nincs rendben és merjük ezt elmondani a másiknak még akkor is ha ezzel elindítunk egy vitát, kockáztatjuk azt, hogy esetleg a másik fél megsértődik. Bizonyára azért sértődik meg mert egy tükröt lát amiben nem igazán számára tetsző a kép, elgondolkodtatja a dolog de esetleg váratlanul éri a helyzet, nem tud rá érdemben reagálni. Ha igazságtalannak érzi a "vádakat" cáfolja meg őket, amennyiben ezt nem tudja megtenni igenis gondolkodjon el rajt és ha ez neki is fontos változtasson rajt. De ez bizony nagyon nehezére esik a legtöbb embernek! 

Az élet szép, de azért szép mert mi azzá tesszük magunknak! Hát tegyük meg ezt valójában a saját boldogságunk érdekében mégha ez néha lemondással, konfliktusfelválalással is jár együtt. Sajnos nagyon sok olyan példa van az én környezetemben ahol ezt az egyik vagy másik fél nem merte felvállalni, szőnyeg alá söpörte a problémákat és belekényszerítette magát egy nyomorúságos, megalkuvó életbe és leélt egy életet önmaga börtönébe, betegségeket generálva ezzel magának... Hát köszönöm szépen, én ezt nem szeretném! 

Kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb lett ez a mai bejegyzés, de azért fogadjátok szeretettel!

Csodás vasárnapot kívánok nektek szívem minden szeretetével❤

Egy szeretem nap....

A tegnapi nem túl rózsás nap után a mai egy csoda volt, vagyis én annak éltem meg, mert reggel eldöntöttem, hogy így szeretném. Amikor mentem ébreszteni a csajokat és megláttam, hogy az egyikük kis takarója alatt kuporog mindkettőjük, megdobbant a szívem és olyan mérhetetlen boldogság töltötte el a szívemet❤ annyira jó, hogy vannak nekünk, annyira tiszta az a szeretet amit érzek irántuk. Édesek, tiszták, meseszépek voltak mikor kócosan, gyűrött arccal kikászálódtak az ágyukból, én meg közben azon kaptam magam, hogy mosolygok és azon gondolkodok, hogy annyira de annyira szerencsés vagyok! Szorosan magamhoz öleltem mindkettőjüket, elmondtam nekik, hogy mennyire szeretem őket és így indítottam útjukra őket a mai napra. Hányszor, de hányszor ábrándoztam erről gyerekként! Nekem ez sosem adatott meg! De nincs érte harag bennem, nem hibáztatom érte az édesanyámat sokkal inkább hálát érzek, hogy életet adott nekem, felnevelt és boldog vagyok, hogy itt lehetek és élhetem ezt a csodás életet amit én választottam magamnak.
A csodás reggel után egy kellemes teázás újfent, sok sok nevetés, ami tényleg boldogsághormont termel az ember szervezetében. Próbáljatok ki!
Éreztétek már azt, hogy mikor találkoztok valakivel akit előtte sosem láttál vagy ugyan látásból ismerted de nem igazán beszélgettetek egymással és elkezdetek beszélgetni és olyan mintha mindig is ismerted volna? Bármiről tabuk nélkül tudtok beszélgetni, jókat tudtok együtt nevetni, bátran meg mersz nyílni előtte... Nekem ma ez volt az érzésem.... Egy újabb pont a mai napomban ami sokat lendített a tegnapi rosszkedvemen! Teázás után egy gyors ebédkészítés majd egy futás ami olyan de olyan erőt adott nekem. Csak úgy szárnyaltam az aszfalt fölött😄 amennyire nehéz időnként rávenni magam a mozgásra olyan mérhetetlen töltést ad ha mégis megcsinálom! Ha ti is sportoltok tudjatok miről beszélek ha nem bízhatlak benneteket, hogy kezdjétek el!
Ovi után megettünk egy finom sütit a cukrászdába, megbeszéltük kivel mi történt napközben, mi volt a legrosszabb és a legjobb dolog a mai napjában. Ezt minden nap megkérdezem a lányaimtól, fontosnak tartom, hogy tudjanak és merjenek beszélni az érzéseikről bármilyen irányú legyen is az.
Este míg a lányok ügyeskedtek a kis asztaluknál mesét olvastam nekik. Egy szuper könyvet kaptam kölcsön ma, esküszöm engem is teljesen magával ragadott. Azt gondolom mindannyiunkra ráférne, hogy egy ilyen könyvet lapozgassunk nap mint nap és egy egy történet után elgondolkodjunk rajt. Szívből ajánlom Beck Andrea:A titoktündér!
Hálás vagyok a mai napomért (is) várom a holnapi csodákat is. Nyitott szemmel fogok járni, hogy biztosan észrevegyem őket! Tegyétek ti ezt!

A gyors de finom menü ma nálunk borsóleves és töltött paprika volt. A húsevőknek husival és kölessel töltve, magamnak csak kölessel!

Szívem minden szeretetével Nektek ❤

"Nem szeretem nap"

Ez a mai nap biztosan tanított valamire (hogy mire azt még nem tudom) hisz igazán a barátomnak nem mondanám. Van az a mondás hogy az a nap amelyik nem volt a barátod az biztosan tanított valamire. Ma valahogy semmi sem volt komfortos, olyan szürke volt ez a nap akárcsak az idő. Kipotyogtak a dolgok a kezemből, olyan kesze-kusza volt minden. Kicsit azt hiszem kezdek besokallni a szürkeségből, a hidegből, a télből.... Vágyom már a melegebb, napsütéses napokra, a csiripelő madarak hangjára, az új kikeletre, az újjászületésre....
A futáshoz sem volt ma kedvem, pedig bizonyára jót tett volna a lelkemnek. Holnap rászánom magam! Délután az oviból úgy sétáltunk haza a lányokkal, jól kiszellőztettem a fejem és a lányok is végre kiszaladgálhatták magukat. Az elmúlt hetekben erre nem volt túl sok lehetőségük. A nap fénypontja számomra a jóga volt. A testemet és a lelkemet is átmozgattam kicsit, relaxáltam, azt hiszem erre vágytam egész nap. Átértékelve a napomat, energiát gyűjtve magamnak a még rám váró szürke napokra tértem haza.
 Remélem a ti napotok szép volt, tálaltatok benne apró örömöket, tudtatok örülni annak amit a mai nap adott számotokra! Ha esetleg mégsem akkor próbáljatok meg egy kicsit este relaxálni ha már elcsendesedett a család. Koncentráljatok arra amire vágytok, ami kedves a szíveteknek! Az elcsendesedés mindannyiunkra ráfér időnként!

Habár a kedvem nem volt ma felhőtlen ennek ellenére az ebéd ma is finom lett. Brokkolikrémleves készült pirított hagymával és pirított napraforgóval,a második pedig édesburgonyapüré volt baconbe tekert csirkemájjal,magamnak pedig halfasírtot sütöttem meg lazacot.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Napinditó

Ma igyekeztem korán kelni ( na ez annyira nem sikerült jól) mert el szerettem volna készíteni az ebédet még mielőtt oviba megyünk. Többé kevésbé ez sikerült is... De negyed9kor megint kitört a hisztiláz Zsófinál, mert miután egyforma ruhát készítettem ki nekik a nagy mesenézés közben összecserélték. Kértem, hogy cseréljenek ruhát hát neki ez esze ágában sem volt inkább újfent a lázadást választotta. Aztán mikor már kifogytam az ész érvekből jött a testi fölényem kihasználása és levettem róla... Nem tudom jól tettem-e, férjem szerint néha hagynom kellene, hogy a saját kis botlásaikkal együtt csináljanak végig egy egy napot és pl ebben az esetben szembesítsék az oviban a pajtásai a rossz döntésével. Nehéz ezt megtenni, néha túlságosan is meg akarjuk őket védeni az ilyen csalódásoktól vagy meg akarjuk oldani helyettük a problémákat. Pedig a maguk kis pofonjait nekik is meg kell kapniuk ahhoz, hogy azokból ők építkezni tudjanak a későbbi életük során. Szóval kisebb szóváltás, majd azt követő enyhe lelkiismeretfurdalás után irány az óvoda. Majd egy nagyon kellemes társaságban teázás a város egyik kedvenc reggeli kvzójában. 2 olyan emberrel ültem le teázni, kvzni akikről pár évvel ezelőtt még azt sem tudtam elképzelni, hogy valaha 3 szónál többet váltunk egymással. Most pedig tessék, 1 héten belül a 2. Közös reggel és egy hihetetlen jókedvű, tartalmas (az élet nagy igazságait és dolgáig magába foglaló) beszélgetés. Sok bennünk a közös, hasonló értékrend, hasonló élethelyzetek és szemléletek. Ezek nagyon össze tudnak hozni embereket és akár életreszóló barátságok alapja is lehet😉 sokszor megcsal bennünket az a bizonyos első benyomás, a külsőségeknek és a "pletykáknak" bedőlünk. Én személy szerint ebbe a hibába már sokszor beleestem és bizony többször megégettem magam, most már óvatosabb vagyok... Itt is igaz az a nagy igazság, hogy ne higgyünk mindig a szemünknek, kommunikáljunk egymással, adjuk meg az esélyt a másiknak, hogy megismerhessük őt és döntsük el ez alapján, hogy szeretnénk-e vele kialakítani közelebbi kapcsolatot, ne adjunk a szóbeszédre.... Az értéket nem a pénztárcánk tart alma vagy az autónk és házunk nagysága adja hanem az ami belül van.
Egy kellemes reggel nagyon még tudja alapozni a jó hangulatunkat egész napra,nekem ez a mai pont ilyen volt! Köszi csajok😌

Ebédre nálunk ma tőkehalfiléből készült halleves volt, sárgarépával, karalábéval és basmati rizzsel hozzá pedig babfőzelék kolbásszal.

Szívem minden szeretetével Nektek❤

Anya,lehetnél polip...

Anya, lehetnél polip (legalább 8 karral) és ehhez néha jó lenne ha a dolgokat is csak annyira vennéd komolyan, mint egy polip....
Tegnap hazahoztunk egy buci vagy duci babát (ki hogy ismeri a gyermekkorából) amit még anno a dédmama vett, hogy a dédunokája (akkor még nem tudhatta a kis drága, hogy itt lesz ez a két kis locsi-fecsi) tudjon vele játszani. Na nem mintha itthon nem lenne elég baba, de persze pont ilyen nincs. Apát meggyőzte Zsófi arról, hogy neki nagyon nagy szűksége van erre a babára legalább addig míg neki nem hoz egy ilyet a nyuszi.... És apa elég könnyen manipulálható😄 szóval elhoztuk a babát és természetesen mivel csak egy van belőle testvérharc lett belőle, hogy ki mikor, mennyi ideig és milyen formában gondoskodhat róla. És mikor máskor mint reggel negyed9kor, mikor már indulni kellene az oviba.... Persze a nem polip türelmű édesanya nem birta túl sokáig cérnával és a hangom erejét használva "vigyázba állítva" őket elmondtam nekik, hogy akkor most elindulunk az oviba, a baba pedig a nap során visszaköltözik a mamáékhoz. Nem bizonyult túl okos döntésnek ez a részemről, mert ezzel csak még inkább megnehezítettem az oviba való indulást.... Nagy levegő, negatív dolgokat elengedni, pozitív dolgokat beszívni... Miután kissé lenyugodtam elmagyaráztam nekik, hogy ha jól tudom ők testvérek és ahogy én látom nagyon szerezik is egymást..véleményem szerint ebbe nem fér bele egy ilyen vita egy baba miatt és legyenek kedvesek egy ilyen játék alkalmával az elején tisztázni a játékszabályokat, hogy ilyen viták ne alakulhassanak ki. A vége egy szeretetteljes ölelés lett ami az én anyai szívemet úgy megcirógatta ❤
Esti lefektetés: nálunk ez minden este egy rituálé.. Esti mese, rizstej, fogmosás és irány a szoba. Ott lámpa színének a beállítása (mert apa meglepte őket egy ilyen hiperszuper izzóval, így egy újabb lehetőség arra hogy vita kerekedjen belőle ki állítja be aznap este a fény színét) majd aki a lámpát állítja ahhoz ül oda apa a másikukhoz én. Közös imádkozás, majd apa mondókázik, anya énekel.... Közben anya simizd a hátam,a másik kezeddel a talpam, de jó lenne ha megfognád a kezem, vigyázz az állatkáimra de ha lehet öleld át őket és ha maradt még kezed akkor a másikunk lábát is simíts mert a kezem apa már simizi😄😌😊 apa este kitalálta hogy mi lenne ha az egyikük a lábával simizné a másikuk hátát és akkor mindenki "élvezkedhetne"  hát így megy ez már minálunk😄 remélem még nagyon sokáig igényelni fogják ezeket az estéket velünk! Imádom❤

Kissé lehangoló volt ez a mai szürkeség újfent, de a tejfölös gombás csicsókaleves és a bazsalikomos pestos teljes kiőrlésű bio spagetti pirított magokkal és reszelt sajttal sokat lendített a komfortérzetünkön. Ma hosszú idő után apa is hazajött ebédelni, olyan jó volt vele elkölteni ezt az étket. Míg Keszthelyen dolgozott sokszor volt ez így😄

Mosolygós keddet kívánok nektek szívem minden szeretetével❤

A zene az kell....

Tegnap nem jelentkeztem, mert egy kicsit töltődtem, időt szántam magamra... Fodrásznál, kozmetikusnál voltam, "lázasan" készültem az esti bálra. Azt gondolom a legtöbb nő egy egy ilyen napra szeret igazán "különlegesen" felöltözni amihez azért dukál egy csinos frizura és smink is. És amikor este felveszed a kis rucid és a párodnak leesik az álla meglátva az összhatást hát ez mindent megér. Nem beszélve arról a képről amit akkor látsz ha belenézel a tükörbe és büszkén megállapítod, hogy ez igen. Ezért megéri edzeni, lemondani bizonyos dolgokról mert örömmel tölti el a szívedet amit ott látsz és őszinte mosolyt csal az arcodra. Ugye mindannyiunknak ismerős ez az érzés? Az kell,hogy legyen! Igenis legyen önbizalmunk, szeressük azt az embert aki visszamolyog ránk (mert ugye vissza tud mosolyogni?!) a tükörből.. Ha mégsem így van tegyünk meg érte mindent, hogy őszintén így gondoljunk önmagunkra. És ehhez bizony kellenek a külső visszajelzések is,a kedvesünktől, a gyermekünktől, a barátainktól... Ezek mind mind csak építenek bennünket de ezeket a bókokat csakis akkor tudjuk bezsebelni tiszta szívvel ha valóban elhisszük magunkról, hogy tényleg "csodálatosak" vagyunk. Akkor sincs persze semmi gond ha a környezetünk nem gondol bennünket elragadónak abban a ruhában vagy azzal a sminkkel, önmagunknak akarjunk elsősorban megfelelni.
Szm bálba voltunk, amit az ovis szülői munkaközösség (egy fantasztikus csapat egy még fantasztikusabb vezetővel) rendezett immár 2. Alkalommal mióta mi ebbe az oviba járunk. A bál tavaly is nagy sikert aratott az bálozók körében, ezért idén még nagyobb volt az érdeklődés. A rendelkezésre álló terem teljes kapacitását kihasználva 170 fő volt jelen. Egy kis köszöntő és műsor után következett a svédasztalos vacsora, finomabbnál finomabb étkekkel majd a hajnalig tartó tánc. Pici korom óta nagyon szeretem a zenét, imádok énekelni és táncolni is. Hogy ez mennyire megy arról most inkább nem nyilatkozok, de engem minden alkalommal feltölt, megnyugtat és csak ez számít. A zene egy nagyon fontos része az életünknek, megnyugtat, ellazít, energiával tölt fel, gyógyír lelki problémákra. Olyan akárcsak a gyerekeknek a mese. Egyszerűen szükségünk van rá. Mindegy milyen zene az klasszikus vagy modern, lassú vagy gyors ezt az adott lelkiállapotunk is befolyásolhatja. Én személy szerint nagyon szeretem a mulatós zenét, hisz ilyenkor igazan felszabadultan ki tudom táncolni és énekelni magamból az esetleges feszültségeket. Falusi lány révén nekem anno a bálok jelentették az igazi kikapcsolódást, imádtam. És a mai napig szeretem! Nagy szerencsém, hogy az én drága férjecském is szeret táncolni, úgyhogy igazán jó kis párost alkotunk a táncparketten (is). A bulin nagyon jó kis társaság gyűlt össze, a székek sokszor magányosan álldogáltak csak a teremben hisz mindenki a parketten ropta. Boldog,mosolygós arcok, baráti beszélgetések, ezek jellemezték az estét. Hajnali 3ig tartott a tánc, akkor már többen mezítláb vagy bármilyen lapos cipőben ami a lábukra illet táncoltak, hisz a csinos és nőies magassarkú cipők nem bizonyultak túl kényelmesnek😄 egy ilyen buli "minden" lábfájdalmat megér. Nagyon nagyon jó buli volt! Köszönet érte mindenkinek aki tett ezen bál sikerességéért.

Ma délben mama várt bennünket ebédre, a lányok is náluk aludtak. Így mindenki ki tudta pihenni magát. A délutánt a csajokkal töltöttük, biciklizés, kreatív foglalkozás, babázás, közös vacsi készítés majd pancsi után diavetítés. Közben pedig csupa móka és kacagás...❤❤

Csodákkal teli szép hetet kívánok nektek szívem minden szeretetével

Emberi kapcsolatok

Remélem sokan vártátok tegnap este a bejegyzésem! 😉 nem éreztem magamban elég erőt este, hogy írjak, de most itt vagyok. Havonta egyszer csinálok egy tisztító napot, amikor csak folyadékot veszek magamhoz és reggel megiszok egy pohár (kb 2dl) langyos hashajtó vizet. Ez volt tegnap is és úgy tűnik estére nagyon elfogyott az energiám. Aztán a mai reggel sem sikerült túl jól... Sári ma ünnepli a névnapját az oviban, ami betegség és szabadság miatt eddig elmaradt. Tegnap este nagy lelkesen segítettek krémezni, díszíteni a tortákat, én is vártam a reggelt, hogy együtt menjünk az oviba. Hát a szervezetem nem így akarta, mert egy kis nyavalya szó szerint ledöntött a lábamról😞 és akkor hívtam ismét a mamáékat, aki 5 perc múlva itt volt majd 10 perc múlva papa is megérkezett. Elrendezték a lányokat (akik egyébként ma reggel hipp hopp összeszedték magukat, hogy ez a névnapozás miatti izgalom vagy a segítek anyának mert nem érzi jól magát okán jött-e nem tudom, de jó volt látni) és elvitték őket az oviba. Majd ezek után mama visszajött és rendberakta a konyhámat. Hát nem semmi egy nagyi❤  Nem először kapok tőle ilyen segítséget,bármikor bármiben lehet rá és a papára is számítani, én meg nem győzök elég hálás lenni nekik. Pedig "csak" az anyósom és az apósom.... Kb hetente egyszer elviszik a mosott ruhákat és kivasalva kapom vissza őket. Bármikor vigyáznak a lányokra ha mi el szeretnénk menni 2ben egy kicsit vagy valami dolgunk van. Ha iskolába megyek mama főz a családnak, amikor picik voltak a lányok és leginkább mikor a kezem miatt a magatehetelenséggel küzdöttem akkor is minden helyzetben és időpontban számíthattam rájuk. De nem volt könnyű mindig segítséget kérni. Dolgozott bennem erősen az ego, nehezen kértem és fogadtam is el a segítséget. Azt gondoltam amit én csinálok azt úgy senki nem tudja megcsinálni, az én gyerekeimnek a legjobbat csakis én tudom megadni és az én dolgaimba "ne szóljon bele senki".... Aztán jött a betegségem ami megtanított arra, hogy bizony kell tudni segítséget kérni és ha felkínálják el is kell tudni fogadni. Nem fogok attól gyengébb lenni, hogy valaki levesz egy két terhet a vállamról, sőt az engem csak megerősíthet. Hisz azt az időt a gyógyulásomra,a gyerekeimnek töltött minőségi időre, a férjemre és nekem energiát adó dolgokra tudom fordítani. Az ember azt érzi ha valaki szívesen segít neki, hát tegyük félre az büszkeségünket és kérjünk segítséget ha úgy érezzük túl nagy teher nyomja már a mi vállunkat. Kérjünk segítséget a párunkról, a gyermekünktől (bizony, ők is nagyon sokat tudnak segíteni ha csak reggel visszateszik a pizsamájukat az ágyukba vagy bevetik a kis ágyukat, ha kiviszik a tejes bögrét a konyhába vagy vacsora után a koszos tányért....) a szüleinktől, a barátainkról és igen akár az anyósunktól és az apósunktól is😉 tudom, hogy sokan azt gondolják most, hogy dehát az anyós meg az após ilyen meg olyan, folyton meg akarnak mindent csak magyarázni, szeretnek beleszólni mindenbe.... Igen, ez valóban néha így van, de tegyük a szívünkre a kezünket mi nem ilyenek vagyunk? Szeretünk mindent jobban tudni a párunknál, a gyerekünknél és amikor meg akarjuk győzni őket a mi igazunkról egyáltalán nem a rosszindulat vezérel bennünket. Sokkal inkább az egonk. Ez az amit nehéz időnként háttérbe szorítani. Nekem sem megy mindig, de az évek során nagyon sokat fejlődtem e téren(is). Nehéz időszak volt mikor még együtt laktunk anyósomékkal, meg kellett felelni egy csomó elvárásnak, egy olyan életbe csöppentem bele ahol mindennek megvolt a maga helye és ideje, időnként kicsit szűknek éreztem a határokat és akkor még el is kellett fogadtatni magam, mint az egyszem fiacskájuk párja. Bátran mondhatom, hogy nem volt mindig egyszerű feladat, akkor még én is nagyon az utam elején voltam. De aztán a különköltözéssel, a gyermekeink születésével és a betegségem kapcsán kapott rengeteg segítséggel átértékeltem a dolgokat. Azzal ha mi változunk bizony változnak a körülöttünk lévő emberek is. És bizony ők is változtak. Nem a hibát kell folyton a másikban keresni (mert fejlesztendő terület bőven van mindannyiunk életében és ha erre pazaroljuk az időnket akkor a szép dolgok elszaladnak mellettünk ahogy a visszahozhatatlan évek is), hanem el kell fogadni amit ő még nem tud (vagy akár nem is szeretne) megváltoztatni magában, tudni kell köszönetet mondani és kifejezni a hálánkat feléjük, segíteni őket amikor nekik arra van szükségük vagy néha csak némán átölelni őket. Megismerni a másik ember szeretetnyelvét nagyon sokat lendíthet két ember kapcsolatán. Törekedjünk hát arra, hogy megismerjük és ezáltal el tudjuk fogadni a másikat, bátran merjük kifejezni az érzéseinket feléjük (jót és rosszat egyaránt) és beszélgessünk velük amennyit csak lehet. Hisz olyan könnyű megítélni a másik életét és cselekedeteit úgy, hogy közben fogalmunk sincs mi zajlik az ő lelkében és nem is vesszük a fáradtságot arra, hogy közelebb kerülhessünk hozzá. Ehelyett eltávolodunk tőle, mert gonosznak, rosszindulatúnak tarjuk őt holott lehet csak egy kis figyelemre, megértésre és szeretete vágyik az illető. Ne hanyagoljuk el az emberi kapcsolatainkat (bár hozzáteszem, hogy mindenkit megmenteni sem kell és lehet) mert ezek hoznak igazi értéket az életünkbe. A pénzünk, a nagy házunk és az autónk nem fog mindkét átölelni mikor szomorúak, magányosak, idősek leszünk....

Ma nem volt erőm főzni, de a tegnapi menüt szívesen megosztom veletek.... Minestrone leves volt teljes kiőrlésű spagetti tésztával és hozzá gombás, darált húsos lasagna házi ketchuppal. Egy kis olaszos feeling. Azt mondja a család fincsi volt 😃

Szép hétvégét kívánok nektek szívem minden szeretetével 💖

Anyaság

Azt gondolom ez a szó mindenkinek mást jelent, mindenkinek más kép jön elő ha erre gondol vagy erről beszél....
Minden nehézségét és szépségét latba vetve azt hiszem ez a legcsodásabb dolgok egyike amit egy nő ajándékba kaphat földi élete során. Ugyanakkor azt gondolom azt is el kell tudni fogadni ha valakinek ez ilyen olyan okból kifolyólag nem adataik meg, hisz ebben az életben mindig minden okkal történik. És az is teljességgel megérthető ha valaki nem édesanyaként szeretne kiteljesedni. A választás ebben az esetben is a miénk.
Én imádtam a kismamaság minden egyes pillanatát, véleményem szerint a legcsodásabb nő a világon egy áldott állapotban lévő leendő édesanya. Sokat simogattam a növekvő pocakomat, beszélgettem a kisbabákkal, zenét hallgattunk együtt, kismamatornára jártam. Aztán mikor eljött a szülés ideje jött egy csalódás hisz bármennyire is szerettem volna nem tudtam természetes úton világra hozni őket. Annyira szerettem volna átélni azt,hogy az édesapjukkal együtt végigcsináljuk azt az édesen keserves utat, magamhoz ölelem a kislányaimat... Ehelyett egy hasi műtét után mégcsak még sem mutattaák a gyermekemet, csak miután pólyába takarták. Nyilván tudom, hogy ennek valamiért akkor így kellett lennie, de ma már biztosan tudom, hogy más lehetőségek után néznék...
A szülés utáni napok eufóriában teltek, nagyon nagyon boldog voltam a kislányaimmal és az édesapjukkal együtt,hamar gyógyultam, gyorsan megérkezett a tejci amit nagyon fontosnak tartottam,hogy ezzel tápláljam a gyermekeim. De az első hónapok nagyon "siváran" teltek... Nem gondolnám, hogy depressziós lettem volna bár mélyen belül nyilván nehezen éltem meg, hogy mások akaratának alávetve magam nem azt az utat választottam amit én szerettem volna és ezzel egy csodától fosztottam meg az én imádott férjemet is. Csak szoptattam és pelenkáztam, éjszakai kelések és még egy mosolyt sem kaptam attól is kis csöppségtől, nehéz időszak volt ez nekem.  Kettős érzés volt bennem! De ez az időszak hamar elszaladt és jöttek a kedves és őszinte mosolyok, a mozgás és értelmi fejlődés, a csecsemőkből tanítható kislányokká fejlődtek és én annyira de annyira büszkén viseltem a címet, hogy az édesanyjuk lehetek. És így van ez a mai napig. Hálát adok minden áldott napon, hogy taníthatom őket, hogy időt tölthetek velük, hogy a szemükből és a szívükből áradó ragyogás a mi életünket is bearanyozza. Vannak bizony mindig nehezebb időszakok amikor azt érzem bármit teszek és mondok nekik semmi sem jó, nem fogadnak szót, hiábavalónak érzek minden fáradozást és legszívesebben egy jó könyvvel leülnék olvasni.... De tudom, hogy ők nem akarnak rosszat, csak egy kicsit több figyelemre vágynak, csak valami olyan zajlik az ő lelkükben is akivel ott és akkor nem tudnak megbirkózni és ez egyfajta segélykiáltás a részükről. Hisz tudom, hogy milyen sok szépet és jót kapnak tőlünk útravalóul és ezt ők fel is fogják használni ha szükségét érzik.
Ez a kissé hosszúra sikerült bevezető azért volt, mert újfent hatalmas öröm és boldogság volt a szívemnek, hogy miután hazajöttünk az oviból és apa elment angolra én a két kislányommal leültem a nappali szőnyegére és a szombati bálra elkezdtük vágni és hajtogatni a tombolákat. Közel másfél órán keresztül csak mi 3-án... Türelmesen, beszélgetve, énekelve, kreatívkodva repült el az idő. Népdalokat énekeltünk, megbeszéltük a mai napot az oviban, barkóbáztunk, szóláncot játszottunk közben pedig csak csodáltam őket. Nagyon szeretem ezt az időszakot, amikor már együtt tudunk véghezvinni csodás dolgokat, meséimmel és dalaimmal gazdagíthatom a tudásukat! Hamar elszalad ez az időszak is, de remélem ezek az együtt töltött közös pillanatok örökké megmartadnak nekünk mégha a számuk egyre ritkulni is fog az évek előrehaladtával.
Értékeljetek hát ti is minden percet amit együtt tölthettek még ha ez akkor épp nem tűnik kellemesnek. Visszanézve ezek is csodaszép pillanatok lesznek amit azokkal tölthettetek akik annyira megszépítik a ti életeteket is, akikért érdemes végigcsinálni a nehéz napokat is. És ők nem csak a gyermekeink....

Ma végre újra fakanalat ragadtam, kapros zöldbableves készült teljes kiőrlésű galuskával és majoránnás krumplifőzelék (barna rizsliszttel és tejföllel behabarva) főtt tojással.

Szívem minden szeretetével Nektek❤