Beleragadni a nem komfortos helyzetbe...

Kis szünet után újra itt vagyok... Az elmúlt napokban nagyon dolgozott bennem a tűz, a hormonok,a kitörni vágyás érzése és ez sok energiát vett igénybe. Tegnap este kitört a vulkán és most kezd visszahúzódni, hülni a láva. Persze nem kell komoly kitörésre gondolni, nem égettem fel mindent magam körül,azt gondolom ez csak egy kis előkitörés volt és bízom benne, hogy elég is volt ahhoz, hogy az érintettek kicsit felkapják a fejüket!

Igaz, hogy a mi boldogságunkért csak mi magunk vagyunk felelősek de a környezetünk nagyon is befolyással van ránk. Az érzelmi világunkra elsősorban. Nagyon szép és jó dolog adni, de ha valaki folyton csak ad és ad (vagyis ő azt érzi, hogy ez történik és nem igazán kap vissza ebből semmit) az egyszer csak visszaüt. Elfogy a sok energia, lelkesedés amivel belekezdtünk egy bizonyos dologba. Ezeket úgy lehet feltölteni ha az akinek oly sokat adunk elkezd vissza is adni abból amit ő kap tőlünk. De ehhez ismerni kell a másikat, hogy mi az ő szeretetnyelve, mi az ami neki örömöt okoz (és itt igazán nem kell nagy dolgokra gondolni). Ami számomra kérdést vet fel, hogy ha ezek a dolgok egyszer működnek miért felejtjük el alkalmazni őket? Ha mindkét félt boldoggá teszi az a helyzet miért esik nehezére az egyik,a másik vagy mindkét félnek egy idő után abba energiát fektetni hogy örömöt okozzanak egymásnak? 

Apró jeleket folyamatosan küldünk egymásnak, hogy kinek mire van szüksége és ezt a másik vagy észreveszi vagy nem. Ha hosszú ideig nem veszi a másik ezeket az apró jeleket egy idő után telítődik a "sok sérelem". De ekkor még mindig van egy fantasztikus eszköz a kezükben amivel változtathatunk ezen a helyzetén, ez pedig a kommunikáció. Ismerjük fel, hogy valami nincs rendben és merjük ezt elmondani a másiknak még akkor is ha ezzel elindítunk egy vitát, kockáztatjuk azt, hogy esetleg a másik fél megsértődik. Bizonyára azért sértődik meg mert egy tükröt lát amiben nem igazán számára tetsző a kép, elgondolkodtatja a dolog de esetleg váratlanul éri a helyzet, nem tud rá érdemben reagálni. Ha igazságtalannak érzi a "vádakat" cáfolja meg őket, amennyiben ezt nem tudja megtenni igenis gondolkodjon el rajt és ha ez neki is fontos változtasson rajt. De ez bizony nagyon nehezére esik a legtöbb embernek! 

Az élet szép, de azért szép mert mi azzá tesszük magunknak! Hát tegyük meg ezt valójában a saját boldogságunk érdekében mégha ez néha lemondással, konfliktusfelválalással is jár együtt. Sajnos nagyon sok olyan példa van az én környezetemben ahol ezt az egyik vagy másik fél nem merte felvállalni, szőnyeg alá söpörte a problémákat és belekényszerítette magát egy nyomorúságos, megalkuvó életbe és leélt egy életet önmaga börtönébe, betegségeket generálva ezzel magának... Hát köszönöm szépen, én ezt nem szeretném! 

Kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb lett ez a mai bejegyzés, de azért fogadjátok szeretettel!

Csodás vasárnapot kívánok nektek szívem minden szeretetével❤