Sári reggel pocakfájással ébredt... Simogattam, ölelgettem, próbáltam elmagyarázni neki, hogy biztos vagyok benne, hogy hamar túl lesz rajt, próbáljon meg kakilni, nyújtózzon ki, pihenjen. Zsófi is többször odabújt hozzá, megpuszilgatva, mondta neki, hogy pihenjen nyugodtan jót tesz neki. Óriási szíve van mindkettőnek, nagyon fontosak egymásnak. Természetesen az akupresszúrás pontok masszázsa most sem maradt el. Hamar el is múlt a pocifájás😄 dél körül volt egy 10 perces dolgom és ők mondták, hogy nem szeretnének velem jönni, itthon megvárnak. Sári eddig abszolút elutasította, hogy őt egyedül hagyjam itthon, most viszont mondta, hogy ők ellesznek egy kicsit egyedül. Megbeszéltük, hogy senkit sem szabad beengedni, nem nyúlnak semmi veszélyes dologhoz és nem veszekednek. Bizonyára most sokan gondoljátok, hogy dehát hogy lehet itthon hagyni egy közel 4 és egy 5,5 éves gyermeket.... Mindig is híve voltam az "önállóságra" való nevelésnek, én is így nevelődtem anno. Bár szerettem volna mindig több törődést, mint amit kaptam és nem is ezt szeretném továbbvinni az én gyereknevelésemben, de szeretném ha a gyermekeim nem ijednének ameg a saját árnyékuktól és biznának önmagukban és tudják, hogy én is megbízom bennük.
Zsófi ebéd után elment az egyik ovis társukhoz játszani, egyedül. Ez is egy jele annak, hogy ő is napról napra érik, önállósodik és kezdi a saját útját járni. Nem vágyik már folyton Sári közelségére, szeret vele lenni de szeret néha külön programot is csinálni. Azt gondolom mindannyiunknak szüksége van néha az "egyedüllétre", mégha ez nem is fizikai egyedüllétet jelent. Ettől még érezzük, hogy bármikor számíthatunk a másikra! Sári persze csalódott volt, hogy ő nem mehet partyzni, hisz ő is hivatalos volt a buliba. De a betegsége közbeszólt. El is keseredett a drágám, még Zsófival is összevitatkozott. Erre odaültem mellé és elmondtam neki, hogy tudom, hogy most csalódott de ezért ne haragudjon a húgára hisz ő nem tehet róla, hogy beteg. Elmeséltem neki, hogy mikor én gyerek voltam mennyire szomorú voltam mikor kirándulni mentünk volna és esett az eső. Persze a csalódottságomon túl semmi mást nem tudtam tenni, elfogadtam a dolgot. Okos nagylány ő már, megértette mit szerettem volna ezzel mondani.
Míg Zsófi játszott mi is hasznossá tettük magunkat itthon. Először játszottunk kicsit majd Sári kitalálta, hogy süssünk valamit. Túl sok kedvem nem volt hozzá megmondom őszintén, de persze erőt vettem magamon. Mivel azonban nem tudtuk eldönteni mi is legyen az, a vacsin kezdtünk el gondolkodni. Ki is tálaltuk, hogy virslis kiflit készítünk. Vagyis Sári készítette❤ teljesen egyedül megcsinálta a kifliket. Felvágta a leveles tésztát kockákra, majd megkente őket krémsajttal, belerakta a virsliket nekem pedig a sajtdarabokat, majd feltekerte őket, belerakta a tepsibe és megkente a tetejét tojással. Nekem mindössze annyi dolgom volt, hogy a forró sütőbe toltam. Annyira büszke vagyok az én nagylányomra! Mikor én gyerek voltam édesanyám sose engedett be a konyhába és mindig azzal magyarázta, hogy akkor ő nem tud haladni, meg hogy csak hátráltatom őt. Én nagyon szeretek a lányokkal szorgoskodni a konyhába, elmagyarázni nekik mi hogy készül... Ők meg élvezik ezeket a pillanatokat!
Mikor Zsófi hazajött Sári olyan de olyan szeretettel fogadta, megölelte, segített neki levetkőzni és faggatni kezdte mi volt a partyn. Közben hallottam mikor bementetek a szobájukba, hogy Sári mondja Zsófinak hogy annyira jó, hogy hazajöttél úgy hiányoztál❤❤ annyira boldog vagyok ezen szavak hallatán, csodás dolog ilyen csupaszív gyermekeket nevelni!
A vacsora finom lett, Sári pedig nagyon büszke volt magára. Nemrég még a karomban tartottam őket és anyatejjel tápláltam őket most pedig már ők készítenek nekünk vacsorát. Az idő gyorsan szalad előre, néha észre sem vesszük hogy elsuhan egy-egy hét és abban mennyi mennyi csoda van! Legyünk benne ezekben a hetekben, hogy megélhessük mindazt amivel a gyermekeink bearanyozzák az életünket.
Este az ágyikóban elmondtam neki,hogy remélem tudja milyen nagyszerű kislány, hogy én mennyire büszke vagyok rá és milyen klassz dolgokat csinált ma. Kell, hogy építsük az önbizalmukat mert így is túlságosan sokszor olyanok az elvárásaink feléjük amit ők még nem tudnak teljesíteni. Ha önbizalommal teli és lelkileg erős gyermekeket nevelünk, akik érzik, hogy bármikor számíthatnak ránk akkor bátran szembe mernek nézni majd az életük során felmerülő nehézségekkel, mert bíznak a saját képességeikben!
Karfiolleves és ananászos csirke volt basmati rizzsel ma nálunk az ebéd. Készítsetek ti is valami finomat a családnak és töltsétek szeretetben a hétvégét!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése