Nincs rá időm...

Vajon hányszor mondjuk el ezt a mondatot életünk során? Összeszámoltuk már valaha, hogy akár havi vagy heti szinten hányszor gondolunk erre vagy fogalmazzuk meg valakinek ezt? Bizony számtalanszor. És belegondoltunk-e már valaha is, hogy pont arra van a legnagyobb szükségünk amire azt mondjuk, hogy nincs időnk!? Ha a lelkünk segítségért kiált meghalljuk-e? Amikor tartósan fennáll egy melankolikus helyzet, amikor megrekedünk egy rossz helyzetben ami lelki vagy fizikai fájdalmat okoz számunkra akkor szakítunk-e időt a számunkra örömöt okozó dolgokra hogy esélyt adjunk önmagunknak arra, hogy ezekben az örömteli pillanatokban meghalljuk a lelkünk kiáltását? Merünk, tudunk-e ilyenkor szembenézni az elakadásaink okával, segítséget kérni ha már egyedül kevesek vagyunk a megoldáshoz?
A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk vagy nem csüggedünk hanem hogy van erőnk legyőzni ezeket.
Önismereti tréningen voltam tegnap, csodás élmény volt számomra! Bár azt érzem az elmúlt években szépen sikerült letakarítanom a cipőmről a sarat ami a sok sok év alatt rárakodott de nincs az a cipő amin ne lehetne még egy kicsit fényesíteni, hogy még könnyebb legyen továbblépni és hogy esetleg mások is észrevegyék a te csillogó cipődet. Ha megtetszik nekik talán megkérdezik mivel takarítottad le ilyen szépre? Ajánlhatod neki a különböző tisztítószereket de akár te magad is lehetsz az aki segít neki sarat kaparni. Megmondom őszintén én mikor jelentkeztem erre a tréningre kicsit ez is célom volt, hogy adhassak másnak. Számomra ez nagyon fontos! Rengeteg szép és csodás dologgal ajándékoz meg az élet és törekszem az adok kapok egyensúly fenntartására, mert a léleknek is erre van szüksége! A nyugalom, a harmónia mindig az egyensúlyból fakad.
Már az úton végtelen szeretet és hála volt bennem, hogy megengedhetem magamnak, hogy elmenjek egy ilyen tréningre és ismeretlenül is szeretetet éreztem a csoport tagjai iránt, éreztem, hogy ott tegnap mindenki adni és kapni is fog bőven és ha képes ezt tiszta szívvel fogadni akkor egy hatalmas ajándékkal lesz gazdagabb. 11 nő és egy férfi. Meg kell jegyeznem szerintem egy férfi részéről hatalmas nagy bátorság ha "bevállal" egy ilyet vagy bármilyen módon segítséget kér ha problémája van. Mikor beléptem a terembe elfogott a nyugalom, olyan varázslatos volt a hangulata annak a színpadnak. A gyertya lángja a kör középen egyenletesen égett, mely már jelezte számomra, hogy tiszta a tér. Kör alakban párnák, pokrócok és csodás halk zene szólt. Mindenki szíve szerint választott egy számára kedves pokrócot, én egy zöldre ültem le, ezzel is erősítve a szívcsakrámat. Egy kis bemutatkozás után jöttek a feladatok. Kezdetnek mindenki választott magának egy titkos barátot akiről a nap folyamán kedves gondolatokat kellett leírni és a nap végén megajándékoztuk az illetőt ezzel a kedves kis levélkével. Bizony a dicséret, az elismerés, a kedves szavak mindenkinek jól esnek, kiváltképp ha valakinek ebből nem túl sok jutott élete során és önmagát megdicsérni, megjutalmazni is nehezére esik. A feladatokat párokban végeztük, a "véletlen", amiben én egyáltalán nem hiszek, rakta egymás mellé az embereket. Figyelmesen hallgatni és kérdezni, körbeölelve egy egy élethelyzetet és elmesélni azt egy idegen embernek, bizony nem is olyan egyszerű dolog. A cél a megkönnyebbülés a végén amit a jó érzés kísér. Délután családállítás volt, na itt bizony szem nem maradt szárazon! Vagy ha mégis akkor sem az érzéketlenség miatt... Azt gondolom ez nagyszerű élmény volt mindannyiunknak, felismerésekkel tarkítva. Szerintem az életünkben meglevő helyzeteket sokkal könnyebb elfogadni ha megérjük mi is van mögötte, honnan ered az. Hiszem és vallom, hogy a problémák gyökerét kell megkeresni,mert egy fa is csak akkor tud hosszútávon minden tavasszal virágba borulni és bő termést hozni ha a gyökere (ami a föld alatt van és nem látjuk) egészséges! Úgy érzem tegnap ezzel az állítással mindannyiunk kicsi fája kapott egy kis tápanyagot, hogy megerősíthesse vele a gyökerét és igazán csodás virágokat hozhasson!
A nap végén egy rövid összefoglaló után (ami sokunknak a szívét megérintette) mindenki átadta az ajándékát, majd egy kört alakítva kézenfogva köszöntük meg egymásnak és önmagunknak azt az időt amit erre rászántunk és hálát adtunk az élményért amiben itt részesültünk.
A könnycseppek mindig megkönnyebbülést hoznak, az ölelés és a nevetés boldogsághormomt termel,a szeretet és a hála nyitogatja a szívcsakrát.... Ezeket hoztam én magammal tegnap el!
Köszönöm szépen a tréning szervezőjének, hogy egy ilyen ajándékot adott nekünk, a tréning vezetőjének, hogy újabb eszközöket adott a kezembe amivel saját magamon vagy a tőlem segítséget kérőknek pluszt tudok adni és azoknak a csodás embereknek akik szívüket megnyitva, titkaikat és érzéseiket megosztva velem bizalmukba fogadtak. Volt rá időnk mert szükségünk volt erre!

Szívem minden szeretetével nektek💝

Esőcsepp, könnycsepp, lelki megtisztulás

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy mennyire nem szerettem régen az őszt. A szél, a köd, az eső.... Aztán ez az idei ősz sok szempontból más volt mint az eddigiek. Szép arcát mutatta ezzel a hosszúra nyúlt késő nyárral, simogató napsugarak, időnként nyári meleget idéző hőmérséklet, gyönyörű színek a természetben.... Rájöttem, hogy ezek bizonyára az elmúlt 34 évben is valószínűleg így voltak és nem az évszakkal volt a probléma hanem az én lelkemmel.
Ma délelőtt mialatt a nappaliban ültem és egy bögre zöld teát kortyolgattam bámultam ki az ablakon. Odakint elég erőteljes szél tombolt és szakadt az eső. Az esőcseppek megtapadtak az üvegen és mikor már kellő méretűre duzzadtak szép lassan végigcsorogtak rajt és tiszta felületet hagytak maguk után. Akárcsak a könnycseppek.... Gyűjtjük, gyűjtjük a sérelmeket magunkban, nyeljük a keserűségeket és amikor már akkora méretet ölt a lelkünkben a fájdalom, hogy nem bírjuk el akkor könnycsepp formájában végiggördül az arcunkon, kellemes, jóleső érzést hagyva maga után a szívünkben és a lelkünkben. Mert a könnycsepp a lelkünk vére, mely ha egyszer kicsordul vele együtt a fájdalom is távozik. Rájöttem, hogy azért nem szerettem eddig az esőt, mert az én lelkem is tele volt fájdalommal és nem mindig hagytam, hogy könnycseppet öltsenek ezek! Pedig milyen jó érzés! Megadni magunknak a feloldozást a terhek alól, szeretve önmagunkat annyira, hogy meg tudunk bocsátani!
Az ősz, az eső, a változás mind mind csodálatos dolog. Az elmúlás mindig valaminek a végét jelenti de ugyanakkor egy új kezdetét is. Rajtunk áll csupán, hogy az elmúláson kesergünk vagy inkább nyitott szívvel, szeretettel, lelkesedéssel fogadjuk az újat... Én úgy döntöttem (mert mindig van választásunk!), hogy ez utóbbit választom! Szeressétek önmagatokat, mert csak annyi szeretetet tudtok adni másoknak amennyit önmagatok iránt éreztek!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Újabb tisztulás, fejlődés

Az elmúlt egy hét újfent tartogatott számomra jót és kevésbé jó dolgokat is. Kaptam hideget és szívet melengető kedves, megható gondolatokat is egyaránt. A kevésbé jó és hideg megjegyzések, megnyilvánulások hasonló érzéseket váltottak ki belőlem és arra inspirált, hogy újra végiggondoljam mi is az én célom, az én küldetésem ebben az életben? Valóban jó irányba haladok? Kértem jeleket odaföntről és bizony Nagyon hamar meg is érkezett egy végtelenül kedves embertől. És tegnap sok, számomra akár ismeretlen személyektől is megkapram a pozitív megerősítést! Köszönöm nekik❤
 Nagyon korán, kb 3 évesen már kapcsolatba kerültem a Jóistennel (leszámítva természetesen a pár hónapos keresztelkedésemet), minden vasárnap csinosba öltözve a nagynénémmel templomba mentünk. Imádtam az ölében ülni, csendben hallgattam végig a misét, valahogy olyan nyugalmat éreztem a templomba. Biztonságot jelentett számomra. Nagymamám, aki szintén buzgón gyakorolta a katolikus vallást, sok szép imádságra tanított meg és tényleg nem telt el úgy este, hogy én ne beszélgettem volna az Istennel. Nem értettem tisztán hogy ki is ő, de az valahogy egyértelmű volt ha bánatom van, ha segítségre van szükségem akkor hozzá fordulok. Ő mindig meghallgatott és ma már tudom, hogy mindig szeretettel fordult hozzám, sosem a hibáimat nézte vagy vetette a szememre hanem mindig a legjobbat adta nekem. És ma újra érzem ezt a közelséget vele és az ő segítőivel. Hogy nekem az az isteni szeretet ad mindig erőt, húz vissza a helyes útra ami az öröm érzését hozza meg idővel. Pedig bizony könnyebb lenne néha az egyszerűbb utat választani, ahol nem kell megküzdeni látszólag a démonokkal, a bennünk lakozó rossz érzésekkel és gondolatokkal. De ez a láthatatlan kéz mindig visszahúz, utat mutat, reményt és erőt ad az újabb feladat megoldásához ami előttem áll. Végtelen hálát érzek érte és ma sem múlik el nap, hogy ne köszönném meg neki a szeretetét és azt a sok jót amit ő és a segítői tesznek értem leginkább azzal, hogy végtelenül szeretnek és támogatnak.
Ez a szeretet az ami ma újra nagyon megérintett. Először a saját ügyem kapcsán a kisebbik lányom betegsége okán, majd a két gyermekem közötti csodálatos érzelmi szálak láttán.
A múlt hétvégén mikor apa lement a lányokkal Hahótra apukám elvitte gombát szedni a lányokat az erdőbe. Nagy valószínűséggel ennek a túrának az eredménye, hogy nem csak egy vödör gombával, hanem egy egy kulannccsal tértek haza a lányok. Sárinál vasárnap, Zsófinak hétfőn vettük észre a kis betolakodót. Apa ügyesen, gyorsan, higgadtan elhárította a veszélyt és minden a legnagyobb rendben volt. Aztán tegnap este Zsófinak hőemelkedése lett és mára egész szépen felkúszott a testének a hőmérséklete. Úgyhogy reggel csak Sári ment el oviba én pedig ápoltam itthon a kis bágyadt tündérkémet aki a láztól szinte egész nap csak feküdt és aludt. És még álmában is a kezemet fogta, mintha csak azt kérte volna, hogy anya legyél velem és mellettem. Hát persze, hogy ott voltam. Amikor ébren volt mesét olvastam neki, amikor aludt akkor csak ültem mellette, simogattam a forró kis arcát és szorítottam a kezét. Elfogtak az érzések és könnyek gyűltek a szemembe. Először talán a félelem könnyei, hogy mi van ha ezt a kullancs okozta.... Aztán miután segítséget kérve odaföntről megnyugodtam, hogy nincs semmi baja az én csodámnak akkor jöttek csak igazán a könnyek. Az örömkönnyek amit a hála érzése csalt a szemembe. De jó is egy ilyen szépségnek az anyukájának lenni, lehet hogy ez egy kis "segélykiáltás" a részéről, hogy egy kicsit szeress jobban,törődj velem többet de most csak így tudom ezt elmondani. Volt időm ma mellette gondolkodni és szép kis felismerések születtek meg újfent bennem, van még egy két elintézendő dolgom! De köszönöm, hogy erre is rájöttem és azt is, hogy tudok érte tenni.
Aztán mikor Sári hazaért az oviból, a mi kis angyalkánk arca felderült, annyira örült a nővérének. És ez abszolút érthető,mert olyan szeretettel és gondoskodással árasztotta el a kishúgát, hogy apával csak ültünk és büszkén mosolyogtunk. Leste minden gondolatát, vitte neki a zsepit, a teát, megosztotta vele a vacsoráját...  A mondás,hogy bajban ismerszik meg a barát közhelynek tűnik, de a közhelyek valamiért kialakultak. Én láttam ma (ismét), hogy veszekedhetnek ők bármennyit, lehet akármilyen mély is a sértődés ők akkor is mindig számíthatnak egymásra és igazán tiszta érzelmeket táplálnak egymás iránt. Ez egy édesanya szívének mindennél kedvesebb! Hálás vagyok mindenért ami megadatott az életembe eddig és nyitott szívvel és szeretettel várom a továbbiakat❤
A könny a lélek vére, mely ha kicsordul vele együtt megy a fájdalom is,a hála pedig a lélek ajándéka melynek nyomán újabb dolgok érkeznek meg az életünkben amiért ismét hálásak lehetünk! Merjünk sírni és sose felejtsünk el hálásak lenni!

Szívem minden szeretetével nektek❤

Valami elkezdődött....

A héten a lányok regenerálódtak itthon, egy kis náthával, köhögéssel küzdöttek. Nekem "eléggé" tanulnom kellett volna, de azért valljuk be 2 imádnivaló, cserfes kislány mellett ez nem olyan egyszerű... Lopott pillanatok a természetgyógyász jegyzettel, főzés, meseolvasás, séta a friss levegőn és szerepjátékok... Ezek töltötték ki ezeket a napokat. Tegnap délután az asztalon hagytam a kineziológia jegyzetemet és a jóskártyámat és mikor a lányok hazajöttek mamáéktól kérték, hogy játszunk együtt. Miért ne.... Kapcsoltam egy kis relax zenét és becsuktam szemem. Zsófi doktornő azonnal ott termett és mondta, hogy anya én most játszuk azt, hogy én leszek a kineziológus és te a kliens.
- mi a problémája?- kérdezte
- az,hogy időnként nem tálalom az egyensúlyt az életemben válaszoltam.
- értem... És ilyenkor mit szoktál csinálni anya?
- megkérdezem, hogy ez mit jelent?
- jó, ez mit jelent?
- azt, hogy néha túltervezem a napom, túlvállalóm magam és nem jut elegendő idő a számomra igazán fontos dolgokra, mint pl. Rátok és emiatt türelmetlenné válok.
Erre az én kis drágám odaült mellém a mindent tudó és megmondó kártyámmal és kérte, hogy húzzak egyet, hogy mivel tudok ezen a problémán segíteni, felülkerekedni. Nem túlzok ha azt mondom, hogy olyan érzések öntötték el a szívemet ami könnyeket csalt a szemembe❤ azt mondta Zsófi, hogy ő is kineziológus szeretne lenni, hogy segíthessen másokon... Nagy öröm ez egy édesanyának, ha azt hallja, hogy a gyermeke is Segíteni szeretne azoknak az embereknek akik hozzám hasonlóan nem találják időnként az egyensúlyt a saját életükben. Hogy ezt kineziológiával vagy más módszerékkel teszi meg mindegy is, a lényeg a tiszta szándék őszinte szeretettel átitatva.
Szombaton apa kitalálta, hogy lemennek Hahótra és elhozzák a felhalmozott újságköteget, hogy el tudjuk vinni az oviba papírgyűjtésre. Én itthon maradtam és döntöttem a fejembe a tudást... Este mikor hazaért a család örömmel és egymás szavába vágva mesélték a lányok micsoda élményekbe volt részük újfent az én kis szülőfaluja édesapám jóvoltából. Boldog lett tőle a szívem. De igazán ma délelőtt telt meg csordultig szeretettel és hálával mikor apukám felhívott telefonon. Főzés közben voltam mikor láttam, hogy az ő nevét írja ki a telefonon. Nem tudtam mire vélni a hívást de mikor felvettem és hallottam, hogy elcsukló hangon azt mondja az imádott apukám, hogy csak köszönetet szeretne mondani nekem amiért elküldtem hozzá a lányokat, rég nem érzett hála kerített hatalmába. Sokmindenért tudok és vagyok is hálás mostanában, de ez annál talán sokkal több volt. Köszönet, elismerés, szeretettel átitatva❤ oly rég vártam erre! Megérte, megérkezett, örökké őrizni fogom a szívemben! Egyensúlyba került az adni és kapni kettőse😀

Szívem minden szeretetével nektek❤

Ha készen állsz megérkezik.....

Mindig azt hittem én nem szeretem az őszt, mert hűvös és ködös na meg esős lesz az idő. Az elmúlt hétvége azonban megváltoztatta az őszről alkotott véleményemet! És egy újabb álmom vált valóra! Azt hiszem nem is igazán tudom szavakba önteni mennyire szárnyal a lelkem! Biciklitúrán voltam egy fantasztikus kis csapattal, 3 nap a Balaton körül. 210km, rengeteg nevetés, isteni ételek és finom fröccs, szikrázó napsütés, mesés színyekben pompázó falevelek, csillogó víztükör, energiaraktárak feltöltése a fűben fekve, varázslatos naplemente. Röviden összefoglalva ez volt a 3 nap! De egy kicsit részletesebben.....
Szombat reggel (még az előző esti előadás utáni boldogságtól telve) csomagolás, készülődés. Lányok ezt a 3 napot mamáékkal töltötték, papa jött értük fél11 körül. A társaság nálunk gyülekezett, 6an vágtunk neki ennek a távnak, 3 napra felosztva. Egy finom pálinka, kv, fröccs, kinek mi kellett az induláshoz és 11 után pattantunk nyeregbe. Az Északi parton indultunk, hogy a dimbes -dombos tájakat még frissen letudjuk aztán már csak nézelődjünk és guruljunk a déli parton levezetésként. 5 fiú és jómagam alkottunk egy csapatot, a társaság legidősebb tagja épp hétfőn ünnepelte az 58ik születésnapját, minden elismerésem az övé, ahogy teljesítette ezt a túrát. Vidám stílusával nem kevés mosolyt csalt az arcunkra, gondoskodó szeretete mindannyiunknak jól esett, mikor reggel frissen főzött kvval és terített asztallal várt bennünket❤ az első nap az uticél Zánka volt egy kis kékkúti, köveskáli kitérővel 50km-es lett ez a szakasz. Csodás helyeken jártunk, lombos fák között, ahol átszűrődött a levelek között a napfény és engem elöntött, a de jó, hogy a Jóisten ennyire szeret engem érzés, a hála, hogy ebben én is részt vehetek, minden egyes melengető napsugár újabb energiabomba volt számomra, imádtam! Annak ellenére, hogy kissé bizonytalan voltam az elindulást illetően, ugyanis az ekcémám olyan helyen is felütötte magát ami akár vissza is húzhatott volna.... De szeretettel beszélgettem vele,hogy velem együtt legyen ő is kitartó, csináljuk meg együtt és ajándékozzuk meg magunkat. Az első nap sokat küzdöttünk de mikor este a szálláson feltettem a lábam megköszöntem a testemnek az együttműködést és olyan jó érzés töltött el! Útközben sokszor leültünk, diót szedtünk az út menti fáról, lefeküdtünk a fűbe, nem csináltunk semmit csak bámultuk a festői tájat és élveztük a napocska melengető simogatását. Ez egy hatalmas ajándék, hogy szeptember utolsó napján ilyen mesés időben lehetett részünk. Zánkára érve fenséges vacsorát költöttünk el a Neked főztem nevű étteremben majd elfoglaltuk a szállásunkat és pihenésre adtuk a fejünket.
Másnap reggeli tornával kezdtem a napot a szikrázó napsütésben, energiát adva a testemnek és a lelkemnek! Közös reggeli és indulás a leghosszabb, 90km-es szakaszra. Délelőtt még kissé csípős volt az idő, így rétegesen öltözködtünk. De október volt már! Finom meleg teával és kvval leptük meg magunkat egy napsütötte teraszon és ezzel az élménnyel a szívünkben elindultunk egy újabb -dombos szakaszra. A csapat vezetője és az egész túra megálmodója és szervezője, Feri állt az élre! Nagyszerű munkát végzett, figyelt a részletekre, jelezte ha veszély leselkedett ránk(a sajnos nem túl jó minőségű de legalább így október elején már nem túl forgalmas biciklis úton akadt belőle pár), ha valaki lemaradt azonnal a segízűségére sietett vagy ha épp akadt akinek gondot jelentett egy egy húzósabb dombra feltekerni. Jó volt látni és érezni, hogy milyen szeretettel és odaadással teszi mindezt, közeledik felénk és látja át a helyzeteket. Csapatként tudtunk működni, mert volt egy vezető aki mögé bátran beállhattunk és feltétel nélkül megbízhattunk benne! Köszönöm neki ezt, hálám jeléül meg is öleltem őt és a tarsaság többi tagját is. Az ölelés nagyon fontos vitalitasgenerátor, napi 4 ölelés a túlélésért van, 8 a szinten tartásért, 12 már a gyarapodásért! Öleljetek szeretettel, tiszta szívből, mindannyian megérdemeljük! Azt gondolom a Balaton legfinomabb hekkjét ettem aznap, még most is összefut a nyál a számba ha rágondolok! Bizony egyre inkább érzem azt, hogy már ezekért az"apró" dolgokért is tudok hálás lenni és hihetetlen felemelő érzés. A második nap Zamárdiba szálltunk meg, este fél8kor értünk oda,akkor már kissé hűvös volt az idő. Tusolás egy kis beszélgetés és jöhetett a megérdemelt pihenés. Utolsó nap már csak egy 70km-es egyenes szakasz várt ránk a déli parton. A reggeli frissítő torna persze aznap sem maradt el, illetve kedves csapattársunk szülinapi köszöntése énekléssel, édességgel és természetesen öleléssel! Elmondtuk neki, hogy akkor a 100ig minden évben tekerünk egy ilyen szakaszt, max a napok számát növeljük, hogy még több sör és fröccs beleférjen, mégtöbb jókedv és nevetés és szeretetteljes ölelés❤ fél10 után vágtunk neki az út hátralévő részének. A nap már ekkor kellemesen simogatott bennünket a sugaraival és éreztem,hogy sajnálni fogom, hogy végetér ez a csoda ugyanakkor boldog a lelkem, hogy megtörtént ez is velem. Biztos vagyok benne, hogy szeret a Jóisten és szeretete jeléül ajándékozta ezt a 3 fantasztikus napot nekem, rakta mellém azokat a csodálatos embereket akikkel mindezt átélhettem és hogy lesz még ennek folytatása. Fonyódon a fiúk még produkáltak egy vagy inkább két gumicserét😃 és 5 óra után értünk Keszthelyre. Életreszóló élménnyel lettem gazdagabb, köszönöm a sorsnak, hogy mindezt az imádott férjemmel élhettem meg es bízom benne, hogy hamarosan a kislányainkkal együtt is bejárhatjuk ezeket a meseszép helyeket! Gyönyörű helyen lakunk, boldog a szívem és a lelkem! Töltsetek sok sok időt a szabadban, a zöldben, töltsétek magatokat a napocska energiájával, öleljetek, szeressetek és soha ne felejtsetek el hálásak lenni❤

Szívem minden szeretetével nektek❤

Álmodd meg es higgy benne....

Sokan mondják, hogy álmok nélkül nem érdemes élni, meg hogy higgyünk a céljainkba.... Én ezt egy kicsit másképp fogalmaznám meg. A pozitív gondolkodás nagyon jó dolog, de véleményem szerint addig nem működik míg a negatív hitrendszereinket felül nem írjuk! Két példát is tudok most erre mondani....

Talán emlékeztek még, hogy a nyáron úszni jártunk a lányokkal és Zsófi ügyesen de leginkább kellő önbizalommal és bátorsággal átúszta a medencét. Meg is kapta érte a jutalmát. Sárinak abban a két hétben nem jött meg a várva várt siker, nem bízott eléggé magában és mindemellé még mondogatta is, hogy nekem ez nem fog sikerülni. Ez a nyár sok szép élményt és változást ajándékozott a kis lelkének és múlt kedden mielőtt indultunk volna úszni mondta, hogy ő bizony ma megpróbálja átúszni a medencét. Örült a szívem és gondoltam gyorsan meg is támogatjuk ezt az elképzelést egy homlok tarkó tartással. Ugye nem kell mondanom mi lett az eredménye? Csillogó könnyek anya szemében és mosolygó édesapa mellettem, egy határtalanul boldog kislány a medencében, egy nagyon büszke kistesó és egy elismerő szavakkal dicsérő úszómester Merci néni személyében! Olyan jó érzés volt ott állni és szurkolni neki, nézni azt a magabiztos és csodás tempóval mozgó nagylányt majd a leírhatatlan örömöt az arcán.... Érdemes bizony élni és érdemes megélni ennek az életnek minden egyes pillanatát. Hálával a szívünkben, hogy részesei lehettünk ennek az újabb csodának (ami sehol máshol nem lakozott csupán benne). Köszönöm❤ 

A másik álom ami valóra vált és bizonyára egy hosszabb álom előszobája volt, anya pénteki előadása. Szeretek beszélni, szeretem megosztani az emberekkel a véleményemet, a tapasztalataimat (bár tudom és érzem is, hogy erre nem mindenki nyitott, így még mindig a tanulási fázisban vagyok ezzel kapcsolatban...kinek, mit és mennyit) a tudásomat. Kb egy évvel ezelőtt egy kissé nehézkesen induló barátság vette kezdetét. Adott volt 2 fiatal anyuka, akik havonta egy hétvégét együtt töltöttek a közös érdeklődési körük kapcsán. Együtt utazás, beszélgetés (bár sokszor itt is inkább én beszéltem) egyre mélyebb tartalmak felszínre kerülése, felismerésekkel és érzésekkel párosítva. Mára ez egy abszolút tiszta szeretettel átitatott barátság, ahol bátran megosztjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket, tudunk egymásnak biztató szavakat adni és egy virtuális öleléssel vagy simogatással fel tudjuk egymást segíteni ha valamelyikünk elbotlik. Ehhez csupán annyi kell, hogy ki tudjuk nyitni a szívünket, szeretettel tudjunk közeledni önmagunk felé elsősorban és ezáltal embertársainkhoz is. 

Ez a csodás barát váltotta valóra az én egyik álmomat, aminek nagyon szeretném ha lenne folytatása is, előadást szervezett nekem egy kedves kis faluba. Kb 30 ember azért jött el,mert rám kíváncsi,mert érdekli és akár szeretne is érte tenni, hogy miként lehet igazán boldog életet élni és mi is az a módszer (kineziológia) ami segítségére lehet ebben. Elkísért az én drága férjem is, aki nagy támaszom,segítőm! Szakmai segítséget kértem tőle, hogy jegyzeteljen és ossza meg velem, hogy miben kell fejlődnöm,mint előadó. Kb másfél órás volt a kis "monológom" sokminden eszembe jutott a kis jegyzetemből és bizonyára sokminden nem, de azt gondolom ami elhangzott annak ott a helye volt és nem véletlenül hangzott el pont az. Sok mosolyt és mély döbbenetet láttam közben a résztvevők szemében, mindannyiunk életében vannak elakadások amik valamiért ragaszkodnak hozzánk és hosszú hosszú éveken keresztül elkísérnek bennünket. Azt gondolom ha kellő tisztelettel és szeretettel közeledünk önmagunk felé akkor eljön az a pillanat amikor ezeket a gócokat fel szeretnénk oldani és nem hagyni, hogy továbbra is visszahúzzanak bennünket! Erre biztattam a kedves kis közönségemet! Hálás vagyok nekik, hogy ennyien megtiszteltek és meghallgattak és remélem ők is hálásak önmaguknak, hogy megtették ezt❤

Szívem minden szeretetével nektek❤