Búcsúzni, elengedni....

Mindannyiunk életében eljönnek időről időre azok a pontok amikor el kell engednünk dolgokat, érzéseket, élethelyzeteket, embereket.... Akik vagy amik már nem szolgálnak bennünket, visszahúznak és/vagy visszatartanak a fejlődés lehetőségétől, amiket már túlnőttünk, megfejlődtünk.... Fel kell ismerni, hogy már nincs szükségünk rá, teljesítette a küldetését, szeretettel (és csakis ezzel az érzéssel) útjára bocsatani. De ez bizony sokszor fájdalommal, könnyekkel, érzésekkel jár. Hogy ez baj-e? Semmiképpen sem! Minden ami az életünkbe kerül hosszabb rövidebb időre érzések sorozatát fogja kiváltani belőlünk. Így mikor elköszönünk tőle ezek az érzések újra elő fognak törni, sebek fel fognak szakadni vagy akár az öröm és felszabadulás könnyei elő fognak törni.
Ne ragaszkodjunk hozzajuk, csak engedjük hadd menjenek! Legyünk hálásak azért amit tőlük, általuk kaptunk, amire tanítottak és amit fejlesztettek bennünk. Lezárni, elengedni meg kell tanulnunk mert csak így tudunk új dolgokat beengedni!
Ahogy most az én életemben is több vonalon a lezárás és elengedés időszaka van, Sári is búcsúzik. Ő 4 év után szeretett óvodájától, tanítóitól, kispajtásaitól, a csoportszobától, a játékoktól de az emlékektől és az élményektől nem, azokat viszi magával a szívében, bátran építkezhet rájuk, hisz erős érzelmi és tanulási alapokat kapott itt....
4 éve szeptemberben, egy esős napon a hátára vette a kis virágos hátizsákját és kíváncsian, lelkesen elindult egy számára ismeretlen úton, az óvodába. Végtelen szeretettel várták tanítói és társai a kissé zajos és zsúfolt teremben, igyekezett bátor kislányként viselkedni. De ez csak addig sikerült mig én is vele voltam... Aztán következett 8 hét sírás és kőkemény sztrájk! Sem enni, sem inni nem volt hajlandó, bár szerencsére a sírás reggel csak addig tartott míg én eljöttem. Hát mit ne mondjak, megtépázta kissé anyai szívemet ez a pár hét. Az a szeretet és türelem amit ő ott kapott a 2 óvónőtől és a gyerekektől meglágyította ezt a kis szivecskéjét és egyre szebb lett abban a könnyes kis szempárban az oviról alkotott kép. Jöttek szépen lassan az élmények, az első elfogyasztott pogácsa, a barátok, a kis rajzok és eljött az a pillanat is mikor szívesen indult reggel útnak és mosolyogva ment be a csoportba. És innentől kezdve csupa móka és kacagás, játék és tanulás, evés és ottalvás, szeretet és barátság, mosoly és ölelés járta át az ott töltött órákat. Fegyelmezetten vett részt a közös játékban, szívta magába a sok tudást amit játékos feladatokon keresztül kapott, támogatta kicsi és félénk társait ( bizonyára emlékezve a saját kezdeti nehézségeire), segítette az óvónők munkáját, csiszolta a rajztudását és az énekhangját, finomította a kissé ete-bota mozgását, megtanulta kimondani az R hangot. Nagycsoportosként szeretettel és büszkén vezette be kishugát a csoportba, magyarázta neki mit hogy szokás az oviban, védelmezte őt az erősebbekkel szemben és közben igy váltak egymás legjobb barátaivá. Bár külön játszottak legtöbbször mégis hatalmas biztonságot adott nekik a másik jelenléte.
Szövődtek mély és talán életre szóló barátságok, ahogy az a kis tarisznya is szövődött amit együtt készített az óvónénivel amiben magával viszi amit itt ajándékba, útravalóul kapott...
"Óvónéni jaj de sokszor az öledbe vettél, vígasztaltál mikor sírtam vagy velem nevettél..." - ezekkel a szavakkal búcsúzott a múlt héten Sári és ez a pár szó sokmindent elmesél. Végetért egy rendkívül szép és tartalmas 4 év, új kalndok várnak erre a kis angyalkára és úgy érzem megérett rá, hogy felszálljon arra a szekérre ami viszi őt tovább az útján.
Ahogy az első nap egy borongós őszi nap volt, úgy az utolsó is egy esős, sírós nap lett. Elojottek azok a könnyek amik már a múlt heti évzárón gombócként tolongtak a kis drágám torkában. Szeretettel és könnyes szemmel öleltem magamhoz és biztattam, hogy bátran engedje el a fájdalmát, adjon helyet és időt a "gyásznak", hogy felszabadultan és vidáman indulhasson előre.
Este sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és az eltelt 4 évről. Csupa szép és jó emlék jött elő, ezért is nehéz az elválás.... Hálás vagyok az életnek, hogy megértem és megélhettem ezt a napot, hogy szeretettel letörölhettem a könnyeit és vele együtt sírhattam, hogy mellette lehettem mikor élete egy fontos szakasza lezárult.
Amíg élek támogatni, szeretni fogom őt, igyekszem elfogadni a választását, bátorítom, hogy merjen nagyokat álmodni, hogy ne féljem kilógni a sorból és éljen meg minden egyes pillanatot Teljes szívvel! Köszönöm, hogy az édesanyád lehetek drága kicsi kincs😍


Szívem minden szeretetével ölellek benneteket 😍

Megkoronázta...

....a múlt hetet lezárva emlékezetes szombatot tudhatunk magunk mögött. Drága férjem egyik szülinapi ajándéka egy tibeti hangtál relax volt ( és gondoltam én is megérdemlem a élményt amit ez a kezelés tud nyújtani), így szombaton, "kipihenve" a túrát 11 körül kocsiba ültünk és elindultunk Balatonalmádiba. Egy végtelenül kedves és tiszta szívű csoporttárshoz, baráthoz aki szeretettel és finom bodzaszörppel várt bennünket családias, Balatonra néző csodás panorámával rendelkező kis otthonukban. Mindig feltölt ha hasonló érzésű, gondolkodású de leginkább nyitott szívű emberekkel tölthetek el időt és ez pont ilyen volt! Már ez felért önmagában egy léleksimogatással  és ami ezután jött a hangtálak rezgésével és csodás hangzásával mélyreható. Szó szerint, hisz igazán a mélyben lévő dolgokat oldott. Hangtálak a test különböző pontjain, hol megrezegtek hol nem. De ez mind csak azt mutatta hol vannak az elakadások, hol kell dolgozni és mit kell megérteni belőle. Mert ha megértjük könnyebb elfogadni és kezelni, elengedni. Nekem nem ez volt az első (és bizonyára nem is az utolsó) ilyen élményem de a páromnak igen. Folyamatosan van mit oldani önmagukban, úgyhogy a hét eleje ezek után nem is volt mindig egyszerű. De én hiszem és tapasztalom is, hogy ez a munka mindig meghozza gyümölcsét. Jézus is sokat szenvedett míg köztünk volt és halálával is példát statuált nekünk, hogy megmentsen bennünket. És ez nekünk is feladatunk, megmenteni saját magunkat, feltárni az eladásokat, kitisztítani a rossz tudatalatti mintákat, hitrendszereket és békés, szeretetteljes életet élni! Szeretni és elfogadni önmagunkat és a világot is. Hogy könnyű-e ez? NEM! De szenvedni sem az és biztos nem ezzel a céllal küldött ide bennünket a Teremtő!
A nap a miénk volt, a lányok nagyszülőkkel, így ha már Almádiba voltunk meglátogattuk a nemrég nyílt vegán éttermet, a Vegaanitat. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy mindkettőnknek életünk egyik legnagyszerűbb gasztronómiai élménye volt ez, minden értelemben! Mesés egy hely, minden berendezési tárgyon, a személyzeten és az ételeken is érződik, hogy itt egy álom vált valóra, hogy itt mindent a szeretet mozgat és hogy az adni szó ugyanolyan hangsúlyos és fontos mint a kapni. Szeretetteljes vendéglátásban volt részünk, csodás ételeket ettünk, kellemeset beszélgettünk és csak úgy töltődött a lelkünk. Csodás hetünk volt és igazán feltette az egészre a koronát ez a szombat! Végtelenül hálás vagyok mindenért amit ott kaptam és viszem magammal emlékül a "nehezebb" napokra! Köszönöm Uram, hogy mindezt át és megélhettem!
Hasonlóan csodás pillanatokat és élményeket kívánok mindanyiótoknak és önmagamnak is!

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket és kívánok örömteli hétvégét nektek!😍

Határon innen és túl...

Aktív, csodas élményekkel tarkított hetet zártam tegnap. A kedvesem kedden ünnepelte a születésnapját és mi a lányokkal titkolózva, izgatottan készültünk. Készítettünk egy pólót neki amit mi rajzoltunk szeretettel! Csináltattunk egy névre szóló biciklis mezt neki, a lányok megtanultak egy dalt neki, ami így kezdődik "édesapából csak egy van..." és nekem bizony már ez a mondat könnyeket csalt a szemembe, Sári pedig édesen dugdosta ruhás szekrényében az apának készített szívecskés rajzot. Kedden reggel egy szelet dobostortával, egy szál gyertya fényénél ülve énekeltek a lányok és erre ébredt az apa... Kell ennél több ajándék? Azt hiszem nem és apa arcát látva biztosan mondhatom, hogy ő is így érzett abban a pillanatban és most is. Az ünnepelt maga is választott egy ajándékot, biciklizni indultunk a Balaton körül, 2esben. 10 óra körül ültünk a bringákra és az északi parton indultunk el. A megtett 143 km alatt, amit este fél 10kor mutatott a kilométeróra sok sok mesés pillanatot éltünk át de sokkal inkább meg. Az első megálló Balatongyörök (az egyik kedvenc településünk itt a környéken), a padon ülve újfent megállapítottuk milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy mindezt megtehetjük, hogy itt élhetünk, hogy együtt vagyunk és szerethetjük egymást és tulajdonképpen mindenért amink van vagy amit kapunk az élettől. A drága férjem azt kívánta, hogy a 70. Szülinspját is így töltsük el, együtt 😍 ámen! Sokszor megálltunk, gyönyörködtünk a tájban, a Balaton mesés színvilágában, élveztük a természet csodáit, mint a napsütés és a szellő, és azt hiszem igazán meg tudtuk élni a pillanatot és benne is tudtunk maradni. Ez az igazi boldogság! Ebben a duális világban úgy gondolom nem lehet mindig "csak" boldognak lenni, mert a rosszat is meg kell tapasztalni, hogy tanulhassunk belőle, de ez most nagyon is a boldogság állapota volt mindkettőnknek! Fáradtan, fenékfájósan szálltunk le a bicikliről, de megérte!
Egy kis regenerálódás után pénteken Szlovénia felé vettük az iranyt, hegyi túrára mentünk. Mindkettőnk számára ismeretlen volt ez a "terep" de valahogy olyan hívogató! 6 különböző és némiképp egymás számára ismeretlen ember, 1200m szintkülönbség, közel 2000m tengerszint feketti magasság, mesés taj! Hogy mit gondoltam vagy éreztem mikor megpillantottam a hihetetlenül zöld füvet, a kristálytiszta, hegyről lezúduló patakot, a havas hegyoldalakat, a kőszikláról leszivárgó esőcseppeket melyek függönyként borították, védelmezték a beugró hasadékot vagy megéreztem, (aztán meg is kóstoltam 😉) a nyíló bodzavirágot (ami végtelen alázattal tartotta meg az éjszaka hullott eső cseppjeit miközben soha nem érzett illatot ontott magából, az aranyeső ámulatba ejtő látványa a fejünk felett, az apró kicsi élőlények a sziklák körül, a szűk hegyi utakon (mint pl. Erdei harangvirág, gombák, nefelejcs, páfrány, hangyák, szajkó,) engem elvarázsolt és magával ragadt mindez. Közel 4 óra után értünk a csúcsra, ahol kissé csalódottan tapasztaltuk, hogy a menedékház csak egy hét múlva fog nyitni. De a nap szépségéből ez semmit sem tudott elvenni, hisz a természet itt is megmutatta mire képes. Bámulatos hegyek és völgyek találkozása, a sziklák közül kizúduló vízesés, a sziklán egymagában, kapaszkodva megélő kisvirág.... Az élet ott van ahol meglátjuk és megéljük azt. Ha igazán élni akarunk akkor az egészen kopár sziklás vidék is tud adni annyit ami ehhez szükséges. Ez a kisvirág hisz magában, kapaszkodik és csodálattal éli meg amit adott neki ez az élet! Vajon hányan vagyunk képesek kisvirágként élni, kapaszkodni amikor már legszívesebben feladnánk meg kilátástalannak, lehetetlennek tűnik az életünk, észrevenni az elénk táruló csodás természetet annak minden csodájának együtt és nem az életünk nehézségeire koncentrálni..... A természet rengeteg értéket rejt magába és nem irigy ebből adni, nekünk csak el kell ezt venni, meg kell ezt látni és töltekezni belőle! Azt hiszem megtettük mindannyian ezt pénteken a közel 9 órás túra alatt.
A férjem kollégája szervezte az utat, 6an voltunk, 3 házaspár. A társaságbóll én csupán egyikőjüket ismertem, de ez egyáltalán nem jelentett akadályt a nap során. Imádtam minden pillanatát a velük töltött időnek, Ildi lelkesedését a természet és annak minden élőlénye iránt, a boldogságot az arcán mikor megpillantott egy újabb természeti csodát, Zoli hatalmas sztorijait amikkel tápláltuk bőségesen a lelkünket mert hatalmasakat nevettünk, a közös érdeklődési körökről (mint pl a jóga es a finom ételek) való beszélgetést Verával és Norbival. Friss levegő, csodás táj, tiszta szívű emberek, szeretet és béke! Ez az amire a testnek és a léleknek szüksége van! Töltekezzünk a természetből, fogadjuk be annak minden csodáját és adjuk át aggodalmainkat, félelmeinket szeretettel az anyaföldnek. Takarítsunk a lelkünkben, hogy be tudjuk fogadni az újat! Kimenni a természetbe, megölelni egy fát (ahogy azt én is megtettem leérve a hegyről megköszönve mindent amit a naptól kaptam) nem kerül semmibe, de az ajándék amit kapunk tőle felbecsülhetetlen érték! Szeressétek önmagatokat, óvjátok a természetet hadd szolgáljon bennünket még sokáig! Ezen felbuzdulva össze is szedtem tegnap újra a ház körüli szeméthalmazt😉
A múlt hét csodas lezárása a Szombati nap volt egy lélekemelő hangtál relaxxal és egy mesés étteremmel Balatonalmádiba. De ez a következő bejegyzés témája!

Szívem momden szeretetével ölellek benneteket 😍