Aromás élet avagy hogy használd fel és ne ki a természet erejét

 Azt már sokan tudjátok rólam, hogy az én (és a családom élete) a természet szeretetére és annak használatára épül. Jómagam is természetgyógyász vagyok, immár két szakirányú végzettséggel, mint kineziológus és fitoterapeuta. Gyerekkorom óta hihetetlen vonzalmat érzek a természet iránt, imádtam a fán csücsülni órákig, ülni a homokózba és figyelni a hangyák menetelését vagy feküdni a fűben és bámulni a vonuló bárányfelhőket. De a nyári záporban a biciklizés is maga volt a csoda. Tudtam, hogy ennek az áramlásnak, valóságnak én is a része vagyok, mert ha én itt olyan önfeledten érzem magam, akkor az enyém is kell, hogy legyen. És aztán édesanyaként értettem meg igazán mennyire is fontos a természet és a természetesség az életünkben. A kemikáliák nélküli élet, az illóolajok csodás ereje a testi és lelki jóllét érdekében. Mikor először elmentem tanfolyamra ennek kapcsán még csak hobbinak gondoltam, aztán annyira hívott a dolog, hogy bizony hivatás lett belőle. Nem állítom, hogy egyenes út vezetett ide, de hogy megérte ide eljutni az ma már kétségtelen. 2020 szeptemberben végre volt annyi életbátorságom (és sok sok külső segítségem), hogy saját vállalkozásba kezdtem, mint természetgyógyász. Ebből persze nem maradhatnak ki az illóolajok, hisz azok a csodák amit én a saját életemben vagy a klienseim visszajelzései alapján megtapasztalok a természet ezen erejét illetően az néha szó szerint földöntúli. Ez pedig valami olyan dolog, amit tudom, hogy nem tarthatok meg magamnak, hisz a szeretet végtelenségét látva áramlásba kell tartani, hogy bárki kivehesse belőle azt ami neki kell. Ehhez adott nekem eszközt és hátteret a Doterra (a Föld ajándéka) amihez én 2019ben csatlakoztam és az elmúlt 3 évben sok sok embernek adtam tovább a lehetőséget, az olajokat, az életszemléletet, mert ennek van csak értelme és számomra ez érték. Megosztani valamit ami Kincs, ami kulcs egy jobb élethez. Hogy kinek mire van szüksége a jobb élethez ez természetesen egyéni, de a doterrának mindenre van egy válasza. Egészség, bőrápolás, kemikáliamentes élet, kapcsolatok kialakítása, anyagi javak.... Én folyamatosan tanulom ezt a szerintem feltérképezhetetlen tudományt, ami valóban tökéletesen megalkotódott valaki által, aki legalább egy lépéssel mindig az emberiség előtt van és lesz is. Ő az TERMÉSZET, akit mi emberek gyarló módon nem felhasználunk önmagunk és az ő érdekében is, könnyen létrejöhetne egy win win kapcsolat, hanem önző módon kihasználjuk a saját pillanatnyi jóllétünkért, hisz erre vágyik az elme. A gyors kielégülésre, az egyszer élünk elve alapján a mindent is nekem rendszerében élve pusztítjuk szépen magunkban és körülöttünk is azt ami érték. Nem tesszük a kincsesládába hanem kidobjuk a kukába. Én csak bízni tudok benne, hogy a munkám és a saját önazonosságom által segítem ezt az édesanyát, aki nekünk az életet adta és táplál (még) bennünket nap mint nap, úgy hívjak Földanya. 

Múlt hétvégén egy újabb szakmai napon, ami most 2 naposra kerekedett, vettem részt, fantasztikus emberekkel, az illatok hatása alatt, a legjobb tudásunkat és visszaszerzett bölcsességünket beletéve abba a 2 napba. Sokan voltunk (de mégsem elegen), pont annyian amennyiünknek ott kellett lennünk. Számomra a csoportban végzett munka, legyen az egy töltődés, egy tapasztalatcsere, tanulás, különös jelentőségű, mert azt látom, hogy bizony Együtt minden könnyebb és többre is megyünk ha egymásba kapaszkodunk. Szavakkal átadni azt ami ott történt talán nem is lehet, de megpróbálom leírni azt amit nekem adott. Számomra már az egy hatalmas ajándék volt, hogy elkísért az az ember, akivel 20 éve közösen (és persze külön külön is) fejlődünk, szeretettel csiszoljuk egymást, hozzuk létre a csodás jelent és vizualizáljuk, teremtjük a fantasztikus jövőt. Ő aki az ellenállás oldaláról érkezett, feladva a valósnak, igaznak vélt látásmódját a rendszerrel kapcsolatban, azt mondta szeretne engem ebben a szerepben is jobban megismerni, mi is az a kiolthatatlan tűz ami engem ennyire visz előre. Első nap üzleti tréning volt, 2 hasonló mégis teljesen különböző fiatalemberrel, akik az én megérzésem szerint pont azért sikeresek és voltak nekem is megnyerőek, mert nem adtak semmi mást csak önmagukat. Nem rendszer szemléletű tippeket adtak, mert ezt csak Így lehet csinálni, hanem hozták az életszerű példákat, alázattal kezelték a rendszerben megszerzett helyüket. Nem újabb üzlet építőket akartak toborozni, hanem pont azt mondták, hogy neked is van választásod, hogy használd a szabad akaratod. De helyezd el magad először a saját életedben, hogy aztán esetleg ebben a rendszerben is megszerezhesd a neked megillető helyet. Nem egy önismereti tréningnek szánták (szerintem) de egy kicsit mégis az lett. Mint ahogy egy kicsit baráti beszélgetés is, egy adok kapok a kérdezz felelek által (erre is jó volt szerintem a kis csoportos foglalkozás) Egy kis termet megtöltött pár ember, de az ami ott a jelenlévők fejében is szívében alakult, hogy aztán robbanhasson határtalan. Ahogy körülnéztem azt láttam mindenki jegyzetel, de nem azért mert már átlátja hogy lesz meg neki első szinten a 3as erő bónusza, hanem mert értéket talált abban ami elhangzott. Persze ezt jól felhasználva, szépen lehet ebből első, második sőt harmadik szinten is egy szép kis 3as erő bónuszt létrehozni. Nehezen hagytuk abba, de jól esett egy kis lecsendesedés utána a szaunában, majd másnap reggel ugyanezzel indítani a napot. Ami már sokkal inkább egy szakmai nap volt, mint az olajok tekintében (mit is tud a tömjén adni nekünk, mire a jó a hónap ingyen terméke a citromos eucaliptusz, milyen csodás parfüm alapanyag a neroli, ami ott akkor az én férjem nagy kedvence lett), mint az egészséges életmód tekintetében. Ami bizony nem ér véget az aromaterápiás életnél (inhalálás, aromafürdő, bedörzsölő, parfüm), hanem ugyanilyen fontos a táplálkozás is e tekintetben, ami korántsem a folyamatosan jelentkező éhség csillapítását vagy akár a ma divatos gasztronómiai élményt jelenti. Persze fontos, hogy amit eszünk az finom, akár szemet is gyönyörködtető legyen, de annak a tápanyag tartalma, szervezetre gyakorolt hatása rövid és hosszútávon egyaránt sokkal fontosabb. Borzasztó egészségi állapotban van a Föld lakosságának nagyon nagy része, nem találja a nyugati orvoslás a gyógyszert rá, egyre több a krónikus beteg gyermek, a 30 év feletti felnőtt társadalom nagy része pedig rendszeres gyógyszerfogyasztó. Egyre nő a gyógyíthatatlan (vagy annak vélt) betegségek diagnózisának száma. Erre hívta fel a figyelmet és járta kicsit körbe a témát egy  holisztikusan gondolkozó és dolgozó orvos Dr. Váczi Péter. Előadás sorozatát 4 részre bontotta, ez volt az 1. Korábban már hallottuk őt egy ilyen szakmai napon, nekem akkor az nagy sokk volt, ez már kissé lágyabbra sikerült az én értelmezésemben. Most már nem volt az a szigorú csak Így (ő a ketogén étrend mellett tette le a voksát és ezzel segíti  a hozzá forduló pácienseket a gyógyulás útján) lehet táplálkozni szemlélet. Volt benne jócskán humor is, amit tudjuk mennyire felszabaditó tud lenni a stressz tekintetében. Péter azt mondta lehet enni mást is, de ő nem kockáztatna.... ez a mondat sokmindent elmond, mindenki eldönti hogy fordítja le magának. Azt gondolom mindenre meg kell érnünk, a szkepticizmus is lehet a barátunk, de ismerjük fel mikor vagyunk már az ellenállás oldalon, mert az már nem biztos, hogy érték. Itt is hiszem, hogy jó irány az önmagunkra figyelés, a szelektálás, az érték beintegrálása vagy megtartása a szemét (az élelmiszeripari hulladék mindenképp ide tartozik) pedig kuka. Kíváncsian váron februárban a folytatást, nekem nagyon tetszett Péter nagyszerű egyszerűsége. 

Aztán ami utána jött az már (ha lehet ilyen módon összehasonlítani dolgokat, nekem mindenképp aki a lelki vonal erősitésében nagyon hiszek) nem volt ennyire könnyű téma. Egy my story téma kapcsán (mert mindenkinek van egy saját sztorija) érkezett egy Dimond szinten lévő NŐ, édesanya, feleség, üzletasszony, CSODA (mert mindenki önmagában egy csoda és nőnek lenni szerintem meg kiváltképp csodás és bátor dolog lenni ezen a síkon). Kiállt a tömeg elé egy energikus, vidám, mosolygós rövid hajú hölgy, bemutatkozott és elkezdett mesélni az ő múltjáról. Mert ahogy mindenkinek van egy sztorija, úgy mindenkinek van egy múltja is, amiből táplálkozik, töltekezik, ami által fejlődik (vagy épp stagnál, visszacsúszik, mert sokan ezt használják kifogásként és észre sem veszik mennyi lehetőség van benne). Elmondta honnan jött, hogyan állt 14!!!! (most mindenki gondoljon bele egy pillanatra ő hol tartott, miben hitt, mit csinált 14 évesen) évesen a saját lábára, tartotta és tulajdonképp nevelte fel önmagát. Hogyan került ki Olaszországba dolgozni, mit csinált ott 3 évig, hogy érkezett meg a gyermekáldás az életébe, majd hogy konstatálta, hogy ez a szerelem nem az amiről ő kislányként álmodott. Majd hazajött és vásárolt egy házat (természetesen az akkor oly divatos és tudjuk hova jutott svájci frankos hitelre) 0 önerőből, akkor már 2 gyermekes édesanyaként, egyedülállóként. Festett nekünk egy akkori önképet magáról. amiről azt gondolom kineziológusként bőven van mit igazítani rajta. 3 munkahelyen dolgozott, hogy el tudja tartani a gyermekeit, tudja fizetni a hitelét. Ebből az egyik egy mlm volt, amiben ő akkor elsőre talán egy nagy siker lehetőségét látta, de valahogy nem indult be a szekér. Ő pedig az alacsony önbecsülése miatt el is hitte, hogy ő erre nem képes, talán ebbe kissé bele is nyugodott, mert az ego egyik feladata pont ez az önigazolás. Ugye megmondtam, hogy looser vagyok???? Úgyhogy ezt el is engedte akkor és azt mondta, soha többé MLM. Időközben megérkezett a szerelem, egy újabb, a 3. gyermek (lehet a sorrend nem teljesen helyes, nézzétek el nekem, de tényleg olyan szájtátva hallgattuk ezt a CSODÁT, hogy nem biztos, hogy mindenre jól emlékszem) és egy újabb cég aki a fantasztikus termékét értékesítette MLM rendszerbe. Amire ugye ő korábban egyértelmű NEMet mondott. Beváltak a termékek és elkezdte reklámozni a barátai körében, de a haszon nem neki jött (a tudatalattiban lévő blokkja miatt) hanem egy ismerősének, mintegy barter üzlet keretében, amiről kiderült, hogy korántsem egy win win kapcsolat. Ezen felbuzdulva a férj segítségével elindult a saját, sikeres vállalkozás. Emellé érkezett meg egy borsmenta touch, a nyári forróságban való lehűsítése révén a doterra Brigi életébe. Lehet mondani, hogy szerelem első látásra? Aztán egy kőkemény porallergia gyógyszer nélküli kezelése volt a következő tapasztalás. Ekkor már zsizsegtek a hangyák, csak nem kéne ezt hagyni. De mibe is kerül ez egy gyesen lévő kismamának? Hát egy kicsi kezdőcsomag majdnem az egy havi gyes összegében. Mindegy, egy életem egy halálom kipróbálom. Vagy inkább eMeLeM a tétet!!!!  Aztán már nem volt megállás, a másik cég hűtlenségre hivatkozva (mert az ő tréningjük alkalmával Brigi nem bírt nem beszélni ezekről az olajokról) szerződést bontott vele, szóval megoldotta az élet, maradt a Doterra. Amikor elkezdett gyűlni az Euro a belső számlaegyenlegen, akkor Brigi azt mondta addig nem vesz ki belőle egy fillért sem, míg az el nem éri az akkori hitelének az összegét és Így is lett. Összegyűlt a 7 millió forint, a doterra betartotta az ígéretet és adósságmentessé tett egy családot. A öröm mellé azonban nagyon hamar megérkezett az üröm is. Amikor még a tudatalatti nem hiszi el, hogy a sikerért nem kell nagy árat fizetni, az élet lehet könnyed és egyszerű is, mert megérdemeljük. Édesanyják kísérte el egy mammográfia (!!!!) vizsgálatra, ahol miután édesanyja mellében találtak egy csomót őt magát is kontroll alá vették. Majd fél év múlva újra kontoll és bizony érkezett is az a diagnózis amit senki nem szeretne hallani. Rosszindulatú elváltozás, kemoterápia, műtét, protokoll szerinti eljárás. Brigi elmesélte, hogy mikor vártak édesanyja eredményére akkor azt a kérdést tette fel vagy küldte ki az Univerzumnak, hogy miért nem én? Miért anyukám, aki már idősebb, beteges, én fiatal vagyok... Van-e a gondolatnak teremtő ereje? Mindenki döntse el maga. Szóval van egy diagnózis, körvonalazódik egy protokoll, vannak illóolajok, amiről tudjuk, hogy mire képesek és egy dilemma, mi legyen? Győzött a kétség (ami egyáltalán nem baj, mert része volt az ő útjának) és beleállt a kezelésbe. Itt már sÍri csend volt a terembe, tényleg tapintani lehetett a csendet, döbbenetes volt. Orvosi utasításra semmi kiegészítő kezelés, az elején még volt próbálkozás a hányinger csillapitására zengest és gyömbér formájában, de aztán elengedte. Nehéz út volt ez a fizikai testnek és a léleknek is. Azt nem tudom, hogy az Access bars kezelések ekkortájt jöttek-e be Brigi életébe, de hogy sokat segítettek a gyógyulásban az egészen biztos. Mint ahogy a tömjén, copaiba is. Mert ahogy be tudta szedni ezeket az olajokat bizony el is kezdte őket párhuzamosan a kemoterápia mellett szedni és mikor elérkezett a műtét ideje, nem láttak elváltozást a mellszövetben. Hurrá, hurrá, siker, győzött az ÉLET! De itt még nincs vége a történetnek, mert az orvos arra hivatkozva, hogy az UH nem feltétlenül megbízható, csak a műtét mellett érvelt, ő pedig ha már belekezdtünk csináljuk végig csak legyen már vége alapon, a belső kétségeivel küszködve 3 gyermekes édesanyaként, beleállt. 250g ép szövetet sikerült eltávolítani az orvosoknak, amire maguk is azt mondták, ez nagyon ritka, hogy a kemoterápia ezt csinálja. Talán azért, mert ezt nem a kemoterápia hanem a természet csinálta?????? Ahogy ott hallgattam ezt a fiatal anyukát, az jutott eszembe vajon miért kételkedett... és közben az is eszembe jutott, hogy a kételkedés jó, de csak 3x, mert ha Isten 3x megmutatja magát akkor többször ne kételkedj abban, hogy létezik valami ami minden jelenlegi tudásunkon felül van. El is mondtam ezt Briginek, ő pedig odajött és átölelt, hálásan megköszönve szavaim. Ahogy ott öleltük egymást, éreztem, ahogy a szeretet terében kapcsolódunk egymáshoz és szinte egyszerre mondtuk egymásnak, hogy áldjon meg a Jóisten! Ebben az egy sztoriban rengeteg minden benne van, a dualitás világának mindkét pólusa, ez pont Így szép és kerek. Én mindenkit arra biztatok merjen IGEN-t mondani az ÉLETre és NEMet arra ami nem jó neki. Mert Így kap lehetőséget a csodák megalkotására, megvalósulására.

Nekem sokat adott emberileg és szakmailag is ez a 2 nap, még szilárdabban megerősített az aromaterápia iránti elköteleződésemben. És hab a tortám, hogy a férjem tegnap úgy jött haza a munkából, hogy vinne egy kis mintát a deep blue krémből a kolleganőjének, a másiknak egy kis cassiát... nocsak, nocsak

Szeretettel ölellek benneteket

Eltelt 2 év vagy még annál is több

 Hosszú időnek tűnik 2 esztendő, valójában az idő végtelen kerekén pedig egy pillanat csupán. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára bejegyzést írtam. Nem tudom miért maradt abba az írás, de mivel hiszem, hogy mindennek oka van és nem kell folyton a múltban vájkálnunk elfogadom, hogy Így kellett lennie.  2019 tele, karácsonya amikor már hallani lehetett a hírekben valamiről ami ott messze már van, létezik (hogy miért, ki vagy mi által azt talán csak sejtjük de nem tudjuk). Akkor még bíztunk benne, hogy nem ér ide, hogy nekünk ezzel nem lesz dolgunk. Úgy gondoltuk a nagy dolgok, nehéz dolgok, furcsa dolgok csak másokkal történnek meg, azok bennünket elkerülnek. Hát nem Így lett... Amivel dolgunk van az meg fog érkezni az életünkbe, mert különben nem tudná bevégezni feladatát.  És meg is érkezett kicsi szeretett hazánkba is 2020ban ez a valami amit az elmúlt 2 évben sokan, sokféleképpen értelmeztek, nevet adtak neki, féltek tőle vagy elfogadták. Megértették az üzenetet vagy csak elnyomták a felébredt érzéseket. Ki-ki a maga belátása szerint. Nem is feladata szerintem az embernek ezt minősíteni, bár kétségtelen, hogy a legnagyobb nehézség ebben kollektív szinten a megosztottság lett. Bizony sokszor egy egyénen belül is a folyton visszatérő KÉTSÉG miatt, ami nem engedett bennünket az EGYSÉGben maradni, ebből pedig lett a megosztottság. Ami senkinek sem jó, ha és amennyiben a szeretet szemüvegén keresztül nézi valaki a világot. Nem szeretném ezt az egész helyzetet semmilyen szinten minősíteni, hiszek valami nálam sokkal nagyobb rendező elvben, aki eddig is mozgatta a szálakat úgy, hogy közben nem fosztotta meg az embereket a szabad akaratuktól. Tudom, tudom sokan most azt mondják, itt már rég nincs szabad akarat, velük sem akarok vitatkozni. Hogy én mit tanultam meg az elmúlt két évben? Rengeteg mindent, azt hiszem sokkal többet fejlődtem e rövidke idő alatt, mint ez előtte lévő 3 évtizedben összesen. De ez sem igaz teljes valójában, hisz az előző 3 évtizedre pontosan szükség volt ehhez az ugráshoz, az elvetett magok learatásához. Úgy is mondhatnám a búza és az ocsú szétválogatásának ideje volt ez számomra. Átalakult minden, de közben meg nem változott semmi. Mert az egyetlen dolog ami örök, az került előtérbe. A tiszta szeretet általi szolgálat, segítség önmagamnak és másoknak is. Nem is olyan régen voltam egy konferencián, ahol ebéd után egy kis átmozgató jóga volt, támogatva az emésztésünket. Egy számomra csodálatos nővel rakott össze a Sors (jó ha tudjátok, hogy minden nő CSODAlatos) aki azt a kérdést tette fel nekem (illetve mivel ő volt a jógaoktató a csoportnak) hogy mit jelent számomra a csend? Csak néztem a szemébe és közben elkezdtek potyogni a könnyeim, nem volt könnyű megszólalni. Pedig tudok beszélni (sokak szerint nem is keveset) de valahogy ott jött meg, hogy mi is a csend számomra. Nekem, aki egész életemben csacsogtam ha kellett ha nem, anyukám folyton mondta, hogy maradjak már csendben... Hát elképzelni sem tudtam mit jelent az a csend, azt meg aztán végképp nem mire is jó az ha nem beszélhetek. Aztán itt rájöttem, hogy az örökös beszéddel folyton azt akartam, hogy mások vegyenek végre észre vagy hallgassanak rám, de közben az önmagammal való beszélgetés lehetőségét meg elnyomtam. Azt hittem a válaszok majd kint lesznek, a tuttit a nálam okosabbak fogják megmondani és aztán én megcsinálom vagy épp a bennem lévő dac miatt nem és ez Így pont jó lesz. Hát tévedtem és örülök, hogy ezt is felismertem. Hallgatni, figyelni, csendben lenni sokszor többet ér, mint egy újabb tanácsot adni, egy újabb irányzatot megismerni majd követni. Mert a hallgatásban van egyfajta bölcsesség, egy megengedés, lehetőség. Megismerni egy másik világot, ami nyugodtabb, békésebb, értékesebb (nekem mindenképp), mint az a zaj ami odakint uralkodik. Tele vagyunk okos (vagy legalábbis annak vélt) készülékekkel, villogó varázsdobozokkal amik biztos tudják a tuttit. Mondják is és teljesen el tudunk veszni az információk áradatában. Nem állítom, hogy baj ha valaki a varázsdoboz bűvöletében él, de hogy emellé nincs meg a legalább ugyanannyi időt kitöltő elcsendesedés, egyedüllét annak tisztázására mit is váltott ki bennem a varászdobozban mondott dolog, hogy szelektáljak azt talán már nem túl biztató a jövőre nézve. Szelektálni, lomtalanítani kell és ezt időnként el kell végeznünk. Ami érték az mehet a kincsesládába, ami nem az Kuka. Azért mert valamit igy szoktunk még egyáltalán nem biztos, hogy érték. És aztán jöhet az újratervezés, mit tudunk tenni azok nélkül a dolgok nélkül amik a kukába kerültek, pedig eddig azt hittük élni sem tudunk nélkülük és mire jók azok az értékek amik a kincsesládába kerültek. Hát valahogy igy zajlott az elmúlt 2 év bennem. Vannak dolgok amiket én magam raktam a kukába, vannak amik maguktól kerültek oda és ez igy teljesen jól van. Időnként végeláthatatlan hullámvasútnak éreztem az életet, a sosem ér már fel a kocsi a tetetőre, hogy körül tudjak nézni vagy ez a félelmetes zuhanás örökké tart érzése között lavírozva. De a sárkányhajó mindig pont időben érkezik meg a célba, de csak akkor ha a kétségek ellenére bele merünk ülni. Tapasztalások sora vár ránk az úton, amik aztán felejthetetlen élményekké alakulnak át és egy egy fontos állomás lesz életünk könyvében. Hogy ezt jó-e újra és újra elolvasni ezt még én is próbálom megfejteni, mert aki folyton nosztalgiázik vagy örökké a jövőn mereng az pont az Életről marad le ami meg MOST zajlik. A jövőn való merengést véleményem szerint könnyebb elengedni, mint a múlton való rágódást vagy épp kellemes nosztalgiázást. A múlt a részünkké vált, a jövő még mindig bizonytalan (de aki megleli a saját hitét annak már sokkal inkább reményteli) mégis csak a jelent vagyunk képesek megélni. Ez egy pandémia idején aztán még jobban kicsúcsosodik, mert hiába akarja az ember visszafordítani az idő kerekét vagy már túl lenni akár egy karanténon ott kell lennie. És ahhoz, hogy ez ne eméssze fel testileg és lelkileg a szeretetben kell ott maradnia. Hogy lehet ezt megtenni? Na ez az egyéni út, ez az amiben még talán mindig nincs megegyezés, hogy mi a legjobb módszer. Egy biztos, a kulcs, a lehetőség bármire a tiszta szeretet. Ami elvárások nélküli, csak VAN, létezik és képes sokasodni anélkül, hogy bárkinek is kevesebb lenne belőle. Egy körforgás, egy áramlás, ami mindaddig tud haladni míg az ellenállás meg nem jelenik. Hogy ezt az ellenállást kell-e legyőzni (magunkban) vagy a szeretet erejét erősíteni, hogy ne állhasson semmi az útjába ez jó kérdés.... Egy kis gondolkodó mindenkinek a hétvégére, aki ezt az írást szeretettel olvassa, pont úgy ahogy én ezt megírtam