Bizonyára a tegnapi sok sok pozitív dolog hatására ma megmagyarázhatatlan izgatottság uralkodott el rajtam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, éreztem, hogy 2m-rel a föld fölött járok, hogy legszívesebben átölelném az egész világot és segítenék mindenkinek akinek csak tudok vagy aki ezt engedi. Mert ez egy nagyon lényeges dolog, hogy segíteni csak azon lehet aki ezt kéri vagy engedi. Sajnos vagy nem, de nem tudunk mindig mindenkit megmenteni önmaga börtönéből. Mivel az egész világot nem tudtam átölelni, így megtettem ezt a szeretett családtagjaimmal. Az imádott férjemmel és a 2 kislányommal! Velük teljes az én életem, velük és általuk vagyok az aki vagyok. És persze a szüleim által.
Édesanyámmal soha nem volt túlságosan felhőtlen a kapcsolatunk, nem igazán tudott elfogadni engem soha, mint kislányt, rengeteg pofont kaptam tőle az életben, mind fizikai mind lelki értelemben. Folyton azt éreztem, hogy én soha nem tudok egy szintre kerülni a 2 fiútestvéremmel az ő szemében. Dicséretet, bátorítást, ölelést vagy simogatást vajmi keveset kaptam tőle. Emiatt persze én folyton lázadtam, bizonyítani akartam neki és talán magamnak is,hogy vagyok olyan jó, mint a fiúk... De ezek csak újabb konfliktusokat szültek köztünk.. Soha nem tudtam őt megérteni, miért viselkedik így velem, nem éreztem azt, hogy én erre rászolgáltam volna... Egészen addig míg nem találkoztam a kineziológiával... Ott aztán rengeteg dolgot megértettem, belyreraktam képeket magamban és el tudtam engedni azt a sok sok sérelmet amit cipeltem hosszú éveken keresztül. Ekkor már én is 2 kislány édesanyja voltam. Igyekeztem "jobban" csinálni az anyaságot, ami néha sikerült néha talán nem. Sokszor támasztottam olyan elvárásokat a kislányaim felé, leginkább Sári felé ami nem volt jogos. Nehezen fogadtam el őt a maga kis tökéletes valójában, folyton többet és jobbat akartam kihozni belőle. Ebben követtem a mintát amit láttam édesanyámnál. Talán neki akartam bizonyítani épp... De az elismerés továbbra sem érkezett tőle, pedig úgy vágytam rá.
Azt hiszem a nagy áttörés karácsonykor volt meg... Közel 1 év után újra találkoztunk és 12 év után együtt ült asztalhoz az egész család! Fantasztikus érzés volt ez nekem és talán életemben először anyukám szemében is az őszinte szeretetet és büszkeséget láttam felénk. És azóta is érzem ezt a túláradó szeretetet a részéről, már fel tud hívni és őszintén érdeklődni arról, hogy hogy vagyunk, mi történt velünk, nem folyton az ő problémái vannak első helyen, ki tudja fejezni,hogy mennyire örül nekünk, keresi az alkalmakat mikor beszélgetni tudunk.... Nyilván ezek apró kis lépések és nem is várom, hogy ő legyen a legjobb barátnőm (bár gyerekként mindig ezt szerettem volna), de ezek az apró kis megnyilvánulások nagyon sokat jelentenek nekem. Ma már megértem őt, tudom mi az amit ő is cipel magával évtizedek óta és nem képes letenni őket. Nyilván én is sokat változtam a hivatásomból adódóan és ma már nem haraggal hanem őszinte hálával tudok rágondolni arra az emberre aki életet adott nekem, aki hozzásegített ahhoz, hogy azzá válhassak aki most vagyok. Neki ez volt a szerepe az én életemben, hogy erőssé és kitartóvá tegyen. Nem véletlenül választottam én őt 34 éve az édesanyámnak.
Ami számomra pedig egy csoda, hogy a mi kapcsolatunk rendezésével Sári és köztem is megszűnt az űr.... Mérhetetlen boldogság ez nekem. Tiszta szívvel tudom őt elfogadni olyannak amilyen és ő ezt csillogó szemekkel, őszinte szeretettel és hálával köszöni meg. Az elmúlt időszakban nagyon közel kerültünk egymáshoz, érzem a kötődést a részéről (ami nagyon sokáig inkább csak az apa irányába volt meg), keresi ő is az alkalmakat a közös beszélgetésekre, sokkal több az érintés köztünk... Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó anya lánya kapcsolat köztünk, de valahogy mindig olyan más volt, mint Zsófival. Ez viszont egy igazán bensőséges viszony, amivel bízom benne, hogy sokat tettem azért, hogy egyszer ő majd sérelmek, elvárások és megfelelni akarás nélkül tudjon elindulni az anyaság csodálatos útján!
Rendezzétek a kapcsolataitokat a szüleitekkel, ne megváltoztatni sokkal inkább megérteni és elfogadni akarjátok őket. Meglátjátok megéri, hisz ezáltal tudtok ti is kiteljesedni szülői mivoltotokban!
Szívem minden szeretetével Nektek❤ pihenős, mosolygós vasárnapot kívánok mindannyiótoknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése