2017. február 24., péntek

Csordultig....

A mai nap után csordultig van a szívem örömmel, szeretettel és hálával. Az elmúlt napok sok pozitív dolgot hoztak az életembe, hálás is vagyok érte. Érzem magamon a nyugodtságot, ami átragad a gyermekeinkre is, nagyon meghitt és bensőséges pillanatokat töltünk együtt. Tegnap este színházba voltunk barátokkal,majd egy kellemes vacsizós, beszélgetős este kerekedett belőle.
Ma volt az oviban a farsang. Reggel apa is otthon volt mikor keltek a csajok, olyan izgalommal ébresztettük őket, énekeltem nekik a farsang van című dalt, erre ébredeztek. Imádom azt a 2 gyűrött kis arcocskát amit reggel látok amikor nyújtazkódnak az ágyacskájukban majd odabújnak a jó reggelt, hogy aludtál puszira. Mindenki tudta a dolgát és készülődött, hogy mihamarabb tudjunk indulni a partyja. Mondtam nekik, hogy én is nagyon szeretnék menni velük, mert én annyira szeretek táncolni. De mondták, hogy ebbe a buliba felnőttként csak a 2 óvónéni és a dadus néni vehet részt😉 erre megkértem, hogy akkor legalább otthon táncoljanak velem egyet. Hát így is lett, nagyon jó hangulatú reggel volt ez. Mind a 4en mentünk az oviba, ahol már nagyon jó volt a hangulat és bennem legalább akkora volt az izgalom, mint a kis drágaságainkba. Sári pillangónak, Zsófi méhecskének öltözött. Sikerült egy gyors fotót készíteni róluk, de nem szerettük volna sokáig feltartani őket hadd élvezzék a bulit, ez az ő napjuk volt. Az óvónéni hatalmas szeretettel fogadta őket, mindenkit egyesével köszöntött a szokásos reggeli puszijával és megdicsérte a jelmezét. Ezúton is köszönöm neki ezt a szeretetet és kedvességet. Annyira jó volt látni a csillogást a lányok szemébe, boldogság töltötte el a szívemet❤ örülök, hogy apa is velem együtt élhette meg ezt a felemelő pillanatot!
Mi ma Pestre mentünk 2ben. Amíg Máté elintézte a dolgát ( ami kb 2 órát vett igénybe) addig én találkoztam egy hozzám nagyon közelálló emberrel, aki meghatározó személy az én életemben gyerekkorom óta és sajnos (vagy nem sajnos mert ennek valamiért így kellett lennie) már jó ideje nem találkoztunk személyesen. Ő pedig az én imádott unokanővérem❤ kicsi korom óta felnézek rá, fantasztikus nyarakat töltöttünk együtt, rengeteg közös élményünk van, csakis szeretettel tudok rá gondolni! Igaz, hogy hosszú idő óta nem találkoztunk különböző okokból kifolyólag és volt is egy két nézeteltérés (talán kisebbfajta sérelem is egyikünk, másikunk vagy mindkettőnk részéről) az elmúlt évek során de semmi sem változott köztünk. Ugyanolyan szeretettel öleltem át, mint bármikor az elmúlt 33 évben. Nagy változások történtek mindkettőnk életében az elmúlt időszakban, volt mit megbeszélnünk egymással. És csak dőlt belőlünk a szó (egyikünket sem kell a szomszédba küldeni szavakért😍). És annyi minden nem fért bele ebbe a 2 órába, napokig el tudnék vele beszélgetni! Mindig nagyon büszke voltam rá, hogy az unokahúga vagyok, olyan életerős és határozott volt mindig! Sokszor kívántam gyerekként, hogy bárcsak én is olyan lehetnék, mint ő. Az életünk ugyan kissé másként alakult, de rengeteg közös van bennünk. A gyermekeink iránti határtalan szeretet, a küzdeni akarás az álmaink eléréséért (még akkor is ha esetleg minden összedől körülöttünk ami addig biztonságot jelentett, vagyis azt gondoltuk, hogy az az), a pozitív életszemlélet.... Nagyon jó érzés volt érezni azt, hogy fel tudtam nőni ahhoz az emberhez aki a példaképem volt gyerekként. Hogy én is tudtam neki tanácsot adni, hogy megoszthattam vele az élményeimet. Köszönöm neki, hogy rám szánta az életéből ezt a 2 órát! A legnagyobb ajándék amit a másiknak adhatsz az az időd! Ezeket az értékes pillanatokat sose veszítheted el, a tiéd marad örökre!
Az érzés, hogy fontos vagy valakinek lélekemelő! Töltsétek minőségi időt a szeretteitekkel, mégha a túlzsúfolt életünkben erre nem is mindig jut idő. Hisz ezzel tényleg olyan ajándékot adsz neki amit senki nem vehet el tőle!
Miután Máté visszajött megebédeltünk, majd leültünk kvzni. És egy újabb lélekemelő beszélgetés kerekedett ki belőle. Az én életemben ő az egyik legfontosabb ember, akinek a véleményére nagyon sokat adok, akitől nagyon vágyom az elismerésre (amit úgy érzek időnként, hogy nem feltétlenül kapok meg vagy nem olyan formában ahogy én azt szeretném. De ez lehet csak azért volt így, mert nem tettem le olyat az asztalra ami erre méltó lett volna vagy épp az ő személyiségéből adódóan nem jött felszínre. Nehezen fejezi ki az érzéseit, amivel én aki egy szerintem abszolút extrovertált ember nem mindig tudom mit kezdeni). És ma egy olyan ajándékot kaptam tőle amiért míg élek hálás leszek neki. A saját és egymás életében betöltött helyünkről beszélgettünk. Ki hol van most, honnan indult és hova tart... Ezen beszélgetés keretein belül kitért ő arra, hogy szerinte az én személyiségem az elmúlt 6 évben milyen változáson ment keresztül és hogy ez mennyire pozitív! Hogy mennyire más ember lettem azáltal, hogy édesanya lettem, a betegségem által....Elmondta, hogy büszke rám, hogy a betegségemből micsoda pozitív helyzetet varázsoltam magamnak, hisz ez volt ami elindított a kineziológia világába. Ő sokáig csak ilyen megfoghatatlan, hókuszpókusznak tartotta ezt holisztikus szemlélet-és gyógymódot, de látva azt amivé én váltam általa és ahogy folyamatosan fejlődök a saját oldásaim során ez neki bizonyíték arra, hogy nekem ez az utam. Hogy ez a nekem való hivatás, hogy ezt nem lehet könyvből megtanulni ezt valaki csak akkor úgy tudja így csinálni ha érzéke van hozzá... Elmondta, hogy pár évvel ezelőtt ő nem tudott volna elképzelni velem egy ilyen mélyreható beszélgetést és az utóbbi időben gyakran érzi azt, hogy az én meglátásaim mennyire pozitívak, építő jellegűek akár rá akár a közös életünkre vonatkozólag. Rávilágított jópár rossz tulajdonságomra is az elmúlt időszakból, amit azt hiszem sikerült magam mögött hagynom az évek során. Másképp látom a világot, máshogy nézek és gondolok emberekre! És ezekkel az érzésekkel együttélni sokkal de sokkal jobb, mint a múltban meglevő "gonoszságommal". Azt gondolná az ember nehéz elhagyni a rossz dolgokat és magunk mögött hagyni a negatív érzelmeket önmagunk és mások iránt, de bátran mondhatom, hogy ez nem így van! Mert ugyan sok energia, de az a béke és szeretet ami beköltözik azok helyére mindent szebbé varázsol körülöttünk!
Köszönöm mindenkinek aki csodássá varázsolta a mai napomat!

Szívem minden szeretetével kívánok szép hétvégét Nektek❤

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése