Nálunk idén egy kicsit előbb megérkezett a húsvét, legalábbis ami a báránykákat illeti.... Sári elkezdett pöttyösödni, bárányhimlő. Tegnap ovi után trambulinozni mentünk az ovis társunkhoz és ott már fejfájásra panaszkodott, ami nem jellemző, sejtettem, hogy valami lappang benne. Hazajöttünk és éreztem, hogy meleg a homloka, lázat mértünk és egy kis hőemelkedés volt, 38,5. Csináltam a dolgom és közben átvillant az agyamon, hogy mi van ha bárányhimlő. Gyorsan lepörgettem a következő pár hetet magam előtt (2 gyerek lévén2-3 hét tutti) és konstatáltam magamban, hogy jöhet. Nálunk amúgy sincs soha "jó időpont" egy ilyenre, elég aktív életet élünk (amit imádunk). Apa elvitte tusolni és jött, hogy tudok-e menni mert mutatni szeretne valamit. Tudtam, hogy jó volt a megérzésem😊 Ma délelőtt a drnő is megerősített abban amiben szinte biztos voltam. Úgyhogy visszaszámlálás indul,kb 10 nap. Plusz amíg a Zsófi is elkapja és kilábal belőle.
Tegnap este Sári először kicsit elkeseredett, talán nem igazán tudta ez mit is jelent. De apa és én színre léptünk és pár poénnal elütöttük a dolgot. Pl hogy milyen jó, hogy ezek a báránykák már húsvét előtt benéztek hozzánk, mikor mentünk fogat mosni mondtam neki, hogy gyere beee😄 nagyon jól fogadta és ezekután már minden sokkal vidámabb volt. Ma már egész büszke volt magára, dicsekedett mindenkinek.
Zsófi nem viselte ennyire jól ezt a helyzetet, napot. Sokat lázadt, vitázott, kiabált amiből természetesen vita is kerekedett köztünk. Talán kicsit sok volt neki Sári babusgatása, hogy "csak" őt ölelgettem. Este mikor elaludt olyan kis nyugodt volt a meseszép arca és akkor éreztem igazán, hogy holnap reggel nagyon meg kell ölelgetnem őt és elmondani neki, hogy őt is nagyon nagyon szeretem!
Este még megajándékozott egy olyan dologgal amit tudom, hogy tiszta szívből adott és talán egy kicsit bocsánatkérésének is szánta... Kimentem a konyhába és elkezdtem előkészülni a holnapi ebédhez meg sóskafőzeléket készíteni a friss sóskából amit a hétvégén hoztunk anyukáméktól. Ő és Sári is odajött és felaprították a sóskát majd ezek után Zsófi még el is mosogatott. Nagyon jól esett tőle és hálás vagyok neki nagyon! Édes volt ahogy ott térdelt a bárszékenkérte minden alkalommal, hogy nyissam meg a csapot mert nem érte el. Közben pedig beszélgettünk, olyan jó érzés volt! A gyermekünkkel töltött minőségi idő ezt is jelenti. Szeretem ahogy érdeklődnek azok iránt a dolgok iránt amit én csinálok, hogy szeretnék úgy csinálni ahogy én csinálom, fantasztikus érzés, hogy valaki felnéz rám...
Ma ebédre francia hagymaleves volt és maradt tegnapról egy kis tojásleves is. Sári előbbit, Zsófi az utóbbit ette. Egyszercsak Sári megszólalt, hogy ez milyen finom! Anya elmondod és leírod nekem majd ezt a receptet, hogy majd anyukaként én is készíthessek a gyermekeimnek? Hát persze, hogy elmondom drága életem és köszönöm neked! Zsófi is kérte, hogy mondjam el a hozzávalókat a tojásleveshez, hogy ő is tudjon főzni.
Rájuk és magamra is nagyon büszke vagyok, ez is egy pozitív visszajelzés nekem, hogy jól csinálom amit gyermeknevelésnek hívnak😄 ezekért a pillanatokért érdemes igazán csinálni, megélni a nehéz időszakokat is, nap mint nap újat adni magunknak és a gyermekeinknek is! Az ő boldogságuk a miénk is és ez így van visszafelé is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése