Gyerekként de még sokáig a serdülő és fiatal felnőtt koromban sem tudtam elképzelni azt, hogy milyen fontos dolog, hogy szeressem önmagam. Sokszor feltettem magamnak a kérdést minek is élek, semmi értelme az egésznek, milyen pocsék nekem. Mások milyen szépek, okosak, szerencsék, ügyesek bezzeg én.... Tele vagyok pattanással, nincs egy csinos ruhám, zavarba vagyok ha ki kell állnom emberek elé beszélni vagy akár csak hangosan olvasni. Nem tudtam kiállni magamért, mindent a személyem elleni támadásnak vettem és így is reagáltam rájuk. Ennél persze az lett a vége, hogy elvesztettem a barátaimat és sajnos (vagy ha másik oldalról közelítem meg akkor köszönettel) egyedül maradtam és irigykedhettem arra, hogy bezzeg másoknak milyen jól működnek a baráti kapcsolataik. Aztán miután egyre többször foglalkoztatott a dolog, hogy vajon hová tűntek azok az emberek mellőlem akiket én a barátaimnak tartottam elkezdtem mérlegelni hogy nekem mi a felelősségem ebben a dologban. És bizony rá kellett jönnöm, hogy a felelősség abszolút az enyém és nekem kell a hozzáállásomon változtatni, hogy szerethető legyek. És ez azzal kezdődött, hogy megtanultam szeretni önmagam, belenéztem a tükörbe, szembesítettem magam a hibáimmal, feltettem a kérdést, hogy ez nekem tetszene-e egy mások emberben, szeretnék-e egy ilyen habitusu emberrel barátkozni. Voltak bizony felismerések😉 Volt idő amikor nagyon görcsösen kerestem a "barátokat" magam köré, annyira akartam, hogy szeressenek miközben csak önmagam nem szerettem. Ma már nincs így, szívesen nézek tükörbe,szeretem azt az embert akit ott látok és nagyon sok kedves embert vonzok be. És akár a régmúltból is.....
Óvodában és általános iskolában volt egy nagyon kedves barátnőm (akkor legalábbis ezt gondoltam, persze ma már tudom, hogy abban a barátságban én egy zsarnok voltam) akitől a középiskolás évek elszakítottak (hála Isten), ugyanis engem nem vették fel oda ahova őt. Miután elkezdtem tudatosítani magamban miért is vagyok "egyedül" bizony jött az a bizonyos lelkiismeretfurdalás is. Milyen sok borsot törtem én az ő orra alá, amit ő lehet, hogy megpróbált anno elmondani nekem de én olyan önző voltam, hogy észre sem vettem. És az élet, az univerzum, a sors (akárhogy is nevezzük) megadta nekem a feloldozást. Pár héttel ezelőtt megkeresett azzal az indokkal, hogy olvassa a blogomat, nagyon tetszik neki és rengeteg elismerést kaptam tőle. Több, mint 2 órát beszélgettünk, visszamentünk egészen a gyermekkorunkig, természetesen megbeszéltük azt is kinek mi a felelőssége abban ami anno történt. 33 évesek vagyunk, rengeteg dolgot meg,át és túléltünk ebben a több mint 15 évben és annyira másképp látjuk önmagunkat és egymást is. Ez egy feloldozás volt nekem és nagyon hálás vagyok neki, hogy megkeresett és volt lehetőségünk tisztázni ezt a dolgot. Nagyon sok közös van bennünk, ugyanazt azt az utat járjuk mindketten, biztos vagyok benne,hogy hogy ezért is tálaltunk újra egymásra. Ha szereted önmagad, teljesen megváltozik a kisugárzásod és kedves, szerethető embereket vonzol be magad köré.
Tegnap mikor hazahoztam a lányokat az oviból feltettem mindkettőjüknek a kérdést, hogy ők mit éreznek maguk iránt. Mindketten egyértelműen azt válaszolták, hogy szeretik magukat és olyan jól esett ez az én anyai szívemnek. Sári megfogalmazta hogy ő szereti magában az okos fejét és azokat amiket mond, hogy szépnek tartja magát de azt nem amikor csúnyán viselkedik velünk! Azt gondolom, hogy az a kisgyermek aki szereti önmagát és ezt a szeretetet megkapja a szüleitől, nagyszüleitől is az kellő önbizalmat fog szerezni ahhoz, hogy pl ne féljen a sötétben, ne szorongjon ismeretlen emberektől, új helyzetektől, végig tudja aludni az éjszakát és azt érezze, hogy bármi történik is megpróbálja megoldani vagy tudja, hogy bizalommal fordulhat a szüleihez! Segítsük a gyermekeinket abban, hogy legyen egy egészséges önértékelésük, vegyük észre az ő segélykiáltásukat és ne söpörjük be a többi megoldatlan probléma mellé a szőnyeg alá! Ők a jövő generációja, nagyon nem mindegy milyen jövőt építenek maguknak!
Csak annyi szeretetet tudunk adni másnak amennyit önmagunk iránt érzünk💕
A héten ismét sok sok finomságot készítettem, tippek esetleg hétvégére: gyümölcsleves, bazsalikomos paradicsomleves eritrittel édesítve, bio tönköly betütésztával, gombakrémleves, kelkáposzta leves batátával, gulyáslees, krumplis tészta bio tönkölytésztával, házi csemeguborkával, zöldbabfőzelék fasírttal és zöldségfasírttal, sült csirke és hal savanyúkáposzta ágyon, fokhagymás juhtúrós sztrapacska, teljes kiőrlésű sörkifli. Jó főzőcskézést a hétvégére!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése