Mai bejegyzésem egy bosszantó incidens ihlette.... Egy kedves barátnőm megkért tegnap, hogy sétálgassak egy órácskát a pici babájával amíg ő a nagyobbik csemetéjét elviszi fogorvoshoz. Nagyon örültem a kérésnek, gyönyörű tavaszi idő volt, szikrázó és melengető napsütés. Megbeszéltük hol és mikor találkoztunk. Épp oda tartottam amikor az előttem haladó hölgy aki tolta fel a biciklijét az emelkedőn egyszercsak fogta az égő cigicsikkjét és kidobta oldalra. Én épp készültem átmenni a zebrán, tehát pont az orrom előtt esett le az égő csikk. A hölgy rámnézett és elnézést kért. Mélységesen felháborított a dolog és ennek bizony hangot is adtam. Mondtam neki, hogy ha esetleg eloltaná a cigarettáját és a föld helyett a közeli kukába dobná akkor ilyen nem fordulna elő. Az jutott eszembe ha most a babakocsit tolom magam előtt akkor pont abba dobta volna az égő csikket, belegondolni is szörnyű. És a hölgy reakciója, tipikus emberi reakció... A támadás! Érezte, hogy amit csinált nem volt igazán helyes
de bizonyára sértette volna az önérzetét ha ezt elismeri ezért inkább elkezdte fennhangon tudtomra adni, hogy majd ha mások is a kukába dobják a csikket, hisz nézzek körül mennyi szemét van itt. Hát pont ezért van ennyi szemét, mert sokan így gondolkodnak, hogy majd ha más is... Miért nem önmaguk miatt akarják letenni az emberek a rossz szokásaikat és változtatni az életükön? Miért várnak mindig másra? Miért nem vigyáznak az értékeikre? A környezetükre, az egészségükre? Ami kint az van bent.... És miért esik nehezére az embereknek elfogadni, beismerni ha hibáztak és változtatni rajt miért inkább támadnak? Mert nehéz belenézni a tükörbe amit időnként eléjük raknak?
Tegnap az ebéd a mi kis családunkban kapros zöldbableves, sóban sült csirkeszárny édesburgonyapürével és harcsagolyócska volt kuszkusz-bizivel.
Legyen csodás napotok! Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése