37 év

Kimondva ezt bizony nem kevés idő.... Gyermekként már csókolomot köszöntem az ennyi idős embereknek, azt gondoltam róluk ők már "öreg" emberek. Ennyi idős lett tegnap az én imádott férjem❤
Reggel én keltem legkorábban a családból, egy kis dekoráció, süti gyertyával, ajándék, fincsi reggeli.... Keltettem a lányokat és zenét kapcsolva vártuk az étkezőben, hogy felébredjen a szülinapos kis mormotánk (aki erre a napra szabadságot vett ki ezzel megajándékozva magát és engem is). Sári egy csodás verssel köszöntötte az édesapját amitől persze mindketten elérzékenyültünk. Hála és szeretet csillogott a szemébe és az én érzéseim pont azok voltak amit fel véltem fedezni benne! Együtt vittük el a lányokat oviba és mivel ez apa napja volt ő dönthette el mit csináljunk. A biciklitúrára szavazott. Az elindulás nem ment könnyen de végül 10 óra magasságában nyeregbe pattantunk és a cél Zánka volt😃 a szupi hétvége lezárásaként kimaradt az ott lévő Neked főztem nevű gasztrokocsma így azt szerettük volna kipróbálni. Az idő mesés volt, a biciklis út nagyon szellős.... Az első megálló Badacsony volt,egy fincsi fagylaltkehely hozzá egy frissítő fröccs és egy kellemes beszélgetés. Hogy mennyire szeretjük ezeket a kettesben töltött napokat, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehetjük, hogy milyen sokat ad ez mindkettőnek. Főleg egy ilyen tartalmas családi hétvége után. Amikor végre újra azt érezzük, hogy mindenki a helyére került, hogy jól érzi magát a bőrében!
A következő megálló Zánka, egy kisebb nézeteltéréssel hogy hol is van pontosan ez a gasztrokocsma... Én már jártam a szomszédságában lévő gyógynövénykertben de pontosan nem tudtam merre kell indulni csak a helyet ismertem volna fel a látom. De mivel a gps nem azt mutatta amire én gondoltam így apa ( műszaki beállítottságú ember lévén) vitába szállt velem. Mondtam neki, hogy akkor csak jöjjön utánam és ha nekem van igazam akkor a minimum amivel tartozik az egy bocsi... Persze hogy nekem lett igazam!!! A bocsi mellé egy isteni(de tényleg valami mennyei) levendulafröccsöt és fenséges késői ebédet kaptam (ez fél3 magasságában volt). A kilátásról nem is beszélve. Szikrázó napsütés, igényesen kialakított terasz és étterem, kedves személyzet és az imádott férjem mellettem aki történetesen a szülinapját ünnepli. Közben pedig azt éreztem mekkora ajándék ez az egész élmény nekem is és olyan hálás voltam érte! Tényleg akkor van értelme bárminek ebben az életben ha meg tudod élni a pillanatokat, ha hálás tudsz lenni értük, hogy mindez veled történik meg,ha melletted van egy (legalább egy) olyan ember akivel ezeket az élményeket vagy érzéseket meg tudod osztani....
Feltettem a kérdést a drágámnak, hogy mit gondol erről a 37 évről... Annyira jó volt azt hallani, hogy ő milyen szeretettel emlekszik a gyermekkorára, arra, hogy ő mindig azt érezte, hogy a szüleinek van ideje rá, hogy mikor nem kellett oviba mennie (ezt mindig kibulizta magának, mert nem túlságosan szeretett oda járni) akkor az apukájával milyen klassz dolgokat csinálták (úgy mint horgászat, állatkerti séta), hogy milyen jó érzés, hogy bármikor amikor kicsit félresiklott valami akkor számíthatott a szüleire és ez a mai napig így van! Annyira szép dolog amikor valaki így beszél a szüleiről arról az ajándékoról nem is beszélve amivel az ilyen szülők megajándékozzák a gyermeküket. Egészséges önértékelés, stabilitás, biztonságérzet....
Majd feltettem neki a kérdést hogy mi volt a legjobb és a legrosszabb ebben a 37 évben.... A legjobb az volt mikor Sári lányunk megszületett (és ez nem jelenti azt, hogy Zsófi nem ugyanolyan kincs a számára, de első gyermek és élmény csak egyszer van) a legrosszabb pedig az amikor volt egy komoly autobalesetünk és az a pár pillanat míg a kérdések lepörögtek az agyában, hogy vajon élünk-e, nem robban-e fel az autó.....
Végül pedig elmondta,hogy mennyire örül, hogy én vagyok a párja, hogy ha bennragad az előző kapcsolatában akkor biztos benne, hogy most nem itt tartana és köszöni nekem azt a sok mindent amit adtam neki, amivel hozzásegítettem ahhoz, hogy azzá válhasson aki most ő. Azzá az emberré akit én példaképemnek tartok,mert tudom honnan indult és hová ért! Hogy milyen sok munka, hajnali kelés, önismeretfejlesztés, türelem van mögötte! Szeretek a szemébe nézni ennek az embernek, megsimogatni a deresedő halántékát, kézenfogva sétálni vele, hozzábújni, megcsókolni mert hihetetlenül tisztelem, felnézek rá, szeretem úgy ahogy van! Ma már nem szeretném őt semmiben megváltoztatni, sokkal inkább elfogadom őt, tanulni szeretnék tőle és azt látni, hogy a gyermekeink is ilyen büszkeséggel néznek az édesapjukra ahogy azt én teszem!
Ezt nevezem én életnek! Amikor el tudod engedni a hétköznapi gondokat( de vajon gond-e az,hogy a 2 hetesre tervezett fürdőszoba felújítás lassan 2 hónapja tart vagy hogy ez vagy az még nincs a helyén a lakásban vagy hogy ilyen olyan hiteleink még vannak?) és kilépve a mókuskerékből ilyen pillanatokkal tudod megajándékozni magadat és a szeretteidet! Amikor szerethetsz és szeretve érzed magad! Nincs is ennél szebb ajándék egy szülinapra! Rengeteg energiát adott mindkettőnknek a tegnapi nap és nem utolsó sorban 105km-t, rengeteg ledolgozott kalóriát, mesés tájakat, finom borokat és őszinte szeretetet!
A Jóisten adjon nekünk még sok sok örömteli évet együtt! Szeretem magam, szeretem a férjem és a gyermekeim, szeretem az életem!!!