Tartalmas, aktív, élményékkel teli hétvége áll mögöttünk. Szombaton gyereknap volt az oviban, ahol felavatták a gyerekek az új játszóteret, tartalmas programokkal színesítettük meg a kicsik napját, úgy mint ugrálóvár, ringlis,gyerekkoncert, néptáncbemutató, gyerektorna.... Fincsiségek a büfében, lelkes szülők minden egyes helyszínen ahol a segítségükre volt szükség. Hálás köszönet nekik érte valamint a szülői munkaközösség tagjainak és mindenkinek aki hozzájárult a nap sikeréhez. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, napsütés és enyhe szellő. Délután még egy fellépés az ovis csoporttal a Balaton parton. Egyre erősödő szél, de a kis ovisok türelemmel kivárták,hogy ők következzenek. Bámulatos amit ott a színpadon nyújtottak, mintha mindig is ezt csinálták volna. Az erős szél ellenére, ami bizony elvitte a hangot, végigénekelték a dalokat, körtáncot jártak mi szülők pedig csillogó szemmel figyeltük a mi kis csodáinkat. Őket,akik még elhiszik, hogy bármi lehetséges ebben az életben, akik még nem ijednek meg a kihívásoktól,az új helyzetektől hanem a szívükre hallgatva mennek töretlenül előre! Büszkék vagyunk rájuk nagyon és példaértékű amit ők tesznek nap mint nap.
Az igazi élmény csak ezután jött. Ultrabalaton futás a MEE csapat tagjaként. Tomboló szélvihar, a csapattagok számomra ismeretlenek, akik reggel háromnegyed7-kor indultak Balatonaligáról. 12 fős csapat vágott neki a 220km-es távnak, dacolva az időjárás viszontagságaival, küzdve időnként önmagukkal de maximális bátorítást és támogatást nyújtva egymásnak. Mi 8órakor csatlakoztunk Balatonmárián a társasághoz, én ott kezdtem meg 6 km-rel a versenyt. Határtalan energiát éreztem magamban, a lábaim csak úgy vittek előre, a lelkem tele volt hálával, hogy ott lehettem, a szívem szeretettel és életem legjobb idejét futottam. 6km-t 30,17mp alatt. A váltóponton ott vártak a csapattagok, felemelő érzés volt így teljesíteni a szakaszt. Gyors kocsiba pattanás után mentünk a következő váltóponthoz, hogy ott is szurkolhassunk az ott beérkező társunknak. Így ment ez szakaszról szakaszra. A szél egyre erősödött, időközben besötétedett. A Balaton vize háborgott, csapdosta ki magát az útra,mi pedig mentünk rendületlenül előre és hihetelen teljesítményt nyújtva folyamatosan faragtuk le a perceket az eredeti tervhez képest. Igazi csapatként tartottuk egymásban a lelket, kísértük egymást biciklivel vagy akár futva, a másik puszta jelenléte biztonságot, erőt adott a zord időjárásban, hozzásegítve bennünket ehhez a nagyszerű teljesítményhez. A második szakaszom is nagyon jól sikerült, akárcsak apa mindkét szakasza. Őt a második szakasz végén már utolérte az eső is, kb hajnali negyed 2 tájékán. Iszonyú hideg is volt ekkora már! Mi akik "csak" álltunk és vártunk a váltóponton mindent magunkra vettünk amit a kocsiban tálaltunk. De a mosoly az arcunkról nem fagyott le, a poénok repkedtek, a kitartás és a bizonyítási vágy mindenkiben ott munkálkodott. Az eső ellenére a fiúk mentek előre, tették a dolgukat és közel egy órát lefaragva az eredetileg tervezett időhöz képest a csapat 21 óra2 perc alatt teljesítette a közel 220km-es távot és ezzel a 441. Helyen végzett.
A vihar minket elrettentett a végső befutótól, ezért mi 2 óra magasságában elköszöntünk a csapattagoktól és hazaindultunk. Ők Balatonaligán értek célba és méltán büszkén vették nyakukba az érmet.
Életem egyik legjobb élménye volt ez a futás, hihetelen energiát adott a következő időszakra. Büszke vagyok magamra, a csapattársaimra, a szervezőkre akik időt és energiát nem sajnálva ilyen élménnyel ajándékoztak meg bennünket. Ami engem nagyon jó érzéssel töltött el, hogy olyan emberek akik egymást nem igazán ismerik ilyen szeretettel közelednek egymáshoz, küzdenek egymással és a körülményekkel megajándékozva ezzel önmagukat és a csapat többi tagját is egy nagyszerű életérzéssel. Itt nem számít ki honnan érkezett, ki milyen beosztásban dolgozik és mennyi a havi jövedelme, itt mindenki egyenlő és mindenki ugyanazért a céléért küzd. Köszönöm nekik, hogy megismerhettem őket, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus csapatnak és remélem jövőre újra nekivágunk ennek a távnak és ismét megajándékozzuk egymást és önmagunkat egy felejtheten élménnyel!
Már rég osztottam meg veletek receptötleteket, hát íme a mai. Feherspárgából és krumpliból krémlevest készítettem pirított baconnel és tojásos lecsó volt kölessel.
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése