Ettől a héttől kezdve 2 hétig Balatongyörökön úsznak reggelente1 órát a lányok. Már tavaly is eltöltöttünk 2 szuper hetet itt a Merci néni kezei alatt és adott egy vízbiztonságot a lányoknak. Tavaly ilyenkor csak Sári volt beíratva de miután Zsófi meglátta milyen klassz dolog az ő is bekéretkezett a medencébe és ott is ragadt. Ennek a tanévnek a végére Sári nagyon kinyílt, olyan, mint egy kisvirág aki bontogatja szirmait és élvezi, hogy gyönyörködnek benne (mi az apával mindenképp) élvezi az életet, megéli minden pillanatát, rengeteget mosolyog és kommunikál emberekkel, folyton figyel és megtanul, elsajátít új dolgokat és nagyon boldog ettől. Én pedig attól, hogy az eddig kissé félénk, visszahúzódó kislányból szép lassan egy csodás kishölgy bújik elő akinek rengeteg álma van és arra törekszik, hogy minden napja egy csoda legyen. És ha megkérdezem a nap végén, hogy mi volt a legrosszabb a mai napjában akkor azt válaszolja, hogy neki minden szép volt ebben a napban❤
Ezzel szemben Zsófi, a kis vagány, belevaló, határokat nem igazán ismerő kislány elfelejtette milyen is ezeket az érzéseket megélni. Megretten az egyedülléttől, a sötéttől, nem szeret második helyre szorulni semmiben, egyre többször ad hangot a nem tetszésének sírással... Hiába a sok sok beszélgetés és ölelés, azt gondolom ő most ilyen korszakát éli. Ahogy Sárinál, nála is hamar vége lesz ennek az időszaknak majd. A tanév végére annyira elfáradt, hogy reggelente közel 1 óra kellett, hogy összeszedje magát és el tudjunk indulni az oviba. De most hogy úszni járunk.... Órákkal előbb ébred, mint hogy indulni kellene, este készül lefeküdni, hogy mihamarabb reggel legyen és annyira élvezi azt amit ott a medencében csinál. Folyton azt mondja mennyire szuper, hogy ő ide járhat és ezek a legszebb pillanatok a napjában! Én ettől annyira boldog vagyok! Őszintén szólva azt gondoltam, nem lesz ilyen egyszerű a dolog és talán megtorpan mikor be kell menni az uszodába. De hihetetlen büszke vagyok rájuk! Nagyon fegyelmezettek, teszik a dolgukat és haladnak a céljuk felé, hogy önállóan tudjanak úszni. Bárcsak mi felnőttek is elhinnénk ezt, hogy a célok kitűzése az csak az első állomása az álmok beteljesülésének, az rengeteg munka, energia, idő míg a babért le lehet aratni. Sokszor elfogy a lendület, elfogy a türelem és feladjuk az álmok elérését, mert elbizonytalanítjuk magunkat illetve hagyjuk, hogy mások elbizonytalanítsanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy mi az ami lehetséges számunkra! Gondolkodjunk csak el azon, hogy vajon a gyerekek, akik még ugyanúgy szárnyalnak ahogy azt a fantáziájuk is teszi (már ha azt a felnőttek a saját kudarcaikból kiindulva vagy a negatív hitrendszereikre alapozva le nem törik) miért is élnek sokszor boldogabb életet mint mi!?
Könnyes szemmel néztem ma is végig a családomon mikor este néztem őket miközben az apával boldogan hancúroztak a játszótéren.... Hálás vagyok, hogy vannak nekem és azért a rengeteg dologért is amit tőlük és általuk tanulok meg!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése