Hosszú idő óta először tegnap reggel a mi drága kisebbik csibénk az első puszira felébredt és kikelt az ágyacskájából. Hogy mi volt ennél az oka? Kirándulni ment az ovis csoport a Majormúzeumba. Ez egy igazi élménygazdaság, főleg egy városi környezetben felnövő gyermeknek. Sok sok háziállat( nyuszi, liba, tyúk, kacsa, birka), gyógy és haszonnövények, a régi falusi pajtákat idéző helyiség, talicska, fajátékok, régi gépek és hagyományörző foglalkozások. A ballagós szülők szervezésében jött létre ez a nap, amiről azt gondolom bátran mondhatom mindeannyiunk nevében hogy igazán felejthetetlen élmény volt! De ha csak a magam részéről nyilatkozom, akkor nekem mindenképp. Már eleve az a dolog, hogy az ovis közegben láthatom a kislányaimat, velük tölthetek egy egész napot úgy hogy tulajdonképp azt látom amit akkor csinálnak amikor nem velem vannak.... Reggel mikor beültünk a kocsiba felolvastam nekik az előző bejegyzésem,ami ugye Sári táncbemutatójáról szólt. Az elcsukló hangomat hallva Sári megkérdezte, hogy anya te sírsz? Mondtam nekik, hogy igen, elérzékenyültem, mert annyira szeretem őket és megélni, leírni ezeket az élményeket, érzéseket! ❤
Kb egy évvel ezelőtt mikor közölték velem a volt munkahelyemen, hogy nem tartanak igényt a munkámra bizony eléggé összetörtem és napokig nem tudtam napirendre térni a dolog fölött. Azóta már sokszor tudatosult bennem, hogy miért is kellett ennek így lennie. És tegnap először hálát is éreztem, hogy ezt "tették" velem. Ez a sok szebbnél szebb kis csoda megfogta egymás kezét (nem gondolkodva azon, hogy ők barátok-e, más nemű vagy bőrszínű-e a másik csak mentek egymás mellett, a nagyok féltőn óvva a kisebbeket) és fegyelmezetten, útközben beszélgetve elsétáltunk a múzeumhoz. Ahogy rájuk néztem azt éreztem, hogy jaj de jó nekem, hogy itt lehetek velük!
A nap mókával, kacagással, kézmveskedéssel, ebéddel telt. Volt ott minden amit egy gyermek csak kívánhat! A legjobb pedig a friss levegő, az önfeledt játék a szabad levegőn, ez az amire szüksége van egy 3-7 éves gyermeknek.
Mivel az égiek nekem nem az óvónői pályát szánták (bár gyermekként sokszor szerettem volna ezt a hivatást választani) így egy napra nagyon élveztem, hogy felügyelhetem őket, segíthetem őket ha elakadnak valamiben, húzhatom őket a talicskán ha "erős" emberré van szükség.... Én imádok a természetben lenni, úgyhogy ez a nap nekem több szempontból is hatalmas ajándék volt!
Ami kissé csalódás volt számomra, hogy mikor a nagy melegre való tekintettel fél1 magasságában elvonultunk pihenni kicsit egy hűvösebb helyiségben és Ibolya néni megkérdezte milyen mesét szeretnének,szinte kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy kapcsolja be a tv-t. Miért nem érték már a mai kör gyermekeinek az olvasott mese? Ami kapcsolatot teremt az olvasó és a hallgató között, ami kitűnően fejleszti a szókincsüket, az ibtelligenciájukat, a koncentrációjukat és nem utolsó sorban tanulságosak!
Este mikor hazajöttünk a túráról a lányok azonnal kérték, hogy olvassak nekik. Aztán mikor fürödni mentek elmondtam nekik, hogy nekem ez olyan furcsa volt. Erre Sári mondta, hogy ő is szeret ugyan tv-t nézni, de annyira jó mikor anya vagy apa olvas. Aznap újfent sok sok mesét elolvastunk nekik! Én is nagyon szeretek olvasni, hát még nekik, látva a csillogást a szemükbe.
Élményékkel teli és fárasztó nap volt a tegnapi! Köszönjük -toknak akik sokat fáradoztak azért, hogy egy ilyen csodás napot varázsoltak a kis lurkóknak! Ez a nap is egy csoda volt, kívánom, hogy éljetek meg az életetekben sok sok ilyen napot!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése