Még igazán el sem kezdődött a nyár de már tele vagyunk programokkal, a naptár lapjai bizony már nem üresek és időnként komoly fejtörést okoz melyik program mellett is tegyünk le a voksunkat. De mi (vagyis lehet csak én😃) szeretjük a pörgést, a folyton "kell" csinálni valamit napokat. De ha nem akkor meg itt van a tanulás, az olvasás vagy a motivációs, önfejlesztést növelő előadások...
Szombaton az éjszakai futás és a kislányunk táncbemutatója volt terítéken. Mivel a kettő időben elég közel volt egymáshoz és nem akartuk, hogy egy rohanás legyen belőle így természetesen a táncot választottuk Tapolcán. Lelkesen, izgatottam készültük a bemutatóra, Sári önbizalommal telve egyedül elfoglalta a helyét a társai között az első sorban, várva, hogy őket szólítsák a színpadra. Mi még leültünk a nézőtéren és vártunk. Néha még most is olyan nehéz elhinni, hogy lassan 6 éves lesz és már nem igényli minden pillanatban, hogy mellette legyünk és mi mondjuk még neki mit és mikor csinálja. A 4. Tánc volt az övék, a 6 kis csemete hatalmas mosollyal az arcán szaladt fel a színpadra és mutatták be a hónapokon át tanult koreográfiát. Csillogó szemmel figyeltük a mi kis gyönyörűségünket, aki nem is olyan rég még a karunkban szenderült álomba ma pedig lelkesen és ügyesen táncol a közönség előtt. Nem ismerve izgalmat csak boldogságot érezve a szívében megajándékozza magát és mindket is egy ilyen csodás produkcióval. Előadás után mondta, hogy neki ki volt itt a példaképe, kihez hasonlóan szeretne táncolni és hogy ő ezt mennyire nagyon élvezte! Jó ezt hallani, hogy valamit azért csinál, mert örömöt okoz neki! Remélem az életében is ezt a filozófiát fogja követni és akkor boldog és sikeres felnőtt nő válik majd belőle! Anyának természetesen ott csillogtak a könnycseppek a szemében, libabőrös lett a bőre és azt éreztem én vagyok a világon a legszerencsésebb nő! Ott ült mellettem életem nagy szerelme, ölében a másik kis ajándékunkkal, aki szintén dicséretet érdemel amilyen türelemmel végigülte ezt a másfél órát abban a levegőtlen teremben.
Sári rengeteget fejlődött tavaly óta, a mozgása,a figyelme... Csak nézzük apával ezt a kisbabából kifejlődött kis(nagy) lányt, aki reggelente már tudja mi a feladata, aki már szívesen jön a konyhába segíteni és nemcsak a játék érdekli, aki falja a könyveket, bár még olvasni sem tud, aki hihetetlen empátiával rendelkezik és ezt a húgával szemben nagyon sokszor alkalmazz is. Döbbenten állok időnként és rácsodálkozok, hogy mennyire okos, kedves és figyelmes kislány és soha nem szalasztok el egyetlen pillanatot sem, hogy ezt elmondjam neki és hálát adjak érte, hogy én lehetek az anyukája. Nagyon szeretem megélni a pillanatokat és egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy a hosszútávú célokra való fókuszálás helyett sokkal inkább a jelenben élek és nem akarok lemaradni az élményeimről csakazért, mert nincs időm megélni azokat. Nem akarok folyton rohanni, az élet úgyis hamar elszalad. Szeretem leírni és megvalósítani a céljaimat, megélni közben a pillanatokat és rácsodálkozni azok varázsára és beépítve ezeket menni mindig előre!
Hazafelé még egy drukkolás a futóknak is belefért, nagyon jól éreztük mindannyian magunkat!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése