2017. január 21., szombat

Lelkünk

Hát ez a mai (most már a tegnapi mert elmúlt éjfél) nem volt egy lélekemelő nap.... Több dolog is szembejött velem amivel nem tudtam mit kezdeni azon a szinten ahol (sajnos) most vagyok. Egy óriási küzdelem ez most nekem, de tudom, hogy meg fogom lelni a kiutat. A mai 8,3km-es futásommal biztos vagyok benne, hogy tettem ezért😉 a délutáni közös korcsolyázás a kislányaimmal pedig sokat lendített a kedvemen. Köszönöm nekik, hogy a jelenlétükkel, a vidámságukkal és azzal hogy vannak nekem átlendítenek egy egy nehéz időszakon....
Igen, azzal, hogy vannak nekem. Sajnos a tragikus olaszországi buszbaleset után ezt jópár édesanya nem mondhatja el 😭 csak végtelen űr, fájdalom, kétségbeesés tölti be a szívüket. Elvesztettek valakit és ezáltal elvesztettek szinte mindent... Segítettek becsomagolni a kis holmijukat a sítáborba, kivitték őket a buszra, naponta beszéltek velük és meghallgatták az élményeiket és talán már el is készítették a kedvenc ételüket és úgy várták őket haza. Várták de már nem érkeztek meg. A lelkük még itt marad talán egy kis ideig velük de test ehhez már nem tartozik. Embertpróbáló érzés ez az itt maradt hozzátartozóknak, kívánom, hogy a hitük legyen elég hozzá hogy együtt tudjanak ezzel az érzéssel élni.
Elengedni valakit aki az életünk része sosem egyszerű mint ahogy elfogadni a megmásíthatatlant sem. Imádkozzunk érte, hogy az ő lelkük is megnyugvásra leljen mint ahogy az elhunytak lelke is meg fogja ezt tenni.
Mi pedig akik osztozunk ezeknek az édesanyáknak, édesapáknak, testvéreknek, nagyszülőknek a gyászában érezzük át újra annak a "súlyát", hogy milyen nagyszerű dolog, hogy elkészíthetjük a kedvenc ételét az imádott kincsünknek, hogy ezredszer is visszapakolhatjuk a szekrényből kipakolt ruhát, mert már 10szer átöltözött aznap(ez egy aktuális téma volt ma nálunk), hogy újra és újra meghallgathatjuk azt a kissé hamiskás dalt amit aznap tanult, hogy egy újabb csodaszép rajzzal gazdagíthatjuk a gyűjteményünket amit a kis kezével nekünk készített oly nagy szeretettel, hogy tanulhatunk vele és ezzel is hozzásegíthetjük az álmai megvalósításához, hogy osztozhatunk minden örömében és bánatában.... Legyünk nagyon nagyon hálásak, öleljük őket át és mondjuk el nekik mennyire fontosak is ők nekünk ❤❤❤

Szívem minden szeretetével Nektek❤

2 megjegyzés:

  1. A mai övvizsga egy perces néma csenddel kezdődött. Érezni lehetett a fájdalmat, pedig mi átölelhettük gyermekeinket. Elképzelhetetlen hála tölti el ezért a szívemet nap mint nap, és egy jó adag félelem is...
    Gyönyörűen megfogalmaztad! Puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Bár ne kellett volna... Valóban gyönyörű élményékkel ajándékoznak meg bennünket ugyanakkor egy örökös "rettegés" mindenné munk és mindezt úgy kell csinálnunk, hogy ők ezt ne érezzük és ne helyezzünk ezzel egy mázsás súlyt a kis vállukra 😞

    VálaszTörlés