Hogy mekkora érték egy nagyszülő azt az is tudja akinek van és sajnos az is érzi a hiányát akinek nincs. Mi, illetve a gyermekeink 2 oldalról is szerencsések vagyunk hisz mind a 4 nagyszülő él még, mi több férj és feleségként több évtized után is és a maguk módján aktív nagyszülőknek is nevezhetjük őket. Nyilván, mint mindannyiunknak vannak hibái(ami nem is feltétlenül hibát jelent, inkább a saját hitemrendszerük szerinti életet, önmaguk megvívott vagy nem megvívott harcát, saját boldogságukat vagy épp boldogtalanságukat) de ami közös bennük egyértelműen, hogy imádják az unokáikat és ha róluk van szó akkor nem igazán ismernek lehetelent. Amikor velük kell játszani akkor nem fáj semmi, akkor újra előjön belőlük a gyermeki énjük és olyan fantasztikus dolgokkal ajándékozzák meg ezeket a kislányokat amit mi semmilyen módon nem tudnánk nekik megadni. Amikor az amúgy kissé mindentől "félős" nagymama átlépve saját maga által felépített korlátait végigkúszik a játszóház labirintusán, életében először beáll csocsózni (hozzáteszem egész ügyesen😉) és megígéri az unokáinak, hogy a következő alkalomra ő is beszerez egy fürdőruhát és locsizik velük, amikor a sokszor szótlan nagypapa fürdőnadrágot húz és beül a jakuzziba az unokáival majd ölebe véve az imádott unokáját lecsúszik vele a gyermekmedence csúszdáján és nagy mosollyal az arcán élvezi ahogy locsolják a lányok miközben labdázik velük.... Hát ezek azok a pillanatok amiért fantasztikus dolog nagyszülőnek és unokának lenni és szülőként csodálatos látni együtt azt a kötődést amit a szeretetükkel egymás iránt kialakítanak és folyamatosan táplálnak. Szép dolog ez amikor 3 generáció ilyen szeretetben és békében el tud tölteni egymással pár napot és hihetelen emlékekkel tudja gazdagítani mindannyiunk életét. Hálás vagyok, hogy a gyermekeimnek megadatott ez a dolog, hogy majd ha ők is édesanyák lesznek sok sok emléket őrizve a szívükben a nagyszüleikről mesélhetnek a gyermekeiknek...
Azt gondolom az élet igazi kiteljesedése amikor valaki nagyszülővé válik. Ezzel kerül fel az a bizonyos pont az i-re. Itt már (remélhetőleg) az ő szeretett gyermekük megtalálta élete párját, kissé hátradőlhetnek és megveregethetik a saját vállukat, hogy jó munkát vegeztek, hisz felneveltek egy vagy több gyermeket akit nyugodt szívvel útjukra bocsáthatnak hisz olyan értékeket adtak nekik amikkel ők az élet bármely területén megállják a helyüket. Nekik már nincs más feladtuk, mint szeretni és kényeztetni az unokákat a felelősség "súlyát a szülők válára helyezve" és nézni a gyermekeik boldogságát. Kényeztetni az unokákat úgy, hogy ez néha nem egyezik a szülők által felállított értékrenddel, gyakran nagyokat kell nyelni egyik és a másik oldalon is vagy adott esetben tisztelettudóan, mindenféle bántó szándék nélkül a másik tudtára adni, hogy ezzel ő most miért nem értett egyet. Hát ez nem olyan egyszerű időnként.😊 De azt gondolom, hogy mindaddig míg ez a kényeztetés egészséges keretek között működik és a gyermek különbséget tud tenni a nagyszülőknél és nagyszülőkkel töltött idő és az otthoni idő között semmi gond nincs ezzel. Az alapvető szabályokat pedig még az elején tisztázni kell és ezt 'kötelessége" mindenkinek elfogadni.
Engedjétek hát, hogy a nagyszülők időt tölthessenek a gyermekeitekkel, hadd ajándékozzák meg egymást mindeféle szívet és lelket melengető dologgal, hisz ez egy nagy kincs! Köszönjétek meg nekik, hogy vigyáznak a gyermekeitekre ahogy anno rátok is vigyáztak, megtanítják őket azokra a dolgokra amikre titeket is megtanítottak, elmesélik nekik a ti gyermeki csínytevéseiteket vagy akár az ő gyermekkori élményeiket. Ezt mi nem tudjuk megtenni helyettük vagy ha mégis a mi szánkból ez nem úgy hangzik. Köszönjétek meg nekik, hogy azzal hogy ők időt töltenek a gyermekeitekkel ti is lehetőséget kaptok az "én időre" amikor is a lemerült energiatartalékokat újratölthetitek, hogy a hétköznapi dolgok zökkenőmentesen mehessenek tovább!
Köszönünk nektek mindent nagymama és nagypapa❤❤❤❤
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése