Az az idő amit magadra szánsz, akár "magányosan" akár a szeretteid körében (de csakis akkor ha velük tudsz lenni teljes testeddel és lelkeddel) olyan energiát ad, amit a legjobb kv vagy energiaital sem tud adni...
Nemrég olvastam egy cikket arról, Hogy a napod sikerességéért sokat tehetsz azzal, hogyha legalább negyed órával korábban kelsz, mint a család többi tagja és ezt az időt csakis magadra szánod, megiszol nyugodtan egy csésze teát vagy kv-t, ( ez utóbbit semmi esetre sem éhgyomorra) végiggondolod a napi teendőid, esetleg csinálsz egy ébresztő tornát vagy légzőgyakorlatot. Ez ma "esett" le nekem, hogy valóban így is van. A kisebbik lányom tegnap hasmenéssel küzdött így ma még nem mentek oviba. Szeretnek reggel sokáig aludni, ellentétben velem, aki igyekszem időben felkelni (na azért nem hajnalban) mert különben olyan szétesettnek érzem a délelőttöt, a napot. Ma is úgy gondoltam felkelek időben és mire ők ébrednek már megreggelizek, felteszem főni az ebédet.... Hát ez nem sikerült, hisz mielőtt az én ébresztőm jelzett volna ők már kiabáltak, hogy "anya reggel van?" Én ilyenkor azt sem tudom melyik bolygón vagyok és ha így kell ébrednem tényleg érzem, hogy ez nem az én napom lesz. Pedig a napunk tényleg olyan lesz,amilyennek mi akarjuk. Hát én ma reggel dúlva fúlva úgy "döntöttem" hogy ez nem lesz jó nap nekem. Bizony így is lett. Nem igazán volt kedvem semmihez, türelmetlen voltam a lányokkal, láttam időnként a tekintetükön, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni az én "kiborulásaimmal" minden előzmény nélkül. Hát igen,egy édesanya ilyen is tud lenni. Ok nélkül "hisztizni", időnként már a sírás kerülgeti és bármennyire is szeretne ezen változtatni nem tud felülkerekedni a "dühén". Viszont számomra mindig a döbbenet erejével hat, hogy ilyenkor ezek az angyali kis lelkek mennyire tudják, hogy hogyan kell viselkedni és hihetetlen szeretettel tudnak felém közeledni. Azzal az őszinte szeretettel (és néha az ijedtséggel a szemükben) amitől már elszégyenlem magam. Felteszem magamnak a kérdést, hogy most mi is a bajom? Miért nem tudom örülni annak, hogy velem van ez a két kis csoda? Milyen példát is mutatok nekik? Ilyenkor kell venni egy nagy levegőt, letenni a fakanalat, a porszívót és időt szánni magadra és azokra akit esetleg megbántottál a buta viselkedéssel. Hát pont ezt tettem ma. A két kislányommal elmentünk a gyerekkönyvtárba, meséket olvastunk (ami nemcsak a lányoknak de nekem is mindig hihetetlen pozitív töltetet ad, meséljetek hát minél többet), társasjátékoztunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Ezek után esélye sem volt a rosszkedvnek hogy tovább uralkodjon rajtam. Mindig van választásunk, én most azt választottam, hogy élvezem azt, hogy a gyermekeimmel tölthetem a napomat, hogy válaszolhatok a millió egy kérdésünkre és elfogadom azt a szeretetet amivel ők ezért megajándékoztak engem. Köszönöm ezt nekik és a türelmüket is. Sok sok dologra tanítanak ők engem nap mint nap. Nem igaz, hogy a mi feladatunk őket mindenre megtanítani. A mi feladatunk az is, hogy észrevegyük, hogy ők mire tanítanak bennünket. Tanulni sosem késő és felesleges, mint ahogy bocsánatot kérni sem ha megbántottunk valakit. Én is ezt tettem ma a kislányaimmal. A szuper délutánt egy közös korcsolyázással zártuk le, majd a mai napra a koronát az esti színház tette fel. Így lehet egy pocsékul indult napból egy szuper napot csinálni! Döntsd el fejben és csináld meg szeretettel a szívedben!
A mai ebéd nálunk bazsalikomos paradicsomleves volt, bio tönköly betütésztával, valamint teljes kiőrlésű búza- és tönkölylisztből, hajdinalisztből, kókusztejjel készült palacsinta. Amit a lányok nagyon lelkesen megtöltöttek a cukormentes házi szilva és eperlekvárral, dióval és eritrittel, bio kakaóporral valamint cukormentes nutellával. Isteni finom lett!
Szívem minden szeretetével Nektek!
:-)
VálaszTörlés