808 - avagy a végtelen EGÉSZsége

808as szám sok mindent sugallhat, mindenki máshogy értelmezheti, nekem most már a végtelen EGÉSZségét jelenti. És nem csupán azért mert a fekvő 8as a végtelen jele, a 0 pedig az önmagába visszatérő kerekség, hanem most már a múlt szombati 808 NŐ teremtő ereje rendezvény miatt is. Óriási energia amit ez a program megmozgatott. Nemcsak azért mert Somíta és a vele együtt dolgozó, vele kapcsolódó két rendezvényszervezője közel fél éves tudatos teremtő energiája van benne, illetve közel 70 önkéntes 4 héten keresztül programozta a teret és dolgozott magán, hanem azért is amit nekem ez a 8 órás program adott. Tudom, hogy ez még hetikig, hónapokig sőt úgy hiszem most már mindig dolgozni fog bennem és 3 hónap múlva még mélyebben fogom érezni amit adott ez a rendezvény, de amit most érzek illetve szombaton éreztem megpróbálom szavakba önteni. Somitával a tavalyi év második felében kerültem kapcsolatba. Először csak futás közben az előadásait hallgatva, majd a Szakrális új nő olvasása közben, végül pedig a 40. szülinapi ajándékom révén, ami egy két napos kurzuson volt vele és 32 társammal Somogyvámoson. Nagyon sokat kaptam attól a 2 naptól, új barátokat többek között, felismeréseket, a csoportmantrát amit azóta is rendszeresen éneklek séta, futás vagy épp főzés közben, de igazából az utána lévő hetek, hónapok történései azok amit egyértelműen annak a hétvégének a számlájára írok. Azt gondolom a transzformáció, amiről Somita sokszor beszél, a 8as maga már ott elindult. Nem is volt kérdés, hogy ezen a mágikus rendezvényen is ott a helyem. Nagyon készültem rá, testileg és lelkileg is, hogy úgy tudjak ott lenni, hogy be tudjam fogadni azt amit nekem adni akar Isten ezen keresztül. Amikor megérkezett a mail, a technikai infókkal, amiben az is szerepelt, hogy lehetőleg világos ruhában érkezzünk és a ruha vagy szoknya nem kötelező de ajánlott, akkor először azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen világos nadrágom van. Aztán jött gondolat, hogy de miért nem megyek szoknyába, ezzel is támogatva a bennem lévő nőt, akinek az energiáját be kell, hogy hozzam a férfi energiáim mellé, hogy egyensúlyba tudjanak kerülni. Úgyhogy a nagyobbik lányunkkal, aki egyébként egy csodálatosan nőiesedő lány, elmentünk nekem szoknyát nézni. Hamar rábukkantunk arra a földig érő tüll szoknyára, aminek az alsószoknyája egy aranyozott, csillogó anyag, amiben már ott a próbafülkében nagyon jól éreztem magam. A programra való hangolódásként (tudom, hogy nem véletlen, hogy így kapcsolódott egymáshoz a két dátum, esemény) pénteken este Burger Anikó előadásán voltam, ahol Anikót hallgatva, aki nagyon erőteljesen hozza a női energiákat, már érezhető volt a 2es csakrám környékén, hogy valami megnyílt, elindult. Szombaton reggel elmentem fodrászhoz, majd mielőtt elindultam Budapestre felvettem azt a ruhát amit a rendezvényen viseltem. A férjem rámnézett és azt mondta gyönyörű vagyok, mint egy menyasszony, szerinte én ma valakihez hozzámegyek. Nagyon jól esett a bókja. Az utunk Budapestre nagyon kellemesen telt, egy csodálatos gyógyító Nővel mentem, akit személyesen Somita novemberi kurzusán ismertem meg, hisz szobatársak voltunk. Nagyon megszerettem Annát, sokat beszélgettünk és azt mondta nekem: a saját férfi részedhez fogsz ma hozzámenni, melléemeled a női részed. Hát ezek után még nagyon kíváncsisággal vártam mi fog a folyondári sportcsarnokban történni, velem és bennem. Mikor megérkeztünk szeretettel fogadtam, hogy a VIP öltözőben öltözhetünk, ezt nagyon megtisztelőnek éreztem, bár először előjött belőlem a jár-e ez nekem? Hogy én, ott a nagyok között? De aztán megnyugodtam, hogy ez is egy jel, hogy helyem van NŐK között. A terem nagyon hangulatos volt, a fényekkel, a lelátót a teremtől elválasztó makraméval, a zenével, a kivetítőn megjelenő szimbólumokkal és képekkel. Szeretettel a szívemben néztem azt a közel 1000 NŐt aki ott volt, hogy mennyire különbözőek ugyanakkor nagyon is egymáshoz hasonlóak. Bár az életkoruk, a kinézetük, a ruhájuk különbözik egymástól, de mindegyikük szép, értékes, kíváncsi és akar valamit ettől az élettől. Hisz azért jött el, hogy a letapadt női energiáit transzformálja. Engem mindig lenyűgöz a világ sokszínűsége, hogy a különbözőség valójában csak másmilyen formája a szépségnek. 

Már az első részben óriási energiákat mozdultak meg, amit a testem hányingerrel jelzett felém. Azonnal tudtam, hogy mi ez, úgyhogy reagálni is tudtam rá tudatosan, így hamar el is múlt. Gyönyörű meditációval kezdtünk, amiben nyakoncsíptem az egomat, hogy bizony vinne ő valamerre de a szív mást mond. Mivel tudtam, hogy ez egy igazán megtartó, biztonságos közeg számomra így bátran engedtem, hogy vigyen az érzelem, a szeretet. Egészen a kisebbik lányomig repített, hatalmas szeretetkaput nyitva bennem. 

A második rész valami csodálatos volt, ahogy az a közel 1000 NŐ felállt egy fekvő 8as formába, táncolt, énekelt, áramlott. Nekem az egyik ajándéka ennek a programnak az volt, mikor egy páros gyakorlat keretében a másik szemébe kellett hosszan néznünk és önmagunkat meglátni az ő tekintetében. Egy nálam idősebb NŐtársam szemében néztem önmagam. A riadt gyermeket, az útkereső fiatal NŐt, a könnyeivel küszködő eltévedt NŐt és a bölcs asszonyt. És amit mindeközben éreztem az az, hogy de jó, hogy mindez én vagyok, hogy ezeket már szeretettel át tudom ölelni, mert nem érzek benne fájdalmat. Úgy éreztem ebben a pillanatban, hogy valóban itt a transzformálás ideje, mert szintet szeretnék, akarok lépni. A fekvő 8as középpontja 2 gyönyörű NŐ volt, csodás fejdísszel a fejükön és kaput tartottak, amin mi áthaladtunk. Az élet és a halál kapuja, az a körforgás aminek mindkettő a része. Az életet egy dúla hölgy képviselte, a halált pedig egy hospiceban szolgálatot teljesítő NŐtársunk. Varázslatos volt, minden túlzás nélkül. Mindeközben mantrákat énekeltünk, Somita a színpadon, 3 fantasztikus zenész társával együtt. Engem Szirtes Edina Mókus hegedű zenéje teljesen magával ragadt. Nem tudom miért vonz ennyire a hegedű hangja, de nagyon sokszor hallgatok itthon is hegedű zenét és a kisebbik lányunk is ezen a hangszeren játszik. Amókus pedig az én kedvenc, szívemnek kedves állata. Édesapám így szólított kislányként. 

8 óra előtt 8 perccel, 8 percig közösen imádkoztunk, ennyi NŐ együtt, ugyanabban az energiában. Erre nincsenek szavak, ezt csak megélni lehet. Az biztos, hogy úttörők vagyunk, ezen az estén egy kritikus tömeg gyűlt össze és nem azért, hogy valami ellen tüntessen, hanem, hogy valamiért energiákat mozgósítson, alakítson át magában, hogy ezen keresztül hatással legyen a saját életére és a saját életén keresztül a világra. Ezután már csak örömtánc volt, mindenki a saját örömére táncolt vagy épp pihent meg ha azt látta jónak. Figyelte magát, mi esik jól neki, nem akart magára erőltetni többet, mint amire épp vágyik vagy készenáll. És itt ezt is megtehette, mert a tér lehetővé tette. Erre van szüksége mindannyiunknak, hogy önmagunk lehessünk. 

Még nem tudom mit fog ezt az energia rajzolni az én életem vásznán, de nagy szeretettel és hálával várom. Egy célért mentünk mindannyian, hogy napról napra egyre inkább a saját életünket éljük önmagunk és a világ örömére! Az utolsó részben hosszan énekeltük ezt a mantrát, ami engem nagyon megfogott: Szeretem magam, magamban az Istent, Istenben a világot, a világban téged, tebenned magam! Hála és köszönet mindenkinek aki lehetővé tette, hogy ott lehettem. És várom a folytatást

Aromatouch vagy más néven szeretetmasszázs

 13 évvel ezelőtt, mikor még csak növekedett bennem szerelmünk gyümölcse, rengeteget simogattuk, a legnagyobb szeretettel, a gömbölyödő pocakomat. Sokmindent nem tudtam akkor még amit ma már szeretettel ajánlok, tanácsolom másnak, de azt igen, hogy az érintés, a simogatás milyen jól esik nekem és bizonyára a pici babának is a pocakomban. Ma már tudom, hogy amit az édesanya meg és átél az áldott időszakban az mind mint élmény és akár trauma is a pici babának. Amikor világra jöttek a kislányaink imádtam a baba illatjukat, simogatni a kis bőrüket, elmerülni a csodálatban mikor szopiztak. Aztán mikor jöttek az apró-cseprő betegségek és a legtöbbször csupán a simogatás (és persze az illóolajok) erejével meggyógyultak, talán el sem gondolkodtam azon ebből mennyi az illóolaj és mennyi az érintés gyógyító ereje. Mert nem ezen volt a fókusz, csak örültem, hogy gyógyszerek nélkül meggyógyultak. Aztán ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ástam magam az aromaterápia rejtelmeibe, kezdtem megérteni mekkora jelentősége van az olajok szeretettel teli belesimogatásának abba az emberi testbe, ami magában vagy magán hordozza saját életének minden egyes pillanatát, ahogy arra akkor és ott reagált. Az érzések elraktározódtak a sejtekben és ott tovább élnek vagy épp szunnyadnak. De nem csak a saját élmények, hanem a generációs élmények is. Márpedig az tény, hogy az érintésnek, legalábbis szeretetbe burkolva, nem volt túl nagy jelentősége generációkon keresztül. Sokan, sokféleképp hordozzák magukban azokat a hiányokat ami legfőképp gyermekként nem tudott feltöltődni az ölelés, a simogatás hiánya miatt. Majd ezekre a hiányokra újabb és újabb élmények kapcsolódtak, felkerült az álarc, ami mögé bújva biztonságra lelt a viselője. Én ilyen vagyok. Nálunk mindenki ilyen volt a családban. Jó nekem így..... Ezek azok a mondatok, amelyek leggyakrabban elhangzanak azoknak az embereknek a szájából akik úgy érzik (sejtszinten biztosan), hogy nem akarnak vagy mernek szembenézni azzal vagy azokkal az emlékekkel ami miatt ilyenné váltak. Egyetlen pici baba sem születik azzal a vággyal, hogy őt ne öleljék meg, egyetlen felnőttnek sem az a legbensőbb vágya, hogy őt ne érintsék meg. Az, hogy az érintésekből vagy épp azok hiányából mit raktározott el a tudatalattiban, az határozza meg a testi kapcsolódáshoz társuló érzelmeket. 

Nem is olyan rég, felajánlottam a családomnak, hogy ha már itthon van a masszázságyam, szívesen megajándékozom őket egy aromatouch kezeléssel, ha szeretnék. Persze mindenki azonnal ugrott a lehetőségre. A nagyobbik lányommal kezdtem. Az olajokkal való gyengéd simogatás közben (ami ebben a kezelésben hat a kliensre, hat a kezelőre és támogatja a kettejük között létrejövő kapcsolat tisztaságát) figyeltem mit érzek én, mi zajlik bennem és ebbe szépen fonódott bele ami felszabadult, megnyílt, megmutatkozott Sáriból. (Az ő engedélyével születik ez a bejegyzés, ezt mindenképp fontosnak tartom). Évek óta figyelem ezt a növekvő, nőiesedő csodát, aki anno közel 3kg-val érkezett a világra, a férjem alkarján elnyúlva is képes volt pihenni, amit épp végigért a kis teste. Szeretettel vártuk, készültünk az érkezésére, vártuk a meglepetést, hisz nem tudtuk milyen nemű lesz. Egészen rövid idő volt amit 3ban töltöttünk együtt, hisz hamarosan érkezett a kistesó is, hogy teljessé tegye a családunkat. Már piciként is azt láttam rajta, hogy végtelenül sok szeretet van benne, hogy tele van a lelke jósággal, hogy hamar a megszeretik bárhova is megy és nagyon nyitott. De közben van benne egy tartózkodás, egy kapcsolódási nehézség, neki nem annyira elsődleges az érintés. Ezáltal a saját érzelmeivel is nehezebben kapcsolódik, fogalmazza meg őket, simogatja ki őket a lelkéből. Sokszor gondolkodtam rajta mi lehet ennek az oka. Hozott minta?, keveset öleltük, érintettük?, ő tényleg ilyen? (mert ezt sokszor hangoztatja), neki ez nem fontos?.... de igazán egyszer sem éreztem, hogy na ez az ok. Mert az amilyen az a tünet, az ok valahol máshol van. És ez a kezelés meghozta az AHA élményt, amit kezelés után meg is osztottam vele. Egyre inkább érzem, hogy NŐvekszem, érdekel hogyan lesz a NŐ, miből alakul, hol vannak a főbb pontok a NŐvé válás útján, sokat olvasok vagy hallgatok podcastokat a születés, az élet és a halál témakörében. Bizony, bizony a születésünk, a világra jövetelünk nagyon is meghatározó. Ez adott alapot a felismerésnek, hogy itt van Sári elakadása. Farfekvéses baba volt és nem kaptam (kerestem) lehetőséget anno arra, hogyan tudnánk mi ezt még akár így is együtt végigcsinálni, hát császármetszéssel jött világra (ahogy közel 22 hónap múlva a húga is). Mikor kivették a pocakomból, nem kaptunk lehetőséget arra, hogy egymáshoz érjünk, hogy csak egymás szemébe nézzünk és üdvözölhessük egymást. Elvitték megmosdatni, az apukája ott vele lehetett, de én már csak bepólyázva láthattam, érinthettem meg őt. Nehéz volt nekem ezt akkor is elfogadni, hogy ezt nem ő és én csináltuk meg, hanem az orvosok. Es ezt most felismerve megint aktiválódott bennem ez a seb, de már nem fájdalommal párosulva, hanem megkönnyebbülve. Hogy ezen dolgoznunk kell és ezt akár már együtt is megtehetjük. Egy pici babának az anyukája a biztonság, a szeretet, az ismerős (persze az édesapa is, hisz szerencsés esetben ők is végig kísérik az áldott 9 hónapot simogatással, mondókákkal, beszélgetéssel), de ha ez a pici baba az új világba érkezés pillanatában nem tud kapcsolódni azzal a biztonsággal, az illattal, a hanggal, a bőrrel akkor akár kötődési, kapcsolódási nehézségek is alakulhatnak belőle. Valahol nemrég azt olvastam vagy hallottam, hogy a születésünk olyannyira fontos, hogy akár a halálunkat is meghatározhatja. Bennem ez sokmindent megmozgatott, pl. hogy valóban így kell-e végbemennie a csodának, hospitalizálva, a kórok házában.... Ha készülnénk kicsi lány korunk óta a születésre, ha lenne ehhez támogató NŐi kör körülöttünk, aki átölel és támogat bennünket a fontos pontokon (menstruáció, szüzesség elvesztése) akkor is ennyire félnénk a szüléstől?, akkor is ennyire fájdalmasan kellene megélnünk?, akkor is jobban bíznánk valaki másban, mint a saját és a kisbabánk testében és erejében????? Úgy hiszem ezen a területen van mit megdolgozni.

Szeretettel köszönöm neked drága Sárikám, hogy gyógyítottad bennem ezt a sebet, közelebb vittél ezzel a felismeréssel magadhoz és Önmagamhoz is. Hálás vagyok neked, hogy anyává születhettem általad, veled. Ami pedig ott elferdült kiegyenesíthető bármikor szeretettel, öleléssel! 

Szeretettel ölellek benneteket

Aromás élet avagy hogy használd fel és ne ki a természet erejét

 Azt már sokan tudjátok rólam, hogy az én (és a családom élete) a természet szeretetére és annak használatára épül. Jómagam is természetgyógyász vagyok, immár két szakirányú végzettséggel, mint kineziológus és fitoterapeuta. Gyerekkorom óta hihetetlen vonzalmat érzek a természet iránt, imádtam a fán csücsülni órákig, ülni a homokózba és figyelni a hangyák menetelését vagy feküdni a fűben és bámulni a vonuló bárányfelhőket. De a nyári záporban a biciklizés is maga volt a csoda. Tudtam, hogy ennek az áramlásnak, valóságnak én is a része vagyok, mert ha én itt olyan önfeledten érzem magam, akkor az enyém is kell, hogy legyen. És aztán édesanyaként értettem meg igazán mennyire is fontos a természet és a természetesség az életünkben. A kemikáliák nélküli élet, az illóolajok csodás ereje a testi és lelki jóllét érdekében. Mikor először elmentem tanfolyamra ennek kapcsán még csak hobbinak gondoltam, aztán annyira hívott a dolog, hogy bizony hivatás lett belőle. Nem állítom, hogy egyenes út vezetett ide, de hogy megérte ide eljutni az ma már kétségtelen. 2020 szeptemberben végre volt annyi életbátorságom (és sok sok külső segítségem), hogy saját vállalkozásba kezdtem, mint természetgyógyász. Ebből persze nem maradhatnak ki az illóolajok, hisz azok a csodák amit én a saját életemben vagy a klienseim visszajelzései alapján megtapasztalok a természet ezen erejét illetően az néha szó szerint földöntúli. Ez pedig valami olyan dolog, amit tudom, hogy nem tarthatok meg magamnak, hisz a szeretet végtelenségét látva áramlásba kell tartani, hogy bárki kivehesse belőle azt ami neki kell. Ehhez adott nekem eszközt és hátteret a Doterra (a Föld ajándéka) amihez én 2019ben csatlakoztam és az elmúlt 3 évben sok sok embernek adtam tovább a lehetőséget, az olajokat, az életszemléletet, mert ennek van csak értelme és számomra ez érték. Megosztani valamit ami Kincs, ami kulcs egy jobb élethez. Hogy kinek mire van szüksége a jobb élethez ez természetesen egyéni, de a doterrának mindenre van egy válasza. Egészség, bőrápolás, kemikáliamentes élet, kapcsolatok kialakítása, anyagi javak.... Én folyamatosan tanulom ezt a szerintem feltérképezhetetlen tudományt, ami valóban tökéletesen megalkotódott valaki által, aki legalább egy lépéssel mindig az emberiség előtt van és lesz is. Ő az TERMÉSZET, akit mi emberek gyarló módon nem felhasználunk önmagunk és az ő érdekében is, könnyen létrejöhetne egy win win kapcsolat, hanem önző módon kihasználjuk a saját pillanatnyi jóllétünkért, hisz erre vágyik az elme. A gyors kielégülésre, az egyszer élünk elve alapján a mindent is nekem rendszerében élve pusztítjuk szépen magunkban és körülöttünk is azt ami érték. Nem tesszük a kincsesládába hanem kidobjuk a kukába. Én csak bízni tudok benne, hogy a munkám és a saját önazonosságom által segítem ezt az édesanyát, aki nekünk az életet adta és táplál (még) bennünket nap mint nap, úgy hívjak Földanya. 

Múlt hétvégén egy újabb szakmai napon, ami most 2 naposra kerekedett, vettem részt, fantasztikus emberekkel, az illatok hatása alatt, a legjobb tudásunkat és visszaszerzett bölcsességünket beletéve abba a 2 napba. Sokan voltunk (de mégsem elegen), pont annyian amennyiünknek ott kellett lennünk. Számomra a csoportban végzett munka, legyen az egy töltődés, egy tapasztalatcsere, tanulás, különös jelentőségű, mert azt látom, hogy bizony Együtt minden könnyebb és többre is megyünk ha egymásba kapaszkodunk. Szavakkal átadni azt ami ott történt talán nem is lehet, de megpróbálom leírni azt amit nekem adott. Számomra már az egy hatalmas ajándék volt, hogy elkísért az az ember, akivel 20 éve közösen (és persze külön külön is) fejlődünk, szeretettel csiszoljuk egymást, hozzuk létre a csodás jelent és vizualizáljuk, teremtjük a fantasztikus jövőt. Ő aki az ellenállás oldaláról érkezett, feladva a valósnak, igaznak vélt látásmódját a rendszerrel kapcsolatban, azt mondta szeretne engem ebben a szerepben is jobban megismerni, mi is az a kiolthatatlan tűz ami engem ennyire visz előre. Első nap üzleti tréning volt, 2 hasonló mégis teljesen különböző fiatalemberrel, akik az én megérzésem szerint pont azért sikeresek és voltak nekem is megnyerőek, mert nem adtak semmi mást csak önmagukat. Nem rendszer szemléletű tippeket adtak, mert ezt csak Így lehet csinálni, hanem hozták az életszerű példákat, alázattal kezelték a rendszerben megszerzett helyüket. Nem újabb üzlet építőket akartak toborozni, hanem pont azt mondták, hogy neked is van választásod, hogy használd a szabad akaratod. De helyezd el magad először a saját életedben, hogy aztán esetleg ebben a rendszerben is megszerezhesd a neked megillető helyet. Nem egy önismereti tréningnek szánták (szerintem) de egy kicsit mégis az lett. Mint ahogy egy kicsit baráti beszélgetés is, egy adok kapok a kérdezz felelek által (erre is jó volt szerintem a kis csoportos foglalkozás) Egy kis termet megtöltött pár ember, de az ami ott a jelenlévők fejében is szívében alakult, hogy aztán robbanhasson határtalan. Ahogy körülnéztem azt láttam mindenki jegyzetel, de nem azért mert már átlátja hogy lesz meg neki első szinten a 3as erő bónusza, hanem mert értéket talált abban ami elhangzott. Persze ezt jól felhasználva, szépen lehet ebből első, második sőt harmadik szinten is egy szép kis 3as erő bónuszt létrehozni. Nehezen hagytuk abba, de jól esett egy kis lecsendesedés utána a szaunában, majd másnap reggel ugyanezzel indítani a napot. Ami már sokkal inkább egy szakmai nap volt, mint az olajok tekintében (mit is tud a tömjén adni nekünk, mire a jó a hónap ingyen terméke a citromos eucaliptusz, milyen csodás parfüm alapanyag a neroli, ami ott akkor az én férjem nagy kedvence lett), mint az egészséges életmód tekintetében. Ami bizony nem ér véget az aromaterápiás életnél (inhalálás, aromafürdő, bedörzsölő, parfüm), hanem ugyanilyen fontos a táplálkozás is e tekintetben, ami korántsem a folyamatosan jelentkező éhség csillapítását vagy akár a ma divatos gasztronómiai élményt jelenti. Persze fontos, hogy amit eszünk az finom, akár szemet is gyönyörködtető legyen, de annak a tápanyag tartalma, szervezetre gyakorolt hatása rövid és hosszútávon egyaránt sokkal fontosabb. Borzasztó egészségi állapotban van a Föld lakosságának nagyon nagy része, nem találja a nyugati orvoslás a gyógyszert rá, egyre több a krónikus beteg gyermek, a 30 év feletti felnőtt társadalom nagy része pedig rendszeres gyógyszerfogyasztó. Egyre nő a gyógyíthatatlan (vagy annak vélt) betegségek diagnózisának száma. Erre hívta fel a figyelmet és járta kicsit körbe a témát egy  holisztikusan gondolkozó és dolgozó orvos Dr. Váczi Péter. Előadás sorozatát 4 részre bontotta, ez volt az 1. Korábban már hallottuk őt egy ilyen szakmai napon, nekem akkor az nagy sokk volt, ez már kissé lágyabbra sikerült az én értelmezésemben. Most már nem volt az a szigorú csak Így (ő a ketogén étrend mellett tette le a voksát és ezzel segíti  a hozzá forduló pácienseket a gyógyulás útján) lehet táplálkozni szemlélet. Volt benne jócskán humor is, amit tudjuk mennyire felszabaditó tud lenni a stressz tekintetében. Péter azt mondta lehet enni mást is, de ő nem kockáztatna.... ez a mondat sokmindent elmond, mindenki eldönti hogy fordítja le magának. Azt gondolom mindenre meg kell érnünk, a szkepticizmus is lehet a barátunk, de ismerjük fel mikor vagyunk már az ellenállás oldalon, mert az már nem biztos, hogy érték. Itt is hiszem, hogy jó irány az önmagunkra figyelés, a szelektálás, az érték beintegrálása vagy megtartása a szemét (az élelmiszeripari hulladék mindenképp ide tartozik) pedig kuka. Kíváncsian váron februárban a folytatást, nekem nagyon tetszett Péter nagyszerű egyszerűsége. 

Aztán ami utána jött az már (ha lehet ilyen módon összehasonlítani dolgokat, nekem mindenképp aki a lelki vonal erősitésében nagyon hiszek) nem volt ennyire könnyű téma. Egy my story téma kapcsán (mert mindenkinek van egy saját sztorija) érkezett egy Dimond szinten lévő NŐ, édesanya, feleség, üzletasszony, CSODA (mert mindenki önmagában egy csoda és nőnek lenni szerintem meg kiváltképp csodás és bátor dolog lenni ezen a síkon). Kiállt a tömeg elé egy energikus, vidám, mosolygós rövid hajú hölgy, bemutatkozott és elkezdett mesélni az ő múltjáról. Mert ahogy mindenkinek van egy sztorija, úgy mindenkinek van egy múltja is, amiből táplálkozik, töltekezik, ami által fejlődik (vagy épp stagnál, visszacsúszik, mert sokan ezt használják kifogásként és észre sem veszik mennyi lehetőség van benne). Elmondta honnan jött, hogyan állt 14!!!! (most mindenki gondoljon bele egy pillanatra ő hol tartott, miben hitt, mit csinált 14 évesen) évesen a saját lábára, tartotta és tulajdonképp nevelte fel önmagát. Hogyan került ki Olaszországba dolgozni, mit csinált ott 3 évig, hogy érkezett meg a gyermekáldás az életébe, majd hogy konstatálta, hogy ez a szerelem nem az amiről ő kislányként álmodott. Majd hazajött és vásárolt egy házat (természetesen az akkor oly divatos és tudjuk hova jutott svájci frankos hitelre) 0 önerőből, akkor már 2 gyermekes édesanyaként, egyedülállóként. Festett nekünk egy akkori önképet magáról. amiről azt gondolom kineziológusként bőven van mit igazítani rajta. 3 munkahelyen dolgozott, hogy el tudja tartani a gyermekeit, tudja fizetni a hitelét. Ebből az egyik egy mlm volt, amiben ő akkor elsőre talán egy nagy siker lehetőségét látta, de valahogy nem indult be a szekér. Ő pedig az alacsony önbecsülése miatt el is hitte, hogy ő erre nem képes, talán ebbe kissé bele is nyugodott, mert az ego egyik feladata pont ez az önigazolás. Ugye megmondtam, hogy looser vagyok???? Úgyhogy ezt el is engedte akkor és azt mondta, soha többé MLM. Időközben megérkezett a szerelem, egy újabb, a 3. gyermek (lehet a sorrend nem teljesen helyes, nézzétek el nekem, de tényleg olyan szájtátva hallgattuk ezt a CSODÁT, hogy nem biztos, hogy mindenre jól emlékszem) és egy újabb cég aki a fantasztikus termékét értékesítette MLM rendszerbe. Amire ugye ő korábban egyértelmű NEMet mondott. Beváltak a termékek és elkezdte reklámozni a barátai körében, de a haszon nem neki jött (a tudatalattiban lévő blokkja miatt) hanem egy ismerősének, mintegy barter üzlet keretében, amiről kiderült, hogy korántsem egy win win kapcsolat. Ezen felbuzdulva a férj segítségével elindult a saját, sikeres vállalkozás. Emellé érkezett meg egy borsmenta touch, a nyári forróságban való lehűsítése révén a doterra Brigi életébe. Lehet mondani, hogy szerelem első látásra? Aztán egy kőkemény porallergia gyógyszer nélküli kezelése volt a következő tapasztalás. Ekkor már zsizsegtek a hangyák, csak nem kéne ezt hagyni. De mibe is kerül ez egy gyesen lévő kismamának? Hát egy kicsi kezdőcsomag majdnem az egy havi gyes összegében. Mindegy, egy életem egy halálom kipróbálom. Vagy inkább eMeLeM a tétet!!!!  Aztán már nem volt megállás, a másik cég hűtlenségre hivatkozva (mert az ő tréningjük alkalmával Brigi nem bírt nem beszélni ezekről az olajokról) szerződést bontott vele, szóval megoldotta az élet, maradt a Doterra. Amikor elkezdett gyűlni az Euro a belső számlaegyenlegen, akkor Brigi azt mondta addig nem vesz ki belőle egy fillért sem, míg az el nem éri az akkori hitelének az összegét és Így is lett. Összegyűlt a 7 millió forint, a doterra betartotta az ígéretet és adósságmentessé tett egy családot. A öröm mellé azonban nagyon hamar megérkezett az üröm is. Amikor még a tudatalatti nem hiszi el, hogy a sikerért nem kell nagy árat fizetni, az élet lehet könnyed és egyszerű is, mert megérdemeljük. Édesanyják kísérte el egy mammográfia (!!!!) vizsgálatra, ahol miután édesanyja mellében találtak egy csomót őt magát is kontroll alá vették. Majd fél év múlva újra kontoll és bizony érkezett is az a diagnózis amit senki nem szeretne hallani. Rosszindulatú elváltozás, kemoterápia, műtét, protokoll szerinti eljárás. Brigi elmesélte, hogy mikor vártak édesanyja eredményére akkor azt a kérdést tette fel vagy küldte ki az Univerzumnak, hogy miért nem én? Miért anyukám, aki már idősebb, beteges, én fiatal vagyok... Van-e a gondolatnak teremtő ereje? Mindenki döntse el maga. Szóval van egy diagnózis, körvonalazódik egy protokoll, vannak illóolajok, amiről tudjuk, hogy mire képesek és egy dilemma, mi legyen? Győzött a kétség (ami egyáltalán nem baj, mert része volt az ő útjának) és beleállt a kezelésbe. Itt már sÍri csend volt a terembe, tényleg tapintani lehetett a csendet, döbbenetes volt. Orvosi utasításra semmi kiegészítő kezelés, az elején még volt próbálkozás a hányinger csillapitására zengest és gyömbér formájában, de aztán elengedte. Nehéz út volt ez a fizikai testnek és a léleknek is. Azt nem tudom, hogy az Access bars kezelések ekkortájt jöttek-e be Brigi életébe, de hogy sokat segítettek a gyógyulásban az egészen biztos. Mint ahogy a tömjén, copaiba is. Mert ahogy be tudta szedni ezeket az olajokat bizony el is kezdte őket párhuzamosan a kemoterápia mellett szedni és mikor elérkezett a műtét ideje, nem láttak elváltozást a mellszövetben. Hurrá, hurrá, siker, győzött az ÉLET! De itt még nincs vége a történetnek, mert az orvos arra hivatkozva, hogy az UH nem feltétlenül megbízható, csak a műtét mellett érvelt, ő pedig ha már belekezdtünk csináljuk végig csak legyen már vége alapon, a belső kétségeivel küszködve 3 gyermekes édesanyaként, beleállt. 250g ép szövetet sikerült eltávolítani az orvosoknak, amire maguk is azt mondták, ez nagyon ritka, hogy a kemoterápia ezt csinálja. Talán azért, mert ezt nem a kemoterápia hanem a természet csinálta?????? Ahogy ott hallgattam ezt a fiatal anyukát, az jutott eszembe vajon miért kételkedett... és közben az is eszembe jutott, hogy a kételkedés jó, de csak 3x, mert ha Isten 3x megmutatja magát akkor többször ne kételkedj abban, hogy létezik valami ami minden jelenlegi tudásunkon felül van. El is mondtam ezt Briginek, ő pedig odajött és átölelt, hálásan megköszönve szavaim. Ahogy ott öleltük egymást, éreztem, ahogy a szeretet terében kapcsolódunk egymáshoz és szinte egyszerre mondtuk egymásnak, hogy áldjon meg a Jóisten! Ebben az egy sztoriban rengeteg minden benne van, a dualitás világának mindkét pólusa, ez pont Így szép és kerek. Én mindenkit arra biztatok merjen IGEN-t mondani az ÉLETre és NEMet arra ami nem jó neki. Mert Így kap lehetőséget a csodák megalkotására, megvalósulására.

Nekem sokat adott emberileg és szakmailag is ez a 2 nap, még szilárdabban megerősített az aromaterápia iránti elköteleződésemben. És hab a tortám, hogy a férjem tegnap úgy jött haza a munkából, hogy vinne egy kis mintát a deep blue krémből a kolleganőjének, a másiknak egy kis cassiát... nocsak, nocsak

Szeretettel ölellek benneteket

Eltelt 2 év vagy még annál is több

 Hosszú időnek tűnik 2 esztendő, valójában az idő végtelen kerekén pedig egy pillanat csupán. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára bejegyzést írtam. Nem tudom miért maradt abba az írás, de mivel hiszem, hogy mindennek oka van és nem kell folyton a múltban vájkálnunk elfogadom, hogy Így kellett lennie.  2019 tele, karácsonya amikor már hallani lehetett a hírekben valamiről ami ott messze már van, létezik (hogy miért, ki vagy mi által azt talán csak sejtjük de nem tudjuk). Akkor még bíztunk benne, hogy nem ér ide, hogy nekünk ezzel nem lesz dolgunk. Úgy gondoltuk a nagy dolgok, nehéz dolgok, furcsa dolgok csak másokkal történnek meg, azok bennünket elkerülnek. Hát nem Így lett... Amivel dolgunk van az meg fog érkezni az életünkbe, mert különben nem tudná bevégezni feladatát.  És meg is érkezett kicsi szeretett hazánkba is 2020ban ez a valami amit az elmúlt 2 évben sokan, sokféleképpen értelmeztek, nevet adtak neki, féltek tőle vagy elfogadták. Megértették az üzenetet vagy csak elnyomták a felébredt érzéseket. Ki-ki a maga belátása szerint. Nem is feladata szerintem az embernek ezt minősíteni, bár kétségtelen, hogy a legnagyobb nehézség ebben kollektív szinten a megosztottság lett. Bizony sokszor egy egyénen belül is a folyton visszatérő KÉTSÉG miatt, ami nem engedett bennünket az EGYSÉGben maradni, ebből pedig lett a megosztottság. Ami senkinek sem jó, ha és amennyiben a szeretet szemüvegén keresztül nézi valaki a világot. Nem szeretném ezt az egész helyzetet semmilyen szinten minősíteni, hiszek valami nálam sokkal nagyobb rendező elvben, aki eddig is mozgatta a szálakat úgy, hogy közben nem fosztotta meg az embereket a szabad akaratuktól. Tudom, tudom sokan most azt mondják, itt már rég nincs szabad akarat, velük sem akarok vitatkozni. Hogy én mit tanultam meg az elmúlt két évben? Rengeteg mindent, azt hiszem sokkal többet fejlődtem e rövidke idő alatt, mint ez előtte lévő 3 évtizedben összesen. De ez sem igaz teljes valójában, hisz az előző 3 évtizedre pontosan szükség volt ehhez az ugráshoz, az elvetett magok learatásához. Úgy is mondhatnám a búza és az ocsú szétválogatásának ideje volt ez számomra. Átalakult minden, de közben meg nem változott semmi. Mert az egyetlen dolog ami örök, az került előtérbe. A tiszta szeretet általi szolgálat, segítség önmagamnak és másoknak is. Nem is olyan régen voltam egy konferencián, ahol ebéd után egy kis átmozgató jóga volt, támogatva az emésztésünket. Egy számomra csodálatos nővel rakott össze a Sors (jó ha tudjátok, hogy minden nő CSODAlatos) aki azt a kérdést tette fel nekem (illetve mivel ő volt a jógaoktató a csoportnak) hogy mit jelent számomra a csend? Csak néztem a szemébe és közben elkezdtek potyogni a könnyeim, nem volt könnyű megszólalni. Pedig tudok beszélni (sokak szerint nem is keveset) de valahogy ott jött meg, hogy mi is a csend számomra. Nekem, aki egész életemben csacsogtam ha kellett ha nem, anyukám folyton mondta, hogy maradjak már csendben... Hát elképzelni sem tudtam mit jelent az a csend, azt meg aztán végképp nem mire is jó az ha nem beszélhetek. Aztán itt rájöttem, hogy az örökös beszéddel folyton azt akartam, hogy mások vegyenek végre észre vagy hallgassanak rám, de közben az önmagammal való beszélgetés lehetőségét meg elnyomtam. Azt hittem a válaszok majd kint lesznek, a tuttit a nálam okosabbak fogják megmondani és aztán én megcsinálom vagy épp a bennem lévő dac miatt nem és ez Így pont jó lesz. Hát tévedtem és örülök, hogy ezt is felismertem. Hallgatni, figyelni, csendben lenni sokszor többet ér, mint egy újabb tanácsot adni, egy újabb irányzatot megismerni majd követni. Mert a hallgatásban van egyfajta bölcsesség, egy megengedés, lehetőség. Megismerni egy másik világot, ami nyugodtabb, békésebb, értékesebb (nekem mindenképp), mint az a zaj ami odakint uralkodik. Tele vagyunk okos (vagy legalábbis annak vélt) készülékekkel, villogó varázsdobozokkal amik biztos tudják a tuttit. Mondják is és teljesen el tudunk veszni az információk áradatában. Nem állítom, hogy baj ha valaki a varázsdoboz bűvöletében él, de hogy emellé nincs meg a legalább ugyanannyi időt kitöltő elcsendesedés, egyedüllét annak tisztázására mit is váltott ki bennem a varászdobozban mondott dolog, hogy szelektáljak azt talán már nem túl biztató a jövőre nézve. Szelektálni, lomtalanítani kell és ezt időnként el kell végeznünk. Ami érték az mehet a kincsesládába, ami nem az Kuka. Azért mert valamit igy szoktunk még egyáltalán nem biztos, hogy érték. És aztán jöhet az újratervezés, mit tudunk tenni azok nélkül a dolgok nélkül amik a kukába kerültek, pedig eddig azt hittük élni sem tudunk nélkülük és mire jók azok az értékek amik a kincsesládába kerültek. Hát valahogy igy zajlott az elmúlt 2 év bennem. Vannak dolgok amiket én magam raktam a kukába, vannak amik maguktól kerültek oda és ez igy teljesen jól van. Időnként végeláthatatlan hullámvasútnak éreztem az életet, a sosem ér már fel a kocsi a tetetőre, hogy körül tudjak nézni vagy ez a félelmetes zuhanás örökké tart érzése között lavírozva. De a sárkányhajó mindig pont időben érkezik meg a célba, de csak akkor ha a kétségek ellenére bele merünk ülni. Tapasztalások sora vár ránk az úton, amik aztán felejthetetlen élményekké alakulnak át és egy egy fontos állomás lesz életünk könyvében. Hogy ezt jó-e újra és újra elolvasni ezt még én is próbálom megfejteni, mert aki folyton nosztalgiázik vagy örökké a jövőn mereng az pont az Életről marad le ami meg MOST zajlik. A jövőn való merengést véleményem szerint könnyebb elengedni, mint a múlton való rágódást vagy épp kellemes nosztalgiázást. A múlt a részünkké vált, a jövő még mindig bizonytalan (de aki megleli a saját hitét annak már sokkal inkább reményteli) mégis csak a jelent vagyunk képesek megélni. Ez egy pandémia idején aztán még jobban kicsúcsosodik, mert hiába akarja az ember visszafordítani az idő kerekét vagy már túl lenni akár egy karanténon ott kell lennie. És ahhoz, hogy ez ne eméssze fel testileg és lelkileg a szeretetben kell ott maradnia. Hogy lehet ezt megtenni? Na ez az egyéni út, ez az amiben még talán mindig nincs megegyezés, hogy mi a legjobb módszer. Egy biztos, a kulcs, a lehetőség bármire a tiszta szeretet. Ami elvárások nélküli, csak VAN, létezik és képes sokasodni anélkül, hogy bárkinek is kevesebb lenne belőle. Egy körforgás, egy áramlás, ami mindaddig tud haladni míg az ellenállás meg nem jelenik. Hogy ezt az ellenállást kell-e legyőzni (magunkban) vagy a szeretet erejét erősíteni, hogy ne állhasson semmi az útjába ez jó kérdés.... Egy kis gondolkodó mindenkinek a hétvégére, aki ezt az írást szeretettel olvassa, pont úgy ahogy én ezt megírtam

Itt van már a karácsony.....

Hetek óta várjuk, készülünk rá mégis valahogy az ünnep előtti napokban előjön valahonnan egy kis szörnyecske, dühöt, feszültséget, elegem van érzést adva nekünk. Itt van a szeretet ünnepe mégis a legtöbb embernek sokkal inkább a "nem fogok elkészülni" "nem sikerült túl jól" "elegem van az ünnepből és mindenből ami ezzel jár" gondolatok futnak át a fején ahogy egyre közelebb kerül Szenteste. Természetesen a mondás itt is igaz, akinek nem inge.....
Valahogy idén (is) én is így voltam. Pedig olyan ügyesen megvettem időben az ajándékokat, jól el is rejtettem, úgy, hogy nem is találtam egyiket pár napig☺️, ki is találtam mit fogok készíteni, nem is szerveztem túl magam, de 23án valahogy olyan feszültség lett úrrá rajtam. Együtt készültünk a konyhában a kicsi lányaimmal míg apa a bevásárlást intézte. Bármi nem úgy történt ahogy én azt elképzeltem azonnal robbantam és a dühömnek hangot is adtam. Mivel, hogy én folyton valami tisztulásos dologban vagyok benne (így karácsony előtt többek között egy 30 napos méregtelenítő kúrában) most épp az anyai sebeket gyógyítom magamban pl. A mirha illóolajával támogatva ezt a folyamatot. És ahogy ott a konyhában állva már többedik alkalommal emeltem fel a hangom és fejeztem ki csalódottságomat felötlött bennem, hogy pont olyan vagyok, mint édesanyám mikor készül a karácsonyra. Nem az örömöt, a szépséget látom és nem a hálát érzem hanem a "mindent nekem kell csinálnom", m"jár ez ennyi macerával" stb gondolatok kavarogtak a fejemben. Nem akarok olyan lenni és úgy reagálni egy szeretettel teljes ünnepre ahogy ő teszi, ahogy tőle láttam oly sokszor gyermekként is. És ez a felismerés hamar meghozta megnyugvást is. Nincs az sehol megírva, hogy nekünk ugyanígy kell csinálnunk ahogy őseink tették, nincs az kőbevésve, hogy nem tehetjük másképp, pláne ha az előttünk lévő minta nem túl pozitív. Na én ott akkor hoztam egy döntést, hogy sokkal fontosabb az ünnep és annak az üzenete, mintsem a 6 féle sütemény és a tisztára mosott ablakok.
Hálásan köszönöm, hogy ismét kaptam egy ilyen felismerést.
Igaz egy makacs msndulagyulladás levett Szenteste a lábamról, de az értékéből annak semmit nem von le. Illóolajok, forró tea és szeretet, imádkozás, ezek segítenek a gyógyulásomban!
Áldott, békés ünnepet mindannyiunknak

A szeretet angyala itt él velünk

Itt vagyok, nagy dilemma után, de újra úgy döntöttem Írok. De ezentúl csakis magam miatt! Ha tetszik amit és ahogy Írok, köszönöm, ha elolvasod, boldog leszek ha tudok neked egy két kellemes pillanatot szerezni de ha nem nézed meg, mert nem tudsz azonosulni azzal amiről és ahogy Írok akkor sem sértődök meg. Megyek tovább az utamon, nem kell, hogy mindenki vagy bárki is el tudjon fogadni, mert érzem, hogy ezt kell tennem. Észrevenni mennyi csoda is vesz körül nap mint nap, átélni a pillanatokat amik bearanyozzák az életem, segÍteni tiszta szÍvvel és szeretettel annak aki ugyanilyen módon fordul hozzám. Nincs több feladatom. Nem kell megÍtélnem mások viselkedését, akkor sem ha felém irányul és nem túl pozitÍv, nem kell máshogy csinálnom, mint ahogy jó nekem, csak mert vannak olyanok akik szerint hazugságot közvetÍtek és álszent vagyok, nem kell szomorúnak lennem, csak mert valami nem az én elvárásaim szerint alakul, egyszerűen csak jól kell élnem. Jól, szeretetben, békében elfogadva mindent és mindenkit ami bennem és körülöttem létezik. 

Újra az én angyali kislányom ihletett Írásra, nem találok rá más szavakat. Az elmúlt hetekben számtalan alkalommal csalt örömkönnyeket a szemembe vagy inkább annál sokkal sokkal többet. Olyat tett, ami nem szokványos egy 6 éves kislánytól, de még a felnőtt emberek nem részétől sem. 

Óvoda, karácsonyi műsor, Mária választás. Minden évben izgatottan várják az iskolába menős lányok az adventi időszakot, mert fény derül arra, hogy ki is fogja betölteni a karácsonyi műsoron a főszerepet. Idén 5 kislány vágyott szÍvből erre a szerepre azért, hogy József oldalán ülve, karjában a kis Jézussal elénekelhessen egy csodás dalt és átadhassa jellemével, hangjával a karácsony varázsát, a fény születését az embereknek, a szülőknek és nagyszülőknek. Az 5ből végül 2en maradtak, két kislány akik pocaklakó koruk óta barátnők, 2 kislány akik mindennél jobban szeretnék ezt a szerepet. Az én kislányom többek között azért, mert a nővére már 2x is megélte ezt a csodát, iskolábamenősként az óvodában, majd tavaly az iskolában is. Az óvónéni azt mondta nekik ne döntsenek most azonnal, beszéljék meg otthon a szüleikkel és aludjanak rá egyet. Ez a 2 kis tündér leült a szőnyegre, majd pár perc után az mi kislányunk odament az óvónénihez, hogy ő úgy döntött odaadja ezt a szerepet most a barátnőjének. Az óvónő döbbenten állt a dolog előtt és azt mondta neki, hogy az igazi Mária viszont ő maga, mert Jézus édesanyja is ilyen jóságos volt, mint a mi kis angyalkánk. Aztán kb negyed óra elteltével a kis barátnője Zsófinak elkezdett zokogni, meg is ijedt az óvónéni, mi történt? Erre a kislány azt felelte, hogy ő olyan boldog, hogy neki ilyen jó barátnője van, hogy ő olyan szerencsés, hogy Zsófi barátja lehet. Hát nem csodálatos történet ez két 6 éves kislánytól? 

Délután izgatottan vártam,hogy hazaérjen az oviból, hisz tudtam, hogy aznap volt szereplőválogatás. Kérdeztem is tőle azonnal, hogy mi újság kicsim, ki lesz a Mária. Erre azt mondja nekem ez a földre szállt kisangya: Anya, úgy éreztem, nekem itt most az a feladatom, hogy boldoggá tegyem a barátnőmet és átengedjem neki ezt a szerepet. Nem bÍrtam ki könnyek nélkül! Átöleltem és azt mondtam neki, hogy tudtam kicsim, hogy Így fogsz dönteni, mert olyan jóságos vagy! Honnan van ennyi bölcsesség, szeretet és alázat egy 6 éves gyermekben? És miért nincs ez meg bennünk felnőttekben? Miért tudják ők ezt Így szÍvből és nem egoból megtenni? Mert tiszták, mert nem háborúzni hanem szeretni akarnak, mert tudják, hogy ez a tett kedves Isten előtt. 

Végtelenül boldog vagyok, hogy én lehetek az anyukája egy ilyen kincsnek, tiszta szÍvemből támogatom őt ezen a csodás úton, segÍtem, hogy ne ijedjen meg azoktól a feladatoktól amik rá várnak ezen a csodás, de nem mindig egyszerű ösvényen! Isten áldása legyen az ő útján, legyen sok sok ember támasza, segÍtője, iránymutatója!

SzÍvem minden szeretetével nektek!

Megszületik az anya...

Múlt héten ünnepeltem a 36. szülinapomat. Nagy dolog volt ez nekem. Nem is a szülinap miatt, hisz az minden évben van, hanem a felismerések miatt, a bennem felszabaduló érzések miatt, a meg-és (talán) újjászületés miatt.
Úgy alakult, hogy az imádott férjemnek el kellett utaznia, így "egyedül" kellett ünnepelnem. Jó előre eldöntöttem, hogy aznap nem csinálok semmit (semmit ami munka) hanem megajándékozom magam egy nappal amikor csak azt csinálom amit nekem jól esik, amihez kedvem van. Reggel Bagdi Bella dallal, gyertyával és öleléssel keltett a családom. Megható volt a pillanat, éreztem is, hogy örülnöm kellene, de valahogy nem ment. Szégyelltem is magam érte és nem értettem mi zajlik bennem. A férjem elment dolgozni, Zsófi pedig jelezte, hogy ő nem érzi jól magát, nem tud oviba menni. Bekentem olajokkal, àthívtam hozzá a mamát én pedig elvittem Sárit suliba. Közben azon járt a fejem akkor ugrott a kozmetikus, a film, a "szabadnap" de sebaj, ha a kislányomnak szüksége van rám hát itt vagyok. Ez is csak egy nap, majd bepótolom máskor. Aztán mire hazaértem teljesen jól lett és kérte vigyem el oviba. Szóval a nap mégis "megmenekült". Folyamatosan érkeztek a kedves üzenetek és jött egy telefon is. Az én drága földi segítőmtől🙏 hívásának célja az volt, hogy szeretettel köszöntsön ehelyett nagyon komoly üzenetet kaptam tőle odaföntről, választ a bennem lévő kérdésekre. Miért nem tudom megélni úgy ezt a szülinapot ahogy szeretném, ahogy hetek óta készülök rá..   hát azért mert még mindig ott durcázik bennem az a kislány akinek egy napra tették a szüli-és névnapját, akinek talán sosem volt olyan szülinapja amilyet ő szeretett volna, nem ünnepeltek vele együtt..  akárcsak itt a 36.on. "bocsásd meg nekik, hogy nem tudtak mit kezdeni a fényeddel"- ezt üzenték odaföntről. Könnyek gyűltek a szemembe és teljesen átértékelődött bennem a mai nap és az őnmagamhoz fűződő viszonyom. Ezután jött még csak a java. Illóolajos kozmetikai kezelés. 3,5 óra tisztulás, töltődés a tiszta természettel. Imádom az illatokat, ahogy a lelkemig hatolnak. A relax közben egyszercsak láttam, ahogy egy lekonyult rózsabimbóba gyűlik az erő, életre kel és elkezd kivirágozni. Ez pedig egy csodás gondolatot jobban mondva érzést ébresztett bennem "köszönöm édesanyám, hogy vállaltad az életem és felneveltél". Olyan mélyről jövő megkönnyebbülés volt ez! A rózsa az asszony illata (a sors fintora, hogy édesanyám neve is majdnem ez), azé az asszonyé aki már szűlt gyermeket. Én azt hiszem ott születtem meg igazán, mint édesanya (bár fizikailag már 9 éve az vagyok). Miután a durcás kislány ráébredt, hogy semmi értelme ennek az örökös duzzogásnak és elengedte a dühét, meg tudta bocsátani őszintén az anyukájának, hogy nem szerette soha úgy ahogy ő szerette volna, hogy szeresse (de legjobb tudása szerint nagyon is szerette őt) meg tudott születni bennem a nő és az édesanya. Hisz egy kislány nem képes édesanyává válni igazán, mégha csak lelki gyermeki létben való ragadásról van is szó! Miután kiszálltam a kezelőszékből azt éreztem mintha futottam volna 20km-t. Bizony nagy utat tettem meg abban a 3 órában. Felnőttem az anyai szerephez, megnyíltam a szeretetre az anyukám és a gyermekeim felé is. A nap további része békésen telt, egy kis pihi, szaunázás majd miután a lányok ágyba kerültek egy film amit régóta szerettem volna megnézni. Nagy hatással volt rám!
És hogy mennyire megszületett bennem a nő akit lehet (és vágyik is rá) szeretni azt a férjem éjfél előtt küldött üzenete hűen mutatja. Mélységes szerelemmel és hálával átjárt üzenet, arról, hogy mennyire értékes és szerethető nő, feleség, anya vagyok akinek a puszta létezése örömöt tud hozni mások életébe is. Ez tette fel az I-re a pontot és előhozta azokat az érzelmeket amit annyira akartam érezni reggel! Amit oly nagyon meg akarunk szerezni erővel sosem lesz a miénk! Amit el akarunk érni békével, a szívünkkel, az váratlanul megérkezik a maga idejében! Jézus mondja, legyen nyitva az ajtótok ( a szívetek) mert sosem tudhatjátok mikor jövök el, én aki a Szeretet vagyok 🙏 kinyitottam az ajtót és a legváratlanabb pillanatokban megérkezett a Szeretet, a szerelem!
Azóta is mélységes hála és öröm tölt el ha rágondolok arra a napra, a bennem zajló folyamatra, a családomra! Olyan másképp hangzik azóta egy Anya a kislányaim szájából, szívemig hatol. Érzem, hogy ez én vagyok, hogy ezeknek a kislányoknak a "minden" vagyok! És ezért én végtelenül hálás és boldog vagyok! Ez az én megszületésem igazán! Köszönöm 🙏

Szívem minden szeretetével Nektek