Az elmúlt napok (hála Isten) ismét zsúfoltak lettek, így kissé el is faradtam.... Sári az elmúlt időszakban egy olyan stílust vett fel. ami nálunk nem elfogadott és nehezen azonosulunk vele. Annak ellenére, hogy mi nagyon nyitott szellemben neveljük a gyerekeket, nem szeretnénk folyton rájuk erőltetni a mi akaratunkat (nyilván azért ez nem mindig sikerül) de ebbe sem fér bele a flegmaság, a visszabeszélés, a folyton mindenért nyafogás ahelyett, hogy kifejezné az érzéseit pl kommunikációval, sírással, testbeszéddel... Ez az egész azért "fura" számunkra, mert ő eddig nem volt ilyen. Talán kissé magára erőltet olyan viselkedésformákat ami abszolút nem ő, talán ez a "menő" a barátok előtt vagy talán ez egy figyelemfelkeltés a részéről. Kineziológus fejjel gondolkodva ez utóbbi mindenképp elképzelhető ebben az esetben (is). Az utóbbi időben talán kicsit kevesebb idő jut rá(juk), építjük mindketten az apával a "karrierünket", megengedjük magunknak, hogy legyen énidőnk, élvezzük amit csinálunk és ez az idő néha egybeesik azzal az idővel amit eddig velük töltöttünk. Hogy könnyű-e összeegyeztetni a magánéletet, a karriert és a családot nőként(de akár férfiként is) bátran mondhatom (de kizárólag a saját tapasztalatomra alapozva) hogy nagy logisztikát igényel és a lelkiismeretfurdalás ennek ellenére is néha előkerül. Tudom, hogy nekik se egyszerű, hogy eddig anyának "csak" ők voltak, bármikor lehetett rá számítani és most van, hogy a nagyszülők segítségét kell kérni gyermekfelügyelet miatt, hogy anya nem tud bármikor leülni játszani velük.... Anyának lenni a legcsodásabb de időnként egyben a legnehezebb feladat is az életben! Azonban a tudat, hogy jó példát mutatunk a gyermekeinknek, hogy tudatosan neveljük őket arra, hogy merjék azt csinálni az életben ami számukra igazán örömöt okoz és merjék felvállalni a gondolataikat, a döntéseikért a felelősséget bármit megér. A szeretet és elismerés pedig a szemükben hamar eloszlatja a lelkiismeretfurdalást. Büszke vagyok magamra, arra, hogy minden tőlem telhetőt megteszek önmagam megvalósításáért és arra is, hogy nem "csak" édesanya szeretnék lenni. Bár kétségkívül ez a legszebb része az életemnek (na és persze a női szerep amit a csodás férjem mellett megélhetek) ezzel nem csak magamért teszek meg mindent hanem a kislányaimért is, ugyanis a gyerekek 2 út közül választhatnak ha egyszer elkezdik a "nagybetűs életet" vagy követik azt a mintát amit a szüleik is végigvittek életük során ragaszkodva a saját (vagy mások által kialakított) hitrendszerükhöz vagy homlokegyenest az ellenkezőjét szeretnék tenni! Remélem az én kislányaim a boldogságra szavaznak akarcsak mi!
A héten sok sok finomságot készítettem már, zöldséglevest, kardiolkrémlevest, becsinált levest, tejfölös csicsókalevest, bolognai spagettit, sertéspörköltöt és harcsapörköltöt tarhonyával, tojásos lecsót gerslivel, sárgaborsófőzeléket sült virslivel!
Szívem minden szeretetével Nektek💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése