Fantasztikus hétvégén vagyunk túl, az egyetlen negatívum amit elmondhatok vele kapcsolatban, hogy vége lett... De egyszer mindennek vége kell, hogy legyen az, hogy addig azt hogy éljük meg, mennyi tartalmat teszünk bele ez csakis rajtunk múlik. Ha a nap végén azzal térünk nyugovóra, hogy de jó, hogy ezt a napot is megélhettem és hálát adunk mindenért ami abban történt akkor valóban sokat tettünk önmagunkért. És ez hatalmas ajándék önmagunktól önmagunknak.
Tegnap reggel családi jógával kezdtünk egy jótékonysági jóga délelőttön. Én már lassan fél éve használom ezt a "gyógyszert" a lelkemre és a testemre és bátran kijelenthetem, hogy ez csak adni tud nekem. Biztos vagyok benne, hogy többek között ennek köszönhetem a kezem rohamos javulását,nagyon hálás vagyok magamnak hogy elkezdtem gyakorolni ezt a művészetet, mert valóban annak tartom. Csodás dolog volt ezt a gyermekeimmel és a férjemmel együtt csinálni, megmutatva nekik, hogy itt egy újabb eszköz amivel csakis építeni tudják önmagukat és ez is egy lehetőség az egyensúly megtalálására. Köszönöm nekik, hogy velem tartottak, nagyon büszke vagyok rájuk!
Este vacsiravendégeket vártunk, finom vacsora és bor, kellemes beszélgetés, sok nevetés, fergeteges hangulat a gyerekek között és hatalmas kupi... Hát így jellemezném az estét de hozzáteszem, hogy mindezt csakis pozitív értelembe véve. Mivel a vendégség viszonylag későn ért véget a rendrakás egy része (már ami a gyerekszobát) ma délelőttre maradt. Legalábbis ezt gondoltuk vagyis ezt csak mi gondoltuk az apával. A lányok inkább ma reggel is a játékot választották. Bosszantó, idegesítő mikor már vagy 40szer szólsz neki, hogy pakoljon össze és ő még csak rád sem hederít? Talán tényleg az, de ha megállsz egy kis időre a kis kuckó ajtajában és szánsz időt arra, hogy megfigyeld őket ahogy játszanak, észreveszed azt a csillogást a szemükben amit a felhőtlen játék öröme csal oda, azt a szeretetet amit egymás iránt éreznek akkor mindjárt át tudod értékelni a rendrakás fontosságát.
Lángost készítettem ma ebédre vagyis ez volt a terv. De a lángos nem akart bennünket annyira mint mi őt így a kukában landolt. Na de egy kineziológus nem ismer lehetelent és nem is adja fel soha (én legalábbis sokszor érzem ezt magamon) úgyhogy fél12kor egy kissé egyszerűbb receptet választva csak megcsináltam amit a család szeretett volna😉 finom lett, megérte. Ebéd után bicajra pattantunk és energiát, d vitamint, élményt gyűjtve kirándultunk egyet itt a környéken. Ezeket az élményeket semmi nem tudja pótolni, nagyon hálás vagyok értük, hogy mindezt együtt élhetem még a gyermekeimmel és a férjemmel. Este pedig újra vacsoravendégek, újabb tartalmas és jóízű beszélgetés borocskával, kacagó gyerekek és a tegnapi esti játékhalmaz növelése😉 örülök, hogy van élet a lakásunkban, hogy betölti a szeretet, a jókedv... A nap végére pedig minden a helyére került közös erővel,a szívembe pedig csakis hála mindazért amit ez a hétvége adott.
Szívem minden szeretetével kívánok csodás hetet nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése