Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudunk nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is éljük életünk összes szerepét.
Az alkalmazkodás mindig kétirányú, a megalkuvás pedig egyirányú folyamat!
Szerencsésnek érzem magam és hálás vagyok, hogy nekem ez a szerelem érzése megadatott, nap mint nap teszünk érte a férjemmel, hogy sokáig még is maradjon.
Tegnap este mikor raktam el a mai ebédet a férjemnek gondoltam belecsempészek egy kedves kis kártyát az egyik dobozba amire azt írtam neki, hogy el sem tudja képzelni én milyen büszke vagyok rá és mennyire szeretem! Ma reggel ő kelt korábban és mire én felkeltem a konyhában volt mindenki kedvence amit a boltból hozott és rajta egy levél... Leírta, hogy a mai napot szánjam magamra, mert megérdemlem. Valamint, hogy ő mennyire büszke rám és legyek én is az magamra! Hát ezt nevezem én szerelemnek 15 év után is!
Vajon hány embernek adatik meg az őszinte szerelem az életében? Vagy ha megadatik észreveszi-e? Megszerezni valamit sokkal egyszerűbb, mint azt meg is tartani!! Vajon teszünk-e eleget azért ha megérkezik ez a szerelem, hogy meg is tartsuk azt? Vagy egyszerűbben a kérdés, mit teszünk meg érte? Ha belenézünk a tükörbe tetszik az a kép amit ott látunk? Ha nem a válasz akkor hogy várhatjuk el a másiktól, hogy neki tettszen az amit akkor lát ha ránk néz? Gondolkodjunk csak el ezeken a dolgokon és azon is, hogy a párkapcsolatunkban a megalkuvó vagy az alkalmazkodó szerepben vagyunk-e jelenleg.....
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése