A héten a lányok regenerálódtak itthon, egy kis náthával, köhögéssel küzdöttek. Nekem "eléggé" tanulnom kellett volna, de azért valljuk be 2 imádnivaló, cserfes kislány mellett ez nem olyan egyszerű... Lopott pillanatok a természetgyógyász jegyzettel, főzés, meseolvasás, séta a friss levegőn és szerepjátékok... Ezek töltötték ki ezeket a napokat. Tegnap délután az asztalon hagytam a kineziológia jegyzetemet és a jóskártyámat és mikor a lányok hazajöttek mamáéktól kérték, hogy játszunk együtt. Miért ne.... Kapcsoltam egy kis relax zenét és becsuktam szemem. Zsófi doktornő azonnal ott termett és mondta, hogy anya én most játszuk azt, hogy én leszek a kineziológus és te a kliens.
- mi a problémája?- kérdezte
- az,hogy időnként nem tálalom az egyensúlyt az életemben válaszoltam.
- értem... És ilyenkor mit szoktál csinálni anya?
- megkérdezem, hogy ez mit jelent?
- jó, ez mit jelent?
- azt, hogy néha túltervezem a napom, túlvállalóm magam és nem jut elegendő idő a számomra igazán fontos dolgokra, mint pl. Rátok és emiatt türelmetlenné válok.
Erre az én kis drágám odaült mellém a mindent tudó és megmondó kártyámmal és kérte, hogy húzzak egyet, hogy mivel tudok ezen a problémán segíteni, felülkerekedni. Nem túlzok ha azt mondom, hogy olyan érzések öntötték el a szívemet ami könnyeket csalt a szemembe❤ azt mondta Zsófi, hogy ő is kineziológus szeretne lenni, hogy segíthessen másokon... Nagy öröm ez egy édesanyának, ha azt hallja, hogy a gyermeke is Segíteni szeretne azoknak az embereknek akik hozzám hasonlóan nem találják időnként az egyensúlyt a saját életükben. Hogy ezt kineziológiával vagy más módszerékkel teszi meg mindegy is, a lényeg a tiszta szándék őszinte szeretettel átitatva.
Szombaton apa kitalálta, hogy lemennek Hahótra és elhozzák a felhalmozott újságköteget, hogy el tudjuk vinni az oviba papírgyűjtésre. Én itthon maradtam és döntöttem a fejembe a tudást... Este mikor hazaért a család örömmel és egymás szavába vágva mesélték a lányok micsoda élményekbe volt részük újfent az én kis szülőfaluja édesapám jóvoltából. Boldog lett tőle a szívem. De igazán ma délelőtt telt meg csordultig szeretettel és hálával mikor apukám felhívott telefonon. Főzés közben voltam mikor láttam, hogy az ő nevét írja ki a telefonon. Nem tudtam mire vélni a hívást de mikor felvettem és hallottam, hogy elcsukló hangon azt mondja az imádott apukám, hogy csak köszönetet szeretne mondani nekem amiért elküldtem hozzá a lányokat, rég nem érzett hála kerített hatalmába. Sokmindenért tudok és vagyok is hálás mostanában, de ez annál talán sokkal több volt. Köszönet, elismerés, szeretettel átitatva❤ oly rég vártam erre! Megérte, megérkezett, örökké őrizni fogom a szívemben! Egyensúlyba került az adni és kapni kettőse😀
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése