Az elmúlt egy hét újfent tartogatott számomra jót és kevésbé jó dolgokat is. Kaptam hideget és szívet melengető kedves, megható gondolatokat is egyaránt. A kevésbé jó és hideg megjegyzések, megnyilvánulások hasonló érzéseket váltottak ki belőlem és arra inspirált, hogy újra végiggondoljam mi is az én célom, az én küldetésem ebben az életben? Valóban jó irányba haladok? Kértem jeleket odaföntről és bizony Nagyon hamar meg is érkezett egy végtelenül kedves embertől. És tegnap sok, számomra akár ismeretlen személyektől is megkapram a pozitív megerősítést! Köszönöm nekik❤
Nagyon korán, kb 3 évesen már kapcsolatba kerültem a Jóistennel (leszámítva természetesen a pár hónapos keresztelkedésemet), minden vasárnap csinosba öltözve a nagynénémmel templomba mentünk. Imádtam az ölében ülni, csendben hallgattam végig a misét, valahogy olyan nyugalmat éreztem a templomba. Biztonságot jelentett számomra. Nagymamám, aki szintén buzgón gyakorolta a katolikus vallást, sok szép imádságra tanított meg és tényleg nem telt el úgy este, hogy én ne beszélgettem volna az Istennel. Nem értettem tisztán hogy ki is ő, de az valahogy egyértelmű volt ha bánatom van, ha segítségre van szükségem akkor hozzá fordulok. Ő mindig meghallgatott és ma már tudom, hogy mindig szeretettel fordult hozzám, sosem a hibáimat nézte vagy vetette a szememre hanem mindig a legjobbat adta nekem. És ma újra érzem ezt a közelséget vele és az ő segítőivel. Hogy nekem az az isteni szeretet ad mindig erőt, húz vissza a helyes útra ami az öröm érzését hozza meg idővel. Pedig bizony könnyebb lenne néha az egyszerűbb utat választani, ahol nem kell megküzdeni látszólag a démonokkal, a bennünk lakozó rossz érzésekkel és gondolatokkal. De ez a láthatatlan kéz mindig visszahúz, utat mutat, reményt és erőt ad az újabb feladat megoldásához ami előttem áll. Végtelen hálát érzek érte és ma sem múlik el nap, hogy ne köszönném meg neki a szeretetét és azt a sok jót amit ő és a segítői tesznek értem leginkább azzal, hogy végtelenül szeretnek és támogatnak.
Ez a szeretet az ami ma újra nagyon megérintett. Először a saját ügyem kapcsán a kisebbik lányom betegsége okán, majd a két gyermekem közötti csodálatos érzelmi szálak láttán.
A múlt hétvégén mikor apa lement a lányokkal Hahótra apukám elvitte gombát szedni a lányokat az erdőbe. Nagy valószínűséggel ennek a túrának az eredménye, hogy nem csak egy vödör gombával, hanem egy egy kulannccsal tértek haza a lányok. Sárinál vasárnap, Zsófinak hétfőn vettük észre a kis betolakodót. Apa ügyesen, gyorsan, higgadtan elhárította a veszélyt és minden a legnagyobb rendben volt. Aztán tegnap este Zsófinak hőemelkedése lett és mára egész szépen felkúszott a testének a hőmérséklete. Úgyhogy reggel csak Sári ment el oviba én pedig ápoltam itthon a kis bágyadt tündérkémet aki a láztól szinte egész nap csak feküdt és aludt. És még álmában is a kezemet fogta, mintha csak azt kérte volna, hogy anya legyél velem és mellettem. Hát persze, hogy ott voltam. Amikor ébren volt mesét olvastam neki, amikor aludt akkor csak ültem mellette, simogattam a forró kis arcát és szorítottam a kezét. Elfogtak az érzések és könnyek gyűltek a szemembe. Először talán a félelem könnyei, hogy mi van ha ezt a kullancs okozta.... Aztán miután segítséget kérve odaföntről megnyugodtam, hogy nincs semmi baja az én csodámnak akkor jöttek csak igazán a könnyek. Az örömkönnyek amit a hála érzése csalt a szemembe. De jó is egy ilyen szépségnek az anyukájának lenni, lehet hogy ez egy kis "segélykiáltás" a részéről, hogy egy kicsit szeress jobban,törődj velem többet de most csak így tudom ezt elmondani. Volt időm ma mellette gondolkodni és szép kis felismerések születtek meg újfent bennem, van még egy két elintézendő dolgom! De köszönöm, hogy erre is rájöttem és azt is, hogy tudok érte tenni.
Aztán mikor Sári hazaért az oviból, a mi kis angyalkánk arca felderült, annyira örült a nővérének. És ez abszolút érthető,mert olyan szeretettel és gondoskodással árasztotta el a kishúgát, hogy apával csak ültünk és büszkén mosolyogtunk. Leste minden gondolatát, vitte neki a zsepit, a teát, megosztotta vele a vacsoráját... A mondás,hogy bajban ismerszik meg a barát közhelynek tűnik, de a közhelyek valamiért kialakultak. Én láttam ma (ismét), hogy veszekedhetnek ők bármennyit, lehet akármilyen mély is a sértődés ők akkor is mindig számíthatnak egymásra és igazán tiszta érzelmeket táplálnak egymás iránt. Ez egy édesanya szívének mindennél kedvesebb! Hálás vagyok mindenért ami megadatott az életembe eddig és nyitott szívvel és szeretettel várom a továbbiakat❤
A könny a lélek vére, mely ha kicsordul vele együtt megy a fájdalom is,a hála pedig a lélek ajándéka melynek nyomán újabb dolgok érkeznek meg az életünkben amiért ismét hálásak lehetünk! Merjünk sírni és sose felejtsünk el hálásak lenni!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése