Vajon hányszor mondjuk el ezt a mondatot életünk során? Összeszámoltuk már valaha, hogy akár havi vagy heti szinten hányszor gondolunk erre vagy fogalmazzuk meg valakinek ezt? Bizony számtalanszor. És belegondoltunk-e már valaha is, hogy pont arra van a legnagyobb szükségünk amire azt mondjuk, hogy nincs időnk!? Ha a lelkünk segítségért kiált meghalljuk-e? Amikor tartósan fennáll egy melankolikus helyzet, amikor megrekedünk egy rossz helyzetben ami lelki vagy fizikai fájdalmat okoz számunkra akkor szakítunk-e időt a számunkra örömöt okozó dolgokra hogy esélyt adjunk önmagunknak arra, hogy ezekben az örömteli pillanatokban meghalljuk a lelkünk kiáltását? Merünk, tudunk-e ilyenkor szembenézni az elakadásaink okával, segítséget kérni ha már egyedül kevesek vagyunk a megoldáshoz?
A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk vagy nem csüggedünk hanem hogy van erőnk legyőzni ezeket.
Önismereti tréningen voltam tegnap, csodás élmény volt számomra! Bár azt érzem az elmúlt években szépen sikerült letakarítanom a cipőmről a sarat ami a sok sok év alatt rárakodott de nincs az a cipő amin ne lehetne még egy kicsit fényesíteni, hogy még könnyebb legyen továbblépni és hogy esetleg mások is észrevegyék a te csillogó cipődet. Ha megtetszik nekik talán megkérdezik mivel takarítottad le ilyen szépre? Ajánlhatod neki a különböző tisztítószereket de akár te magad is lehetsz az aki segít neki sarat kaparni. Megmondom őszintén én mikor jelentkeztem erre a tréningre kicsit ez is célom volt, hogy adhassak másnak. Számomra ez nagyon fontos! Rengeteg szép és csodás dologgal ajándékoz meg az élet és törekszem az adok kapok egyensúly fenntartására, mert a léleknek is erre van szüksége! A nyugalom, a harmónia mindig az egyensúlyból fakad.
Már az úton végtelen szeretet és hála volt bennem, hogy megengedhetem magamnak, hogy elmenjek egy ilyen tréningre és ismeretlenül is szeretetet éreztem a csoport tagjai iránt, éreztem, hogy ott tegnap mindenki adni és kapni is fog bőven és ha képes ezt tiszta szívvel fogadni akkor egy hatalmas ajándékkal lesz gazdagabb. 11 nő és egy férfi. Meg kell jegyeznem szerintem egy férfi részéről hatalmas nagy bátorság ha "bevállal" egy ilyet vagy bármilyen módon segítséget kér ha problémája van. Mikor beléptem a terembe elfogott a nyugalom, olyan varázslatos volt a hangulata annak a színpadnak. A gyertya lángja a kör középen egyenletesen égett, mely már jelezte számomra, hogy tiszta a tér. Kör alakban párnák, pokrócok és csodás halk zene szólt. Mindenki szíve szerint választott egy számára kedves pokrócot, én egy zöldre ültem le, ezzel is erősítve a szívcsakrámat. Egy kis bemutatkozás után jöttek a feladatok. Kezdetnek mindenki választott magának egy titkos barátot akiről a nap folyamán kedves gondolatokat kellett leírni és a nap végén megajándékoztuk az illetőt ezzel a kedves kis levélkével. Bizony a dicséret, az elismerés, a kedves szavak mindenkinek jól esnek, kiváltképp ha valakinek ebből nem túl sok jutott élete során és önmagát megdicsérni, megjutalmazni is nehezére esik. A feladatokat párokban végeztük, a "véletlen", amiben én egyáltalán nem hiszek, rakta egymás mellé az embereket. Figyelmesen hallgatni és kérdezni, körbeölelve egy egy élethelyzetet és elmesélni azt egy idegen embernek, bizony nem is olyan egyszerű dolog. A cél a megkönnyebbülés a végén amit a jó érzés kísér. Délután családállítás volt, na itt bizony szem nem maradt szárazon! Vagy ha mégis akkor sem az érzéketlenség miatt... Azt gondolom ez nagyszerű élmény volt mindannyiunknak, felismerésekkel tarkítva. Szerintem az életünkben meglevő helyzeteket sokkal könnyebb elfogadni ha megérjük mi is van mögötte, honnan ered az. Hiszem és vallom, hogy a problémák gyökerét kell megkeresni,mert egy fa is csak akkor tud hosszútávon minden tavasszal virágba borulni és bő termést hozni ha a gyökere (ami a föld alatt van és nem látjuk) egészséges! Úgy érzem tegnap ezzel az állítással mindannyiunk kicsi fája kapott egy kis tápanyagot, hogy megerősíthesse vele a gyökerét és igazán csodás virágokat hozhasson!
A nap végén egy rövid összefoglaló után (ami sokunknak a szívét megérintette) mindenki átadta az ajándékát, majd egy kört alakítva kézenfogva köszöntük meg egymásnak és önmagunknak azt az időt amit erre rászántunk és hálát adtunk az élményért amiben itt részesültünk.
A könnycseppek mindig megkönnyebbülést hoznak, az ölelés és a nevetés boldogsághormomt termel,a szeretet és a hála nyitogatja a szívcsakrát.... Ezeket hoztam én magammal tegnap el!
Köszönöm szépen a tréning szervezőjének, hogy egy ilyen ajándékot adott nekünk, a tréning vezetőjének, hogy újabb eszközöket adott a kezembe amivel saját magamon vagy a tőlem segítséget kérőknek pluszt tudok adni és azoknak a csodás embereknek akik szívüket megnyitva, titkaikat és érzéseiket megosztva velem bizalmukba fogadtak. Volt rá időnk mert szükségünk volt erre!
Szívem minden szeretetével nektek💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése