Örömmel a cél felé

Elindulni valahova, végigjárni az utat és megérkezni mindig csodás érzés. És ha ezt az utat még élvezettel is járod be az az igazi ajándék.
Szilveszter éjszakáján, pár perccel éjfél előtt indultam el az úton. Neveztem a hagyományosan Pünkösdkor megrendezendő KKM futóversenyre, 21km-es távon.... A futás már 3 éve része az életemnek, de csupán kedv kérdése volt mikor megyek ki futni pár km-t. Az én csodálatos társam készített nekem egy edzéstervet és eszerint kezdtem meg a felkészülést. Heti 4 edzés, 1 jóga. Hosszabb, rövidebb távok, emelkedők és lejtők, kocogás vagy sprint, szeszélyes időjárás..... Ezek voltak a társaim a 12 hét alatt. Nem volt könnyű mindig beilleszteni a napba az edzést, nem volt mindig kedvem felhúzni a futócipőt, de mindvégig ott lebegett a szemem előtt a pünkösdi hétvége és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen versenyre készülhetek. Minden alkalommal hála járta át a szivem, hogy van lábam és futhatok, hogy van egy klassz futócipőm, hogy olyan csodás élményeket élhetek meg mint hallani a Balaton hullámait ahogy a szikláknak csapódnak, hogy érzem a nyíló ibolya mesés illatát, hogy hallgatom az ébredező természet gyönyörű muzsikájat, beszippanthatom a bodza és az akác semmihez sem hasonlítható illatát és hogy mögöttem van egy szerető és támogató család akik biztatnak és büszkék rám! Rengeteget kaptam tőlük ebben a 3 hónapban (is), 🙏
A felkészülés nagyon jól ment, talán egy olyan edzés volt ahol soknak bizonyult a 2 lábam, mert folyton harcban álltak egymással. Abszolút az akkori lelkiállapotomat tükrözte az a "szenvedés". De ezt leszámítva éreztem az erőt folyamatosan magamban, energiát termelt minden egyes tréning és láttam, éreztem a folyamatos fejlődést. Szárnyalt a lelkem és tudtam, hogy meg tudom csinálni!
És eljött a ☀️, szinte már sajnáltam is, hogy vége lesz! A gyerekek versenye szombaton volt, mindketten hősiesen futottak a cél felé, Zsófi 250m-t teljesítve, Sári pedig 500at. Végtelenül büszke vagyok rájuk, a lelkesedésük és a kitartásuk csodálatra méltó! Remélem egyszer együtt futunk majd és a pályán is támogatjuk, segítjük egymást és közös célért fogunk küzdeni.
Szüleim is eljöttek szurkolni nekem és a kislányaimnak is. Jó volt, hogy itt voltak, jó volt látni a büszkeséget édesapám szemében, jó volt lepacsizni vele mikor a második körömre indultam és meglátni őt a kordon mellett a célegyenesbe! Tudom, hogy büszke rám mégha nem is könnyű neki ezt kimondani.
Reggel korán keltem, hogy ráhangolódjak a napra, elkészítettem mindenkinek a reggelit, felcsatoltam a rajtszámom, fejembe raktam az új sapimat és felvettem az új futócipőmet. Egyedül sétáltam be a Fő térre, útközben imádkoztam. Csatlakozni a felsőbb tudathoz szerintem semmihez sem hasonlítható energiát ad. Fantasztikus hangulat volt bent, szólt a zene, közös bemelegítés, rengeteg ember!
Unokatesóm 9.50kor indult handbike-kal, neki szurkoltam elsőként közösen a nagynénémmel és az unokatestvéremékkel. 10 perc múlva indultunk mi is. Kellő izgalommal álltam be a 3as rajtzónába, ahol az iramfutó 1.58as lufit rögzített magára.
Ez a szám felkeltette az érdeklődésemet. Az edzésterv alapjan 2 óra 3perces időm volt kalkulálva, de szeretettem volna 2 óra alá menni. Úgyhogy gondoltam hátha.... Mertem nagyot álmodni. Nagyon kellemes idő volt, a futás jól indult. Az energia dolgozott bennem, a lábaim de azt hiszem még inkább a szívem vitt előre. Jól esett minden lépés, újabb energiát adott minden egyes km, főleg mikor meghallottam, hogy az a km is szintidőmön belül sikerült. Sok mosolygós ember az útszélén, tapsoltak, locsoltak, integettek..... Már ezért az élményért megéri csinálni. 1 órán belül értem az első köröm végére, ahol ott várt az imádott családom. Csillogó szemekkel ott állt a férjem, éreztem mennyire büszke rám és a 2 csodás kislányunk transzparensel a kezükben amit ők készítettek. Megsimogattam őket ❤️ és újabb lendületet véve nekiindultam a 2. Körnek. Útközben időnként különleges erők vették uralom alà a testem, pörgött a lábam, mintha nem is hozzám tartozna, szerettem nagyon és hála járta át a szívem. Gyenesdiáson mikor futottam 2 kisgyerek az ő kis színes pohárkájából kínálta a nagypapájukkal a frissítő vizet és ott ez nagyon megérintett, könnyekig hatódtam. A saját gyermekeimre gondoltam és arra, hogy ők milyen önzetlenek, tiszta szívüek és szeretetteljesek. Bárcsak ilyenek lehetnénk mi felnőttek is, bárcsak megkeresnénk mindannyian magunkban ezt a kisgyermeket! Olyan más lehetne az életünk és a világ is! Kb 1km-rel a cél előtt megpillantottam az 1 óra 58as lufit es akkor már biztos voltam benne, hogy jó helyen vagyok, meglesz a kitűzött cél. Utolértem az utánfutót, aki kedves szavakkal biztatott, hogy fussak, menjek elé, csináljam. Es CSINÁLTAM, MEGCSINÁLTAM! 1 óra 57 perc 56 mp alatt lefutottam az első félmaratonomat versenyen! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
A férjem és a kislányaink mosolyogva, szeretettel és büszkeséggel a tekintetükben jöttek gratulálni, annyira jó volt őket átölelni! Végtelenül hálás vagyok nekik és az egész életemért is!
Azt hiszem itt nincs még vége, újabb celok kellenek, mert ezek visznek előbbre és az úton megélt tapasztalások.
Legyenek álmaitok, legyenek céljaitok, lássátok az utat és haladjatok rajta örömmel. Ha ezt érzitek közben akkor biztosak lehettek benne, hogy jó úton jártok!

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket 💜