Álmok vagy célok?

Igazából a megfogalmazás talán mindegy,  a megvalósuláson van a hangsúly! Megálmodni valamit vagy álmodozni valamiről viszont már nem ugyanazt jelenti! Előbbiben már ott rejtőzik a teremtő energia is míg az utóbbi az csak egy délibáb és nagyon sok esetben ott is marad a jövőben, megvalósulatlanul... Miért? Mert a félelmeink, a belénk nevelt, megtanult hitrendszereink miatt nem merünk elindulni azon az úton ami ki van jelölve a cél eléréséhez! Az út megtétele kitartást igényel, az út  egyik széle tele van tűzdelve lemondással, fáradtsággal, önsajnálattal, hihetetlenséggel de az az oldal ahonnan a nap süt az csupa csodás virágokkal van ékesítve és ezek a viragszálak az erő, a kitartás, az öröm, a hála, az energia, az önbecsülés, a szeretet. Az út végén pedig ott van a fény, a siker, a megelégedettség....
A nappalt mindig felváltja az éjszaka és a sötétség után érkezik a fény. Az úton ha elindulunk néha azt érezzük sosem lesz vége az éjszakának, el is fáradunk és legszívesebben hagynánk, hogy a sötétség magával ragadjon de aztán felvillan az első napsugár, küldi az energiáját, felmelegíti a testünkét és erőt ad a lelkünknek és ezzel a lendülettel mehetünk tovább a fény felé, ahol már nem lesz hatalma az éjszakának, a sötétnek mert már úgy tudjuk szeretettel magunkhoz ölelni, hogy kellett a tapasztaláshoz és a fejlődéshez!
Célok nélkül lehet élni de vajon van-e értelme? Van-e értelme nap nap után beleállni a mókuskerékbe és éjszakákat csinálni a nappalokból is?
Tavaly mikor elkezdtem írni, hogy milyen céljaim is vannak, bizony nagyon az ego vezérelte a kezemet, és inkább az anyagi javakra koncentráltam. Elnyomva a lelkem szavát, nem keresve azokat a dolgokat amik nekem rövid és hosszú távon is örömöt okoznak. Gyorsan akartam a sikert, az elismerést és ha lehet ezt minél kevesebb energia áldozattal részemről. Rájöttem, hogy ennek nincs értelme. Csak azért mert elképzelek valamit, álmodozok róla az még nem fog valósággá válni. Ahhoz jóval többre van szükség. Először is egy szilárd elhatározáshoz!
Az egyik célom amit rendszeresen leírtam hogy félmaratont akarok futni. Ugyan már évek óta futok többé kevésbé rendszeresen de ez kevés volt ahhoz, hogy egy versenyen 21km-t teljesítsek. Szilveszter éjszaka nagyon elszántnak éreztem magam és az én szeretett férjecském benevezett egy félmaratoni távra május 20ra. A lecke fel van adva. Viszonylag enyhe volt a tél, így volt lehetőségem futni a szabadban, először csak úgy ami jól esik a testemnek. Aztán 5. Hete nekiálltam a felkészítő edzésprogramnak, amit a párom állított össze és segít is a felkészülésben. Az étkezésre odafigyelek, ez nálam egy ideje már nem okoz problémát, ugyan nem önszántamból, de sok káros dolgot kiiktattam az életemből. Heti 4 edzés van, rövidebb és hosszabb távok, intervallumfutás és 1 jóga. Mellette pedig mentálisan erősítem magam meditációval is. Hihetetlen erőt és lendületet ad nekem ez az edzésprogram. Minden alkalommal mikor kimegyek futni érzem a hálát, hogy ezt csinálhatom, látom magam előtt a május 20ai versenyt és egy célt amiért érdemes mindent megtenni. Minden futás után feltöltődik a testem, kitisztul a tudatom és a lelkem és nagyon büszke vagyok magamra! Felemelő érzés nagyon!
Mindig is szeretettem futni, jó futónak is számítottam a suliban de sosem gondoltam volna, hogy heti 50km-t fogok futni és ez nem feltétlen fáradtsággal hanem sokkal inkább örömmel fog eltölteni. Hálás vagyok magamnak, hogy vállaltam ennek az útnak a megtételét (hozzáteszem, hogy mindezzel együtt az élet egyéb területein is szépen fejlődnek a dolgok, hisz napról napra több öröm járja át a szívem ami bevonzza a még több jót), hálás a férjemnek, hogy támogat az edzések előtt, alatt és után is, a gyermekeimnek akik mindig bíztatnak, a nagyszülőknek akik vigyáznak időnként a lányokra míg én futok...  Csodás ez az érzés! Karácsonyra megkaptam a hahóti fogorvosnő, Lubics Szilvia dedikált futókönyvét amibe ez volt írva: "sok szeretettel Szilvinek motivációként az első félmaratonjához"..... Miközben olvastam a könyvet éreztem ahogy töltődök az ő kitartásával lelkesedésével időnként már fanatizmusával..  Köszönöm neki!
Arra biztatlak benneteket, hogy legyenek céljaitok, álmaitok, bármily kicsinek tűnő is az. Merjetek kilépni a mókuskerékből, "áldozatot" hozni és megajándékozni önmagatokat a siker érzésével, ezáltal növelve az önbecsüléseteket. Nem mindig könnyű, néha én is szívesebben maradtam volna a meleg szobában, könyvet olvasni, teát iszogatni, a gyerekekkel játszani de leküzdöttem az egomat. És megérte minden alkalommal. Ma egy 18 és fél km-es szakasz vár rám. Megyünk anyukamékhoz, én útközben kiszállok és futva fogom megközelíteni a családi házunkat! Lelkesen várom!
Szívem minden szeretetével kívánok mindannyiótoknak áldott, békés és szeretetteljes ünnepet szerető családotok körében! Örömteli perceket, sok locsolót! Ölellek benneteket! 🐔🐣🐰