2017 január 1-jén egy égből jövő sugallat hatására megszületett az első blogbejegyezésem. Nem igazán tudtam miért kezdek el írni, talán az sem körvonalazódott tisztán, hogy miről. De azt éreztem már az első alkalommal, hogy ez engem örömmel tölt el és, hogy ha leülök akkor nem igazán kell törnöm a buksimat, jönnek az érzések, nagyon hamar szavakat öltenek melyek csodásan mondatokba rendeződnek és lelket megérintő szöveget alkotnak. Sokszor hallottam és "tapasztaltam" gyerekként, hogy a kreativitásnak még csak a szikrája sem igazán van meg bennem, de az elmúlt év ezt megcáfolta. Szeretek írni, szíveket megérinteni az írásaimmal. A kreativitás kifejezésének nagyon szép módja ez. Sok bejegyzés született tavaly, sok emberhez eljutottam ezáltal és rengeteg érzést kiváltottam belőlük. Nagyon különböző módon érintett meg embereket egy egy írásom, volt akinek könnyeket csalt a szemébe, volt akinek mosolyt az arcára, de akadt olyan is akiből indulatot, dühöt váltott ki. Nem feladatom az ítélkezés, senki sem hatalmazott fel erre így az sem az én dolgom, hogy megítéljem azokat az embereket akikből negatív érzelmeket csalt elő egy egy bejegyzés. Mindannyian keressük az utunkat ebben az életben, hogy ki mikor és milyen módon tálalja meg az az ő életének a története. Én tutti tippeket nem adhatok senki kezébe, csupán lehetőségeket tudok felkínálni a boldogsághoz vezető kapu elérésére. Hogy miért? Mert nekem sikerült eljutnom oda. Biztos vagyok benne, hogy innen én már nem szeretnék visszafordulni, csak belépni ezen a kapun és tiszta szívvel és hálával elfogadni azokat a csodás dolgokat amik ott várnak rám.
Sok ember bukkant fel az életemben az elmúlt év során, voltak köztük olyanok is akik sok sok év után újra meg szeretnének ismerni engem (köszönhetően a blogomnak), voltak olyanok akiket ajándékba küldött nekem a Jóisten, hogy inspiráljanak, segítsenek engem, voltak olyanok akik csak tükröt mutatni jöttek es miután elvégezték a rájuk bízott feladatot tovább is léptek. Szépen oldódtak a családi kapcsolatokon lévő blokkok, egyre több és több szeretet járja át őket ami mindenki javára válik. Jó ezt látni és megélni is.
Nagy változásokat hozott számomra 2017. Többek között egy most már mondhatom, hogy teljes gyógyulást az ekcémámból, amivel hosszú időn keresztül küzdöttem. Talán pont ez volt a baj, hogy egy küzdelemnek fogtam fel ezt a "gyógyulást". Ez a szó elkísért egész eddigi életemben, de most kitöröltem a szótáramból. Sok más negatív gondolattal együtt, nem segítettek engem soha, nincs rájuk tovább szükségem, elengedem őket. Szerintem az életben nem léteznek problémák, csupán megoldandó feladatok vannak. Ezekhez pedig mindig kapunk (ha kérünk) segítséget és ha tiszta szeretettel állunk a feladatok elébe akkor biztos számunkra örömöt hozó megoldás fog megszületni.
Rendkívül hálás vagyok az elmúlt egy évért, a jó és kevésbé jó dolgokért, hogy tanulhattam, fejlődhettem, hogy sokan és sokféleképpen támogatnak utamon és biztos vagyok benne, hogy az elültetett kis fácska hamar virágba borul és illatával valamint lédús gyümölcseivel sok sok embernek fogja szebbé varázsolni az életét. Hiszek a fentről érkező támogatásban, a pozitív energiák, gondolatok és érzések erejében, szeretettel várom a további feladatokat, lelkesen várom az eljövendőt.
Hálás szívvel mondok köszönetet életem párjának,a társamnak,gyermekeim édesapjának a rengeteg szeretetért, türelemért és segítségért, a gyermekeimnek a velük megélt élményekért amik sokszor írásra ösztönöztek és tanítottak, anyósoméknak, hogy sokszor és sokféleképp segítettek abban, hogy mehessek előre, édesanyáméknak, hogy felneveltek és megtanítottak mindenre amit ők tudtak, a tanítóimnak akik legbölcsebb tudásuk szerint vezettek és vezetnek engem, nektek drága olvasóim akik örömmel és szeretettel várjátok és olvassátok a bejegyzéseimet és mindenkinek aki szeretetével megajándékoz és el is fogadja tőlem azt!
Szeretettel ölellek benneteket, olvassátok továbbra is szívből jövő írásaimat❤❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése