A tavaly januári közös pihenés után idén is úgy döntöttünk, hogy felesleges ajándékok vásárlása helyett élménnyel ajándékozzuk meg egymást és önmagunkat is úgyhogy már 2. Alkalommal indultunk el vasárnap kora délután Balatonkenesére pihenni a férjem szüleivel.
Meglepő és örömteli volt számomra, hogy kérés nélkül kaptam segítséget a pakolásnál, mindenki tette a kis dolgát és a finom ebéd után "az előre egyeztetett" időpontban, 1 óra után nem sokkal elindultunk a Marina Portba pihenni. Sári mamáékkal utazott, Zsófi pedig engem választott "padtársának", a hátsó ülésen utaztam vele. Az északi parton autóztunk, így gyönyörködtünk a tájban, beszélgettünk, mesét olvastunk és egy kis szundi is belefért abba a kicsivel több, mint 1 órába. Összenyitható, családi szobát kaptunk az 1. Emeleten. Sári mamáék szobatársa lett, Zsófi minket választott és a 3 ágy közül is a középsőt, hogy mindkettőnk között aludhasson. Persze nem tudtunk neki nemet mondani pláne hogy még hálája jeléül puszi is járt... A szokásosnál is nagyobb a ragaszkodás mostanában a részéről, köszönhető ez talán annak, hogy Sáriért " rajonganák és versengenek" az oviban a fiúk és emiatt talán ő úgy érzi hátrányban van és tőlünk illetve velünk próbálja pótolni azt a hiányt a kis drágám. Jó volt nézni ahogy békésen aludt mellettünk, éjszaka is rápillantani többször mikor felébredtem....
Miről is szólt ez a 3 nap? Szívből jövő, gyermeki kacagások, önfeledt játék (csocsó, pingpong, billiárd, játszóház, társasjáték, pancsi), futás, úszás, szauna, beszélgetés, szeretet, hála és időnként az érzelmek "kitörése"..... Telefon nélkül (fotózáshoz néha előkerült, de igyekeztünk a pillanatot sokkal inkább megélni mint megörökiteni) egymásra és önmagunkra figyelve élveztük az együtt töltött időt. Elengedtük a hétköznapok "terheit", előhúztunk a tarsolyból régi emlékeket, vég nélkül viccelődtünk és szerettük egymást! Nem hiszem, hogy kell ennél több egy igazi feltöltődéshez! A pillanatra figyelni, azt megtölteni szeretettel, elengedni a sérelmeket és nagyokat kacagni! A nevetés a legjobb gyógyszer!
Nem is olyan rég volt egy elég pocsék napom, amikor egy kedves barátom egy nevetős videóval próbált jókedvre deríteni de nagyon ellenállt ennek akkor az egom. Sokszor eszembe jutott ő és ez a momentum ebben a három napban amikor akárcsak egy olasz család hangosan kacagva ültünk az étteremben reggelinél és vacsoránál, amikor négykézláb mászva a játszóházban kis szörnyecskék voltunk szülőként és biztattuk a gyerekeket, hogy szeretetükkel és a sárga csodatévő labdákkal szelídítsenek meg bennünket, amikor a végtelennek tűnő csocsójátszmák izgalmait átélve nevettünk, amikor egymás ügyetlenségén mosolyogva próbáltuk a pingpong labdát átütni a másik térfélére vagy épp előbányászni a székek alól, amikor szemüveg nélkül próbált a mama "megfejteni" képeket társasjáték közben vagy épp Máté tett fel vicces és persze oda nem illő kérdéseket az épp aktuális képről.... A nevetésnek terápiás hatása van és nem is olyan nehéz előcsalni az őszinte kacajt önmagunkból. Csupán az kell hozzá, hogy bele tudjuk élni magunkat a pillanatba, ki tudjuk zárni a hitrendszereinket, szeretni tudjuk egymást és újra gyermekek tudjunk lenni. Gyermekek, akik elhiszik, hogy a világ szép és az összes csoda rájuk vár, hogy minden az övék lehet amiről álmodnak és nem várnak semmit a másik embertől csak szeretetet és törődést! Mi mindannyian gyermekek voltunk ebben a 3 napban, mindegy hogy 4 vagy épp 64 év áll mögöttünk..... Gyerekkori élmények sokasága jött elő, újra megélt élmények szülő és gyermek kapcsolatban, jó volt ezt kívülről szemlélni és megélni is. Itt nem arról szólt a dolog hogy mit nem tudunk megcsinálni, hanem arról mire is vagyunk képesek és mennyire őriztük meg lelkünkben a gyermeki mivoltunkat. Ha tudnánk és mernénk újra és újra gyermekek lenni, ahol nincsenek ciki helyzetek, ahol minden felfedezésre váró dolog örömmel tölti el szívünket, ahol tudunk nevezni a botlásainkon és egy egy könnycsepp legördülése után újult erőre kapva bele merünk állni újra a helyzetbe hiszem, hogy sokkal szebb, boldogabb és tartalmasabb életet élhetnénk. Ha mernénk követni az álmainkat, megmozgatva minden követ annak valóra váltására és újra előszedni a rég elfelejtett de gyermekként annyira szeretett életünket, anélkül hogy a visszahúzó dolgoknak utat engednénk! Mindannyiunkban él egy belső gyermek, aki szeretetre vágyik, hisz magában és az életben is! Nehéznek tűnik elsőre vele kapcsolatba lépni, hisz túl távolinak tűnik sokunk számára és talán fájdalmas is lehet ledönteni a falakat amik elzárják őt, de megéri! Ez a pár nap megint ezt üzente nekem! Köszönet érte és hálás vagyok minden egyes percéért. És úgy érzem ezt mondhatom mindannyiunk nevében, mert az az őszinte ölelés ami lezárta ezt az együtt töltött időt csodásan tükrözi mindezt! Jövőre célom, hogy édesanyámék és a testvéreim is velünk legyenek és igazi NAGY családként éljük meg ezeket a pillanatokat!
Minden belőlünk ered, a rossz érzés, a düh, az irigység, a harag.... De az öröm, a szeretet, a harmónia, az elfogadás és a megbecsülés is!
Szívem minden szeretetével ölellek benneteket💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése