Nem tűntem el drága olvasóim, kissé beszippantott ez az adventi időszak. Szeretettel és hálával a szivemben készülök a Kisjézus születésének ünnepére! Takarítás kívül, régi dolgok kidobása, elajándékozása, portörlés, az eldugott sarkok kipucolása. Ezzel párhuzamosan zajlik egy belső takarítás is, elengedni azokat az érzéseket, amik visszahúznak esetlegesen, megbocsátani mindenkinek aki valaha számunkra nem megfelelő módon viselkedett velünk (hisz a megbocsátás nem róla, hanem rólunk szól és a mi lelkünket engedi szabadon lélegezni), elengedni azokat a kapcsolatokat amik már nem szolgálnak bennünket, helyet adva ezzel újabbaknak amik a fejlődésünket, előremenetelünket, boldogság elérését segíthetik elő. Nagy segítségemre van ebben egy november közepe óta tartó 40 napos meditáció, ami épp szenteste ér véget és a belső fényt segít felébreszteni! Mert a külső csillogás, az ablakokra és a lakás különböző pontjain elhelyezett fénylő dolgok holmi keveset érnek ha belül meg sötétség van! Adni mindig jó,de a szeretet ünnepéhez közeledve kiváltképp örömöt okoz ha segíthetünk, ajándékozhatunk olyanoknak akik szűkölködnek ezen a meghitt ünnepen is. Hisz ha belegondolunk abba, hogy az Univerzum bősége milyen hatalmas és ha mindenki adna abból ami számára felesleges vagy juttatna a javaiból a rászorulóknak bizony kerekebbé és boldogabbá válna ez a világ! De mi is az a boldogság? Vajon még tudjuk fogalmazni? Hányszor voltunk boldogok életünk során? Boldogság volt-e az egyáltalán vagy csak pillanatnyi, tovaszálló öröm? Szerintem a boldogság egy állapot amit a sok sok apró öröm kövei építenek szilárd oszloppá. Amikor azt vesszük észre, hogy napról napra több és több örömöt fedezünk fel az életünkben, hogy egyre többször érezzük akár fizikailag is, hogy hálásak vagyunk a napjainkban felbukkanó apró kis csodákért, amikor szívesen kelünk ki reggel az ágyból és este úgy fekszünk le aludni, hogy várjuk a holnap reggelt, számomra az a boldogság!
És még az, hogy olyan dolgok töltik ki a napjaimat ami örömmel tölti el szívemet, ami ráébreszt arra, hogy nem vagyok az a "szerencsétlen" kislány aki semmire nem képes (bár kisgyermekként erről sokan és sokféleképpen meggyőztek), hogy végre valóra válthatom a gyermekkori álmaim. Pl., hogy megtanulok rajzolni.... Hétvégén jobb agyféltekés rajztanfolyamon voltam és egy csodás élménnyel gazdagodtam és értékes embereket és ismereteket ismertem meg/szereztem. Ez lesz a következő bejegyzésem témája....
Szívem minden szeretetével ölellek benneteket❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése