Mindaddig míg szembe nem nézünk vele... Félelmet legtöbbször az ismeretlen vagy egy ismerős rossz érzés szül bennünk! Hogy lehet ezt legyőzni? Kell-e valójában legyőzni? Nem gondolom... A győzelem mindig egy harc végkifejlete egyik fél szempontjából, a harc pedig dühöt, agressziót, haragot szül, ezek az érzések viszont csak lehúzzák az embert. Szembenézni az ismeretlennel vagy újra nekivágni egy ismerős dolognak úgy, hogy tudjuk benne van a kudarc lehetősége is, na ez az igazán bátor dolog!
3 évvel ezelőtt egy őszi napon elindultunk nagy reményekkel (de inkább csak anya álmait követve) Balatongyörökre, hogy Sári lányunk megtanulhasson úszni, egy köztudottan sikeres, kedves,türelmes és tapasztalt oktatótól. Beléptünk az öltözőbe, ahol már izgatottan készülődtek a kicsik és a még kisebbek amikoris megérkezett a fent említett hölgy és kedvesen köszöntötte leendő kis tanítványait. És nekünk itt véget is ért az úszás tanulás (egyenlőre). Sári sírva fakadt, hogy ő nem szeretne ezzel a nénivel tanulni és annyira a vizet sem szereti, így hazajöttünk. Anya nem kis csalódására, dehát ha valaki úszni szeretne akkor tanuljon meg maga, nemde? 1 év eltelt az oviban és a nyár közeledtével Sári már jelezte, hogy lehet megpróbálná mégis csak azt az úszást! Újra bepakoltam és elmentünk az uszodába. Félénken, de végigcsinálta az első órát. Ami a húgának is nagyon megtetszett így ő is csatlakozott. Lassan haladtak előre, lépésről lépésre. Sok húzódzkodás, mellébeszélés és győzködés után aztán szép lassan lekerültek a karúszók és beindult a gépezet. Olyannyira, hogy a mai órán Sári minden félemével szembemenve (sosem szeretette ha vizes lett a haja, vagy víz érte a szemét és félt a merüléstől is) egy levegővétellel átúszta a medencét víz alatt, szépen siklott a deszkájával fel le bukva, végül pedig felhozta a víz aljáról az oda helyezett kis tárgyat. Csodás élmény volt ez nekem az üvegen keresztül, hát még neki mindezt megélni. Fülig érő szájjal jött ki az uszodából, hogy neki az volt élete egyik legjobb napja és neki most milyen sok energiája van! Mert ment a szíve után, átlépte a saját korlátait, elhitte, hogy képes rá és nem kifogásokat keresett a miért nemekre! Nagyon büszke vagyok rá és folyton rájövök mennyi de mennyi mindent tanítanak nekünk ezek a csöppségek! Hányan de hányan nem merünk nekiállni újra egy dolognak azok után, hogy egyszer nem sikerült, helyette folyton megmagyarázzuk önmagunknak és másoknak is, hogy ezt vagy azt ezért vagy azért nem csináljuk és ezzel amellett, hogy rossz érzést vagy hiányérzetet táplálunk magunkban még attól a mérhetetlen energiától is megfosztjuk magunkat amit egy egy elért siker okoz! Nézzük csak át azt a listát amire leírtuk azokat a dolgokat amik így kezdődnek, én ezt nem tudom/merem megcsinálni, mert..... Valóban képtelenek vagyunk rá vagy ezek csak az évek során berögzött sztereotípiák? Megpróbáltuk valaha is újra? Vagy az első után feladtuk és ennyi?
Fantasztikus amit ma a kislányunk csinált, mérhetetlenül büszke vagyok rá! És ugyanennyire hálás is az oktatónknak a türelméért, a kedvességéért, hogy hitt a kislányunkban és folyton csak bátorította őt! Szép hivatást választott,a hála amit érzünk sokan iránta visszaszáll rá! Köszönjük❤
Szívem minden szeretetével ölellek benneteket❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése