Nagypapa, a megmentő

Tavaly ilyenkor mikor érett a meggy, elindultunk Zsófival Hahótra, a szülőfalumba, hogy ezt a savanykás bogyós gyümölcsöt leszüreteljük a nagynénémék fájáról. A kis autóm Zalaapáti határában feladta a harcot, elkezdett sípolni,villogni úgyhogy leálltam az út szélére és hívtam apát. Ő valahol az országban épp egy konferencián ült így a papához fordultunk segítségért. Ő természetesen azonnal kocsiba pattant és jött megmenteni bennünket.
Ma újra meggyet mentem betakarítani amikor is hívott az egyik barátunk, hogy tudnék-e neki segíteni, mert nem tud kijönni a lakásból mert a férje elment dolgozni, az ő lakáskulcsa pedig a kocsijában van nagy valószínűséggel. Mivel én már nem voltam a városba hívtam a papát aki épp a napi biciklitúráján volt és azonnal indult kiszabadítani a lakás fogságába esett kedves barátunkat. Úgy tűnik ezek a meggyszedések együtt járnak egy egy mentéssel amit mindig a papa hajt végre😁
Kicsit visszamegyek az időben és mesélek apósomról és a vele való kapcsolatomról..... 15 évvel ezelőtt ismertem meg, mikor már közel egy éve ismertem Mátét. Túl sokat nem tudtam róla. Az első találkozásunk alkalmával egy kedves, csendes embert ismertem meg benne (hozzáteszem anyósom mellett nem is lehet másnak lenni, mint csendesnek😁😁😀 Nagyon szeretlek mama,ne sértődj meg!!) túl sokat továbbra sem tudtam róla. Mikor velük töltöttem egy egy hétvégét azt láttam, hogy mindig teszi a dolgát (amit a mama mond neki) de a beszélgetést sose eresztette bő lére. Aztán mikor a sors úgy hozta, hogy ideköltöztem és minden naposak voltak a találkozások bizony előjöttek időnként a konfliktusok is. Alapjába véve akkor én egy teljesen más ember voltam, dacoltam és harcoltam az egész világgal, fel sem merült bennem, hogy másnak is igaza lehet, iszonyú nagy volt az igazságérzetem (ez néha még ma is előjön belőlem) ami nyilván a férjemnek nem volt túl egyszerű (mivel, hogy anyósom is egy ilyen típusú nő) és gyakran került ő a kereszttűzbe. Apósom nyilván ilyenkor mindig a felesége mellé állt, ami azt gondolom teljesen rendjén is van, de ebből bizony köztünk is lettek nézeteltérések. Aztán egyszer egy komolyabb családi vita alkalmával olyan sértő szavakkal illetett, hogy akkor azt éreztem köztünk nem igazán fog kialakulni soha szereteteten és megbecsülésen alapuló após meny viszony. Azt éreztem ő nem fogad el engem és talán én is nehezen értettem meg miért is ilyen az ő személyisége.
Aztán mikor megszületett Sári elkezdett olvasni a köztünk lévő jég. Ő nagyon kislányt várt unokának (nem tudtuk, hogy milyen nemű lesz a kis babóca) és mikor először jöttek be hozzánk a kórházba láttam a hálát a szemében. Igazi nagypapai szeretettel, bár kissé félénken vette a kezébe a kisunokáját mikor hazajöttünk a kórházból és attól fogva azt éreztem, hogy ő lesz az a nagypapa akire bármikor lehet számítani, akiből igazán bohócot tudnak csinálni majd az unokái, aki rengeteg okos dologra meg fogja őket tanítani, ahogy anno Mátéval tette. Mindig türelemmel fordult hozzájuk és ezt a lányok meg is hálálják neki a mai napig. Nagyon szeretik! Nem tudnak tőle olyat kérni amit a papa "azonnal" ne teljesítene. Emlékszem mikor megvette Sárinak a bilit és ő kijelentette, hogy neki ez a szín nem tetszik visszavitte és kicserélte😁 és ez így van kb mindennel. Tavaly december óta nyugdíjas éveit tölti, ami azt jelenti, hogy főállásban nálunk dolgozik. Bármikor (akár az éjszaka középen is) ha hívjuk jön, ott segít ahol tud és nem ismer lehetetlent. A gyerekekre vigyáz, hozza viszi őket az oviba, bevásárol, gipszkartonoz, fürdőszobát bont, neki mindig mindene van bármit kérünk (zseblámpa, elem, izzó, biciklis táska). És itt jön az a dolog amiért én nagyon büszke vagyok rá, hogy közel 64 évesen elkezdett bicajozni. Máté régi bringáját megkapta, rendbeszedte, felszerelte minden klassz dologgal és rójja a km-eket nap mint nap. És élvezi! Fiatalon egy nagyon aktív életet élt, horgászott, kajakozott, motorozott és most hogy már nincs elkötelezve munkahely felé újra bontogatja a szárnyait! Amellett, hogy ez jót tesz az egészségének, élményékkel (mikor megáll a Balcsi parton horgászokat nézni) ajándékozza meg magát, hasznosan tölti az idejét és példát mutat vele az unokáinak és akár a kortársainak is.
Ma, hogy már az én is más szemüvegen keresztül nézem ezt a világot és nem megváltoztatni, hanem sokkal inkább megismerni és elfogadni szeretnék embereket tudom miért lett ilyen az ő személyisége. Sokmindenen keresztülment az évek során, amelyek ilyenné formálták őt! De erre mondom én azt,hogy olyan nincs, hogy már késő van ahhoz, hogy jól érezzem magam! Minden nap egy ajándék és ki kell hozni belőle a legtöbbet, hogy ne legyen az az érzésünk, hogy lábujjhegyen sétálunk el a sírig! Ma van az a nap amire tegnap azt mondtad, hogy majd holnap! Merjünk élni, merjünk boldogok lenni, mert mindannyian csak egy időre kaptuk ajándékba ezt a testet! Szeressük önmagunkat, a családunkat és hozzuk ki minden napunkból a legtöbbet!

Szívem minden szeretetével Nektek❤