Elengedés, örömkönnyek.....

Lassan lassan végetér egy újabb tanév és ismét eljött a búcsúzás ideje. Immár 3. Alkalommal. Tegnap megvolt a tanévzáró és a ballagás az óvodában. Sárinak a 3., Zsófinak az első. Nekem (és azt gondolom Sárinak is) mindezidáig a legnehezebb. Sári az évet nagycsoportosként csinálta végig, abszolút egyenrangúként a ballagós diákokkal, azonban ő "csak" egy 10. gyermek volt ebben a csapatban. Az egyetlen aki nem ül be szeptemberben az iskolapadba, hanem segíti továbbra is az óvónénik munkáját, támogatja az újonnan érkező 9 kispajtását és felkészül arra, hogy jövő ilyenkor ő is elköszönjön ettől az intézménytől ami 4 évig a második otthona volt, ahol oly sok csodás élménnyel (és időnként kudarccal) gazdagodott.... Hetek óta másról sem szólt az ovis lét, mint hogy elmennék a nagyok,a barátok akik olyan közel kerültek a lányok szívéhez ezalatt a 3 év alatt (és nyílván ezáltal az enyémhez is). Sok sok közös móka, még ovi után az udvaron is baráti, szeretettel átjárt ölelések, együtt töltött délutánok és szülinapi partyk, rengeteg olyan élmény amit el lehet raktározni a kis szívecskékben, mert igazán értékes pillanatok❤
A mi kis csoportunk neve az oviban Pipitér csoport, ezért a kislányok hajába tegnap pipitért fontunk, a végébe kék szalagot kötöttünk és szépen felöltöztettük őket a népi ruhájukba! Egy gyönyörű Demjén Ferenc számra vonultak be a tornaterembe, elől a picik, aztán a középsősök majd a nagyok akik átveszik a helyet a ballagósoktól. Végül a csodás kézzel szőtt tarisznyájukkal a vállukon megérkeztek a nagycsoportosok, 9 érett gyermek (8 lány és az egy szem fiú) akiknek a mozdulataik, a vesrseik amiket elszavaltak mind mind arról árulkodott, hogy ők bizony ezt az intézményt már tényleg kinőtték, ők már többre éheznek, nekik valóban kicsi már ez az ágyikó és tovább kell lépniük. Mint egy mesekönyv egy fejezete, úgy ért véget nekik is ez a 4 vagy 3 év de a könyv folytatódik, a hősök mennek tovább előre, felhasználva azt a tudást és élettapasztalatot amit ebben a fejezetben megszerezték, hogy a végén a kudarcok és sikerek meg illetve átélése után elnyerjék végső jutalmukat, akárcsak a mesékben! Kívánjuk nekik, hogy legyen mindig elég erő és kitartás bennük, hogy szembe merjenek nézni az új kihívásokkal, hogyne adják fel a harcot egy egy vesztes csata után és bátran menjenek előre és váltsák valóra a legvadabb álmaikat, mert csakis így lesz teljes az életük! Szüleiknek pedig azt kívánjukk, hogy segítsék őket a szárnyalásban, álljanak mögöttük szeretettel és büszkén figyeljék ezeknek is kis palántáknak a kifejlett növénnyé való érését! Mindehhez jó egészséget, sok sok mosolyt és optimizmust kívánunk!
Én személy szerint könnyekkel éltem meg ezt a tegnapi búcsúzást, hisz tudatosult bennem, hogy ezek a gyermekek szeptembertől már nem mosolyognak a csoportszobában ránk mikor belépünk, nem mesélnek minden nap lelkesen az előző napi, a következő hétvégi programokról, mert nekik más szerepet szántak ebben a mesében! Valamint ott állva és látva ahogy az én gyönyörű nagylányom búcsúztatja őket, láttam magam előtt ahogy 1 év múlva ő fogja a vállára vetni azt a tarisznyát és új útra indul. Örömkönnyek ezek, hisz az élet halad a megfelelő medrében, egy kicsit megállunk és megéljük a pillanatot de nem ragadunk benne! Köszönöm az élményt mindenkinek!

Szívem minden szeretetével nektek❤