az élet nincs masnival átkötve de egy ajándék....

Ahogy a gyermekeink is és minden ami benne van!
 Vasárnap este amikor hazaértem a táborból tudatosult bennem, hogy a kisebbik tündérke is pöttyösödik. Sári meggyógyult így ő hétfőn az oviba, mi pedig Zsófival a drnénihez mentünk. Újabb egy hét pihi... Közben apa elutazik 5 napra, tart a lakásfelújítás (persze semmi nem megy simán),  vészesen közeleg a vizsga....Huhhhh
De mindig minden úgy van jól ahogy... Mindennek van szép oldala is csak észre kell venni. Nyilván amikor látod, hogy csöpög az àlmennyezetből a víz és a falon folyik le ami áztatja le a festéket akkor nem feltétlenül a jó dolgok jutnak elsőre eszedbe, de ezek csak rossz pillanatok és amint tudatosul benned, hogy ezen most úgysem tudsz változtatni hamar el is száll a düh.
A bárányhimlő a mi szótárunkban egy pöttyösödéssel járó, időnként viszkető betegség de semmi több. Jókedv, játék és kacagás ami nálunk kísérte. Köszönhető ez az aromaterápiának és az akkupresszúrának. Hálás vagyok, hogy lehetőségem van használni ezeket! Örülök, hogy túl vagyunk rajta, szerettem volna ha még suli előtt megkapjuk a vírust Hát megvan, kipipálva! Tényleg minden úgy van jól....
Kedden egy kedves kis csoporttársunk vendégeskedett nálunk aki szintén pöttyöske. Nagyon szépen eljátszottak Zsófival délelőtt, Sári ebéd után jött haza az óvodából. Na itt megbomlott a rendszer, a nagyok egymásra találtak, örültek egymásnak. Így Zsófi kiszorult vagy inkább kiszorította magát. Meggyőzte magát, hogy a nagyok nem akarnak vele játszani és belelovalta magát a rossz érzésbe. Próbálták a nagyok vigasztalni, de ő megmakacsolta magát és nem engedett. Én úgy éreztem ebbe most nem kell beavatkozni. Szülőként azt gondolom, nem kell nekünk mindent megoldani helyettük, sokkal többet adunk nekik azzal ha hagyjuk őket megélni a saját konfliktusaikat, bátorítjuk őket, hogy bármire képesek amit el tudnak képzelni és soha ne adják fel! Ezt a párbeszédet hallom a nappaliból: Zsófi mi a baj? Miért duzzogsz? Mi nem mondtuk, hogy ne játsz velünk! Ne duzzogj már! Zsófi nem reagál semmit. Erre a kis csoporttárs kislány megunja a dolgot és azt mondja Sarinak:gyere hagyjuk, akkor ne játszunk vele. Sári azonnal reagálva erre azt mondta ő bizony nem hagyja itt a húgát, neki ő az egyetlen, kedves testvére. Ez hatással volt a vendég kislányra is és mondta Zsófinsk, hogy én sem hagylak magadra mert a barátom vagy! Olyan jó volt ezt hallani az én anyai szívemnek! Bejöttem hozzájuk és hatalmas szeretettel átöleltem mindannyiukat és elmondtam nekik, hogy mennyire értékesek és milyen nagyszerű dolog az amit az előbb tettek! Legyenek nagyon büszkék magukra!
Apa már 4. Napja nincs itthon. Ma este mikor skypon beszéltünk vele bizony már mindannyiunkban ott volt a vágy, hogy annyira szeretnénk megölelni egymást! A lányok több alkalommal elmondták apának, hogy milyen nagyon szeretik, mennyire hiányzik nekik és Sári azt mondta miután befejeztük a beszélgetést, hogy bárcsak csöngetnének és apa lenne az! Szeretem ezeket a tiszta és őszinte érzéseket bennük, hogy fontosak egymásnak! Ezekben a napokban a sok sok nehézség mellett ezek a pillanatok olyan lélekemelőek voltak számomra, hát én ezért (is) szeretek élni és hálás vagyok mindenért ami megadatott nekem!
Ez az élet tényleg egy óriási ajándék, rajtunk múlik, hogy kibontjuk-e vagy felrakjuk a polcra és egyszercsak rájövünk, hogy elfelejtettünk élni, szeretni, ölelni, boldognak lenni!

A héten a nagy "rohanásban" az ebéd nem mindig úgy sikerült ahogy elsőre elterveztem, de soha nem maradtunk éhesen, sőt! Dolgok végül mindig jól alakulnak! Tegnap a brassóinak szánt hús égett szénné így halból készült a brassói aprópecsenye, isteni lett a minestrone levessel együtt. Ma még a húslevesbe felejtettem el beletenni a zöldségeket 😂 mellé majorannás sült csirkemáj és harcsagolyó készült tökmag olajos hagymás krumplival. De volt még ás héten karfiol leves, tonhalas tészta pirított magokkal, lencseleves, borsófőzelék tükörtojással, spárgakrémleves, rakott cukkini.

Csodás hosszú hétvégét mindenkinek, jusson időtök önmagagokra és a szeretteit élre is!  Ölellek benneteket