Mindig van mit tanulni

Az egész életünk egy tanulási folyamat... Vagy nekünk van szükségünk a tanulásra vagy épp mi tanítunk meg másokat valamire, esetleg ez a kettő együtt. A mi mai napunk pont egy ilyen közös tanulás volt a kislányommal. 2ben töltött napunk volt, egy amolyan közösen pihizős nap. Mesenézés együtt, társasjátékozás, együtt ebéd és közben anya lánya beszélgetés majd egy kis csendes pihenő. Ami csak anyának volt pihi, mert míg én aludtam egy keveset ő csendben játszott mellettem az ágyban és őrizte az álmom ❤ pont ez lett a "vesztünk", hogy ő nem pihente ki magát. Délután míg Sári táncolt mi szokás szerint a folyosón vártuk őt, ami nem igazán volt túlfűtve. Zsófi szaladgált a kis barátnőjével és mikor időnként odaszaladt hozzám éreztem, hogy hideg a keze és nózija. Gondoltam ráadom a pulcsiját amit ő nem vett túl jó néven. Először csak dühösen rámkiabált, hogy ő ezt nem szeretné, majd mikor szépen, nyugodtan elmondtam neki, hogy vannak bizonyos helyzetek az életben amihez ő még kicsi, hogy döntést hozzon benne (ez is egy ilyen szituáció volt) majd felvettem, hogy leültessem a padra amíg megnyugszik. Nem épp úgy sikerült, ahogy én ezt elgondoltam. Elkezdett rugdosni, ütögetni, karmolni és csak kiabálta, hogy ő akkor sem veszi fel azt a pulcsit... Próbáltam higgadt maradni, magam miatt, miatta is és voltak ott más szülők is... Hát sajnos vagy nem, de elszakadt az a bizonyos cérna. Felkaptam Zsófit, kivittem a folyosón túlra és nyomatékosan elmagyaráztam neki, hogy így nem lehet viselkedni. Ettől az egész helyzettől mindketten kiborultunk és egyre rosszabbul éreztük magunkat. Dühös, csalódott, kétségbeesett, tanácstalan voltam egyszerre. Hogy miért? Mert rossz volt látni és érezni, hogy az én tündéri kislányom így tud viselkedni, hogy nem tudom megnyugtatni, hogy ahelyett, hogy higgadt maradtam volna és megértve az ő fáradtságát segítettem volna neki elengedni ezt a rossz érzést én is kiborultam. Amit aztán azonnal meg is bántam és jött az a bizonyos lelkiismeretfurdalás... Nehéz ezzel az érzéssel megbirkózni, van még mit tanulnom, hogy ilyen helyzetekben önkontrollt tudják gyakorolni. Leginkább velük, akik az édesapjukkal együtt a legfontosabb szerepet töltik be az életemben. Neki pedig azt kell megtanulnia, hogy bármennyire is fáradt így nem lehet viselkedni. Elgondolkodtató számomra, hogy talán az én viselkedésem váltotta ki nála ezt a dührohamot? Netalán egy tükröt állított nekem az imádott kislányom? Nehéz egy délután volt. Mikor hazajöttünk természetesen megbeszéltük ezt a helyzetet és szeretettel a szívünkben térünk ma is nyugovóra. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom, soha ne feküdjünk le haraggal a lelkünkben. Tudjunk megbocsátani és bocsánatot kérni is.

Azért nagyon sok szép pillanat is volt a mai napban és amíg a mérleg nyelve ebbe az irányba mozdul el nincs nagy probléma... A közös diódarálás és a finom ebéd. Ma kókusztejjel készült gyümölcsleves (alma, mandarin, cseresznye, szilva és barack kombinációba) és gombás tojáspörkölt bulgurral került az asztalunkra. Én a vegetáriánus étrendet részesítem előnybe, de a családnak szívesen készítek husit is ha igénylik. Így Zsófika ma bolognai spagettit evett teljes kiőrlésű spagettitésztával.

Tanulságos egy nap volt ez a mai ismét nekem...