Ki tanít kit.....?

Gyermekként azt tanultam meg, hogy a felnőtt mindig többet tud nálam, hogy jobban tudja a dolgokat mint én és kötelességem elfogadni amit ő mond. Mindig úgy néztem őket, hogy ők a nagy bölcsek! Sok sok tanító volt köztük, sőt mindannyian tanítók voltak de sokszor máshogy akartak tanítani, mint ahogy nekem érthető volt. Még ma is sokszor " elgondolkodok"azon kineziológusként, hogy én hogy tudok segíteni egy nálam tapasztaltabb emberen🤔 rá hát kellett jönnöm, hogy a kora miatt nem feltétlenül lesz bölcsebb az ember, bölcsességet a tudatossággal lehet elérni, a szeretet erejével 🙏
Aztán mikor anyává váltam gondoltam majd én is megtanítom a gyermekeim arra a sok dologra amit már én is tudok. És az elmúlt lassan 9 évben sokszor rá kellett jönnöm, hogy ők legalább annyira az én tanítóim ahogy én az övék.
Sári tegnap este kissé szomorkás és feszült hangulatban volt. Kérdeztem mi a baj, tudok-e neki segíteni valamiben. Aztán elmesélte, hogy szerinte igazságtalanul bántak vele az osztálytársai, akik az ő barátnői és nem érti a dolgot. Nyilván a benne dűlő düh miatt az is elhagyta a száját, hogy ő már nem is szeretne ezeknek a lányoknak a barátnője lenni. Mondtam neki, hogy aludjon egyet, és indulatból sose hozzon meg egy ilyen döntést, bárkinek lehet rossz napja. Azt javasoltam neki, hogy hívja félre ma ezeket a lányokat, beszéljék meg ezt a dolgot. Hallgassa meg az ő álláspontjukat is, ha hibázott ne féljen bocsánatot kérni, ha meg rajta kívülálló dolog miatt volt a vita akkor hagyja, hogy a többiek is beláthassák a hibájukat. De semmiképp se vigye magával a haragot, mert az mind csak az ő lelkét mérgezi. Ma reggel váltottunk még erről pár gondolatot és útjára engedtem egy öleléssel, egy puszival és egy "legyen szép napod" mondattal. Délután kérdeztem tőle megbeszélték-e a tegnapi incidenst és azt mondta nem. A lányok amint bement az osztályba megölelték és arra a kérésére, hogy beszéljék meg a dolgot az a válasz jött, hogy mindenki aludt rá egyet és újra barátok!
Nagyon büszke vagyok a lányokra, fantasztikus ahogy ezt a számukra nyilván nem kicsinyes helyzetet ilyen szeretettel megoldották. Egy ölelés olykor többet ér bármelyik szónál, hisz a szavak néha csak útban vannak. Egy ölelésben olyan mélyen lehet sóhajtani és szélnek engedni a bánatot, a düböt, a csalódottságot és átadni, átvenni a szeretetet.
Vajon közülünk hányan vagyunk képesek így megoldani egy vitát akár a társunkkal, akár a barátunkkal vagy épp a gyermekünkkel? Hajlamosak vagyunk napokig, hetekig sőt valaki akár évekig is puffogni, haragudni és közben szenvedni! Mindannyian hibázunk, de tudni kell hátralépni, tudni kell bocsánatot kérni, szeretet tenni oda ahol épp a harag próbálja átvenni az uralmat! Hát a gyermekek erre (is) tanítanak bennünket! Ők olyan szépen megoldják ezeket a helyzeteket, hisz még kevésbé szennyezett a belső világuk. Tanuljunk hát bátran tőlük és igyekezzünk tisztán tartani az ő kis lelküket, hogy harag helyett szeretetet hintsenek szét a világban!
Olyan szerencsés édesanya vagyok, tele a szívem hálával a gyermekeimért🙏

Szívem minden szeretetével Nektek