Egyszer mindenki a helyére kerül

Vasárnap van, vége a hétnek. Időközben aztán hipp hopp hétfő, majd kedd lett...Végetért Egy olyan hét ahol csak kapkodtam a fejem, győztem befogadni az élményeket, a felém áradó szeretetet. Tisztában vagyok vele, hogy mi zajlik itt energetikai szinten, de nehéz ezzel néha lépést tartani, bármennyire is sokat dolgozom a lelki tisztulásomon. Elengedés, befogadás, jobb oldal, bal oldal, férfi minőség, női energia, családban betöltött szerepek, felismerés, sÍrás, búcsúzás a régitől, az új üdvözlése..... Szóval volt itt minden! Hála bennem, hála a környezetemben, szeretetenergia áramlás.
Amikor azt mondjuk minden rendben van, akkor azt arra értjük, hogy minden úgy jó ahogy van, nekem jó az ahogy és ahol élek, körülöttem és bennem minden békében van. Ha azonban ez nem Így van, akkor érdemes a dolgok mögé nézni, miért is nem érzem magam jól a bőrömben és miért érzem ugyanezt a környezetemen is. Sokminden lehet emögött fizikailag és energetikailag is. Pl. egy elakadás a családon belül az energiaáramlásban, mert valaki vagy valakik nem a nekik fenntartott helyen állnak, nem abban a pozÍcióban vannak ami az övék lenne. És ennek számos oka lehet. CsaládállÍtásból tudjuk, hogy mekkora zavart tud okozni egy egy "rossz" helyen álló ember, ami hatással van mindenki életére aki vele kapcsolatban van.
Amúlt héten az egyik kezelésem alkalmával pont egy ilyennel találkoztam és talán még számomra is megdöbbentő volt, hogy azzal, hogy helyreállt a rend mekkora változás állt be egy család életében. Egy édesanya kért tőlem segÍtséget ( az ő engedélyével Írom meg ezt bejegyzést), aki azt érezte, neki nagyon nem jó úgy ahogy épp van. Ő nincs rendben, sem önmagával, nem érzi jól magát azokban a szerepekben amit neki be kéne töltenie, mint nő, mint feleség, mint édesanya, mint meny... Hosszas beszélgetés után eljutottunk oda, hogy egy homlok tarkó tartásban végzett vizualizációs gyakorlattal felállÍtottuk a családot amiben ő él és ahonnan ő származik. Egy kislány, aki pici korában (3 évesen) elveszÍti az édesapját, aki az érzelmi és anyagi biztonságért is felelős egy gyermek életében, akinek erős karja bármikor képesek megvédeni egy védtelen kicsi lányt, aki bármikor kacagásra bÍrja az ő kicsi kis hercegnőjét, akibe a kislány életében először szerelmes lesz, oly nagy veszteséget és hiányt él át amit talán sosem sikerül feldolgozni. Keletkezik ott egy düh, egy harag egy megmagyarázhatatlan érzés, amiért a szeretett édesapa nem maradt vele. De ezt egy ilyen pici lány nem tudja akkor elmondani senkinek, csak cipeli magával az érzést és keresi a biztonságot és a helyét egész életében. Vagy azt az embert aki ezt meg tudja számára teremteni, leginkább egy férfi személyében. A Jóisten kegyelméből meg is érkezik ez az ember, aki biztonságot, szeretetet (szerelmet) nyújt annak a sérült fiatal lánynak, de valahogy mégsem az igazi semmi. A düh érzése időről időre visszatér, jönnek a nyomasztó érzések, elfolytott harag és indulat, ki nem mondott sérelmek és emiatt gombóc a torokban, légzési nehézségek. Aztán egyszercsak eljön az a pillanat sok sok év után amikor már annyira fáj valami, hogy valóban nem bÍrja tovább a lélek. Ilyenkor jellemzően megérkezik a segÍtség is ilyen vagy olyan formában. Most ez a segÍtség én voltam, köszönöm Istenem, hogy méltónak tartottál erre a feladatra. A terápiás kezelést sok sok baráti beszélgetés előzte meg, megkapargatva a sebeken lévő heget, amik nem gyógyultak be az elmúlt évtizedek során sem. Oldás során kértem a klinsem, hogy állÍtsa fel maga körül azokat az embereket, akik meghatározták az ő életét eddig. Hogy kik ezek, természetesen a nagyszülők, szülők, a férje, a férje a szülei illetve a gyermekei. A szűk család. A döbbenet akkor jött mikor az édesapja helyén a férjét vélte felfedezni. Az édesapa, aki nagyon korán eltűnt a kislány életéből, ezért igazán soha nem is kerülhetett az őt megillető helyre, a kislány mögé, hisz emlékek is igazán csak fényképekről és elmesélt történetekből vannak. Viszont senki sem veheti át más szerepét a családban, mindenkinek az őt megillető helyen kell állnia, ahhoz, hogy az energia megfelően áramolhasson illetve, hogy mindenkinek lehetősége legyen a legtöbbet kihozni a saját életéből. Mert ha egy férj beáll az édesapa helyére, ahol a "feladat" a biztonság megteremtése, a támogatás, akkor ő mint férfi, férj a felesége mellett nem tud kiteljesedni. Folyamatosan ott a vállán egy súly, amiről nem tudja mi az, de érzi, hogy nyom. Arról nem is beszélve, hogy az ő helyén, (a nő jobb oldalán) viszont nem áll senki, tehát a nő sem tud nő és feleség lenni, mert nincs aki ezt az én előhozná belőle, aki ebben a minőségbe emelné őt. Sok sok oldáson vagyok már túl az évek során, de ez nekem is megdöbbentő volt, mekkora súllyal volt jelen ez a nő életében. Nagyon mélyről jövő fájdalmak, zokogás, nagyon gennyes sebek felszakadása ami előtört ebben a kezelésben. Mindenki beállt az őt megillető helyre. És a nyugalom sem maradt el a végén és azóta is tart. Este kaptam egy üzenetet a hölgytől, hogy mikor meglátta őt a férje, azt mondta neki, "nem tudom hol voltál és mit csináltál, de ezt a csillogást azóta nem láttam a szemedben mióta először megláttalak és belédszerettem. Ezt a csillogást szeretném mindig látni". Nem sokkal ezután én is találkoztam személyesen a férjjel és megköszönte nekem amit tettem a feleségével. Az érződött rajta, hogy ő is megkönnyebbült azzal, hogy a helyére került és nem kell továbbra egy olyan helyen feszengenie ahol nem érzi jól magát, mert az nem az övé.
Én magam is többször voltam már családállÍtáson, mert látom mekkora jelentősége van annak, hogy ki ki a saját helyén álljon és onnan kapjon lehetőséget arra, hogy beteljesÍtse az ő feladatát. Ha elakad az energia a család energetikai szálain, akkor bizony mindenki egyre jobban és jobban fog szenvedni, lelkileg és akár már fizikailag is fájdalmakat él meg és sokszor nem is tudják honnan jöhet ez az érzés. Hisz körülnéz a jelen életében, logikusan gondolkodva semmi nem indokokja ezeket a fájdalmakat, félelmeket. A megbocsátáson keresztül a szeretet a megoldás itt is. Szeretettel visszaadni mindenkinek az őt megillető helyet és a sorsot és csak elfogadni és áramoltatni a szeretetet ami minden egészséges család alapja kellene, hogy legyen.
Köszönöm, hogy részese lehetettem ennek az újabb csodának, hatalmas megkönnyebbülést hozva ezzel sokak életébe. Néha csak "ilyen pici" dolgon múlik a boldogság vagy legalábbis az afelé való elindulás.
Isten áldása kÍsérje mindannyiunk útját a boldogság felé vezető ösvényen!

SzÍvem minden szereretével Nektek!