Kapcsolataink

Bármennyire is azt gondoljuk, hogy jó nekünk egyedül, nincs szükségünk senkire a boldogságunkhoz és így barátokra sem akár, mert én egyedül vagyok tökéletes szerintem nem így van. Az emberi kapcsolataink nagyon meghatározóak egész életünkre nézve. Hiszen a szüleink, a testvéreink, tanáraink, barátaink és a velük/általuk megélt tapasztalások nélkül nem lennénk azok akik vagyunk! Hosszú hosszú évek is eltelhetnek mire megértjük egyesek miért, milyen céllal kerültek az életünkbe, miért töltöttek el ott oly kevés vagy épp "túl sok" időt, az is lehet, hogy egyszer egyszer azt érezzük teljesen elveszítettük őt illetve a vele való kapcsolatot, de lelkünkben nyomot hagynak, érzéseket váltanak ki belőlünk. Akárhogy is vesszük, ők bizony beköltöztek az életünkbe! Tanultunk, fejlődtünk velük és általuk amiért hálásnak kell lennünk. Hálásnak még akkor is ha esetleg a velük megélt tapasztalás nem töltött el bennünket túl nagy örömmel a múltban. Egy kapcsolat 2 ember szövetsége, így csakis ez a 2 ember felelős mindenért ami ezen belül történik. Jó dolog az mikor 13 év után újra találkozol valakivel, aki egykoron fontos szerepet töltött be az életedbe! Jó dolog azt érezni, hogy bár kívül sok nyomott nem hagyott rajtunk az idő 😃 de a lelkünk egészen átalakult illetve folyamatosan tisztul, szépül. Akárcsak a régi képek, amiket a tudatlanság egykoron foltokkal látott el. Erről szeretnék nektek most mesélni....
Óvodás korban kezdődött ez a kapcsolat, bár őszintén szólva abból az időből már csak egy két kép van meg a barátságunkról, az is leginkább fotókról. Az általános iskolás évek már nagyon is meghatározóak voltak (azt hiszem mondhatom) mindkettőnk életében. Akkor azt mondtuk erre a kapcsolatra, hogy az egy (legjobb) barátság, ma már azt mondom rá, hogy részemről egy hatalmi harc. Egy önzőségből, elismerésért folytatott küzdelemből fakadó harc áldozatai voltunk úgy hiszem mindketten. 2 gyenge ember találkozása ritkán eredményez erős érzelmi kötelekét mindaddig míg egyikük vagy inkább mindkettejük meg nem erősödik. Én egy "erős" személyiséggel rendelkező, a cél érdekében mindent elkövető (és ezért bármit bevető) kislány voltam, ő egy csendes, okos, beletörődő. És én ezt bizony keményen ki is használtam 8 éven keresztül. Számtalanszor hoztam őt méltatlan helyzetbe, fosztottam meg élményektől csak, hogy én legyek a győztes. Ma már tudom, hogy ez nem volt szép dolog, de nyilván mindkettőnknek erre volt akkor szüksége,hogy azzá válhassunk akik ma vagyunk. Mert amíg az ember nem tudatosan él addig csaj azt kapja amire szüksége van, miután már tiszta érzései vannak akkor kapja meg azokat a dolgokat amik vágyaik elérését segítik.
A középiskola elszakított bennünket egymástól (okkal). Utána még pár alkalommal találkoztunk de megszakadt a barátság. A múlt nyáron vette fel velem újra a kapcsolatot, tetszett neki a blogom és úgy érezte szeretné újra megismerni ezt a lányt. Csütörtökön 13 év után újra találkoztunk. Hihetetlen jó érzés volt őt újra megölelni, egyfajta nyomatékot is adva a bocsanatkérésemnek mindenért amit ellene (vagy épp érte) elkövettem a múltban. És mérhetetlenül jól esett az érzés és gondolat, hogy ő nem haragszik, sőt felismerte, hogy ezért ő is felelős. Szerintem itt kezdődik a felébredés amikor nem a másikat hibáztatom folyton minden szomorúságomért, nyomorúságomért hanem megnézem mit tettem én azért, hogy ez így alakult vagy mit nem tettem azért, hogy elkerülhessem. Az időtlenség nagyon jó példája az a 4 óra amit együtt töltöttünk, finom teát iszogatva és csak beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk... Nem tudom van-e az az intervallum idő terén amit nem tudnánk kitölteni. A külső nem sokat változott, max a hajszín vagy annak hossza de sokminden igazán megérkezett mindkettőnknek ott bent. Most jött el az idő arra, hogy igazán barátok legyünk! Nagyon sok közös van az életutunkban, a gyökereinkben, az életről alkotott elképzelésükben, az értékrendünkben....anno mindketten közgazdásági pályára készültünk és ma mindketten a természetgyógyászat iránt érdeklődünk, felismertük az elakadásokat az életünkben és szeretnénk attól kitisztítani a múltat, hogy a jelen örömteli megélésével egy boldog,békés jövőt teremtsünk magunknak ahol másoknak is segíthetünk szeretettel. Köszönöm drága Istenem, hogy újra találkoztak útjaink és segíts kérlek bennünket, hogy egymást segítve és támogatva az életre szóló barátságunkat szeretettel ápolhassuk. Mert ez már nem lehet más csak örök barátság💝 biztos vagyok benne, hogy a tőle kapott kis angyalka lesz a ki barátságunk őrző angyalkája😇
Azt hiszem az új év egy igazán új életet is hoz számomra. Értékes kapcsolatokkal, örömteli, tiszta érzésekkel ezzel bevonzva a bőség minden formáját. Hálás vagyok mindenért és mindenkiért aki valaha volt és van az életembe. És azokért a dolgokért is amik ezután várnak rám!

Szívem minden szeretetével ölellek benneteket