Figyeld meg őt és segíts neki

Szívemnek kedves volt a hétfő,kedd és a szerda.... Velünk volt a bátyám, aki nagyon sokat jelent nekem. Csodás gyermekkor van mögöttünk, rengeteg közös élmény rossz és jó értelemben is. De imádtam minden pillanatát. Sajnos (vagy mert ennek így kellett lennie) neki idővel az élete vakvágányra került, ami nekem nagy törés volt az életemben. De a kapcsolat, a szeretet soha nem szakadt meg köztünk. Az a bizonyos láthatatlan kapocs mindig ott volt. A nagyobbik lányon közel 5 éves volt mikor őt megismerte és fenntartásokkal fogadta. Tisztán emlékszem az első találkozásra, sok sok beszélgetés előzte ezt meg. Nagy volt az izgalom,de mikor átlépte a küszöböt Zsófi őszinte és tiszta szeretettel fogadta (pontosan úgy ahogy én tettem) de Sári félénken visszavonult a szobájába és az előzetes hatalmas várakozást felváltotta egy "megmagyarázhatatlan" félelem, rossz érzés. Aztán a sok sok együtt töltött nap és a fejlődés adta lehetőségek meghozták a várva várt áttörést és mára egy feltétel nélküli szeretetet van köztük, ami összeköti őket egymással. Szóval a számomra sokat jelentő bátyám velünk töltött két napot. Már első este nagyon felfokozott hangulatba tértek nyugovóra a lányok, egy megmagyarázhatalan izgalom uralkodott el rajtuk. A következő nap együtt ébredés és mesenézés, majd séta és fagyizás Balatongyörökön végül egy közösen elköltött vacsi majd egy séta a Balaton parton. Nehéz volt megint az esti lefektetés, ami nálunk nem szokott különösebben gondot okozni. Imádkozás, ének és mondóka majd egy jóéjt puszi és kijöttünk a szobából. Én még lefekvés előtt bementem egy puszira és nyugovóra tértem. De előtte még apát is beküldtem egy puszira. Én el is aludtam és mikor kb másfél órával később felébredtem éreztem, hogy apa nincs mellettem. Így gondoltam megkeresem őt, aki Sári ágya mellett ült és fogta a kezét, mert ő nem tudott elaludni és ennek a sírásával hangot is adott. Nem szeretett volna egyedül maradni a lelkében dúló érzésekkel és az agyában kavargó gondolatokkal. Kértem apát, hogy menjen el aludni, hisz ő reggel megy dolgozni majd én ott maradok Sárival. Próbáltam kérdezgetni mi bántja, mi zaklatta fel, mit érez és miért nem tud elaludni. Nem tudta megmondani. Kérte, hogy maradjak vele és beszélgessünk. Ez ment is egy darabig, gondoltam így fél1 magasságában már elfárad annyira, hogy álomra hajtja a fejét
 Hát rosszul gondoltam. Amikor jött az érzés, hogy az én fáradtságom előbbre való mint az ő nem tudok aludni érzése, akkor mondtam neki, hogy elmegyek aludni és próbáljon meg ő is pihenni, mert nem szeretnénk egész éjszaka mellette virrasztani. Látszólag ezt meg is értette, de amint felemelkedtem a padlóról, hogy megyek az ágyamba szipogást hallottam a kis ágya felől. Tudtam és éreztem, hogy nem lehetek annyira önző, hogy most magára hagyom a rossz érzéseivel amiket meg sem tud fogalmazni így gyorsan kivágva magam megkérdeztem kér-e inni. Vittem neki egy pohár vizet és tovább simogattam és beszelgettem vele. És egyszer csak jött a szikra, hisz tanultam kineziológiát, van pár trükk a tarsolyomba és tudom, hogy ő milyen szívesen fogadja ezeket hát itt az ideje alkalmazni őket. Kértem, hogy üljön fel, csináltunk pár légzőgyakorlatot amivel kitisztítottuk az elmét és elengedtük a negatív gondolatokat és érzéseket majd jött a jól ismert homlok tarkó tartás. Kértem, hogy képzelje el magát ahogy szép lassan megnyugszik, jól érzi magát a testében és szépen ellazul. Hagytam, hogy megélje ezeket a pillanatokat és érzelmeket így nem is szóltam hozzá. Egyszercsak megszólalt, hogy anya megvan, olyan jó érzés, elmúlt minden ami eddig zavart. Csodás volt ezt nekem megélni, hogy ezt a megtanult, a teremtőtől kapott energiát a gyermekemen is tudtam "alkalmazni" segítve neki felülemelkedni egy stresszes állapoton. Ezek után megbeszéltük, hogy a sólámpa energiája vigyázza az ő álmát és reggel találkozunk. Adott egy jóéjt puszit és kb 6 perc múlva mély álomba szenderült mint ahogy én is. Reggel csillogó szemekkel újságolta, hogy neki milyen jó volt ez este és milyen jót aludt. Délután apának is örömmel mesélte el mekkora élményben volt része. Utólag végiggondolva egy kis segítséggel a bátyámmal kapcsolatos negatív energiák azok amik neki az álmatlan órákat okozták, De szerencsére túl tudtunk lendülni rajt!
Szívem csordultig telt szeretettel és büszkeséggel, hogy a birtokomban lévő tudással egy hozzám oly közelálló személynek tudtam segíteni és kihozni őt egy rossz érzésből. Büszke vagyok önmagamra és rá is. Minden energia amit önmagunk megismerésére, fejlesztésére és a gyermekeink életének szebbé varázsolására fordítunk sokszorosan megtérül. Hihetelen sok tudás van mindannyiunk tarsolyában kérdés, hogy az adott pillanatban tudjuk -e azt alkalmazni, felismerjük a helyzet jelentőségét, fontosságát....
Arra biztatlak benneteket, hogy bízzatok önmagatokban, higgyétek el, hogy megérdemlitek a szépet és a jót és meg is érkezik az hozzátok! Mint hozzám ma életem egyik legszebb ajándéka és ezzel egy újabb álmom vált valóra. De ez egy következő bejegyzésben.....

Szívem minden szeretetével kívánok nektek csodákkal és pozitív érzelmekkel teli hétvégét! Ölellek benneteket❤