Hogy szoktam-e sírni? Vannak-e nehéz és céltalannak tűnő napjaim? Van-e olyan, hogy beszélgetni sincs kedvem és legszívesebben elbújnék pár napra egy barlangba? A válaszom egy határozott IGEN!
A hét pontosan így kezdődött, nagyon dolgozott bennem valami ami bizony ilyen gondolatokat rakott a fejembe, hogy el szeretnék vonulni és nem akarom, hogy bárki hozzám szóljon vagy bárkinek válaszolnom kelljen. A lányoknak is mondtam, hogy nagyon szeretem őket, a könnyek nem miattuk vannak a szememben és engedjék most meg nekem, hogy ne szóljunk egymáshoz csak ha nagyon muszáj. Hogy rendben van-e ez így? Én úgy érzem, Hogy teljes mértékben. Egy édesanya attól, hogy feltétel nélkül szereti a gyermekeit és bármit megtenne értük, hogy egy fantasztikus párkapcsolatban él és bármiben számíthatnak egymásra élete párjával bizony megengedheti magának, hogy a "semmiből" jövő rossz érzéseinek utat engedjen, mélyen megélje azokat és engedje is tovább azokat. Mit jelent a mélyen megélés? Mennyi időt is vész ez igénybe? Ez az adott egyén lelkiállapotától, a helyzet súlyosságától, az energiák áramlásától, a környezet hozzáállásától egyaránt függ(het). Nem győzöm hangsúlyozni itt és a saját életemben is, hogy mennyire fontos az érzelmek felismerése és megélése. Ma, amikor Magyarországon az egyik vezető halálozási ok a szívbetegség, akkor igenis fontos hangsúlyozni, hogy az érzelmeknek milyen jelentős hatása van az egészségügyi állapotunkra. Azt halljuk gyermekkorunk óta, hogy ne sírjunk, legyünk erősek, szorítsuk össze a fogunkat és csináljuk és szép lassan elveszik belőlünk, hogy kimutassuk és megéljük a negatív és pozitív érzelmeket az életünkben. A sok "lenyelt" béka alattomosan elkezd ott bent munkálkodni, megágyazva egy újabb önromboló hitrendszernek és hozzásegítve bennünket, hogy már ne tudjunk őszintén örülni a "csodáknak", elveszítjük a humorérzékünket és szépen megtanítjuk a gyermekeinket is arra,hogy teljesen felesleges kimutatni az érzelmeiket! És ezekből az elfojtásokból fakad az agresszió, a folytonos irigykedés vagy épp sértődés, amik aztán újabb negatív érzelmeket generálnak és az ördögi kör végeredménye egy egy komolyabb betegség amivel szembenézni sokkal nehezebb feladat, mint adott esetben őszintén kidühögni, kikiabálni, kisírni magunkat, szeretettel átölelni a másikat, megdicsérni őt.....
Egy kis kedves mondat így a végére az én csodás és okos kislányomtól.... Ha nyár akkor nekünk fesztiválok, bicajozások, strandolás. A sörfesztiválról jöttünk haza egyik este, Sári apa mögött ült, Zsófi mögöttem. Az örök kérdés, hogy ki ér előbb haza és hátulról folyton jön az info meg a biztatás, hogy hajrá és gyorsabban előzd meg őket. Feltekertem a nagy dombon és bizony elfogyott a szusz a végére, így apáék előnyhöz jutottak. Mondja Zsófi, hogy anya előzd meg őket, de mondtam, hogy nincs már erőm, elfáradtam... Erre ő mind a 4 év bölcsességével a háta mögött... Anya,bízz magadban, én is ezt mondom mindig magamnak ha nehéz feladat előtt állok. Te tanítottad nekem❤ És tényleg, és köszönöm az ösztönző szavakat!mi értünk előbb haza😄
Holnap útrakél a család az idei nyaralásra, igyekszem majd jelentkezni!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése